Strukturált programozás

 A strukturált programozás jelenti valamennyi ma használatos programtervezési módszer alapját  Széles körben elfogadott az a nézet, hogy a strukturált programozás a programfejlesztés egyetlen lehetséges módja Strukturált programozás

 Alapelve: a programok összesen háromféle építőelemből állnak össze (Dijkstra): –szekvenciák (utasítássorok) –döntési szerkezetek (elágazások v. szelekciók) –iterációk (ismétlődő részek v. ciklusok)  A goto utasítás használata kerülendő  A strukturált programozás gyakran a felülről lefelé történő elvonatkoztatást, tervezést is jelenti  Több szint, egymásba ágyazás. –Absztrakció –Lokális adatok

Építőelemek Szekvencia Szelekció Iteráció  Minden építőelemnek csak egy belépési, illetve kilépési pontja van  egy sem tartalmaz háromnál több alapelemet  a belépési pont az algoritmuselemek elején, a kilépési pont a végén található

Strukturált programozási nyelvek  Az 1970-es évektől, amikor a strukturált programozás népszerű technikává vált, olyan új programozási nyelvek születtek, melyek támogatták, hangsúlyozták a módszer alkalmazását.  A legismertebbek ezek közül: Pascal, Ada

A feladat funkcionális felbontása

Műveletek - fokozatos finomítás  Ez a tervezési módszer a megírandó program által végrehajtott műveletekre összpontosít.  Első lépés: a megtervezni kívánt program feladatának megfogalmazása  Majd egyszerűen (magyarul) leírjuk azt a műveletsort, amit a programnak végre kell majd hajtania  Ezután a műveleteket fokozatosan finomítjuk, míg el nem érjük a kellő részletezettséget  Ez általában akkor következik be, amikor a műveletek már a használni kívánt programnyelv elemeivel is leírhatók  A műveletsor egyes lépéseit tekinthetjük egy-egy eljárásnak, az elemi lépéseket pedig utasításoknak.

Példa - kávéfőző robot  A feladat első leírása csinálj egy csésze kávét  Leírás egyszerűbb műveletekkel forralj vizet vegyél elő egy csészét tegyél kávét a csészébe önts rá vizet adj hozzá tejet adj hozzá cukrot ízlés szerint  A fenti lista minden egyes eleméről pontosabban leírjuk, hogy mit is jelent  A finomítást a kellő részletezettségig elvégezzük

Álkód (pszeudokód)  Azt a nyelvet, amit a probléma leírására használunk álkódnak (pszeudokódnak) vagy programtervezési nyelvnek (Program Design Language, PDL) hívjuk.  A végeredmény értelmes magyar mondatok sorozata, melyek valamennyien egy-egy igével kezdődnek  Tartalmazhat valódi programozásból átvett szerkezeteket is (pl if…then…else… vagy while )

 Például a „forralj vizet” eljárás felbontása elemibb utasításokra gyújts be a teáskanna alá while a víz nem forr do fütyöréssz egy dallamot endwhile kapcsold le a fűtést a kanna alatt  Az „adj hozzá cukrot ízlés szerint” eljárás részletezése például a következő lehet if kell bele cukor then tegyél cukrot a csészébe keverd meg endif A funkcionális felbontás módszere

A módszer elemzése, értékelése  Ahhoz, hogy a tervezés bármely szintjén megértsük a rendszer működését, nem kell pontosan ismernünk az alacsonyabb szintek működését.  Tudnunk kell, hogy az alacsonyabb szintek mit csinálnak, de azt nem, hogy hogyan.  Két út: –szintről-szintre történő finomítás (breadth first) –egy ágnak a lehető legnagyobb részletességgel való kifejtése (depth first)  A pszeudokód minden részletét a strukturált programozás szabályainak betartásával írunk le.  A módszer erős akaratot igényel.

 Az adatok csak a másodhegedűs szerepét játsszák  Rugalmasság: több terv is alkotható egy problémára  A funkcionális felbontás módszerének Dijkstra és Wirth nevéhez fűződik  Az 1960-as években a strukturált programo- zással párhuzamosan fejlődött  Felülről lefelé építkező tervezési módszer  Gyakran nevezik lépésenkénti finomításnak is  Nem vált kereskedelmi termékké, az egyete- meken született, kevésbé kidolgozott, mint más eljárások

 A funkcionális felbontás mint tervezési módszer elsősorban a program által végzett műveletekre összpontosít, így olyan területeken alkalmazható elsősorban, ahol ezek a műveletek egyértelműek, és központi szerepet töltenek be. Pl: numerikus problémák, soros folyamatok irányítása.  Használható a program alacsony szintű finomszerkezetének és egészen magas szintű, átfogó szerkezetének kialakítására.  A funkcionális felbontás támaszkodik a tervező fantáziájára és szakmai képességeire.  Tág teret ad a kreativitásnak (ez gyengeség is)  Nem szisztematikus módszer, nincsenek benne jól meg- határozott tervezési lépések.  A módszert az „érdeklődőknek”, a programozást élvezőknek találták ki.

Összefoglalva  A funkcionális felbontás egy, a strukturált programozás elveire támaszkodó általános célú tervezési módszer, mely több különböző logikai szerkezet kialakítását teszi lehetővé, ezzel teremt néhány kérdést: –Honnan vesszük az ötleteket? –Hogyan választunk a különböző lehetséges tervek közül? –Honnan fogjuk tudni, hogy a legjobb, az igényeknek leginkább megfelelő tervet állítottuk elő?  Sokan azt állítják, hogy a funkcionális felbontás nem nevezhető „komoly” tervezési módszernek.