A középkori világgazdaság kialakulása

Az előadások a következő témára: "A középkori világgazdaság kialakulása"— Előadás másolata:

1 A középkori világgazdaság kialakulása
Az agrárforradalom előtt a mezőgazdaság alacsony termelékenysége miatt szinte mindenkinek agrár-termeléssel kellett foglalkoznia (100 agrártermelő 5-10 nem agrártermelő eltartására volt képes). A termelékenység növekedése a létfenntartó föld-műveléstől elszakadni képes rétegek arányát %-ra növelte, lehetővé téve egy hivatásos mező-gazdasági termelést nem, vagy csak alkalmilag folytató iparosréteg kialakulását. Az önálló termelési ággá váló ipar a század-ban jelentős technikai és szervezeti változáson ment keresztül, amit kézműipari forradalomnak neveznek.

2 A kézműipari forradalom jellemzői
A malomtechnika kialakulása és fejlődése A kéziszerszámok fejlődése A céhszervezet és a céhes műhely kialakulása (a céhes műhely lett az ipari termelés alapvető üzemi kerete, a céh biztosítja a szakismeret elsajátítását, a termék minőségét és a tagok közötti verseny kizárását) Az árucsere szerepe megnő, az árukínálat és fogyasztás szerkezete egyre összetettebb, egyre nehezebb cserével lebonyolítani, nő a pénz szerepe és forgalma, újjáéled a kereskedelem

3 A kereskedelem típusai
Lokális kereskedelem: egy adott kisebb terület belső társadalmi munkamegosztásából adódó szükségletek fedezését biztosítja, állandó piache-lyek, körülötte iparosok és kereskedők telepei (városok kezdetei) alakulnak ki. Kialakul a város-gazdaságok rendszere, amelynek középpontjában a városi piac áll, és ezen folyik a város és a kör-nyező falvak árucseréje. Távolsági kereskedelem: a természeti különbsé-gekből adódó munkamegosztásból adódik, de a magas szállítási költségek miatt csak luxusfogyasz-tást szolgáló cikkeket forgalmaz. Amikor az ipari termelés meghaladja a helyi szükségletek kielégítését, megindul a helyi és távolsági kereskedelem összekapcsolódása.

4 A kézműipari forradalom hatása Magyarországon
Korábban az ipari szükségletek kielégítését a házi-ipari tevékenység fedezte. A fazekasság és a kovácsmesterség hamar önálló-sodott, egyes falvak szolgáltatásai ipari termékekre specializálódtak. A prédiumrendszer felbomlásának és a jobbágyság szerkezeti változásának hatására kialakul egy ön-álló iparos réteg (az egykori iparos szolgálónépből és a prédiumok iparosaiból), mely a forgalmasabb vásárhelyeken megtelepedve a kialakuló városok fontos alkotóeleme lesz.

5 A 13. század végén megalakulnak az első kézmű-ves szervezetek, az 1370-es évek a céhalakulások virágkora lesz. A céhrendszer meghonosítása a kézműipari technika vívmányainak átvételét is jelentette. Az ipar szerkezete kevésbé differenciált (kevesebb iparág van jelen, mint Nyugat-Európában), keve-sebb az iparosok aránya és termelésük súlya (a 15. század végére a városi népesség %-a volt iparűző). A 13. századtól a vásár összekapcsolódik a város-sal, a városi piac a városgazdaság központja lesz. A helyi kereskedelem állandósulásával megjelen-nek a kereskedő boltok. A távolsági kereskedelembe az ország a 13. szá-zadra mint nemesfémszállító kapcsolódik be.

6 Az európai városfejlődés és a hazai fogyasztásnö-vekedés hatására fellendül a külkereskedelem. A 15. századra a kivitel túlnyomó része bányater-mék, bor és élőállat, a behozatal pedig textília, fémáru és fűszer. A kereskedelemben a magyar kereskedő réteg többnyire alárendelt szerepet játszott (elsősorban tőkehiány miatt), önálló magyar külkereskedelem nem alakult ki. A hazai városfejlődésben a francia és német telepesek (Székesfehérvár, Esztergom, Szatmár-németi stb.) és a szabad földműves és kézműves népesség (Debrecen, Miskolc, Szeged stb.)játszott szerepet.

7 A 14. századtól a szabad királyi városok (csak a királytól függnek, nemesi jogokkal és városfallal rendelkeznek) és a mezővárosok (magánföldesúri hatalom alatt állnak, városfallal nem rendelkeznek) elválnak (az 1351-es kilencedtörvény csak a fallal körülvett városokat mentesíti az adó alól), fejlődésnek indulnak a mezővárosok: a távolsági kereskedelem igényei a mezőgazdaság (döntően az állattenyésztés és bortermelés) termékei felé fordultak, ami a mezővárosokat a magyar városfejlődés legdinamikusabb csoportjává tette. Számuk egy évszázad alatt megduplázódott (a 15. század végére mezőváros volt, és a 4 milliós lakosság %-a itt élt.