Piaci erő az áramtermelő piacon Eredmények az egyensúlyi modellezés területéről Paizs László MTA KRTK KTI Verseny és Szabályozás konferencia Budapest, 2015 október 30.

Háttér Az erőművek piaci ereje központi téma az 1990-től 2008-ig tartó időszakban: – nagy publicitású ügyek: kaliforniai „áramválság”, angliai erőművállalatok erőfölényes viselkedése – hangsúlyos probléma az ágazati reformok előrehaladását értékelő éves bizottsági jelentésekben – itthon: MVM 2

Az iparág jellemzői (2008-ig) Szállítási korlátok: fragmentált nemzetközi/regionális piacok Tőkeintenzív technológia: magas belépési korlátok Kapacitáskorlátos kínálat Árrugalmatlan kereslet fundamentális és intézményi okokból Kereskedés szervezett piacokon: jól követhető az árak és a résztvevők viselkedése 3

A statikus árampiaci játékelméleti modellek osztályozása A verseny természetére vonatkozó feltevések alapján három megközelítés: – Cournot-verseny: mennyiség ajánlat – Kínálatifüggvény-egyensúly: mennyiség-ár kombinációkból álló folytonos licitgörbe – Aukciós modellek: lépcsős licitgörbe A standard modellek közös feltevése: – tökéletes informáltság egymás költségviszonyait illetően 4

Cournot-verseny Természetes választás: – villamos energia homogén termék – erőművek kapacitáskorlátosak – ármeghatározás aukciós mechanizmuson keresztül (tőzsde vagy pool) Árampiaci alkalmazások: – egy-országos: megegyezik a standard Cournot- modellel (illetve kiegészülhet kompetitív szegéllyel) – több-országos: térbeli modellek szállítási korlátokkal 5

Cournot-verseny (folyt) Alkalmazások: – a Cournot-versenyen alapuló számszerűsített modellek elég pontosan írták le a kaliforniai árampiac viselkedését az áramválság idején (Puller 2007, Bushnell et al. 2008) Kritika: – az alkalmazott modellek eredményei nagyon érzékenyek bizonyos feltevésekre (pl. kereslet árrugalmassága) Tanulság: – a Cournot-verseny alapú modellezés „szűrőeszközként” szolgálhat a piaci erővel fenyegető helyzetek azonosításában – végül is ezt példázza Borenstein-Bushnell 1999-es tanulmánya, akik Cournot-verseny alapú elemzésükkel idejekorán figyelmeztettek a kaliforniai erőművek piaci erejéből fakadó veszélyekre 6

Kínálatifüggvény-egyensúly Motiváció: – jobban leírja az erőművek közötti verseny természetét, mert az áramtőzsdékre ár-mennyiség kombinációkból álló ajánlatokat nyújtanak be Klemperer-Meyer (1989): – bizonyos piaci körülmények között (pl. bizonytalan kereslet) az oligopolisták jobban járnak ha nem egy mennyiséget (vagy árat) határoznak meg, hanem egy kínálati függvényt: a KF minden pontja a kereslet egy lehetséges realizációjára adott legjobb válasz (adottnak véve a másik szereplő KF-ét) – szimmetrikus duopólium modell (lineáris MC) eredményei: egy tiszta stratégiás, szimmetrikus NE, ha a keresletnek nincs felső korlátja (lineáris KF-ekben) végtelenül sok szimmetrikus NE ha a kereslet felülről korlátos (egy NE lineáris KF-ekben) a lehetséges NE árak tartományának alsó értéke a Bertrand-verseny, felső értéke a Cournot-verseny NE áraival esik egybe. 7

Kínálatifüggvény-egyensúly (folyt) További eredmények az árampiaci oligopólium irodalomból: zárt alakú megoldások: – szimmetrikus duopólium, általános alakú költségfüggvény (Rudkevich et al. 1998) – aszimmetrikus kapacitások, azonos költségek (Genc-Reynolds 2004, Holmberg 2007) – aszimmetrikus költségek, kapacitáskorlátok nélkül (Green 1996, Baldick et al. 2004) numerikus megoldások: – aszimmetrikus kapacitás-korlátok és költségek (Andreson-Hu 2008, Holmberg 2009) véges sok megoldás: – egy NE, ha a kereslet pozitív valószínűséggel meghaladja a termelői oldal egy híján összes kapacitásának összértékét (Holmberg 2008) 8

Kínálatifüggvény-egyensúly (folyt) Alkalmazások: Green-Newbery (1992): Mekkora mértékű áremelkedésre számíthatunk a deregulációt követően az angol-walesi árampiacon? – számszerűsített szimmetrikus KFE-modell (duopólium) alapján, az ár, termelés és jóléti veszteségek előrejelzésével Evans-Green (2005): Volt-e önálló hatása az új kereskedési rendszer (NETA) bevezetésének az angol piac teljesítményére? – számszerűsített szimmetrikus KFE-modell (oligopólium) alapján, a vállalatok számától függő aggregált kínálati függvényt előrejelzésével – előrejelzést adnak a havi átlag árakra az 1997 április és 2004 március közötti időszakra – a vállalatok számát az adott hónapban megfigyelt HHI reciprokával mérik – strukturális törésre vonatkozó teszteket végeznek annak feltárására, hogy történt-e változás az előrejelzett és valós árak közötti regressziós kapcsolatban a NETA bevezetésének (2001 április) környezetében 9

Aukciós modellek Motiváció: A valós piacokon beadható ár-mennyiség kombinációk száma véges: a kínálati függvény lépcsős Von der Fehr-Harbord (1993) modellje az angol-walesi árampiac leírására: egyenáras, zárt ajánlattételű, többegységes aukció kínálati oldal: két eltérő kapacitású és határköltségű termelő egy árajánlat a teljes kapacitásra, ami nem haladhatja meg az árverező által meghatározott árplafont tökéletesen rugalmatlan kereslet (determinisztikus) Eredmények: Ha a kereslet kisebb egy bizonyos küszöbértéknél: – egy szimmetrikus NE, amelyben a résztvevők a drágább erőmű határköltségét licitálják Ha a kereslet nagyobb a küszöbértéknél: – egy vagy két aszimmetrikus NE: az egyik szereplő az árplafont, a másik szereplő ennél egy szigorúan kisebb árat licitál Fabra et al. (2006) általánosítja Von der Fehr-Harbord eredményeit: többszörös licit, ár-rugalmas kereslet, oligopólium 10

Aukciós modellek (folyt) Empirikus vizsgálatok: Crawford et al. (2007): az angol piacon a nem ármeghatározó szereplő(k) többé-kevésbé határköltségen áraznak Mullins et al. (2010): árfelhajtó viselkedést kiváltó keresleti küszöbérték megfigyelt értéke megegyezik az az ausztrál árampiac aukciós modelljével előrejelzett értékkel 11

Az árampiaci modellek versenyhatósági eljárásokban való alkalmazásának korlátai Egyszerűbb modellek (pl. Cournot-verseny) a piaci viszonyok gazdag megjelenítését teszik lehetővé, de: – nem tükrözik hűen a verseny természetét, és – az eredmények nagyon érzékenyek a modell specifikációjára (árrugalmasság, versenyző szegély). A fejlettebb modellek (KFE, aukciós modellek) pontosan írják le a verseny természetét, de: – a piac környezetet csak erős leegyszerűsítésekkel tudják megjeleníteni, – sokszor nem tudnak egyértelmű előrejelzést adni a többszörös egyensúly jelenléte miatt, és az – az egyensúlyok megtalálása is nehézségekbe ütközhet. 12

Főbb modellezési irányok Egyvállalatos optimalizációs modellek – vállalati döntéshozatal támogatására – a technológiai és gazdasági környezet részletes megjelenítése – az árat külső tényezőként veszik figyelembe Egyensúlyi/játékelméleti modellek – közös kiindulópontjuk a stratégiai viselkedés feltevése – a piacszerkezet és az ármeghatározási mechanizmusok piaci/jóléti hatásait vizsgálják – bonyolultak és a feltevések általánosításával hamar kezelhetetlenné válnak Ágensalapú modellek – az egyensúlyi modellek által is vizsgált kérdésekre fókuszálnak – az eredményeket szimulációval generálják viselkedési szabályok alapján – viselkedési feltevések megalapozottsága nehezen értékelhető 13