11. A balti államok, Közép-Európa és a Balkán: hasonlóságok és egyedi vonások A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politika­története.

Az előadások a következő témára: "11. A balti államok, Közép-Európa és a Balkán: hasonlóságok és egyedi vonások A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politika­története."— Előadás másolata:

1 11. A balti államok, Közép-Európa és a Balkán: hasonlóságok és egyedi vonások
A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politika­története

2 Társadalmi–történelmi előzmények
Baltikum (Észt, Lett, Litván) Közép-Európa (Lo., Cs, Mo., Hro.) Balkán (Ro., Szb., Bg., Al.) nyugati kereszténység Kö-Eu-nál is később civilizálódik külső hatalmak megszállása alatt áll a középkorban is, saját önálló állam nélkül (kivéve Litvániát) reformáció jelentős hatása függetlenséget az újkorban sem tud szerezni, állandó háborúk dúlják fel (porosz–svéd–orosz–lengyel) nyelvi nacionalizmus, kései nemzeti ébredés a 18. sz.-ban egésze orosz terület, a 19. sz. végén erős oroszosítás évszázados lemaradás Ny-Eu.-hoz képest erős középkori önálló álla-mok, de külső hódítók fenyegetik („ázsiai ékek”; tatár, török) ellenreformáció sikerei függetlenségét az újkor során fokozatosan elveszti (16–18. sz.) nyelvi nacionalizmus, függetlenségi törekvések erősödő nemzetiségi viták, eltérő időben lejátszódó liberális reformkorok keleti kereszténység társadalomszervezés Kö-Eu-val egy időben csak rövid időre kivívott önállóság a középkorban (bizánci, majd oszmán uralom) nincs reformáció függetlenségét az újkorban sem tudja visszaszerezni, további keleti vonások 19. sz. végére függetlenedő államok, etnikai viták, a liberalizmus eltorzulása

3 A két világháború kora Baltikum Közép-Európa Balkán
1918–21 közt függetlenség kivívása, nemzetállamok szovjet tanácsköztársaság-kísérletek után demokrácia diktatórikus rendszerek kialakulása a 30-as években Molotov–Ribbentrop paktum előbb megosztja, majd az egészet a SzU-nak adja 1940-ben azonos forgató-könyv alapján a SzU bekebelezi őket; deportálás, terror, meghamisított „választás”, alkotmány 1941-ben náci uralom függetlenedés, de a határ-vonás miatt nagy ellentétek veszteseknél forradalmak győzteseknél forradalom- megelőző lépések szimulált demokratizálódás, majd Csehszlovákiát kivéve autoriter rendszerek szélsőjobboldal megerősödése újabb határváltozások, feszültségek szimulált demokratizálódás, majd újra választási csalások, önkény

4 A szovjetizálás Baltikum Közép-Európa Balkán
szovjethatalom restaurálása nem önálló államok: szovjet tagállami rend bevezetése, kezdettől egypártrendszer 1944 ősz: SZKP észt, lett és litván irodája: irányító szerv a helyi főtitkárok mellett orosz másodtitkár, vezetők zöme eloroszosodott észt („jészt”), lett (Litvánia: inkább oroszok választások meghamisítása, és elhalasztása 1946–47-ig közigazgatási egységek folyamatos átszervezése –» kézi vezérlés lehetősége erőszak, terror, deportálás a rendszer alapja Lengyelországot kivéve lassabb átmenet, de csak Magyaro.-on és Csszl.-ban volt szabad választás mindenütt többpártrendszer 1949-ig Romániát kivéve gyors átmenet, sehol nem volt szabad választás Jugoszlávia, Albánia szinte azonnal egypártrendszerű önálló államok. Politikai ellenfelek fokozatos kiszorítása/ likvidálása jellemző, akár koncepciós perekkel is. a veszteseknél SZEB, de mindenütt szovjet „tanácsadók”, a kommunista pártvezetők többnyire moszkoviták. A KP-okat Moszkva finanszírozta, megszerzik a kormányok kulcspozíciót (belügy). a szovjet befolyás mindenütt töretlen, bár Jugoszlávia és Albánia némileg ekkor is külön utakon járt Önkény, erőszak, terror

5 Kommunista alkotmányosság
Baltikum Közép-Európa Balkán azonnal tagállami alkotmányok (1940. aug.), szinte azonos szöveggel „önkéntes” csatlakozás, a kiválás elvi lehetőségével a szövetség jogai erősebbek és döntő szó az SZKP-é gazdasági önállóság (adó, önálló büdzsé) nincs, szovjet jog bevezetése tagállami Legfelsőbb Szov-jet + elnökség, min.tanács, 12–15 helyi minisztérium szovjet állampolgárság, szabad beköltözés 1944 óta elvileg saját hadsereg és külkapcsolat + 1953-ig módosítások révén kolhoztulajdon, államosítás, tervgazdálkodás az alkotm.-ban is megjelent 1948 előtt átmeneti (polgári és népi demokratikus elemeket vegyítő) alkotmányok 1948–58 között népi demokratikus alkotmányok, köztük a magyar a legszol-gaibb, a másik három meg-tart néhány saját tradíciót (többpártrendszer, közt.-i elnök stb.) 1960-tól kezdve szocialista alkotmányok, a párt vezető szerepét csak attól kezdve rögzítik, mindenütt utalnak a Szovjetunióra is (magyar, csehszl. már 1948–49-ben is) kezdettől fogva a szovjet mintát másoló népi demokratikus alkotmányok 1953-tól Jugoszlávia külön fejlődése alkotmányosan is 1965-től szocialista alkotmányok a párt vezető szerepének kiemelésével a Szovjetunióra való utalás az új alkotmányok közt csak a bolgárban szerepel egyre erőteljesebb alkot-mányos különutak (albán, román, jugoszláv)

6 Gazdaságpolitika Sztálin alatt
Baltikum Közép-Európa Balkán földosztás gumiszabályok-kal (kisajátítás 5, 20, 30 ha, kiosztás sokszor elmarad) életképtelenséget garantáló adók, beszolgáltatás, kuláküldözés tömeges kolhozosítás: 1949 (rekordsebességét a deportálások biztosították) meglepő, hogy a módosak akartak inkább belépni irracionális agrártervek államosítás (kisipar is), képzett munkaerő, jó infra-struktúra: gyors iparosítás orosz bevándorlókkal a fejletlenebb és ellenállóbb Litv.-ban minden lassabban nagybirtok felosztása, nem-zetiségi jellegű diszkrimi-nációval az eleve kisbirtokos rend-szerben jóval kisebb föld-reform iparosítás, nehézipar preferálása, hadiipar, tervgazdálkodás (hosszú távú tervek), nemzeti jövedelem igen nagy részét ruházzák be, életszínvonal csökken erőszakos kollektivizálás (adók, beszolgáltatás, kuláküldözés itt is), a szövetkezetesítés jórészt sikertelen (NDK-ban csak 1952-ben kezdik, a többi országban a parasztság ellenállását még nem sikerült megtörni, kivéve Bulgária és Albánia esetét; Jugoszlávia 1950/53-ban fel is hagyott vele)

7 Tisztogatások Baltikum Közép-Európa Balkán
elsősorban tömegterror, a rsz. stabilizálása érdekében helyi KP-okon belül: nem-zeti irányvonal eltiprása 1950–51: az észt párt „bur-zsoá, népellenes” elemei-nek likvidálása, a vezetés „jészt” és orosz lesz Litv.: óvatos lavírozás, a tisztogatás elmarad, legtöbb helyi vezető itt 1959 után: a lett párt meg-tisztítása a helyiektől, mi-után már majdnem átvették a vezetést a 60-as évektől szinte folyamatos antinacionalista kampány helyi párttagok, vezetők aránya alig nő a Noel Field-kapcsolat hiszterizálása 1952-től kezdve „anticionista” perek a perek „mellékes” célja, sőt oka gyakran párton belüli frakcióharc eleinte a nem kommunista politikai ellenfelek likvidálása 1949-től Jugoszlávia vélt (és valós, pl. Albánia) híveinek megsemmisítése (az antititoista kampány része) – Jugo-szláviában a szovjetbarát frakció felszámolása tömegterror folyamatosan jelen van (Jugoszláviában is), legtömegesebben azonban Magyarországon baloldali szociáldemokraták, társutasok elítélése csak Magyarországon Romániát (és Jugoszláviát) kivéve a moszkoviták likvidálják a hazaiakat, szovjet „tanácsadók” irányítása alatt zajló eljárásokkal Lengyelország, Románia, NDK esetében az eredeti szovjet célok végrehajtása (eltérő okokból) sikertelen

8 Lázongások, fegyveres ellenállás
Baltikum Közép-Európa Balkán 1944–52 közt nagyon erős partizánmozgalom (a lakos-ság 1%-a, nagy fluktuáció) az „erdei testvérek” hibája a politikai harc elhanyagolása fő ellenfelük a hűvös, nyir-kos klíma, a betegségek több ezer kollaboránst és több tízezer megszállót gyilkoltak meg, közben védték a népet a terrortól Litv.: országos központ, katonai vezetés, saját sajtó a szovjetek földosztással, deportálással, kollektivizá-lással, amnesztiával, árulók beépítésével és a hadsereg bevetésével is harcolnak a lakosság kifáradása után a partizánok banditává váltak 1972: komoly lázongás Litvániában kezdetben csak Lengyelo.-ban volt partizánharc 1953 Berlin, Plzeň 1956 Poznań, Varsó, Budapest 1968 Prága Lengyelországban számos ellenállási akció, tüntetések és sztrájkok, fegyveres összecsapással is (1968, 1970, 1976, 1980) lényegében nincs tömeges ellenállás, bár Romániában (amerikai szervezéssel) szerveztek antikommunista partizánmozgalmat 1948-ig később csak primitív éhséglázadás fordult elő, az is szórványosan (pl. Brassó, 1987)

9 A keményvonalas politika jellege
Baltikum Közép-Európa Balkán a közép-eu.-i sajátosságok itt is érvényesek, ezen túl a helyi (észt, lett, litván) nacionalizmus elleni harc a legjellemzőbb puhavonalas politika nem fordult elő egyik országban sem, egyetlen periódusban sem – ennek ellenére 1953 és 1968 között olvadás, enyhülés, reformok iránti remények; és folyamatosan bővülő nyugati kapcsolatok és terjedő nyugati életmód (fogyasztói szemlélet, sok válás, stb.) tiltja a külföldi (nyugati) utazást kemény cenzúra művészetekben kizárólagos a szocialista realizmus a közép-európai sajátos-ságokon túl a magánélet szféráját is ellenőrzi (pl. abortusz-tilalom, válás tilalma, vallás gyakorlá-sának ellehetetlenítése A kemény- és puhavonalas politika kialakulása nem az évezredes kulturális törés alapján, hanem a birodalmi politika szeszélyei alapján jött létre

10 Nacionalizmus, kisebbségek
Baltikum Közép-Európa Balkán a nagyorosz sovinizmus erőszakos oroszosítása: 1949–53 tudatos betelepítés 1957-től: szovjet olvasztó-tégely, proletár internacio-nalizmus 1953–57 és 1964–68 közt kissé visszaszorul a sovin. 1968-tól ismét asszimiláció: a szovjet ember ideája, az orosz nyelv erőszakos ter-jesztése és erkölcsi fölénye; 1960-tól spontán bevándor-lás (kivéve Litv.), észtek és főleg lettek aránya zuhan saját államán belül (okai: iparosítás, urbanizáció, csökkenő balti születés-szám, sokszor toborzás is). Litv.-ba csak 1980 után német kitelepítés hisztériája (főleg Cs. és Lo. súlyos jogkorlátozásokat is beve-zet – más kisb.-ek ellen is) további kitelepítések, lakos-ságcserék is Sztálin „anticionista” poli-tikája itt is hatást kelt (főleg Lo., Cs., de NDK, Mo. is) NDK és Mo. nem nacio-nalista, Lo. nem ismeri el a kisb.-k létét sem Csszl. föderalizálása 1969, ezután a magyar kisb. helyzete ismét romlik Jugoszlávia: ez egész térség legliberálisabb kisebbség-politikája, hat szövetségi köztársaság és két autonóm terület. A 80-as években szerb sovinizmus, a 60-as évektől horvát nacion. is Albánia: nem nacionalista politika, de a görög kisebbs. asszimilálása Románia: 1952–68 között Magyar Autonóm Tart., ké-sőbb kisebbségek áruba bo-csátása, erőszakos asszim. Bulgária: nem ismeri el a kisb. létét, a 80-as években súlyos török-ellenes disz-kriminációk

11 Ellenzéki mozgalmak Baltikum Közép-Európa Balkán
1956-ban is több tüntetés tömeges ellenzéki mozg tól: nem beszélnek oroszul, nemzeti színek, emlékművek ápolása stb. szamizdatok és petíciók (legerősebb: Litv., vallási jelleg), + oroszosítás ellen retorziók: perek, kivándor-lás, kényszergyógy-kezelés, kényszermunka, gyilkosság Észt- és Letto.: számos ellenzéki csoport, a SzU-ból való kilépést, független-séget, demokráciát követel (népszavazás kiírása révén, a szovjet alkotmányra utal) 1970-es évek végén balti ellenzéki együttműködés és 35 ezres petíció 1968-tól tömeges ellenzéki-ség, Helsinki után pláne Lengyelország: „második társadalom”, Munkásvédel-mi Bizottság (KOR, 1976), szamizdat-kiadványok, Szolidaritás (1980, Lech Wałęsa). Vallás szerepe! Csehszlovákia: Charta ‘77 (emberi jogok védelme, passzív ellenállás révén (Václav Havel) Magyarország: népi és urbánus ellenzék NDK: irodalmi, vallási-etikai tiltakozások Szlovénia: polgári társada-lom, kezdetleges parlamen-tarizmus Horváto.: nacionalista, anti-kommunista ellenzékiség néhány bátor férfi és nő magányos akciói, nyugatra csempészett írásai jelentős illegális kiadvá-nyok (szamizdat) sincsenek (a kommunista utódpártok 1990 után is 40% felett szerepeltek)

12 Néhány baltikumi adat Észtország Lettország Litvánia
helyi népes-ség aránya (országos; f: főváros; p: KP-on belül) 1945 94% f: 85% p: 45% 83% f: 63% 80% f: 22% p: 32% 1953 72% f: 60% 75% p: 38% 1960 74% f: 60% p: 49% 62% f: 45% p: 32% 79% f: 34% p: 56% 1970 68% f: 56% p: 52% 57% f: 41% 79% f: 43% p: 67% 1979 65% f: 51% p: 51% 54% 80% f: 47% p: 69% 1986 63% f: p: 50% 53% 79% p: 70% a helyi kommunista párt fő/első titkárai (csak tájékoztatásul) Nikolai Karotamm 1944–1950 Johannes (Ivan) Käbin 1950–1978 Karl Vaino 1978–1988 Vaino Väljas 1988–1990 Jānis Kalnbērziņš 1940–1959 Arvīds Pelše 1959–1966 Augusts Voss 1966–1984 Boriss Pugo 1984–1988 Jānis Vagris 1988–1990 Antanas Sniečkus 1936–1974 Petras Griškevičius 1974–1987 Ringaudas Songaila 1987–1988 Algirdas Brazauskas 1988–1989