Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A növényvilág fejlődéstörténete (A növénytörzsek fontosabb taxonjai és gyakorlati jelentőségük )

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A növényvilág fejlődéstörténete (A növénytörzsek fontosabb taxonjai és gyakorlati jelentőségük )"— Előadás másolata:

1 A növényvilág fejlődéstörténete (A növénytörzsek fontosabb taxonjai és gyakorlati jelentőségük )

2 - legősibb sejtes szerveződést mutató élőlények (prokarióták) – 3 milliárd éve - egysejtű eukarióták (ostorosmoszatok evolúciós jelentősége) (ostorosmoszatok evolúciós jelentősége) Ostorosmoszat (Phacus longicauda var. tortuosus, Euglenophyta, Euglenophyceae) Ostoros moszat (Phacus lismorensis f. lismorensis, Euglenophyta, Euglenophyceae)

3 - többsejtű eukarióta szervezetek – kb. egy milliárd éve

4 Többsejtű eukarióta növények - A növények setfalas sejtekből felépülő, túlnyomó többségükben fotoszintetizáló szervezetek növényfaj → rendszerezés Carl Linné – Természet rendszere (4236 állat, 8455 növény) Alaktani és szervezettani hasononlóságokon alapuló mesterséges rendszerének alapegysége a faj. pl.: Fagus sylvatica (bükk)

5 Charles Darwin A fajok eredete című művében a rendszertan szempontjait új alapokra helyezte. A fajok származását, rokonságát figyelembe vevő rendszereket fejlődéstörténeti rendszereknek nevezzük. Faj kritériumai: - származásuk azonos - lényeges külső felépítésükben és belső tulajdonságaikban megegyeznek - természetben szaporodási közösséget alkotnak - magukhoz hasonló termékeny utódokat hoznak létre

6 A különböző méretű rokonsági körök rendszertani kategóriákat alkotnak: törzsosztályrendcsaládnemzetségfaj

7 A mai többsejtű eukarióta növénytörzsek két evolúciós irányvonalat képviselnek: 1. prokarióta kékmoszatokból → vörösmoszatok 2. ostoros moszatokból → sárgásmoszatok → barnamoszatok → barnamoszatok → zöldmoszatok → zöldmoszatok ↓ ↓ mohák harasztok mohák harasztok ↓ nyitvatermők nyitvatermők ↓ zárvatermők zárvatermők

8

9 Algák - nem képviselnek egységes rendszertani csoportot - fotoszintézist folytató, gyökerekkel és edénynyalábokkal nem rendelkező, szárra és levélre nem tagolódó, telepes testű szervezetek - tápláléklánc termelői - a Föld oxigén termelésének jelentős részét adják - takarmányozásra alkalmasak - emberi táplálék → jövő táplálkozása - szennyvíztisztításban szerepet játszanak - szélsőséges körülmények között is megtalálhatók

10 Vörösmoszatok törzse (Rhodophyta) - származás : kékalgáktól - egysejtű és telepes testfelépítés - melegebb tengerek part menti régióiban - aljzathoz rögzülnek méteres mélységben is megtalálhatóak - agar-agar kinyerése → baktérium táptalaj Melegvizű forrásban élő vörösmoszatfaj a Yellowstone Nemzeti Parkban

11 Barnamoszatok törzse (Phaeophyta) - fonalas vagy telepes testfelépítésű növények - főleg hidegebb tengerekben terjedtek el - algaliszt → állatok takarmányozása - testükben halogén elemeket (főként brómot és jódot) halmoznak fel → gazdaságosan kinyerhető - Csendes-óceán part menti, 2-25 m mély vizeiben → 100 (egyes becslések szerint 400) m-es méretével a Föld legnagyobb növénye Barnamoszatok a Csendes-óceánban

12 Zöldmoszatok törzse ( Chlorophyta) Zöldmoszatok törzse ( Chlorophyta) faj - evolúciós jelentőség → mohák és a harasztok közvetlen ősei voltak - döntően édesvíziek, de a tengerekben is megtalálhatók - szárazföldi képviselőik → talajban, levelek felszínén (epifitonokként), fák kérgén, nedves helyeken - színanyagaik a hajtásos növényekével megegyező (klorofill-a és –b, karotin, xantofill) - vegetatív, ivartalan és ivaros szaporodás - földtörténeti ókori zöldmoszatok → grafit, kőolajtelepek - jelentős haltáplálékok - három osztályuk különböző szerveződési szinteket ért el

13 1. Zöldmoszatok (Chlorophyceae) osztálya Zöldmoszat (Volvox aureus, Chlorophyta, Chlorophyceae) Zöldmoszat (Volvulina steinii, Chlorophyta, Chlorophyceae)

14 Zöldmoszat (Pediastrum duplex, Chlorophyta, Chlorophyceae) Tengeri saláta (Ulva lactuca, Chlorophyceae )

15 2. Járommoszatok (Zygnematophyceae) osztálya Járommoszat (Micrasterias cf. rotata, Chlorophyta, Zygnematophyceae) - többségük egysejtű (egy sejtmagvú, ostor nélküli sejtek) - ivaros szaporodás a sejteket összekötő járom segítségével

16 3. Csillárkamoszatok (Charophyceae) osztálya - telepes testük hasonlít a virágos növények testére - sekély tavakban és árkokban sűrű gyepet alkotnak Csillárkamoszat (Chara vulgaris, Characeae)

17 Mohák (Bryophyta) törzse - első autotróf szárazföldi növények - kb. 400 millió évvel ezelőtt a zöldmoszatokból alakultak ki - fejlődésük megrekedt - testük a telepes növények közül a legdifferenciáltabb, tulajdonságaik alapján a telepes (Thallophyta) és a hajtásos növények (Cormophyta) között helyezkednek el - vékony kutikulájúak, és így teljes felületükön vesznek fel vizet és ásványi anyagokat - asszimiláló és raktározó szöveteik vannak - részt vesznek a termőtalaj kialakításában - két osztályba soroljuk őket

18 - Egyedfejlődésük két szakaszból áll: 1. Ivarsejtet termelő ivaros szakasz → mohanövényke 2. Spórát termelő ivartalan szakasz - a növény csúcsán jönnek létre az ivarszervek - megtermékenyítéshez víz szükséges - zigótából → spóratartó → spórák Tőzegmoha (Sphagnum recurvum, Sphagnaceae) spóratartókkal (capsula)

19 1. Májmohák osztálya (Hepaticopsida) - Egyszerűbb felépítésűek, karéjos telepeik májra emlékeztetnek - Nedves élőhelyeken képesek megélni (források, lápok, erdők) Csillagosmájmoha (Marchantia polymorpha) - differenciált belső felépítésű növény - nedves árkokban, falakon és sziklákon gyakran fordul elő cm széles telepes teste van

20 Rügykosárkák sarjmorzsákkal a csillagosmájmoha telepének fölső oldalán

21 2. Lombosmohák osztálya (Bryopsida) - testük tagoltabb (levélke, gyökér- és szárszerű képletek) Erdei szőrmoha (Polytrichum formosum) A 15 cm magas erdei szőrmoha mészben szegény talajokon, szilikátos kőzeten és fák tövének elsavanyodott területein él.

22 Háztetőmoha (Tortula ruralis) - meszes talajokon, kőzeteken és falakon található meg Ciprusmoha (Hypnum cupressiforme) - sarlószerűen görbült levelű, kozmopolita faj

23 Berzedt tőzegmoha (Sphagnum squarrosum) Karcsú tőzegmoha (Sphagnum recurvum) A mintegy 300 tőzegmohafaj (Sphagnum spp.) vízzel borított, savanyú talajú területeken fordul elő. A csapadékosabb-hűvösebb klímájú területek jellemző növényei.

24 Harasztok törzse (Pteridophyta ) - hajtásos növények: valódi száruk és levelük van, gyökérzetük mellékgyökérrendszert alkot - képviselőik a devon korszakban meghódították a szárazföldet - edényes virágtalanoknak is nevezzük őket, hiszen szerveikben már megjelennek az edénynyalábok - őseik a zöldmoszatok voltak - kétszakaszos egyedfejlődés jellemzi őket - Pecsétfák, pikkelyfák → tőzeg, kőszén - a szilur korszakban megjelent ősharasztokból (Psilophytopsida) származó mintegy ma élő fajukat három osztályba - a korpafűalakúak (Lycopodiopsida), a zsurlóalakúak (Equisetopsida) és a páfrányalakúak (Pteridopsida) osztályába – soroljuk

25 1. Korpafűalakúak osztálya (Lycopodiopsida) Ősi növények. Fosszilis maradványaikat már az alsó devon rétegekben megtalálták. Kisebb, lágyszárú és hatalmasra növő fásszárú képviselőik nagy fajszámban fordultak elő a karbon korszak kőszéntelepeket kialakító mocsaraiban. Mai, mindössze 5 nemzetségbe sorolható fajaik minden földrészen előfordulnak. A korpafüvek rendje – Lycopodiales A korpafüvek rendje – Lycopodiales A csipkeharasztok rendje - Selaginellales A csipkeharasztok rendje - Selaginellales A pikkelyfák rendje – Lepidodendrales A pikkelyfák rendje – Lepidodendrales A durdafüvek rendje - Isoëtales A durdafüvek rendje - Isoëtales

26 A korpafüvek örökzöld növények, pikkelyszerű levelekkel. Fajaik száma mintegy 400. Többnyire talajlakók, de a trópusokon fánlakó (epifiton) képviselőik is vannak. Sporofillum-füzéreik jellegzetes villás elágazások csúcsán, kettesével helyezkednek el. A villás elágazódás hajtástengelyükre és gyökérzetükre egyaránt jellemző. A korpafüvek örökzöld növények, pikkelyszerű levelekkel. Fajaik száma mintegy 400. Többnyire talajlakók, de a trópusokon fánlakó (epifiton) képviselőik is vannak. Sporofillum-füzéreik jellegzetes villás elágazások csúcsán, kettesével helyezkednek el. A villás elágazódás hajtástengelyükre és gyökérzetükre egyaránt jellemző. Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) Közönséges laposkorpafű (Diphasium complanatum)

27 2. Zsurlóalakúak osztálya (Equisetopsida) (Sphenopsida) Ezt a korábban igen fajgazdag osztályt ma már csak 32 faj képviseli. Ezt a korábban igen fajgazdag osztályt ma már csak 32 faj képviseli. Ausztrália és Új-Zéland kivételével az egész Földön elterjedtek. Ausztrália és Új-Zéland kivételével az egész Földön elterjedtek. Föld fölötti hajtásaik rizómákból erednek, melyek az áttelelő föld fölötti hajtással nem rendelkező fajokon keményítőben gazdag gumókat viselnek. Föld fölötti hajtásaik rizómákból erednek, melyek az áttelelő föld fölötti hajtással nem rendelkező fajokon keményítőben gazdag gumókat viselnek. A csúcsukon örvökben elhelyezkedő és egymással alapjuknál összenőtt pikkelylevelek találhatók. Száruk gyakran dús örvös elágazódású, és az elcsökevényesedett levelek helyett is fotoszintetizál. A csúcsukon örvökben elhelyezkedő és egymással alapjuknál összenőtt pikkelylevelek találhatók. Száruk gyakran dús örvös elágazódású, és az elcsökevényesedett levelek helyett is fotoszintetizál.

28 A mezei zsurló kétféle föld fölötti hajtást képez. Ezek egyike el nem ágazó, klorofillt nem tartalmazó, barna színű spóratermő hajtás (tavasszal), a másik pedig zöld meddő hajtás. A mezei zsurló kétféle föld fölötti hajtást képez. Ezek egyike el nem ágazó, klorofillt nem tartalmazó, barna színű spóratermő hajtás (tavasszal), a másik pedig zöld meddő hajtás. Mezei zsurló (Equisetum arvense) Mocsári zsurló (Equisetum palustre)

29 3. Páfrányalakúak osztálya (Polypodiopsida) (Filicopsida) Közel fajukkal a harasztok legnagyobb osztályát alkotják. Közel fajukkal a harasztok legnagyobb osztályát alkotják. A trópusokon nagy formagazdagságban előforduló lágyszárú növények. A trópusokon nagy formagazdagságban előforduló lágyszárú növények. Néhány milliméteres nagyságú és több méteresre növő, vékony száraikon 3 m-es leveleket viselő képviselőiket egyaránt ismerjük. A gyep-, valamint a cserjeszintben tenyészők mellett fánlakók (epifitonok) is nagy számban előfordulnak közöttük. Néhány milliméteres nagyságú és több méteresre növő, vékony száraikon 3 m-es leveleket viselő képviselőiket egyaránt ismerjük. A gyep-, valamint a cserjeszintben tenyészők mellett fánlakók (epifitonok) is nagy számban előfordulnak közöttük. A mérsékelt égövben megtalálhatók legtöbbje rövid szártagú szárán szárnyasan összetett vagy szárnyasan tagolt levelekből álló levélrózsát képez. A mérsékelt égövben megtalálhatók legtöbbje rövid szártagú szárán szárnyasan összetett vagy szárnyasan tagolt levelekből álló levélrózsát képez.

30 Hölgypáfrány (Athyrium filix-femina ) Vízipáfrány-társulás (Salvinio-Spirodeletum)

31 Nyitvatermők törzse (Gymnospermatophyta) A perm időszakban megjelenő magvaspáfrányok voltak a legősibb képviselőik A perm időszakban megjelenő magvaspáfrányok voltak a legősibb képviselőik A nyitvatermők legfontosabb megkülönböztető tulajdonsága a harasztoktól az, hogy virágokat hoznak létre. A nyitvatermők legfontosabb megkülönböztető tulajdonsága a harasztoktól az, hogy virágokat hoznak létre. Ennélfogva szaporodásukat már nem spórákkal, hanem magvakkal biztosítják. A tartalék tápanyagokat is magukba foglaló magvak szárazabb körülmények között nagyobb biztonságot nyújtanak a csírázás folyamán a növénynek, mint az ilyenekkel nem rendelkező spórák. Ennélfogva szaporodásukat már nem spórákkal, hanem magvakkal biztosítják. A tartalék tápanyagokat is magukba foglaló magvak szárazabb körülmények között nagyobb biztonságot nyújtanak a csírázás folyamán a növénynek, mint az ilyenekkel nem rendelkező spórák. A nyitvatermőket a zárvatermőkkel együtt a virágos növények közé soroljuk A nyitvatermőket a zárvatermőkkel együtt a virágos növények közé soroljuk

32 Kizárólag fás szárú és többségükben örökzöld növények. Kizárólag fás szárú és többségükben örökzöld növények. Leveleik tű, pikkely vagy ritkán lemez alakúak. Leveleik tű, pikkely vagy ritkán lemez alakúak. Virágaik egyivarúak, többnyire kifejezett virágtakaró nélküliek. Gyakoriak azonban bennük a meddő pikkelylevelek. Virágaik egyivarúak, többnyire kifejezett virágtakaró nélküliek. Gyakoriak azonban bennük a meddő pikkelylevelek. A porzós virágok porzólevelein (microsporophyllum) 2 vagy több pollenzsákból álló, egy vagy több pollenzsákcsoport helyezkedik el. A pollenzsákokban (microsporangium) redukciós osztódással jönnek létre a pollenszemek (microspora). A porzós virágok porzólevelein (microsporophyllum) 2 vagy több pollenzsákból álló, egy vagy több pollenzsákcsoport helyezkedik el. A pollenzsákokban (microsporangium) redukciós osztódással jönnek létre a pollenszemek (microspora). A megporzást a szél segíti. A megporzást a szél segíti. A tobozvirágzatot (conus) alkotó termőleveleken a magkezdemények szabadon helyezkednek el. A tobozvirágzatot (conus) alkotó termőleveleken a magkezdemények szabadon helyezkednek el.

33 1. Páfrányfenyők rendje (Ginkgoales ) Ősi nyitvatermők. Ősi nyitvatermők. Élő kövületként ma már csak egy fajuk él, a lombhullató gingó-, illetve ginkófa (Ginkgo biloba). Élő kövületként ma már csak egy fajuk él, a lombhullató gingó-, illetve ginkófa (Ginkgo biloba). A jura és a kréta korszak növényeként a dinoszauruszok kortársa volt. A jura és a kréta korszak növényeként a dinoszauruszok kortársa volt. Kínában és Japánban kultúrfaként sikerült megóvni a kipusztulástól. Kínában és Japánban kultúrfaként sikerült megóvni a kipusztulástól. 30 m-esre is megnövő, sűrűn elágazó fa. Legyező alakú levelei főér nélküli, ún. villás erezetűek. 30 m-esre is megnövő, sűrűn elágazó fa. Legyező alakú levelei főér nélküli, ún. villás erezetűek. A megérés után sárga magköpennyel borított magvai vajsavat tartalmaznak, ami kellemetlen, macskabűzre emlékeztető szagot áraszt. A megérés után sárga magköpennyel borított magvai vajsavat tartalmaznak, ami kellemetlen, macskabűzre emlékeztető szagot áraszt. Kínában a sós ízű magvakat pirítva nyalánkságként fogyasztják. Kínában a sós ízű magvakat pirítva nyalánkságként fogyasztják.

34 Ginkófa (Ginkgo biloba)

35 2. Toboztermők rendje (Coniferales) (Pinales) A fenyőfélék családja – Pinaceae A család fajai az északi félteke erdőalkotó fái. A család fajai az északi félteke erdőalkotó fái. A jura korszakban jelentek meg. A jura korszakban jelentek meg. Jelenleg élő fajaik száma 210. Jelenleg élő fajaik száma 210. Északi irányban, valamint a magas hegyekben a fahatárt képezik. Északi irányban, valamint a magas hegyekben a fahatárt képezik. Ide tartoznak legfontosabb tűlevelű fáink. Ide tartoznak legfontosabb tűlevelű fáink. A vörösfenyő kivételével örökzöldek. A vörösfenyő kivételével örökzöldek. Tűleveleik kettesével, hármasával, ötösével vagy sokadmagukkal csomókban vagy két sorba rendezetten (fésűsen) állnak. Tűleveleik kettesével, hármasával, ötösével vagy sokadmagukkal csomókban vagy két sorba rendezetten (fésűsen) állnak. Termős, ún. tobozvirágzataik elfásodók. Termős, ún. tobozvirágzataik elfásodók.

36 Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel

37 Európai vörösfenyő (Larix decidua) Jegenyefenyő (Abies alba)

38 3. Tiszafafélék rendje (Taxales) Csaknem kizárólag az északi féltekén őshonos kétlaki fák vagy cserjék. Csaknem kizárólag az északi féltekén őshonos kétlaki fák vagy cserjék. 15 fajuk ismert. 15 fajuk ismert. Tűleveleik csavarvonalban helyezkednek el. Tűleveleik csavarvonalban helyezkednek el. A közönséges tiszafa (Taxus baccata) a család egyetlen európai képviselője. A közönséges tiszafa (Taxus baccata) a család egyetlen európai képviselője. Szöveteiben nincsenek gyantajáratok. Szöveteiben nincsenek gyantajáratok. Tűlevelei 1-3 cm hosszúak, színükön sötétzöldek, fényesek, fonákukon világosabb színűek. Tűlevelei 1-3 cm hosszúak, színükön sötétzöldek, fényesek, fonákukon világosabb színűek. Az érett magot pirosas színű, húsos magköpeny (arillus) burkolja. Az érett magot pirosas színű, húsos magköpeny (arillus) burkolja. A magköpeny a növény egyetlen alkaloidmentes része. Minden más része mérgező taxin alkaloidot tartalmaz. A magköpeny a növény egyetlen alkaloidmentes része. Minden más része mérgező taxin alkaloidot tartalmaz.

39 Közönséges tiszafa (Taxus baccata)

40 4. Cikászok rendje (Cycadales) Mintegy száz fajuk trópusi és szubtrópusi területeken él. Többnyire el nem ágazó, rövid törzsük a pálmákéhoz hasonló. Nagy, spirálisan álló leveleik a törzs csúcsán üstököt alkotnak. Mintegy száz fajuk trópusi és szubtrópusi területeken él. Többnyire el nem ágazó, rövid törzsük a pálmákéhoz hasonló. Nagy, spirálisan álló leveleik a törzs csúcsán üstököt alkotnak. Cikász (Cycas revoluta)

41 Velvicsiafélék rendje (Welwitschiales) és a csikófarkvirágúak rendje (Ephedrales) Leveleik átellenesen vagy örvösen állók. Egyivarú virágaik fejlett virágtakaróval rendelkeznek. Leveleik átellenesen vagy örvösen állók. Egyivarú virágaik fejlett virágtakaróval rendelkeznek. Csikófark (Ephedra distachya)

42 Zárvatermők törzse (Angiospermatophyta ) A zárvatermők olyan új tulajdonságokkal jelentek meg az evolúció során, amelyekkel a kréta korszakban szárazabbá váló klímához jobban alkalmazkodtak, mint a többi szárazföldi növény. A zárvatermők olyan új tulajdonságokkal jelentek meg az evolúció során, amelyekkel a kréta korszakban szárazabbá váló klímához jobban alkalmazkodtak, mint a többi szárazföldi növény. Valószínűleg a magvaspáfrányokból jöttek létre. Valószínűleg a magvaspáfrányokból jöttek létre. Alkalmazkodásukat mindenekelőtt az alábbi új tulajdonságok tették lehetővé: Alkalmazkodásukat mindenekelőtt az alábbi új tulajdonságok tették lehetővé: Termőleveleik zártak, aminek következtében a magkezdemények és a termőből képződő termésben a magvakba zárt embriók egészen megérésükig rendkívül nagymértékű védelmet élveznek. Termőleveleik zártak, aminek következtében a magkezdemények és a termőből képződő termésben a magvakba zárt embriók egészen megérésükig rendkívül nagymértékű védelmet élveznek.

43 Koevolúció eredményeképpen a rovarmegporzás elterjedésével párhuzamosan megjelent a kétivarú, színes virágtakarójú virág, amelyben nektár valamint ragacsos pollen képződött. A virágokat egynemű lepel vagy különnemű, csészére és pártára tagolódó virágtakaró fedte be. Koevolúció eredményeképpen a rovarmegporzás elterjedésével párhuzamosan megjelent a kétivarú, színes virágtakarójú virág, amelyben nektár valamint ragacsos pollen képződött. A virágokat egynemű lepel vagy különnemű, csészére és pártára tagolódó virágtakaró fedte be. Kialakult a kettős megtermékenyítés Kialakult a kettős megtermékenyítés Fejlettek a vízszállító és a párologtatást csökkentő berendezéseik Fejlettek a vízszállító és a párologtatást csökkentő berendezéseik A fásszár mellett a lágyszár kialakulásával, a vegetatív szervek (gyökér, szár, levél) sokirányú módosulásával és az életformák változatosságával új élőhelyeket (pl. édesvizeket, száraz, magashegyi és hideg vidékeket) népesíthettek be. A fásszár mellett a lágyszár kialakulásával, a vegetatív szervek (gyökér, szár, levél) sokirányú módosulásával és az életformák változatosságával új élőhelyeket (pl. édesvizeket, száraz, magashegyi és hideg vidékeket) népesíthettek be.

44 A zárvatermők a növényvilág legnagyobb fajszámú törzse. Mintegy ismert fajuk több, mint nemzetségbe és 450 családba tartozik. A zárvatermők a növényvilág legnagyobb fajszámú törzse. Mintegy ismert fajuk több, mint nemzetségbe és 450 családba tartozik. Az ember gazdasági tevékenységében is az összes növény közül a legnagyobb jelentőségűek. Az ember gazdasági tevékenységében is az összes növény közül a legnagyobb jelentőségűek. A kétszikűeket (Dicotyledonopsida) 8 (Magnoliidae, Ranunculidae, Caryophyllidae, Hamamelididae, Rosidae, Dilleniidae, Lamiidae, Asteridae), az egyszikűeket (Monocotyledonopsida) 6 (Alismatidae, Aridae, Liliidae, Zingiberidae, Commelinidae, Arecidae) alosztályba soroljuk. A kétszikűeket (Dicotyledonopsida) 8 (Magnoliidae, Ranunculidae, Caryophyllidae, Hamamelididae, Rosidae, Dilleniidae, Lamiidae, Asteridae), az egyszikűeket (Monocotyledonopsida) 6 (Alismatidae, Aridae, Liliidae, Zingiberidae, Commelinidae, Arecidae) alosztályba soroljuk.

45 A kétszikűek magjában 2, az egyszikűekében 1 sziklevél van. A kétszikűek magjában 2, az egyszikűekében 1 sziklevél van. A kétszikűek gyökerei főgyökérrendszert, az egyszikűek gyökerei pedig mellékgyökérrendszert képeznek. A kétszikűek gyökerei főgyökérrendszert, az egyszikűek gyökerei pedig mellékgyökérrendszert képeznek. A kétszikűek levélerezete főeres, az egyszikűeké mellékeres. A kétszikűek levélerezete főeres, az egyszikűeké mellékeres. A fás- vagy lágyszárú kétszikűek edénynyalábjai körkörösen, míg a többségükben lágyszárat fejlesztő egyszikűek edénynyalábjai szórtan helyezkednek el a szárban. A fás- vagy lágyszárú kétszikűek edénynyalábjai körkörösen, míg a többségükben lágyszárat fejlesztő egyszikűek edénynyalábjai szórtan helyezkednek el a szárban. Csészéből és pártából álló kettős virágtakaró jellemzi a kétszikűek virágait, míg egynemű lepel borítja az egyszikűek hasonló szerveit. Csészéből és pártából álló kettős virágtakaró jellemzi a kétszikűek virágait, míg egynemű lepel borítja az egyszikűek hasonló szerveit. A kétszikűek virágában az egyes köröket (csésze-, párta-, porzó- és termőkör) alkotó levelek száma 5, 4 vagy ezen számok többszöröse, míg az egyszikűek virágaira a hármas szám vagy annak többszöröse jellemző. A kétszikűek virágában az egyes köröket (csésze-, párta-, porzó- és termőkör) alkotó levelek száma 5, 4 vagy ezen számok többszöröse, míg az egyszikűek virágaira a hármas szám vagy annak többszöröse jellemző.

46 Pásztortáskafőgyökérrendszere Pázsitfű bojtos gyökérrendszere gyökérrendszere

47 Kukoricaszár (Zea mays) keresztmetszete Kétszikű liánszár keresztmetszete

48 Kétszikűek osztálya (Dicotyledonopsida) Mintegy ismert fajukat 8 alosztályba és kb. 350 családba soroljuk. Mintegy ismert fajukat 8 alosztályba és kb. 350 családba soroljuk.

49 Egyszikűek osztálya (Monocotyledonopsida ) Csaknem 100 családjukba mintegy faj tartozik. Csaknem 100 családjukba mintegy faj tartozik. A kréta korszakban a kétszikűekkel párhuzamosan alakultak ki a Magnoliidae alosztály egykori lágyszárú, vízben élő vagy mocsári fajaiból. Ősi formáik ennek következtében lágyszárúak és rovarmegporzásúak voltak. Fatermetű és szélmegporzású fajaik csak később jöttek létre. A kréta korszakban a kétszikűekkel párhuzamosan alakultak ki a Magnoliidae alosztály egykori lágyszárú, vízben élő vagy mocsári fajaiból. Ősi formáik ennek következtében lágyszárúak és rovarmegporzásúak voltak. Fatermetű és szélmegporzású fajaik csak később jöttek létre. Fejlődési vonalaik még sok tekintetben vitatottak, így rendszerük is számos ponton bizonytalan. Hat alosztályukat különböztetjük meg. Fejlődési vonalaik még sok tekintetben vitatottak, így rendszerük is számos ponton bizonytalan. Hat alosztályukat különböztetjük meg.


Letölteni ppt "A növényvilág fejlődéstörténete (A növénytörzsek fontosabb taxonjai és gyakorlati jelentőségük )"

Hasonló előadás


Google Hirdetések