6. Megszállás és ellenállás, 1968–69

Az előadások a következő témára: "6. Megszállás és ellenállás, 1968–69"— Előadás másolata:

1 6. Megszállás és ellenállás, 1968–69
Csehszlovákia története 1948–1992

2 Katonai események A VSZ erők „behívását” kezdeményező „egészséges erők” Alois Indra gazd.-i titkár; Vasil Biľak, a SzlKP első titkára; Drahomír Kolder Eln.-i tag, Antonín Kapek póttag; Oldřich Svěstka, a Rudé právo szerk.-je aug. 3-án adták át Pozsonyban a hírhedt „behívó levelet” a szovjeteknek Katonai és politikai előkészületek aug. 20-án este szovjet repülők a ruzyněi reptérre civil ruhás „utasokat” vittek éjjel 10:45-kor egy szovjet tbk. a VSz-től közölte Martin Dzúr honvédelmi min.-rel, hogy a VSZ csapatai „baráti segítséget” nyújtanak Brezsnyev és más szovjet vezetők is felszólították, hogy a csszl. csapatok maradjanak a laktanyákban, elkerülendő a vérontást – erre éjfél körül Dzúr parancsot is adott újabb hívatlan repülőgépek landoltak Ruziněn, s az érkező katonák azonnal le is zárták a repteret, ahová eztán percenként érkeztek új gépek. A reptéren rekedt szerencsétlen turisták 21-én reggel 5:30-kor szabadultak ki. Az intervenció Az Ötök csapatai 20-án 23 óra körül lépték át a határt 500e fős VSz kontingens jött, hogy „megelőzze az ellenforr.-t”, ehhez 800 repülőgépet, 6300 tankot és 2000 egyéb löveget használtak fel a csszl. hadsereg 1938 után ismét tétlen maradt, így a megszállás gyors volt az StB a megszállókkal működik együtt, bár zavart okoztak a CSKP külön frakcióitól érkező ellentétes utasítások

3 Az Elnökség ülése aug. 20/21-én
A politikai átmenet terve és annak bukása az ülésen még azelőtt le kell váltani Dubčeket, hogy megindul a VSZ akciója Forr.-i Munkás–Paraszt Kormány (Indra) és Forr.-i Tv.-székek alakulnának az új vezetés hivatalosan is kéri a baráti csapatok bevonulását Dubček azonban átugrotta az első napirendi pontot, a XIV. kongr.-ról tárgy. A reformerek felülkerekedése éjfél körül jött Dzúr telefonhívása, amire mindkét oldal pánikkal reagált (többen le is akartak mondani, de ez csak megkönnyítette volna a SzU dolgát) megérkezett Svoboda is, előbb örömmel, majd elvtársait látva meglepve eldöntötték, hogy a rádióadás vége előtt (hajnali 2-ig) közleményt adnak ki heves vita, hogy támogassák vagy ítéljék el a VSZ akcióját a reformerek végül (csaknem kicsúszva az időből) 7–4 arányban győztek, mivel két ingadozó (pl. Jan Piller) őket támogatta Az elfogadott közlemény szövege és sorsa a csapatok bevonulása a párt- és állami szervek tudtán kívül történt mivel a határok megvédése már nem lehetséges, senki ne álljon ellen a nemzetközi joggal és a szoc. alapelveivel ellentétesnek tekintik az akciót minden párt- és Nemzeti Front-tisztviselő helyén marad, a képviseleti szerveket összehívják a kialakult helyzet kezelése céljából kollaboráns vezetők az első mondatok után elnémították a rádióadást, kivéve (tévedésből) épp a prágai körzetet

4 Augusztus 21. Prágában Az Elnökség tagjainak sorsa Sajtóközlemények
az ülés után Černík és Svoboda hivatalába ment, ahogy Švestka is (a Rudé právo-ba); Biľak és Indra a szovjet nagyköv.-re; a többiek maradtak 3-kor letartóztatták Černíket, 4:30-kor páncélozott járművek körbevették a KB épületét; 9-kor betörtek az épületbe és őrizetbe vették Dubčekéket kihallgatták, sőt meg is verték őket (KGB- és StB-ügynökök egyaránt) 11 óra körül a vezetőket a reptérre, s onnan őrizetben este külföldre vitték Sajtóközlemények hajnalban a rádió újra beolvasta az Elnökség közleményét egy rivális adó az NDK-ból az intervenció szükségessége mellett állt ki 6-kor Dubček még nyugtató hangú beszédet mondhatott a rádióban 7-kor a tv adása is elindult, bár új helyszínről; azonnali városi pártértekezle-tet, ill. a XIV. kongr. előrehozását és általános sztrájkot javasolt a Rudé právo nem követte az Eln. döntését, ezért Švestkáékat le is váltják a többi napilap elítéli a VSZ-t, de a fegyveres ellenállás elkerülését kérik Svoboda rövid közleménye nem foglalt állást, de nyugalomra intett További tiltakozások az Akadémia, a Nemzetgyűlés határozottan elítélte a beavatkozást Prága megtelt békésen tüntető tömeggel; 15 főt a VSZ-erők megöltek a Cseh Nemzeti Tanács tiltakozik a vezetők letartóztatása ellen Jiří Hájek küm. is tiltakozott az Ötök kormányainál + az ENSZ-nél este már Svoboda is az Akcióprogram és a pártvezetés mellett lépett fel

5 A népi–polgári ellenállás
Fellépés a megszálló hadsereggel szemben állandó tömegtüntetések; 21-én délben két percre megállt az élet; 23-án az egész országban egyórás figyelmeztető sztrájk többen a tankok útjába is álltak (időnként hiába: letaposták őket) barikádok védték a rádiót, a reformer lapok szerkesztőségeit falfirkák, röplapok: uSSr, sarló+kalapács=horogkereszt jelzőtáblák elállítása, udvarias félrekalauzolás „hydepark”-ok: sok száz szabadtéri szónoklat, a szovjet katonák győzködése illegális rádió- és tv-adók, de a legális sajtó révén is: gúnyos karikatúrák, a kollaboránsok kigúnyolása 77 civil halott és 1000 sebesült A megszállók provokáció-kísérletei amerikai fegyvereket „találtak” további tüntetéseket, petíciókat szerveztek és lesújtottak ezekre

6 Aug. 22.: a szétszakadt pártvezetés
A CSKP XIV., rendkívüli (és titkos) pártkongresszusa a reformer prágai pártbizottság értesítette a legtöbb cseh kongr.-i delegátust titokban kijelölt egy helyszínt a külvárosok egyikében, Vysočanyban, a Népi Milícia embereivel biztosították is a helyszínt (de „álkongr.-ok” is voltak) az egyik első felszólaló Ludvík Vaculík: a nép egyhangúlag ellenzi a meg-szállást, s ezt kell tenni a kongr.-nak is, folytatva a párt reformjait új KB-t és 28 fős Eln.-t választottak (letartóztatottak, bujkálók, a kormány Kongr.-on megjelent tagjai, ill. más reformerek; minden régióból két tagot megszavaztak, a szlovákokat zömmel távollétükben) jugoszláv típusú munkás-önigazgatás terve, munkástanácsok Csszl. szabad és szuverén szocialista állam, amelynek függ.-t 21-én támadás érte; a szoc. nem volt veszélyben, nem volt ellenforr; követelik a letartóztatott vezetők elengedését, a VSZ kivonulását; általános sztrájkot hirdetnek A csonka régi Elnökség tárgyalásai a szovjetekkel és vitái a póttagokkal együtt 22 fős testület fele maradt meg: a dogmatikusok Biľak vezetésével tárgyaltak, s néhány tiltakozás ellenére átvonultak a szovjet nagykövetségre (erről Mlynář értesítette a vysočany-i kongresszust) Cservonyenko az FMPK felállítását követelte (párt- és állami szerv is lenne!) a csonka Eln. vitázott a posztok elosztásáról, de nem tudott megállapodni este Svoboda közölte, hogy nem vállalna szerepet egy Indra-kormányban, amit a nép sem ismerne el; moszkvai tárgyalást javasolt inkább

7 A pozsonyi események A SzlKP Elnökségének állásfoglalása aug. 20/21.-én 20-án este épp nem üléseztek, de 23 h-kor összehívták őket eleinte a dogmatikusok voltak szűk többségben: előkerült egy név nélküli behívólevél, Dzúr és Biľak is új forradalmi kormányról és a bevonulás szükségességéről küldött híreket, így 6-4 arányban támogatták az interv.-t ekkor megérkezett Husák, illetve az prágai Eln. hivatalos álláspontja; Husák követelte, hogy aki behívta a VSZ-t, fedje fel magát – senki sem tette meg elfogadtak egy közleményt, amely középutas volt: a bevonulás szükségtelen, de mégsem ítélik el. Lojalitást nyilvánított ki a CSKP és kormány vezetőihez, nyugalomra szólítja fel a népet Polgári ellenállás és későbbi események hajnali 1:40-kor a tankok Pozsonyba is benyomultak. reggelre a lakosság barikádokat emelt, 9-től (a SzlKP közleménye hatására!) tömegek tiltakoztak a megszállás ellen itt is alakultak alternatív rádióadók 22-én este a SzlKP ténylegesen leváltja Biľakot a pártrész éléről (helyette Husákot delegálva a moszkvai tárgyalásokra) (ez Indra puccsista csoportjá-nak végső szétesését okozza) Prágában pedig Štrougal me.-h. elbocsátotta a bm.-helyettest és az StB főnökét, a biztonsági szerveket a reformer bm., Josef Pavel alá helyezte

8 Tárgyalások Moszkvában
A fogoly Dubček és társai helyzetének változása egyes nézetek szerint eredetileg ki akarták végezni őket (?) az ellenkormány felállításának kudarca után újra államférfiként kezelik őket ennek ellenére megosztással, fenyegetéssel, injekciózással is élnek velük szemben, Brezsnyev először mindenkivel négyszemközt beszél A Prágából érkező közvetítők és konzervatívok szerepe Svoboda: közvetítő szerepben? valójában lépéseit egyeztette a szovjetekkel, delegációjában csak az intervenciót nem elítélők kaptak helyet (hasonlították Hácha 1939-es berlini útjához is) de fő célja hazafiként a vezetés „kiszabadítása” volt, még a CSKP feloszlásának veszélyével is fenyegette Moszkvát; magát is előtérbe akarta tolni Husák sokáig titkolja, hogy kollaboráns; Brezsnyev ekkor figyelt fel rá Mlynář tudatta Dubčekkel, hogy otthon széles körű ellenállás van Indra hamarosan beteget jelentett, de őt és Biľakot már Moszkva is ejtette A tárgyalások kezdete (aug. 23.) szovjetek célja már az volt, hogy engedményekre szorítsák a CSKP-t, ám Dubček és társai eleinte hajthatatlanok voltak Brezsnyev hiteget és csúsztat: Dubček becsületes kommunista; nem akarunk diktálni; a CSKP javára való megoldás kell, mert az illegális kongresszus ellenforradalmat jelent; a jobboldal burzsoá közt.-t akar; normalizálni kell a helyzetet, félretéve az eddigi vitákat is

9 A moszkvai jegyzőkönyv
A reformerek ellenállásának megtörése a szovjetek a foglyok kifárasztására törekedtek, testi–lelki terrorral, hogy elismerjék: ellenforradalmi veszély volt, a XIV. kongresszus illegális és az ENSZ-hez fordulás is csak provokáció volt 25-én Dubček idegösszeomlást kapott, de elismeri: Vysočany illegális volt a reformerek egysége repedezni kezdett, egymástól is tartottak, megosztottak, de az ENSZ-hez fordulást már mindenki provokatívnak érezte az ellenforr.-t tagadták, ragaszkodnak a csapatkivonáshoz és az Akciópr.-hoz a gyors megegyezést Svoboda sürgette, félve az otthoni helyzet elfajulásától fokozatosan egyre többen adták be a derekukat, elsőként Černík; ha aláírnak, legalább a reformok egy részét meg tudják menteni – győzködték egymást egyedül Kriegel nem tört meg, őt ezért fogságban tartották ezután is A diktátum aláírása és tartalma (aug. 26.) az aláírás előtt Dubček beszélt, védve a reformfolyamatot, ám végül a megszállás elítélése is kibukott belőle a sértett szovjetek teátrálisan kivonultak, Dubček: „nem írok alá semmit!” a pánikba esett többiek apróbb javításokat értek el Brezsnyevnél, pl. a VSZ majdani csapatkivonása bekerült a szövegbe (de az Akciópr. kimaradt) az aláírásnál a fotósok kedvéért a szovjetek átölelték cs. elvtársaikat (egyedül Kriegel nem írta alá az okmányt) a nem nyilvános jkv. visszavonta a reformokat: a sajtó és az SZDP ellenőrzé-sét, személycseréket írt elő, a demokr. centr. visszaállítását („normalizáció”)

10 A vezetés hazatérése után…
Moszkva–Prága repülőút végre kellett hajtani a jegyzőkönyvet, aminek tartalmától nem beszélhettek némi letargia után taktikai megbeszélést tartottak: miként gátolhatják meg a polgári ellenállást, közben megmentve a reformok egy részét is távollétük alatt az ellenállás tovább nőtt, hazatérésük felfokozta a reményeket Az első nyilatkozatok reptéren Smrkovský érdemben nem nyilatkozott, a Nemzetgyűlés előtti rövid közleményét pedig (feltűnő módon) nem követhette vita tárgyalásról adott rövid közlemény keveset mondott, de azt többféleképp lehetett érteni (a szoc. rendszer és a munkásosztály vezető szerepe érdekében tett hatékony lépések; a sz.–čs. barátság erősítése; az ideiglenesen állomásozó csapatok nem avatkoznak be a belügyekbe; kivonulásokról megegyeztek, ám az a normalizáció függvénye; a XIV. kongr.-t nem említették) Svoboda sem ítélte el a megszállást, ami csalódást keltett; a csapatok akkor távoznak, ha a nyugalom helyreáll; de ő már említette az Akcióprogramot A SzlKP rendkívüli kongresszusa, Pozsony, aug. 26–29. az áruló Biľak helyett Husák hivatalosan is első titkár lett (múltja miatt volt presztízse, sokan reformernek tekintették) a szlovák nac. kártyát vette elő, fokozatosan szembefordítva a szlk.-okat a vysočany-i kongr.-sal (mert ott a küldöttek csak tizede volt szlovák) győzködte hallgatóságát: vagy követik Dubčeket, vagy mondjanak le

11 Taktikai visszavonulás?
Társadalmi elégedetlenség fellendülése és átmeneti apálya röplapok, kiáltványok, tüntetések követelik a XIV. kongr. irányvonalát Dubček augusztus 27-i beszéde: könnyekkel küszködve kér bizalmat és támogatást, hogy minél előbb lehessen megnyugtatni a megszállókat – annál előbb lehet újra visszatérni a reformokhoz az újságírók elfogadták a cenzúra átmeneti visszatérését, néhány ellenzéki lap (a Literární listy és a Student ) önként meg is szűnt Černík 28-i és Smrkovský 29-i nyilatkozata is ezt ígérte: a „rend” helyreállá-sa után a kormány képes lesz – bár óvatosabban – folytatni a reformokat; de ha a nép ellenáll, állandó megszállás vagy bábkormány jöhet a reformerekben való bizalom könnyűvé tette a „normalizációt” A régi–új vezetés első lépései kénytelenek eltávolítani pár radikális reformert: (Kriegel, Hájek, Pavel, Pelikán; Císař és Mlynář csak lefokozáson esett át, elvesztve titkári posztját) a moszkvai jkv. alapján viszont a keményvonalasok érinthetetlenek lettek a régi sztálinisták is szervezkedni kezdtek, saját nyomásgyakorló csoporttal a rehabilitáció tovább folyt; sőt dec.-től 7 StB-tiszt pere 1949-es tetteik miatt szept. 13.: törvény a Nemzeti Frontról (független szervezeteket nem ismert el ugyan, de leszögezi: a pártonkívülieknek a CSKP sem diktálhat) okt. 16: egyezmény a szovjet csapatok ideiglenes állomásozásáról (a növekvő NSZK-revansizmus ellen) A VSZ-csapatok döntő részét kivonták föderalizálás (ld. az 1. tételben)

12 Növekvő elégedetlenség
A moszkvai jegyzőkönyv végrehajtása a KAN és a K-231 szervezetét betiltották (mert alapszabályukat a BM nem fogadta el előre), Dubček is szoc.-ellenesnek nevezte őket. Az SZDP is így járt (nem is kérvényezte az alapszabálya elismerését). szept. 13-án visszaállt a cenzúra jan. 7-én az Eln. létrehozott egy ún. Sajtó és Inform. Hivatalt, ami a lapok párt­vonalhoz való hűségét biztosította a XIV. kongr.-t a CSKP hivatalosan nem ítélte el, csak úgy tett, mintha az meg sem történt volna; az Akcióprogramot helytelennek ismerik el Társadalmi forrongás és tiltakozó akciók dolgozók névtelen levelei „vonták felelősségre” a vezetőket, miért nem mondtak le vagy legalább miért nem védtek meg más eltávolított vezetőket okt. 28-án szovjet-ellenes tüntetések voltak, nov. 7-én ismét nov. közepén az egyetemisták 3 napig sztrájkoltak, a munkások szolid.-t vállaltak velük; munkástanácsok alakultak, közg.-ok reformokat követeltek 1969 elejétől a Szöv. Gyűlés élén (Smrkovský helyett) a szlovák P. Colotka az emigránsok (Hájek, Šik + tízezrek) is nyomást próbáltak gyakorolni 1969. jan. 16. Jan Palach égő fáklyaként tiltakozott a megszállás ellen a Vencel téren. Temetése 2-300e fős rendezvény volt, amit az StB filmezett… további öngyilkosságokat ígért, hacsak nem törlik el a cenzúrát, vonják ki a forg.-ból a megszállás-párti Zprávy c. lapot és nem tartanak ált. sztrájkot febr. 25-én Jan Zajíc ön-felgyújtása már nem kapott ekkora nyilv.-t

13 A dubčeki konszolidációs kísérlet bukása
A „jégkorongos” szovjetellenes tüntetések pletykák terjedtek egy májusra várt népi megmozdulásról, amit a normalizáció ütemével elégedetlen SzU. a vezetés leváltására használna ki a márciusi stockholmi jégkorong-vb-n két szovjet–csehszlovák meccs volt, mindkettő csehszlovák győzelemmel végződött a meccsek után országszerte fiesztákat rendeztek, már az első után szovjet-ellenes rigmusokkal és falfirkákkal 28-án este a Vencel téren a diadalittas tömeg (talán StB-s provokátorok hatására??) az ott talált macskakövekkel bezúzta az Aeroflot iroda ablakait, és felgyújtotta az épületet is rohamrendőrséget vetettek be, majd hivatalosan is elnézést kértek, de hiába Dubček leváltása és Husák első titkárrá választása Brezsnyevnél betelt a pohár: márc. 31-én Grecsko marsall és Szemjonov küm.-h. Prágába érkezett és ultimátumot hozott: ha nem lesz végre rend, újra bevonul a VSZ. Ezt most komolyan vették ápr. 17-én Dubčeket Husák váltotta a párt élén Dubček a Szöv. Gy. elnöke lett, Colotka szlovák min.eln., Smrkovský kiesett az Elnökségből, a pártlap élére egy keményvonalast állítottak