GYOMOK Gyomok okozta károsításról akkor beszélünk, ha egyes növényfajok vagy azok egy csoportja zavarja az ember termelő tevékenységét, vagy pihenését. A gyom fogalma nem tudományos fogalom, hanem köznyelvi kifejezés, és a növények széles körét értjük alatta. Nemcsak azokat a növényeket tekintjük gyomnak, amelyek zavarják a mezőgazdasági termelést, hanem azon fajokat is, amelyek csúnyák, szúrósak, tüskések stb.

Gyomok deffiniciója 1. Mg-i szempontból: gyomnövény minden olyan növény, amely mezőgazdasági művelés alatt álló területeken szándékos vetés nélkül lép fel, jelenlétével a műveleti növény elől teret és fényt foglal el, felhasználja a talaj tápanyag és vízkészletét, hasznot nem hoz. 2. Hétköznapi értelemben: gyomnövénynek nevezzük bármelyik fejlődési stádiumban lévő olyan növényt, vagy növényi részt (rizóma, tarack, hagyma stb.) amely ott fordul elő, ahol nem kívánatos.

Kb növényfaj él a Földön 6700 gyomnövény befolyásolja a mg-i termelést Mindössze 200 azon gyomfajok száma, amelyek világviszonylatban gondot okoznak, és fontos gyomnövénynek tekinthetők.

A gyomok okozta károk 1. Térbeli versengés: különösen ritka térállású növényeinknél okoznak gondot és veszélyesek - gyors kelés a kultúrnövény előtt, vagy egy időben, de a gyom túlnövi - más esetben nagy tömegű gyom, ami elnyomja a kultúrnövényt

2. Vízfogyasztási versengés: A gyomok nagy vízfogyasztók. Többet párologtatnak mint a kultúrnövények, így felélik a talaj vízkészletét. Különösen veszélyesek a mélyen gyökerező gyomok, mert az altalajt is kiszárítják. 3. Táplálékverseny A gyomok több tápanyagot vesznek fel a talajból, mint a kultúrnövények (eleszik a kaját)

Gyomnövények csoportjai 1. Őshonos: hazai földön régóta tenyésznek 2.Jövevény (adventív) gyomok: eredeti hazájuk sokszor tengerentúl van. Hozzánk rendszerint a szomszéd országokból hozták be.( pl. parlagfű, fenyércirok, hélazab) 3. Zárlati: (karantén) gyomok: még nem telepedtek meg hazánkban, de behurcolásuk veszélye fennáll.( Ellenük a védekezés kötelező)

Gyomnövények terjedése Fő oka a nagy maghozam ( db/ tő) 1. Természetes szétszóródással 2. Széllel (repítőkészülék) acat, gyermekláncfű 3. Vízzel (folyó), öntözővízzel 4. Állatokkal ( ürülék, bunda) 5. Ember által (trágyázás, gépek, szállítás

Ujvárosi-féle életformarendszer Egyévesek(Therophyta, T) Kétévesek(Hemitherophyta, HT) Talajszintben telelő évelők(Hemikryptophyta,H) Talajban telelők (Geophyta, G)

Egyévesek: Olyan gyomnövények tartoznak e csoportba melyek életciklusa nem haladja meg a 13 hónapot. A gyomnövények a kedvezőtlen időjáráshoz (téli hideg, nyári meleg) vagy mag, vagy, csíranövény formájában alkalmazkodnak.

Egyévesek 1. Ősszel csírázó kora tavaszi áttelelő egyévesek (T1) 2. Ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (T2) 3. Tavasszal csírázó nyár eleji egyévesek (T3) 4. Tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4)

1. Ősszel csírázó kora tavaszi áttelelő egyévesek (T1) Optimális csírázási hőmérsékletük ° C Életciklusuk rövid, a tavasz elmúltával véget ér Kettős alkalmazkodásúak: télen csíranövény, vagy mag, nyári szárazság idején mag stádium vannak. Fontosabb fajok: Tyúkhúr Veronikafajok Árvacsalánok

2. Ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (T2) Optimális csírázási hőmérsékletük: 4-8 ° C A telet csíranövény, vagy mag alakban, a nyarat mindig mag alakjában vészelik át Jellemzően a gabonafélékkel élnek, és aratásig magot érlelnek. Fontosabb fajok: Ragadós galaj Pipacs Kék búzavirág Szarkaláb Nyári hérics

3. Tavasszal csírázó nyár eleji egyévesek (T3) Optimális csírázási hőmérsékletük: 8-14 ° C Tavasszal kelnek, és nyár elején érlelnek magot A telet, és a nyári szárazságot egyaránt mag alakjában vészelik át Elsősorban a tavaszi gabonák gyomnövényei Fontosabb fajok: Héla zab Vadrepce Repcsényretek Parlagi füstike

4. Tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4) Optimális csírázási hőmérséklet: ° C Melegigényesek, nyár elején csíráznak, és egész késő őszig tart életciklusuk 0 ° C alatti hőmérsékletet csak mag formájában képesek elviselni Legnagyobb tömegben a kapáskultúrákban találhatók Fontosabb fajok: Kakaslábfű Fehér libatop Szőrös disznóparéj Parlagfű

Kétévesek(Hemitherophyta, HT) Késő tavasszal, vagy nyár elején kelnek Az egyik telet mag, a másikat levélrózsa alakban vészelik át Átmeneti életforma a T és a H között Fontosabb fajok: Vadmurok Nagy bojtorján Bürök

Talajszintben telelő évelők(Hemikryptophyta,H) Áttelelő szervképleteik (rövid szártagú szár, gyöktörzs) a talajban függőlegesen állnak. 1. Bojtos gyökérzetűek (H1) 2. Indás évelők (H2) 3. Szaporodásra képes gyökerűek (H3) 4. Szaporodásra nem képes karógyökerűek (H4) 5. Ferde gyökértörzsűek (H5)

Bojtos gyökérzetűek (H1) Törpe gyöktörzsesek, de sem föld feletti, sem föld alatti szaporodásra nem képesek vegetatív úton Elsősorban gyepes területek gyomnövényei Fontosabb fajok: Mocsári gólyahír Réti boglárka

Indás évelők (H2) Föld feletti indák segítségével szaporodásra képesek Főleg nedvességkerülő fajok Rétek, legelők vagy a ruderális területek gyomnövényei Fontosabb fajok: Sovány perje Kúszó boglárka Pimpófajok Kerek repkény

Szaporodásra képes gyökerűek (H3) Az idetartozó fajok karógyökerén járulékos rügyeket találunk A gyökér feldarabolása útján a gyökérdarabkákból új növények fejlődnek A rendszeres talajművelést nem bírják, és így elsősorban réteken, és legelőkön találhatók meg Fontosabb fajok: Pongyola pitypang Fekete nadálytő Réti lórom Fehér mécsvirág

Szaporodásra nem képes karógyökerűek (H4) Gyökerüket elvágva vegetatív szaporodásra nem képesek, elpusztulnak Rétek, legelők gyomnövényei Fontosabb fajok: Tövises iglice Mezei iringó

Ferde gyökértörzsűek (H5) A ferdén növő gyökértörzs feldarabolás esetén vegetatív szervvé alakul Szántóföldön nem életképesek, így elsősorban a gyepes területek jellemző gyomnövényei Fontosabb fajok: Nagy útifű Fekete üröm

Talajban telelők (Geophyta, G) A szaporodást és az áttelelést szolgáló szervképletek (tarack, rizóma, gumó, szaporítógyökér, hagyma) a talajban találhatók. E csoportba tartoznak szántóföldjeink legveszélyesebb gyomnövényei 1. Tarackos, rizómás fajok (G1) 2. Gumósok (G2) 3. Szaporítógyökeres fajok (G3) 4. Hagymások és hagymagumósok (G4)

Tarackos, rizómás fajok (G1 Módosult föld alatti hajtásuk (tarack, rizóma) van Tarack: olyan vékony, hosszú szártagú, módosult hajtás, amaly csomókkal(nódusz) tagolt, és minden csomón egy, a szaporodást szolgáló rügy található Fontosabb tarackos gyomnövényeink: Tarckbúza Csillagpázsit Nagy csalán Mezei zsurló sövényszulák

Gumósok (G2) Földbeli száruk (tarack) helyenként raktározásra alakult át, megvastagodott gumóvá fejlődött A közbülső meg nem vastagodott részek évenként elpusztulnak, s a következő évben mindegyik megvastagodott rész új növényt hoz létre Fontosabb fajok: Mezei menta Mocsári tisztesfű Vízi menta

Szaporítógyökeres fajok(G3) A rizóma a tarackhoz hasonlóan, szintén módosult hajtás, annál azonban jóval vastagabb. Tehát a tarack és a rizóma eredetét és funkcióját tekintve hasonló, csupán méretbeli különbségek alapján differenciálunk A tarackok és a rizómák többnyire vízszintesen és sekélyen (10-30 cm) futnak a talajban Fontosabb fajok: Fenyércirok Nád

Hagymások és hagymagumósok (G4 A hagymás gyomnövények kisebb jelentőségű gyomfajokat foglalnak magukba Sarjhagymák és fiókhagymák segítségével szaporodnak Fontosabb fajok: Őszi kikerics Gumós perje