1. Jellemezze és csoportosítsa a mezőgazdasági hulladékokat és melléktermékeket eredet és hasznosítási lehetőségek szempontjából, illetve vázolja fel talajra, felszíni-, felszín alatti vizekre és levegőre kifejthető káros hatásait! Mezőgazdasági hulladékok definíciója Folyékony, szilárd, iszapszerű mezőgazdasági hulladékok ismertetése Növénytermesztés, állattenyésztés hulladékai és melléktermékeinek ismertetése Mezőgazdasági, energetikai, ipari hasznosíthatóság Lehetséges szerves, szervetlen mikro és makroszennyezők a mezőgazdaságban. Nitrát direktíva és a 27/2006 (II.7.) Korm. Rendelet

Mezőgazdasági hulladékok definíciója „Mindaz, ami lehullik” (Vermes, 1998) 102/1996. (VII. 12.) Korm. Rend.: „Hulladék a termelő, szolgáltató, vagy fogyasztói tevékenység során, vagy ennek következtében keletkező – tulajdonosa által rendeltetése szerint fel nem használt, illetve a keletkezés folyamatába vissza nem vezetett, vagy arra alkalmatlan - maradékanyag, elhasználódott, illetve selejtté vált termék.” Melléktermék – nem értéktelen, csupán nem ennek előállítása a termelés fő célja! (Másodnyersanyagok) Ártalmas anyagok – főként az agrokemikáliák maradványai, göngyölegei

A hulladékok, mint a biomassza részei Növényi szervezetek – Elsődleges biomassza Állati szervezetek – Másodlagos biomassza Ipari melléktermékek – Harmadlagos biomassza Nyílt termelési ciklus – sok hulladék Zárt termelési ciklus – kevés/zéró hulladék Láng (1983): Elsődleges biomassza Magyarországon 54,5 mill. Tonna, –Ebből 34,5 mill. t gabonafélék, 8 mill. t erdei, 6 mill. t szálastakarmány, 3 – 3 mill. t ipari- és kertészeti növények –Az összmennyiség 41%-a főtermék, 59%-a melléktermék. (gabonák, szem:szár = 1:1) –A főtermék 63%-a gabona, az össz. főtermék 89%-a hasznosul, ezen belül 65% takarmányként, 15% élelemként, 8% export, 1% ipari felhasználás –A melléktermékek (szalma, szár, egyéb) 63%-át a talajba visszajuttatják, a maradék: takarmány, hőenergia, biogáz, ipari feldolgozás (pl. cellulóz, fehérje, alkohol kinyerés), veszteség kb. 7%. –Erdőgazdaság: kitermelt faanyag 22%-a melléktermék (ennek még 10%-át sem hasznosítjuk energetikai célra – vágástéri hulladék), a nettó fakitermelés 59%-a ipari-, 41%-a tűzifa.

Növénytermesztés hulladékai Főként szilárd: szalma, szár, leveles répafej stb. (felhasználhatóságukat beltartalmi összetételük és nedvességtartalmuk határozza meg). De lehetnek szermaradványok gönygyölegek is! – ártalmas anyagok!!! Folyékony: főként szermaradványok

Mezőgazdasági, energetikai, ipari hasznosíthatóság Visszaforgatás talajba (szervesanyag, tápanyag, talajélet) Takarmány (cellulóz, cukor, fehérje és olajtartalom) Alom (cellulóz és lignin tartalom, nedvszívó képesség) Biomassza égetése (lágyszárú, fásszárú) Biogáz (folyékony – hagyományos, szilárd technológia) Bioetanol (cukor, keményítő, de már cellulóz is!) Biodízel – a főtermékből történik Ipari feldolgozás (pl. cellulóz, fehérje, alkohol kinyerés)

Az alomanyagok felszívóképessége és átlagos százalékos összetétele (SIPOS, 1978 és ÁBRAHÁM, 1980 nyomán) Alomanyag Felszívó- képesség % Nedvesség %Szervesanyag % N%P2O5%P2O5%K 2 O% Gabonaszalma ,3-0,60,2-0,30,6-1,2 Szalmaszecska Hüvelyesszalma ,2-1,50,3-0,41,0-2,0 Erdei avar ,7-1,00,2-0,40,2-0,3 Gyaluforgács ,1-0,30,2-0,30,20-0,7 Fűrészpor Tőzeg ,3-3,00,2-0,40,3-0,5

Lehetséges szerves, szervetlen mikro és makroszennyezők a mezőgazdaságban A nagytömegben felhalmozott szerves biomassza bomlási-rothadási folyamatainak melléktermékei (gázok, csurgalékvizek) Toxikus anyagok, lehetnek biológiai (pl. mikotoxinok) és kémiai eredetűek (növényvédő szerek, göngyölegeik, hatóanyagmaradványok) egyaránt Szervetlen szennyezők, lehetnek pl. helytelenül tárolt, felhasznált műtrágyák (ásványi trágyák). Ezek is lehetnek szilárd, folyékony és gáz halmazállapotúak. Mikro és makroszennyezők: a betakarított növényi termékek talajjal ill. alkotóival (pl. kövek, kémiai és biológiai szennyezők) is szennyeződhetnek.

Nitrát direktíva 49/2001 (IV. 3.) Korm. Rend. a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szól A rendelet rögzíti a „Jó mezőgazdasági gyakorlat” idevonatkozó szabályait, amelyek a szervestrágyák kezelésére, tárolására és kijuttatására vonatkozóan egyaránt adnak útmutatást: szervestrágyával, szennyvízzel és szennyvíz iszappal éves szinten kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket Tilos a hígtrágya, trágyalé, trágyatárolók csurgalék-vízének bevezetése a vizekbe. Trágyatároló nem létesíthető felszíni vizektől, ivóvíz-nyerő helytől számított 100 m-en belül, hígtrágya-tároló nem létesíthető vízjárta területen. Hígtrágya legalább 20 éves élettartamra tervezett, szivárgásmentes, szigetelt, 4 havi mennyiség befogadására elegendő méretű tartályban, medencében tárolható. Istállótrágya szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott, legalább 8 havi mennyiség tárolására elegendő térrel rendelkező trágyatelepen tárolható.

Ideiglenes trágyakazal ill. trágyaszarvas tábla szélén legfeljebb 2 hónap időtartamra alakítható ki, ahol a talajvíz 1,5 m alatt van és 100 m-en belül nincs felszíni víz. Vízjárta és alagcsövezett területen trágyakazal ill. trágyaszarvas nem létesíthető. A mezőgazdasági tevékenységet folytatónak adatszolgáltatást megalapozó nyilvántartást kell vezetnie. A tápanyag-gazdálkodási tervet, a hígtrágya elhelyezést megalapozó talajtani szakvéleményt és az adatszolgáltató lapot 5 éven keresztül meg kell őrizni. A vizek nitrátszennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében a szervestrágyával, szennyvízzel és szennyvíz iszappal éves szinten kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket. Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15-e közötti időszakban. Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya (ammónium- és nitrát- tartalmú műtrágya, trágyalé, hígtrágya) csak abban az esetben juttatható ki szántóterületre, ha abban az évben megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül oda. Betakarítás után az adott évben ezek a trágyák csak akkor juttathatók ki, ha a trágyázás és a következő növényállomány vetése között eltelt idő nem több, mint 14 nap.

Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol fennáll a veszély, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtőkön trágyát csak a növénnyel fedett területen, vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni. Nem juttatható ki trágya 5 cm-nél vastagabb, összefüggő hótakaróval borított, valamint az 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott, vízzel telített, további víz felvételére képtelen talajokon. Tilos hígtrágya kijuttatása felszíni víztől, forrástól, kúttól 10 m-es sávban, továbbá vízjárta területeken a szélsőséges vízjárási viszonyok kialakulásakor. A nitrát-kimosódás csökkentése érdekében a trágyákat a talaj tulajdonságainak, tápanyag-ellátottságának, a környezeti feltételeknek és a termesztett növény tápanyagigényének megfelelő pontos adagban, megfelelő időben és módon, a trágya tápanyag- tartalmának ismeretében, egyenletesen kell kiszórni. A hígtrágya szakvéleményre alapozott talajvédelmi engedély birtokában hasznosítható, a nitrogén tartalom minél nagyobb mértékű érvényesülése érdekében. Az elhelyező területen a talaj és talajvíz ellenőrző vizsgálatát rendszeresen el kell végezni. Az istállótrágya felhasználása augusztustól-novemberig történjen meg, a trágyaigényes növények alá leszántva. A leszántás a kiszórás után minél előbb, de legalább 14 napon belül történjen meg.

27/2006 (II.7.) Korm. Rendelet A Nitrát direktíva kiegészítése

A vizek nitrátszennyezéssel szembeni védelmét szolgáló általános szabályok (1) Tilos hígtrágya, trágyalé, továbbá a trágyatárolók csurgalékvizeinek bevezetése a vizekbe. (2) Állattartó telep nem létesíthető, meglévő nem bővíthető: a) külön jogszabály szerint hullámtéren, illetve a fakadó vizes területen, b) vízbázisok védőterületén külön jogszabályban rögzítettek szerint, c) külön jogszabály szerint árvízi tározó területén, illetve külön jogszabály szerinti parti és védősáv területen. (3) Állattartó telephez trágyatároló nem létesíthető: a) külön jogszabály szerinti vízjárta területeken, b) felszíni víztől, valamint jogszabály által nem szabályozott, ivóvízkivételt szolgáló felszín alatti vízkivételtől számított 100 méteren belül, c) bányatavak 300 méteres parti sávjában. (4) A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben a helyi adottságok alapján kisebb védőtávolságot is megállapíthat. (5) Állattartó telep és annak szervestrágya tárolója e rendelet és a külön jogszabály előírásainak figyelembevételével létesíthető és üzemeltethető.

Értelmező rendelkezések nitrátszennyezés: mezőgazdasági eredetű nitrogénvegyületek vizekbe, illetve környezetükbe történő közvetlen vagy közvetett bejutása, illetve bejuttatása, aminek következtében veszélybe kerül az emberi egészség, az élővilág, a vízi ökoszisztéma és a vizek rendeltetésszerű felhasználása, romlik a vizek esztétikai értéke; h) nitrátszennyezéssel szemben érzékeny víz (a továbbiakban: érzékeny víz): ha) az a felszíni víz, melyben haa) a nitráttartalom az 50 mg/l értéket, ivóvíz célú használat esetén a 25 mg/l értéket meghaladja, hab) a nitrogénvegyületek jelenléte hozzájárul az eutrofizáció kialakulásához, hb) az a felszín alatti víz, amelynek nitráttartalma meghaladja az 50 mg/l értéket,

Az országos monitoring működtetése 12. § (1) A vizekben a nitrátszennyezettséget, továbbá a felszíni vizek eutrofizációs állapotát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott gyakorisággal ellenőrizni kell. (2) Az ellenőrzést 2008-ban kell elvégezni, majd azt követően négyévente, egy éven keresztül tartó méréssorozattal. (3) A nitráttartalom ellenőrzéséhez felszíni vízből legalább havonta, nagyvízi időszak esetén ennél gyakrabban szükséges a mintavétel. A mintavételi helyeknek jellemzőeknek kell lenni a felszíni vízre, és az ivóvízellátásra igénybe vett vizek esetében vizsgálni kell a külön jogszabály szerinti mintavételi helyeket is. (4) Felszín alatti víz vizsgálatához a vízkészlet szempontjából jellemző helyeket kell kiválasztani, és a mintavételeket szabályos időközönként kell végezni. Gyakoriságukat a hidrogeológiai adottságoktól és a vízkivétel mennyiségétől függően kell megállapítani. (5) A (1)-(4) bekezdésekben meghatározott ellenőrzési feladatokról - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a környezetvédelemért felelős miniszter gondoskodik. (6) A mintavételt és a laboratóriumi vizsgálatot arra akkreditált laboratóriumok az EK-műtrágyák, az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizek, valamint a felszín alatti vizek vizsgálatára a külön jogszabályban meghatározott referenciamódszerek alkalmazásával végezhetik.