Osztrák-Magyar Monarchia A Monarchia haditengerészete A haditengerészet missziói Csatahajó típusok A Szent István csatahajó építése és története A Szent István elsüllyesztése Búvárexpedíció a roncsokhoz

1867. jún okt. 31.

Térkép Fővárosa: Bécs, Budapest Terület km² Népesség (1914) Hivatalos nyelvek: német, magyar Adatok

I. Ferenc JózsefIV. Károly

Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete magával a Monarchiával egy időben, 1867-ben jött létre. A 20. század elejéig jelentős erőt nem képviselt, ám ekkor a Monarchia erőteljesen fejleszteni kezdték. Tetőpontját az első világháborúra érte el, mikor is a világ hatodik legnagyobb flottájává vált. Ebben a formájában 1918-ig létezett.

Dátum: 1867 – 1918 Ország: Osztrák–Magyar Monarchia Típus: haditengerészet Feladat: Az Adriai-tenger védelme Méret: fő (1915)

A Császári-Királyi Haditengerészet felállítása II. József nevéhez fűződik ban Trieszt város hadihajókat kért védelmül az Adriára behatoló kalózok ellen, ezért az uralkodó két kuttert vezényelt át az Osztrák-Németalföldről. A haditengerészet első parancsnoka a skót származású George Simpson volt, őrnagyi rangban. A haditengerészet valódi megszületése Velence január 18-ai elfoglalása utánra tehető.

1914: Július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. A mozgósítás eredményeként a tengerészeti állomány főre duzzadt. A külföldön állomásozó hajókat, a Szigetvár cirkálót és a Taurus állomáshajót hazarendelték. Augusztus 12-én a Monarchia, Nagy-Britannia és Franciaország között beállt a hadiállapot. Számolni kellett a nagyobb hatalmak haditengerészetének megjelenésével az Adrián.

1915: A franciák nem mondtak le arról, hogy ismét felvegyék a kapcsolatot a montenegrói kikötőkkel. Április 26-án éjjel az U-5 búvárnaszád (Georg von Trapp sorhajóhadnagy) megtorpedózta a Léon Gambetta francia páncélos cirkálót.574 tengerész és a fedélzeten tartózkodó Sénes ellentengernagy veszett a hajóval Eközben a politika terén nagy változások következtek be. Május 4-én Olaszország felmondta a hármas szövetséget a központi hatalmakkal. December 28-án indult meg a háború első nagy földközi-tengeri csatája, amit később I. otrantói, vagy durazzói csata néven ismert meg a történelem.

Ország Csata- hajók Páncélo s cirkálók Cirkál ó Rom - boló Torpedó- hajók Torpedó- naszád Tengera -lattjáró Osztrák– Magyar Monarchia Olaszorszá g

Wilhelm von Tegetthoff báró Friederick von Pöck Maximillian Daulebsky von Sterneck zu Ehrenstein báró Hermann von Spaun báró Rudolf von Montecuccoli báró Tegetthoff

Horthy Miklós Anton Haus Daublesky

1872 és 74 között egy 24 főből álló Julius von Payer főhadnagy és Karl Weyprecbht által vezetett kutató csoport az Északkeleti-átjáró keresése közben fedezte fel a 191 jéggel borított szigetből álló szigetcsoportot. A Ferenc József-föld gyakorlatilag lakatlan,természetes állatvilága szegényes és nem található nagyobb mennyiségű természeti kincs.

1897-ben görög kezdeményezéssel lázadás tört ki Krétán. A zavargások során ismeretlen eredetű robbanás rázta meg Caneát. A Monarchia a Caneában található külképviseleti intézmények védelmére a helyszínre rendelte a Kaiserin und Königin Maria Theresia és a Sebenico torpedó rombolókat és Pintér Sándor vezetésével 30 matrózból álló tengerész különítményt tett partra akik sikeresen megvédték a Monarchia intézményeit. Ez volt a világ első békefenntartó missziója.

A boxerlázadás az egyre komolyabb külföldi befolyás ellen robbant ki Kínában. Miután a felkelők végeztek Pekingben külföldi diplomatákkal Nagy- Britannia,USA,Németország,Olaszország és a Monarchia csapatokat küldött Pekingbe. A Monarchia a távol keleten tartózkodó Zenta védett cirkálót azonnal a kínai partokhoz vezéreltek és felkészített további 3 hajót készített fel a pulai kikötőben a műveletre. Az így kialakult hajóraj parancsnoka gróf Rudolf Montecuccoli ellentengernagy lett. A Monarchia 500 emberrel ás 4 hadi hajóval vett részt a nemzetközi békefenntartó hadműveletekben. A leghevesebb harcokat a Peiko folyó torkolatánál található Peitang erődnél vívták ben tért vissza a különítmény Polába.

Csata hajó Ezzel a hajóval született meg az egységes nehéztüzérségű csatahajó, személyzete akár 1500 fő lehet

Pre-dreadnought Vegyes nemzetiségű sorhajó, nehéz löveg

Csatacirkáló Karcsúbb, hosszabb, gyengébb páncélzatú, de jóval gyorsabb mint a többi

Partvédő páncélos Erős páncélzatú lassú hajó, partvédésre alkalmas

Páncélos cirkáló Gyengébb páncélzatú, de gyors

Cirkáló Nagyobb gyors hadihajó, harmadosztályú cirkáló

Romboló Fő feladata nagyobb torpedók biztonságos megsemmisítése

Az SMS Szent István az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének Tegetthoff-osztályú csatahajója volt, amelyet Szent Istvánról, az első magyar királyról neveztek el. Seiner Majestät Schiff, vagy röviden csak SMS, illetve S.M.S. egy német nyelvű rövidítés, ami magyarul annyit jelent, hogy Őfelsége hajója.

Hajótípus Csatahajó Üzemeltető Császári és Királyi Haditengerészet Hajóosztály Tegetthoff-osztály. Kapitánya Grassberger Ödön Építő Ganz-Danubius (Fiume) Építés kezdete január 29. Vízrebocsátás január 17. Szolgálatba állítás november 17. Sorsa június 10-én elsüllyesztették.

Vízkiszorítás ,3 t Hossz 152,183 m Szélesség 27,9 m Merülés 8,588 m Hajtómű 12 db Babcock & Wilcox kazán, 4 db AEG Curtis gőzturbina, 2 db hajócsavar, lóerő Sebesség 20,4 csomó (38 km/h) Hatótávolság 7800 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett

Fegyverzet : 12 db 305 mm-es ágyú 12 db 150 mm-es ágyú 18 db 70 mm-es ágyú 4 db 533 mm-es torpedóvető cső Páncélzat : Övpáncél: 275 mm Ágyútornyok: 275 mm Parancsnoki torony: 275 mm Fedélzet: 35 mm

A magyar országgyűlés megajánlotta a csatahajók megépítéséhez szükséges pénzt, azzal a feltétellel, ha az egyiket a magyar Ganz-Danubius építheti meg. A Szent Istvánt a Ganz-Danubius Fiumében lévő hajógyárában építették A Szent István annyiban tért el testvérhajóitól, hogy ezen a hajón az első kémény köré egy platformot építettek, ami a parancsnoki hídtól egész a hátsó kéményig tartott, és számos fényszórót helyeztek rá. További különbség volt még, hogy ez a hajó nem volt torpedóhálóval ellátva, valamint a főárboc előtt is a többi hajón lévőtől eltérő ventilátor helyezkedett el. Míg a testvérhajói négy, addig a Szent István kettő hajócsavarral rendelkezett.

1914 január 17.-én szombat Bergundiban bocsátották vízre. Amint a tengerészhagyomány előírja, a Szent Istvánnak is volt keresztanyja, Mária Terézia főhercegnő, aki pezsgővel keresztelte meg az avatandó hajót és előtte ezt mondta: „Csússz le a sójáról és a Mindenható védelmezzen minden útadon!„ Jelen kellett volna lennie Ferenc Ferdinánd trónörökösnek is, de az általa javasolt “Laudon “elnevezés helyett magyar nevet kapott a hajó, ezért nem jött az avatásra. A lebiztosított és érthetően többször is ellenőrzött horgonyláncok a ledobás után eloldódtak, s a fedélzeten kifutva egy munkást összezúztak, egyet pedig súlyosan megsebesítettek.

Állandó személyzete: 962 főből állt. 1 sorhajókapitány, 1 korvettkapitány, 24 sorhajó- és fregatthadnagy, 12 gépésztechnikus. 2 adminisztrátor, 922 tengerész. Partraszálló különítmény: fő tengerészgyalogos. Teljes legénység: 1087 fő.

Két kis torpedóhajó, a sötétség és a vakvéletlen áldozata lett június 10. 3:25. kor. A két lövés a két kazánt találta el 800 méter távolságról, ha bárhol máshol érte volna a találat, a Szent István megmenekül. Ez volt a hajó Achilles-sarka.

A hajót elsüllyesztő kapitány Luigi Rizzo. Az 1087 főből 89 ember halt meg. Ebből 34 magyar származású volt. Luigi Rizzo

Szekeres Imre honvédelmi miniszter, aki a horvát haditengerészet hajóján adta át a lemerülő búvároknak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által adományozott – A kötelesség előbbre való, mint az élet feliratú - fekete gránit emléktáblára erősítendő koszorút október 2-án, a 90. évforduló alkalmával a magyar búvárok merültek le a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök jelenlétében a Szent István roncsaihoz.

Az Adria kvarner-tengeri szakaszán, a Cres-, Losinj-, majd Ilovik-szigetek mentén, dél felé hajózva jutunk el Premuda szigetéhez. A szigettől mintegy 10 tengeri mérföld távolságra, az olasz partok felé, közel 70 méteres mélységben nyugszik minden idők legnagyobb magyar hajójának, az S.M.S. SMS Szent István csatahajónak a roncsa. Az S.M.S. betűk a kor szokásának megfelelően a Monarchia minden hadihajójának nevében szerepeltek.

Czakó László debreceni barlangi- és roncskutató búvár nagyon régi terve volt a SMS Szent István roncsának felkutatása. Ez a terv azonban a rendszerváltás előtt legfeljebb álomnak minősült, ennek ellenére Czakó László kitartóan kutatott könyvtárakban, múzeumokban a fellelhető információk után. A meglehetősen hosszadalmas hivatalos engedélyezési folyamat végén, 1993-ban Horvátország egy nemzetközi szerződés keretében hozzájárult a közös búvárrégészeti expedíció megvalósításához. Végül egy kisebb magyar búvárcsoport, (Czakó László, Túri János, Mácsai Endre dr. Pálfi Zoltán, Kollár K. Attila, Kovács György, Viski Sándor) egy elő-expedíció keretében október 25- én megtalálta és megmerülte a SMS Szent István csatahajó roncsát.

Deák Adrián Demény Márton Gáspár Soma Máté Lőrinc Sóvári Dávid Valler Péter Veinperl Kristóf Kizmus Eszter Neumann Eszter Éva Üveges Anita Czuppon Ádám Királykuti Krisztián Kungli Dávid Nagy Gellai Ákos Pados Gergely Roth Norbert