VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes

VEGETÁCIÓTAGOZÓDÁS (A vegetáció térbeli tagozódása)

= a Föld pólusaitól való távolság, ill. a tengerszint feletti magasság szerint a növényzet szabályszerű rendeződése Típusai: - horizontális vegetációtagozódás (a Föld pólusaitól való távolság szerinti tagozódás) - vertikális vegetációtagozódás (a tengerszint feletti magasság szerinti tagozódás)

Horizontális vegetációtagozódás alapegysége: a zóna A. Zonális vegetáció - a makroklíma hatására jön létre - a klíma- és talajzónákkal fedésben van - klimax vegetációtípusok - plakor helyzetben és szélsőségektől mentes lejtőkön találhatók - nagy kiterjedésűek - állományai + egyöntetűek - termőhelye: VFLEN, MÉ, közepesen kötött

B. Extrazonális (megjelenésű) vegetáció - egy-egy zónán belül egy másik vegetációzóna vegetációtípusai lépnek fel - a mezoklíma (és edafikus tényezők) hatására jön létre - a déli zónák növényzete az északi zónák délies, meleg, száraz lejtőin jelenhetnek meg - az északi zónák növényzete a déli zónák északias, hűvös, párás völgyeiben, lejtőin jelenhetnek meg - kisebb kiterjedésűek

C. Azonális vegetáció - több vegetációzónában ugyanaz a vegetációtípus jelenik meg - szélsőséges termőhelyi viszonyokra, edafikus okokra vezethető vissza: vízhiány vagy -többlet, sekély termőréteg, vázalkotó-részek dominan-ciája, talajhiba, etc. D. Intrazonális vegetáció - egyetlen zónán belül, de elsősorban edafikus okok miatt jön létre

Európa beosztása az óceáni-kontinentális hatás alapján

Vertikális vegetációtagozódás alapegysége: a régió (magassági öv) A. Regionális vegetáció - a makroklíma hatására jön létre - a vegetációrégiók a klímarégiókkal fedésben vannak, s egymásra kölcsönösen hatnak - mindig klimax állapotúak, szélsőségektől mentes viszonyok között találhatók - a regionális vegetációtípus nagy kiterjedésű, állományai többé–kevésbé egyöntetűek - termőhelyeik szélsőségektől mentesek

B. Extraregionális (megjelenésű) vegetáció - egy–egy régión belül egy másik régió vegetációtípusai lépnek fel - a domborzati tényezők (relief faktorok) módosító hatására, s az ennek következtében létrejövő sajátos mezoklíma (és edafikus tényezők) miatt jön létre - az extraregionális megjelenés a régió alá- és fölévetődésben testesül meg, azaz a régió (makroklimatikus hatásra kialakult) vegetációtípusai az alacsonyabban vagy magasabban elhelyezkedő régiókban is meg-jelenhetnek mezoklimatikus (és edafikus) hatásra

a. Régió alávetődés - északias oldalak, völgyek, töbrök, dolinák esetében figyelhető meg - itt a mezoklíma hűvösebb, árnyékosabb, csapadékosabb a makro-klímához képest b. Régió fölévetődés - délies oldalak, meredek lejtők esetében figyelhető meg - a mezoklíma melegebb, naposabb, szárazabb a makroklímához képest

Vertikális vegetációtagazódás

A Magyar-középhegység déli lejtőinek régiói és módosulásai

Regionalitás és extraregionalitás a Budai-hegységben

A vertikális vegetációtagozódást befolyásoló tényezők: 1. geográfiai helyzet (szélességi kör) - dél felé haladva a régiók fölfelé tolódnak, mert növekszik a hőmennyiség A ± ugyanazon a hosszúsági körön található Északkeleti-Kárpátok (48,5o szélességi kör) és Déli-Kárpátok (45,5o szélességi kör) néhány állományalkotó fafaja megjelenésének vertikális különbsége

2. a hegység kiterjedése és magassága - a hegységrendszerek (tömeges hegységek) belsejében a régiók följebb tolódnak, mert csökken a csapadék és szélhatás, a hőmennyiség növekszik (kevesebb felhőzet)

3. a kitettség (expozíció) - északi oldalakon a régiók határai alacsonyabban futnak, déli oldalakon magasabban

A kitettség hatása a régióhatárok magassági elhelyezkedésre

4. a hajlásszög, lejtőszög, meredekség (inklináció) - meredekebb lejtőszög esetében a régiók határai alacsonyabban futnak, kevésbé meredek lejtőszög esetén magasabbra tolódnak a hajlásszög növekedésével - növekszik a napsugarak beesési szöge (melegebb mezoklíma) - csökken a termőréteg vastagsága - csökken a hótakaró vastagsága - növekszik a törmelék mozgása

5. a domborzati formák a. sík vagy kis lejtőszögű (plakor) felületek - elegendően nagy területnél a növénytakaró a makroklímától (és a síkvidéken az alapkőzettől, vízháztartástól) függ - hegy- és dombvidékeken itt (természetes körülmények között) mindig klímaregionális vegetációt találunk

b. Lejtők a lejtőszög növekedése megváltoztatja a regionális makroklíma jellegét, mezoklímát hoz létre domború lejtő esetében az inflexiós vonal a lejtő alsó felében fut - a domború lejtő alján és tetején találjuk a klímaregionális vegetációt, míg a lejtő középső, jelentősen erodált, legnagyobb területű részén extraregionális megjelenésű vagy edafikus vegetációtípus fordul elő - homorú lejtő esetében az inflexiós vonal a lejtő felső felében fut - a homorú lejtő nagy részén klímaregionális vegetáció van, míg az extraregionális megjelenésű vagy edafikus vegetációtípus a kevés erodált területű, kis kiterjedésű inflexiós sáv környékén jellemző - a sík lejtők a két előző lejtőforma sajátosságait egyesítik

Lejtőformák és a vegetáció sematikus profilja

c. Völgyek - a típusoknak megfelelően a makroklímával és a mezoklímával jellemezhető területek eltérő aránya tapasztalható - a szűk, meredek falakkal határolt szurdokokban a makroklímától jelentősen eltérő mezoklíma alakul ki, klímaregionális vegetáció itt sohasem jelenik meg - a szélesebb V-keresztmetszetű völgyekben az eltérő mezoklíma mellett már a makroklíma is szereppel bír; itt gyakran fellép a vegetációrégiók inverziója (régió alávetődés) - a tál-keresztmetszetű völgyekben a makroklíma hatása jut uralomra, a mezoklíma ettől alig tér el; a széles völgytalpon és a lejtőoldalon is rendszerint klímaregionális vegetáció van

Völgykeresztmetszet-típusok és a növényzet sematikus profilja

d. Medencék - bizonyos fokig védve vannak környezetük hatásaitól, zártak - különbséget kell tenni a nagy medencék és a kis medencék között - a nagy medencék nálunk meleg-kontinentális, a kis medencék hideg-kontinentális klímájúak - a nagy medencékben szabályos a vegetációrégiók elhelyezkedése - a kis medencékben az inverzió jelensége figyelhető meg - (a mészkőhegységekben található nagyobb töbrök, dolinák hasonlóan viselkednek a kis medencékhez) - a medencék (valamint a síkságok és a tengerek) a szomszédságukban emelkedő hegységekben a vegetációrégiók felső határát süllyesztik, az alsó határát viszont emelik, tehát a régiók összehúzódását idézik elő

Medence növényzetének sematikus profilja

e. Tetők és gerincek - a völgyekkel és medencékkel ellentétben a környezeti behatásoknak mindig jobban kitettek, azoktól jobban függenek a lapos tetők és gerincek kevésbé pusztuló formák, itt rendszerint klímaregionális vegetáció lép fel, a vegetációhatárok itt magasabban futnak, mint az ugyanolyan magasságban lévő völgyekben (lásd völgyhatás, régió alávetődés jelensége) - a csúcsos tetők és élelt gerincek pusztuló felületek, ahol edafikus vegetáció alakul ki f. Lábak - mindig épülő domborzati formák - enyhe lejtőiken klímaregionális vegetáció, vagy azok extraregionális megjelenése jellemző

6. az alapkőzet és a talaj sajátosságai - kevésbé pregnánsan hatnak a régiók futására - meszes alapkőzeten a vegetációhatárok magasabban futnak, mint mészmentes alapkőzeten - sziklás, görgeteges talajokon alacsonyabban futó határokat lehet megfigyelni

Megjegyzendő, hogy - a geográfiai helyzet és a hegység kiterjedése → elsősorban a makroklímát módosítják, - a kitettség, a hajlásszög és a domborzati formák → főként a mezoklímát befolyásolják. A vertikális vegetációtagozódás jellemzői (a tszfm. emelkedésével): - csökken az átlaghőmérséklet (kb. 0,5 oC / 100 m) és a hőmennyiség, - nő a csapadék mennyisége, változik formája, - nő a párolgás, magasabb a relatív páratartalom az alacsonyabb hőmérséklet miatt, - erősödik a besugárzás, - erősödik a szélhatás, - az előbbiek miatt rövidül a vegetációs időszak (kb.1 hét / 100 m)

A régiók és a jellemző vegetációtípusok (kelet-)alpi – kárpáti viszonylatban (Megj.: A tengerszint feletti magasság értékei hozzávetőlegesek és földrajzi helyzettől függően változhatnak)

A zónák és a régiók megfeleltetése - a hasonlóság alapja: a termoperiódus - a különbözőség oka: a fotoperiódus A tundra zóna és az alpin régió közötti ökológiai különbségek

Vegetációhatárok - a különböző vegetációtípusokat a területen konkrét határok választják el egymástól - a vegetációhatárokat többféleképpen lehet csoportosítani: a. természetes határok és b. mesterséges határok; c. éles vagy d. elmosódott (fokozatosan átmenő) határok; e. klimatikus határok és f. edafikus határok

Klimatikus vegetációhatárok 1. Erdő- és fahatár 2. Cserjés- és cserjehatár 3. Gyephatár

1. Erdő- és fahatár erdőhatár = a zárt és a fölszakadozó erdő határa fahatár = a fafajok faalakú előfordulásának határa (amely megfelel a legmelegebb nyári hónap 10 C-os átlag-hőmérsékleti izotermájának) - a fahatár az erdőhatárhoz képest szélsőségesebb ökológiai feltételek mellett alakul ki, azaz mindig az erdőhatáron túl keresendő

Az erdő- és fahatárt befolyásoló ökológiai tényezők - a vegetációs időszak hőmennyisége, - a vegetációs időszak hossza, - a vízháztartás, - a szélhatás, - a kitettség, - a hótakaró tartóssága, - a fagyszárazság, - az extrém hőingadozás, - az emberi hatások (pl. legeltetés)

Az erdőhatár és a fahatár között megfigyelhető sajátos jelenségek - az állományok kiritkulása, fölszakadozása - zászlós fák létrejötte - a fák letörpülése, elcserjésedése Típusai: A. Vertikális erdő- és fahatár B. Horizontális erdő- és fahatár

A cirbolyafenyő (Pinus cembra) habitusának változása a tszfm. emelkedésével

A. Vertikális erdő- és fahatár a. felső erdő- és fahatár - a szupermontán régió felső és a szubalpin régió alsó határán található - alpi-kárpáti viszonylatban a felső fahatár mintegy 100–150 m-rel magasabban húzódik, mint a felső erdőhatár - a lucfenyves fölszakadozása, a lucfenyő, a vörösfenyő letörpülése, zászlósodása, elmaradása figyelhető meg, - e sáv jellemző fafaja a cirbolyafenyő b. alsó erdő- és fahatár - csak arid klímában kiemelkedő hegységekben figyelhető meg - az alsó fahatár alacsonyabban húzódik, mint az alsó erdőhatár

A lucfenyő előfordulása a Magas-Tátrában

Négy fenyőfaj vertikális előfordulása a Magas-Tátrában

A lucfenyő viselkedése az erdőhatáron (letörpülés, zászlósodás, vegetatív szaporodás)

A lucfenyő vegetatív újulása az erdőhatáron

B. Horizontális erdő- és fahatár - szélesebben, elmosódottabban ismerhető fel, mint a vertikális erdő- és fahatár - az erdőhatár és a fahatár között több kilométer, több tíz kilométer széles sáv figyelhető meg a. északi erdő- és fahatár - a tajga és a tundra határán húzódik, ez az erdőstundra b. déli erdő- és fahatár - a kontinensek belsejében ismerhető fel - Kelet-Európában a zárt erdők és a sztyepp átmeneti sávja, ez az erdőssztyepp zóna

Edafikus vegetációhatárok - a klimatikus vegetációhatárokhoz képest kisebb távolságokon belül találjuk - az erdő-, cserjés és gyephatár itt is felismerhető - táji léptékben (tehát vegetációkomplexek esetében) és állomány léptékben (azaz egy állományon belül) is jelentkezik

VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "VEGETÁCIÓISMERET 3. előadás Dr. Bartha Dénes"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés