Az élettelen természeti értékek védelme

Az élettelen természeti értékek védelme
Természetvédelem

A földtani értékek védelme

A földtani-felszínalaktani értékek körét a Föld szilárd kérgében és annak felszíni rétegében kialakult élettelen képződmények alkotják. A földtörténet gazdag eseménysorának, az élővilág változásának epizódjait őrzik a szaktudományok, a gazdasági szféra, továbbá az oktatás és az ismeretterjesztés számára.

Védendő földtani értékek Barlangok Sziklaalakzatok Őskövületek Kőzetfeltárulások Talajok Kunhalmok

Barlangok Barlang: az a földkérget alkotó kőzetben kialakult természetes üreg, amelynek hossztengelye min. 2 méter és mérete egy ember számára a behatolást lehetővé teszi. Ex lege védett természeti értéknek minősülnek Az ország egész területén terület nélkül védettek (nem területi kategória!!!) Földrajzi értelemben nincs területük

Barlangok A barlang különösen érzékeny, összetett és bonyolult rendszer, környezeti indikátor. Komplex képződmény és információforrás, amely a földtani, ásványtani, morfológiai, klimatológiai jelentésén túl a múltra vonatkozó egyéb adatok gazdag tárházát is magában rejti, biológiai, őslénytani, jelentősége mellett az emberiség kultúrájában is mély nyomot hagyott.

Barlangok 2006-ban befejeződött a barlangok közhiteles nyilvántartásának felállítása, melynek számítógépes adatbázisa szerint a hazánkban jelenleg ismert barlangok száma 4093, azok járatainak együttes hossza 250,5 km. A fokozottan védett barlangok száma 147-re emelkedett; kihirdetésre került a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok köre (304 db), és megtörtént a külterületen nyíló barlangok felszíni védőövezetének kijelölése (2009).

Barlangok A legtöbb barlang a Bükkben és a Bakonyban található, ezt követi a Gerecse, a Pilis, a Budai-hegység és az Aggteleki karszt. Az Aggteleki karszt barlangvilága a Világörökség listáján szerepel. Barlangjaink összhossza több mint 250 km, közülük 29 1 km-nél, 99 pedig 200 m-nél hosszabb. Hazánk leghosszabb barlangja a Baradla (Aggteleki karszt), a szlovákiai Domica barlanggal együtt 25 km.

Barlangok A második a budai Rózsadomb alatti Pálvölgyi-Mátyás-hegyi (19 km), a harmadik az aggteleki Béke-barlang (7 200 m). 90 barlang mélysége haladja meg az 50 m-t, 30-é a 100 m-t. A legmélyebb a Bükkben nyíló István-lápai-barlang, 250 m mély.

Barlangok hegység 1982 1990 1998 Aggteleki-karsztvidék 165 170 262 Alpokalja 19 29 Bakony 427 636 762 Börzsöny-Cserhát-Karancs 22 33 64 Budai-hegység 142 189 Bükk 423 831 873 Gerecse 187 226 332 Magyarország barlangjai

Barlangok hegység 1982 1990 1998 Mátra 15 19 53 Mecsek 85 87 92 Naszály 10 26 Pilis 149 151 232 Szentendrei-Visegrádi-hegység 14 16 43 Velencei-hegység 5 Vértes 72 81 89 Villányi-hegység 41 42 Zempléni-hegység 12 17 237 Magyarország barlangjai

A barlangok élővilága A barlangok tudományos kutatásával a barlangtan (szpeleológia) foglalkozik Különleges klíma, egyenletes hőmérséklet, sötétség, magas páratartalom, szerves anyaghiány → különleges élővilág Növényzet: főként kék-, zöld- és kovamoszatok, mohák + gombák Bejárati flóra: elsősorban árnyékos helyet és párás levegőt igénylők Sötétflóra: heterotróf és kemoszintetizáló gombák és baktériumok

A barlangok élővilága Lámpaflóra: a barlangi világítótestek körüli algák, mohák alkotta közösség. Káros jelenség, megelőzése kötelező Alkalmazható megoldások pl.: fényforrások szabályozása, szakaszolt megvilágítás

A barlangok élővilága A barlangi élőhelyek két csoportja fény és táplálékviszonyok szerint fényben és szerves anyagokban gazdag szakasz sötét, szerves anyagban szegény szakasz A barlangban előforduló élőlények csoportosítása: valódi barlanglakó fajok: barlanghoz kötött fajok, általában endemizmusok barlangkedvelők: denevérek, pókok barlangi vendégek: róka, pelék, rágcsálók barlangidegenek: véletlenül besodródott fajok

A barlangok régészeti jelentősége Az ősemberek kedvelt állandó vagy ideiglenes tartózkodási helyei voltak. Csontmaradványok: barlangi medve, farkas, kardfogú tigris Kőszerszámok: szakóca, nyílhegy, pengék

A barlangok védelme 1961 óta Magyarországon minden barlang védelem alatt áll. 1996 óta ex lege védettek! A védelem kiterjed a bejárattól a barlang egészére, a folyékony és légnemű kitöltésre, őslénytani és régészeti leletanyagára, a bejárat növényzetére, a barlang élővilágára Minden olyan tevékenység, mely a barlangok természetes állapotának megváltozását vonja maga után, engedélyköteles.

A barlangok védelme Területileg illetékes nemzeti park igazfatóságok: egyes barlangok kezelése, gyakorlati védelmük (barlanglátogatási, merülési, kutatási engedélyek kiadása, ellenőrzése) Barlangtani Intézet: NPI-k tevékenységének ellenőrzése, másodfokú határozatok előkészítése, barlangnyilvántartás kezelése, kutatási tevékenységek koordinálása, barlangok hasznosításának tervezése, kiépítések engedélyezése, barlangok fokozottan védetté nyilvánítása vagy feloldása, barlangtudományok népszerűsítése, állapotfelvétel és kezelési szabályzatok elkészítése

A barlangok védelme Barlangokban végezhető munkálatokat, ezek technológiai és biztonsági követelményeit, felhasználható anyagokat szabványok szabályozzák A szabványok kiterjednek: barlangokban használható villamos berendezések milyenségére, az alkalmazható fényforrások, vezetékhálózatok elhelyezésére és biztosítására.

A barlangok védelme a járófelületek, járdák építhetőségének szabályaira, a járható szelvények kialakítására, a járatkiépítések során felhasználható anyagokra és technológiákra. barlangokban alkalmazható acélszerkezetekre barlangok lezárására szolgáló műtárgyakra és ezek természetvédelmi célokat (denevérvédelem) is kielégítő kialakításaira.

A barlangok védelme Kutatóintézményi háttér hiánya A felszíni területet is védeni kell, gazdasági érdekeltségek A természetes bejáratok elzárása Veszélyeztető tényezők: bányászat, idegenforgalom, földmunkák, beépítés, szennyvíz

Sziklaalakzatok Föld felszínén található képződmények Természeti értékük csak emberi beavatkozástól mentesen és csak helyben őrizhető meg. Típusaik: töbrök, karrmezők (ördögszántások), sziklafalak, gejzírkúpok (Aranyház, Tihany), kőtengerek, kőoszlopok, kőgombák, ingókövek, kaptárkövek, mésztufagátak, lávatakarók, szél marta homokkőalakzatok…

Töbör Töbör (dolina): kerekded, kisebb-nagyobb (5–200 m átmérőjű), tál alakú mélyedés mészkőfelszíneken. A mészkő repedéseit a talajon átszivárgott és így szénsavassá vált víz oldja, tágítja, aminek következtében a kőzet állékonysága gyengül, és berogyások jönnek létre ("rogyott töbör").

Töbör Szakadéktöbör: a felszín alatti kisebb-nagyobb üregek, barlangok beszakadásával keletkezik. A töbrök zárt mélyedések, ezért jó hidegcsapdák, így mikroklímájuk és növényzetük eltér a környezetükétől. Ha a töbör alján a kőzet- repedéseket eltömik a víz által szállított hordalékok, akkor az összegyűlő csapadékvíz töbörtavat alakíthat ki.

Mésztufagát Mésztufagát (travertinó): lejtőkön alakul ki, a források karsztvízéből a felszínre érkezve a CO2 kilép, így a mészkő kicsapódik. A kicsapódott mész bevonja a növényeket, talajt, köveket és kőzetlépcsőket, így kisebb-nagyobb vízesések keletkeznek. Legszebb példája a Szalajka-völgyi fátyolvízesés.

Karrmező (ördögszántás) Karrmező (ördögszántás): a mészkőfelszínen egymással párhuzamos oldási nyomok, barázdák alakulnak ki. A csapadék ereket, majd barázdákat váj a mészkőbe, amelyek egyre mélyülnek.

Gejzírkúp A tufaszórások elmúltával a vulkáni utóműködés jeleként forró vizek és gőzök törtek gejzírként a felszínre. A bennük oldott mész, illetve kova-anyagok hidrokvarcit és gejzirit formájában egymásra rakódva váltak ki. A gejzírkúpok mindegyikében üreg van, csúcsukon volt vagy van egy szűk bejárat

Kőgomba A több irányból fújó szelek a kőzetek alsó részét egyenletesen pusztítják, amelynek következtében kőgomba alakulhat ki, amelyek kalapjai néha kétes egyensúlyi helyzetben lévő ingókövek lehetnek.

Kőtenger A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ebből jöttek létre a különböző alakzatok, sziklák, innen e kővidék megkapó változatossága.

Ingókövek A hatalmas gránitrögök lekerekített, ellipszoid vagy zsákformájú tömbökké gömbölyödtek. Később pedig a mállás termékeit, a szintén millióéves puhább kőzeteket és üledékeket a felszíni erők koptatták le a gránitalakzatokról. (Pákozdi ingókövek)

Kaptárkövek A kaptárfülkék nagy százalékát süvegcukor alakú, változatos méretű (1 m-től akár 15 m is lehet) tufa kúpokba vágták Eddigi feltevések szerint a kaptárfülkék a XI-XIV. században a riolittufába vájt barlanglakásokkal és pincékkel egy időben jelentek meg. Használatuk tekintetében igen különbözőek a feltételezések (Bükkalja).

Bazaltorgona A homokkőrétegen áttörve, a láva a laza szerkezetű tufába nyomult. Ott hirtelen lehűlt és a gyors lehűlés következtében csodálatos oszlopos szerkezet alakult ki. A laza fedőréteg lassan lepusztult, és megjelent a felszínen a vulkáni kúp.

Ősmaradványok Korábbi földtörténeti korokban élt élőlények eltemetődött, konzerválódott maradványai (testfosszíliák, kövületek), vagy életük földtani folyamtoknak köszönhetően fennmaradt más jelei (nyomfosszíliák: lábnyomok, ősnövények lenyomatai, stb.) Előfordulásuk különösen az üledékes kőzetekben jellemző. Legtöbbször bányászat, talajművelés, földmunkák során kerülnek a felszínre.

Ősmaradványok A leletek egy része múzeumba kerül, másik része a helyszínen marad. Veszélyeztető tényezők: bányászat, talajművelés, gyűjtés, napfényre kerülés. Híres kövületek: kavicsfogú álteknős maradvány, tihanyi kecskeköröm, nummulitesz (Szent László pénze).

Ősmaradványok 1=Suba-lyuk; 2=Büdös-pest; 3=Szeleta-barlang 4=Lambrecht Kálmám-b. 5=Három-kúti-barlang 6=Herman Ottó-barlang 7=Istállós-kői-barlang 8=Pes-kő-barlang 9=Jankovich-barlang 10=Szelim-barlang 11=Pilisszántói (1., 2. sz kőfülke); 12=Bivak-barlang 13=Remete-barlang 14=Remete-felső-barlang Régészeti szempontból kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése

Kőzetfeltárulások (rétegfeltárulások) Emberi tevékenység (bányászat, útépítés, földmunkák) következtében feltárult természetvédelmi értékek (löszfalak, rétegsorok, ásványlelőhelyek, kőzetfeltárulások) Veszélyforrás: beomlás, elgyomosodás, hulladéklerakás, értékes ásványok eltulajdonítása

Kunhalmok „ti vagytok a mi – katedrálisaink!” „oh, ti piramisaink!” (Illyés Gyula) Olyan 5-10 méter magas, 20-25 méter átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok.”

Kunhalmok Számuk egykor lehetett, A kunhalmok természetvédelmi célú országos felmérési programja 2000-ben kezdődött. A természetvédelem nyilvántartása szerint hazánkban ez idáig 1956 kunhalom vált ismerté.

Kunhalmok Lakódombok (tell-telepek): szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű, magas halmok. Kultúrrétegük több méter vastagságú (házomladék, edénytörmelék). Az újkőkorban jelentek meg először, erre települt a bronzkori kultúrák lakórétege. Kurgánok (sírdombok): kisebb átmérőjűek, temetkezési vagy szakrális célt szolgáltak. Nagy részük rézkori és kora bronzkori temetkezések, szarmata, germán és honfoglaláskori temetők, Árpád-kori templomok és sírok, vagy kun temetkezések nyomait őrzik.

Kunhalmok Őrhalmok: alacsony, halmok, egymástól látótávolságnyira lévő magasabb halmok láncszerű összeköttetését biztosították. A tűzjelzésben lehetett fontos szerepük. Határhalmok: Kialakulásuk és szerepük, a megyék, a járások és a települések határainak megjelölésével hozható összefüggésbe.

Kunhalmok védelme 1963-ig csak néhány feltárt halomnak adatott meg a védettség a múzeumi törvény alapján. A nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek kialakulásakor a területükre eső kunhalmok védettséget nyertek. A 90-es évek több önkormányzat felvetette a helyi védettséget. 1994-ben hat megye szakembereinek tanácskozása a kunhalmok védelmében. A természet védelméről szóló évi LIII. törvény kimondta a kunhalmok ex lege védelmét.

Kunhalmok értékei Táji érték: az alföldi táj sajátos antropogén formakincsei. Régészeti érték: kőkorszaki, bronzkori, honfoglaláskori leletek, sírok, emberi és állati csontok, házmaradványok, edények, istenszobrok, fegyverek, „ecsegi ezüst tarsolylemez” Botanikai érték: löszpusztarétek, löszgyepek maradványai. Zoológiai értékek

Kunhalmok veszélyeztető tényezői Talajművelés, szántás, gyepfeltörés, legeltetés Beépítés Fásítás Bányászat Szemétlerakás Útépítés Elhordás Kincskeresés

Kunhalmok veszélyeztető tényezői A nagyiváni Bürök-halom A kisújszállási Nagykerti-halom A kengyeli Baghy-majori-halom A karcagi Kápolna-halom

Talajok Egyes talajtípusok hazánk területéről szinte teljesen eltűntek, pl. löszön kialakult csernozjom eredeti formája vagy természetvédelmi szempontból jelentősek: szikes talajok A természetvédelem a talaj kategóriában főleg azokat a talajokat védi, amelyek kis kiterjedésűek, ritkák, a többi esetben általában a területtel együtt védi a talajt is.

A víztani értékek védelme

Fogalmak Vizi élőhely: Folyamatosan mély vízzel borított terület, ahol a nyílt vízfelület dominál. Vizes élőhely: Időszakosan, vagy sekély vízzel állandóan borított terület, ahol a növényzettel borított területek mellett csekély a nyílt vízfelületek aránya.

Alapelv A felszíni és felszín alatti vízterek természetes, tipikus vagy unikális megjelenési formái védendőek. Mindezek mellett bizonyos mesterséges vízterek is képezhetik a természetvédelem tárgyát.

Természetes víztani értékek Források Víznyelők Vízesések Patakok Folyamok / Folyók Tavak Holtágak Fertők Mocsarak Lápok Egyéb állóvizek Felszín alatti vizek

Mesterséges víztani értékek Csatornák Mesterséges tavak

Források Az ex lege védelem szempontjából forrásnak számít a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad (Tvt. 23§). 2002-ben kezdődött meg a források nyilvántartásba vétele, amelyek számítógépes adatbázisa jelenleg 6082, forrást tartalmaznak melyből 1092 forrás védett természeti területeken található. A források közül a helyszíneléskor nek volt meg az 5 l/perces hozama, tehát jelenleg ennyi az "ex lege" védett források száma.

Források veszélyeztető tényezői Forrás foglalás Bányászati víz kiemelések

Források veszélyeztető tényezői Forrás foglalás Foglalt forrás: vizüket valamilyen műtárgy segítségével gyűjtik össze.

Források veszélyeztető tényezői Bányavíz kiemelések: A bányászati tevékenységet akadályozó felszín alatti vizek felszínen történő elvezetése. A bányászati tevékenység felhagyását követően a források gyakran újból megjelennek.

Víznyelők Az ex lege védelem szempontjából víznyelőnek számít az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye (Tvt. 23§). 2002-ben kezdődött meg az aktív és időszakosan aktív víznyelők nyilvántartásba vétele, amelyek számítógépes adatbázisa jelenleg 698 víznyelőt tartalmaz, melyből 333 védett természeti területeken található, így ezek ex lege védettségüktől függetlenül is védelemben részesülnek.

Víznyelők veszélyeztető tényezői Szennyezés

Vízesések Folyóvíz medrében keletkezett meredek lépcső, hol a víz függőlegesen zúdul alá.

Patakok Olyan kisvízfolyások, amelyek nagy vagy közepes esésű völgyekben futnak, általában gyors folyásúak. Gyakran zuhatagosak, köves kavicsos medrűek. Elsősorban magas- és középhegységi környezetben alakulnak ki. Élőviláguk viszonylag fajszegény.

Patakok A patakmeder esésével csökken a víz sebessége, nő a hőmérséklete, így egyre fajgazdagabbá válik. Az ún. víztér tipológia a patakoktól elkülöníti a csermelyeket és az ereket is. Az elkülönítés alapjául a domborzati viszonyok szolgálnak. A három kategória közt gyakoriak az átmenetek.

Folyamok Vízgyűjtő területe hatalmas, meghaladja az 500 ezer km2-t, hossza több mint 2500 km, közepes vagy kis esésű, vízhozama igen nagy, több mint 2500 m3/sec. Többnyire egy-egy vízrendszer utolsó tagjaként a tengerbe (óceánba) ömlik. Magyarországon egyedül a Duna sorolható ide.

Folyók Vízgyűjtő területe jelentős, 500 km2 feletti, hossza meghaladja az 50 km-t, közepes mederméretű, változó esésű, átlagos vízhozama számottevő, több mint 5 m3/sec. Folyamok vagy nagyobb folyók részvízgyűjtőit alkotják, de torkolhatnak közvetlenül tengerbe vagy tóba is.

Folyóvizek veszélyeztető tényezői Mederszabályozás Szennyezés

Folyóvizek veszélyeztető tényezői Mederszabályozás

Folyóvizek veszélyeztető tényezői Mederszabályozás A folyó hossza (km) Az átvágott kanyarulatok száma (db) Duna (Mo. szakasz) 23 (Dunaföldvár alatt) Tisza 114 Dráva (szabályozott szakaszon) 68 Maros 27 Körösök 266 Rába 80

Folyóvizek veszélyeztető tényezői Következmények: a hajdani árterek kiszáradása, szikesedése, talajvízszint csökkenés, az árhullámok gyorsabb levonulása, szeszélyesebb vízjárás, gyakoribb, magasabb és veszélyesebb ár, nő a mederbeágyazódás, medererózió, kisvízszint csökkenése parti szűrésű kutak apadása ívó- és ivadéknevelő helyek pusztulása.

Állóvizek Szárazföldi mélyedésekben helyet foglaló vízterek, melyek teljes tömege nem mozog határozott irányba.

Tavak Tónak a szárazföld mélyedésében helyet foglaló minden oldalról zárt víztömeget tekintjük.

Tavak A tó mindig egy átmeneti jelenség, mivel minden vízfelület lassanként feltöltődik. Ez a folyamat azonban mindig a környezeti tényezők függvényében zajlik. A feltöltődés több, jól elkülöníthető fázisból áll: Tó→ mocsár → láp → turján Az átmeneti szakaszok a nyílt vízfelület és a növényzet aránya alapján különíthetőek el. Ezek alapján a tó olyan állóvíz melyben a vízi növényzet aránya elenyésző a nyílt vízfelülethez képes.

Tavak A tavak élővilága a tápanyag ellátottságuktól és fizikai tulajdonságaiktól függ. Ezek alapján hazai viszonyokban a következő tó típusokat különítjük el: Szikes tavak Fehér tó Fekete tó Oligtróf (tiszta) tavak Eutróf (elöregedő) tavak

Tavak Szikes tó A szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók (Tvt. 23§). Hazánk területén 460 db "ex lege" védett szikes tó található, ebből 79 db más védett természeti terület része.

Tavak Oligotróf tó Kevés tápanyagot tartalmazó, szerves anyagokban szegény, fajszegény vízterek, általában átlátszóak, kékes színűek. Elsősorban a magasabb rendű élőlények tudják hasznosítani. Vizi növényzet csak a part menti keskeny sávban jelenik meg.

Tavak Eutróf tó Tápanyagban gazdag tavak, melyek vizében gazdag növény- és állatvilág tenyészik. Vizük általában sekély, zavaros, zöldes színű. A dús parti növényzet egymástól jól elkülöníthető zónákban jelenik meg. A növényzet fontos táplálkozó búvó és szaporodó helyként szolgál.

Tavak veszélyeztető tényezői Vízrendezések Lecsapolások Szennyezések Tópartok beépítése

Holtágak Olyan folyómeder kanyarulatok amelyek természetes úton lefűződtek (morotvák), vagy mesterséges úton át- (le-) vágással jöttek létre. Természetvédelmi szempontból értéket az ún. szentély típusú holtágak jelentik.

Fertők Átalakuló, az elöregedés első stádiumában lévő tavak. Vízfelületük jelentős része szabad, de a vízi növényzet nagy tömegű, mélységük nem jelentős. Előrehaladott szukcessziós stádium. (Fertő-tó, Velencei-tó egyes részei, Dinnyési-fertő)

Mocsarak Állóvíztől teljesen feláztatott, vizenyős területek, melyeket helyenként szabad víztükör fedhet. Növényzete sűrű. Fontos pufferzónákat alkothat a természetes állapotban megmaradt folyó és állóvizek körül. Nagy természetvédelmi (madártani) jelentőség! Keletkezésük: Víztestek üledék általi feltöltődésével (terresztrializáció) Szárazföldi területek elvizenyősödésével (paludifikáció) Egyek-pusztakócsi mocsárvilág (Fekete-rét), Kunkápolnási-mocsár

Lápok Általában a vízinövényekkel teljesen benőtt mocsarat tekintjük lápnak. Természetvédelmi szempontból a láp a mocsár után következő fejlődési szakasz, amire jellemző, hogy a feltöltődött valamikori vízfelület túlnyomó többségét állandó vízi növényzet borítja, és a kisebb szabad vízfelületek a növénytakaró között csak itt-ott csillannak föl. A láp növényzete vízben úszó, vagy a fenéken elhelyezkedő tőzegben gyökerezik.

Lápok A hideg égövre jellemzőek, de hazánkban is előfordulnak. Jellemzőik: Nedves talaj Elhalt növényzet lassú oxidációja Lebomló rétegeken újabb generációk fejlődnek Tőzegképződés Reliktum növényfajok

Lápok típusai Síklápok Fellápok Forráslápok Átmeneti lápok Dagadólápok Ingólápok (Úszólápok)

Lápok típusai A Tvt. 23.§ értelmében: A láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók, vagy talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik (Tvt. 23§). Hazánk területén mintegy 1251 ex lege lapot tartanak nyilván. Ebből 146 db található valamilyen más, országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területen.

Turjánok Helyenként és időszakonként tocsogókkal tarkított láprét. Első sorban növénytani érték. Jelentősek a Duna-Tisza közén, lefolyástalan területen kialakult ócsai öregturján, valamint dabasi turjános (Turjánvidék), ill. a hansági turjánosok maradványai.

Tömpolyök/Kopolyák Tömpölyök: Kis területű, egymással összeköttetésben lévő vízzel kitöltött mélyedések ( cm), vizük csak szélsőségesen száraz évben szárad ki. Nyírség buckaközi mélyedéseinek kisvizei, kubikgödrök, vályogvető gödrök. Kopolyák: Kis vízfelületű(néhány hektár) viszonylag mély (3-10 m) hirtelen lejtésű kútszerű víztestek (egyes holtágak, bányatavak, hegyvidéki víztározók).

Felszínalatti vizek Talajvíz Rétegvíz Karsztvíz Ásványvíz Hévíz Ártézivíz

Mesterséges víztani értékek Halastavak A természetes álló vízfelületek jelentős részének megszűntével, a mesterséges halastavak igen fontos vízi élőhelytípussá váltak. Igen jelentős élőhelyek nemzetközileg is veszélyeztetett fajoknak. Európában hazánkat csak Csehország előzi meg a halastavak számával. ( ha) A legnagyobb jelentősége a síkvidéki körgátas halastavaknak van. (pl.: hortobágyi halastavak, biharugrai halastavak, szegedi fehértó…)

Az élettelen természeti értékek védelme

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Az élettelen természeti értékek védelme"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

Az élettelen természeti értékek védelme

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Az élettelen természeti értékek védelme"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés