A földrajzi nevek egységesítése FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

Az előadások a következő témára: "A földrajzi nevek egységesítése FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)"— Előadás másolata:

1 A földrajzi nevek egységesítése FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
8. előadás A földrajzi nevek egységesítése FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

2 A földrajzi nevek mai helyesírásának előzményei
Mai írásgyakorlatunkat társadalmi megállapodás alapján a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási állásfoglalásai, illetve az ezeket tartalmazó szabályok határozzák meg. Az akadémiai szabályokra való hivatkozás a nyelvészeti irodalomban hagyományosan az AkH. (= akadémiai helyesírás) rövidítéssel történik (függetlenül attól, hogy a kiadvány jelenleg A magyar helyesírás szabályai címet viseli), mellette az évszámot vagy indexként a megfelelő kiadás sorszámát szokták megadni, ezután a vonatkozó szabálypontot. A földrajzi nevek helyesírásának testületi szabályozására irányuló törekvések, az 1932-ben megjelent, első akadémiai szabályzatig nyúlnak vissza, és ezt követően minden szabályzat tartalmazott valamennyi tudnivalót a földrajzi nevek helyesírásáról. Jelentősebb változást az évi szabályok jelentettek, ekkor először kapott jelentősebb szerepet a kötőjel alkalmazása. A közterületnevek mai helyesírása először az akadémiával akkor szembenálló iskolai célú térképeken alkalmazott helyesírásban jelentkezett, az akadémiai szabályokban ugyanez teljes mértékben csak 1954-ben következett be. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

3 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
Jelentős szerepet játszott a magyar térképészetben az a földrajzi névi helyesírási rendszer, mely elsősorban Takács József nevéhez fűződik. A Takács-féle szabályokat alkalmazta a katonai térképészet – legnagyobb magyarországi térképkészítő – a térképein 1927-től és lényegében ezen szabályok alapján készült a közforgalomban megjelent térképek nagyobb része is az 1960-as évek elejéig. A Takács által kidolgozott szabályokat 1940-ben a Földrajzi Társaság is elfogadta, az Akadémia azonban nem tette magáévá. Az akadémiai szabályokhoz és az egész magyar írásbeliséghez igazodó földrajzinév-írást térképeken először az oktatásügy kezdeményezésére az 1950-es évek végén megjelent iskolai atlaszokban alkalmazták. Ez az írásgyakorlat a térképeken a nyelvészek, térképészek és földrajzosok együttműködésével kialakított részletes szabályozás után szilárdult meg és megjelent a Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede szerzőhármas A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályzata c. munka (1965). Takács József 1972-ben kísérletet tett az évi szabályok visszaállítására, de ezt a Földrajzinév-bizottság nem fogadta el. Az évi szabályzatnak a fenti szerzőktől 1998-ban újabb változata készült el, A földrajzi nevek helyesírása címmel. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

4 A FÖLDRAJZI NEVEK EGYSÉGESÍTÉSE FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
A XIX. század végére kialakult modern térképsokszorosítási eljárásoknak köszönhetően egyre szélesebb körben láttak napvilágot olyan térképek, amelyeket ma a tömegtérképek csoportjába sorolhatunk. A térképhasználat egyre szélesedett és sok más kérdés mellett a névhasználat egységes elveken történő alkalmazásának kérdése a XIX. század végén már felvetődött. Az 1: ós méretarányú nemzetközi világtérkép elkészítésének kezdeményezésekor vetődött fel először a földrajzi nevek nemzetközi szabványosításának kérdése. E térképmű névrajzi elveinek kidolgozója Albert Penck, őt tekintjük a földrajzinév-egységesítés első elindítójának. A nevek egységesítésének legelső problémájaként a nem latin betűvel író nyelvek földrajzi neveinek latin betűs átírását próbálták meg szabályozni és csak később foglalkoztak a latin betűs nyelvek országainak névírásával. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

5 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
A földrajzinév-egységesítés második nagy hulláma az 1960-as évektől indult. Ekkor már az ENSZ égisze alatt folyt a munka és a törekvések minden jelentősebb, kartográfiai termékeket előállító, országban visszhangra találtak. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy a térképi névrajz szerkesztésénél a földrajzi nevek használata sok problémát vet fel: szükséges a többes névalakok közül a legjellemzőbbek kiválasztása, az egységes írásmód, nyelvjárási változatok megválasztása, ugyanakkor a nemzetiségi, kisebbségi nyelvek névalakjainak szabályozása is. Az ENSZ szervezeti keretein belül folyó névegységesítés a térképészekhez elsősorban konferenciákon és szöveges ajánlások formájában, névtárakkal és átírási rendszerek segítségével jutott el. Ezek az ajánlások a nyelvekbe való olyan beavatkozások, amelyek a térképi névhasználatot egyszerűsítik, ugyanakkor azzal a veszéllyel járnak, hogy a kelleténél merevebb módszereket alkalmazva, esetleg apró, de lényeges nyelvi jellegzetességek tűnhetnek el. A földrajzi nevek egységes használatának kialakítását célul kitűző ENSZ konferenciák törekvése kettős: a nemzeti egységesítés és a nemzetközi egységesítés megvalósítása. Nagyon fontos tényező, hogy a konferenciákon született határozatok, csupán ajánlások és nem kötelezően végrehajtandó utasítások a térképszerkesztő számára. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

6 A földrajzinév-egységesítés fogalma FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
A földrajzinév-egységesítés elsősorban a kartográfiában használt fogalom, amelyet 1987-ben határoztak meg. Adott topográfiai részletre alkalmazott és meghatározott grafikus forma vagy formák, illetve ezen forma vagy formák alkalmazási feltételeinek előírása, ajánlása. Ezt kiegészíti egy másik meghatározás, amely szerint az egységesített földrajzi név egy név, amelyet valamely hivatalosan vagy jogszabály alapján létrehozott testület előnyben részesítendő névként állapít meg. A legújabb terminológiai szótár megfogalmazása: a) Szabványok vagy szabályok meghatározott készletének kialakítása egy megfelelő testület által, pl. a földrajzi nevek egységes használatára; b) Valamely adat, pl. egy földrajzi név használata ilyen szabályok szerint. Az idézett meghatározások erősen általánosított formában azt állapítják meg, hogy a Föld vagy valamely más égitest felszínének egy meghatározott részlete akkor rendelkezik egységes névvel, ha egy kiválasztott vagy megállapított, a használt írásrendszer követelményeinek megfelelően minden részletében pontosan meghatározott egyedi, írott (ezért: grafikus alakú) neve van. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

7 A földrajzi nevek nemzeti egységesítése
A földrajzi nevek nemzeti egységesítése azt jelenti, hogy egy államon belül található, minden elnevezett topográfiai részletnek hivatalos névtestület által elfogadott névvel kell rendelkeznie. Ezeknek az egységesített neveknek meg kell felelniük a helyi használatnak, írásmódjukat tekintve pedig – amennyire ez lehetséges – a nemzeti helyesírás szabályait kell követniük. A nemzeti egységesítés a nemzetközi egységesítés egyik előfeltétele. Az évi genfi konferencia 4. számú határozata részletezi a nemzeti névtestületeknek a nevek terepi gyűjtésére, feldolgozására vonatkozó, valamint a használatra javasolt alak kiválasztását elősegítő elveit. Tehát a nemzeti névegységesítés folyamatában az állam területén lévő minden típusú földrajzi név különböző alakjai közül kiválasztva egyet, az hivatalos névalakká válik. Az egységesítés a legtöbb országban a településnevekkel indult, majd a legkisebb topográfiai részletekkel, a jellegzetes földrajzi pontok neveivel, a határnevekkel, víznevekkel folytatódott. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

8 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
A földrajzi nevek térképi használata válik egyszerűbbé, ha létrejön a nevek nemzeti – egy országon belüli – egységesítése. Ez fontos momentum, hiszen az ENSZ szóhasználatában a „nemzeti” meghatározás jelentéstartalma összemosódik az egyébként használatos „állami” megjelöléssel. A nemzeti egységesítés célja az, hogy egy név egy részletet jelöljön és egy részletnek egy neve legyen. Így a külföldi térképkészítő számára is egyértelművé válik, hogy abban az esetben, ha az adott ország területéről készítenek térképet, hova és milyen nevet tegyenek fel. Tehát a nemzetközi megállapodások arról szólnak, hogy minden ország hozza létre a maga nemzeti névegységesítését és kellően publikálva azt, tegye lehetővé, hogy más országok térképészei is ezt használják az illető ország területéről készülő térképeken. 1960-ban az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC), ad hoc szakértői csoport felállításával kezdte meg a névegységesítési munkát. A határozat szerint a csoportnak „Meg kell vizsgálni a földrajzi nevek országokon belüli egységesítésének technikai problémáit, beleértve egy nyilatkozat elkészítését a felmerülő általános és regionális problémákról, továbbá az egyes országok saját neveinek egységesítésében követendő – elsősorban nyelvészeti – eljárásokra vonatkozó tervezett ajánlások összeállítását…” A névegységesítésekkel kapcsolatban felmerülő problémákkal és az egyes eldöntendő kérdésekkel, ellentmondásokkal Meredith F. Burill az Egyesült Államok képviselője foglalkozott. A legfontosabb kérdéseket az alábbiak szerint összegezte: FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

9 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
1) Hogyan állapítsuk meg az egységesítésre javasolt nevek helyes alakját? 2) Milyen súlya lehet a közzétett nevek használatának, a helyszíni vizsgálattal megállapított helyi használatnak vagy bizonyos feltételek mellett a történeti adatoknak? 3) Hogyan állapítsuk meg a természeti alakulatok kiterjedését, amelyekre a nevek vonatkoznak? 4) Hogyan válasszunk ki egy nevet olyanok közül, melyek mindegyikének van valami alapja az elfogadásra? 5) Hogyan kezeljük az írásbeliség nélküli nyelvek és (az írásbeliséggel rendelkező vagy nem rendelkező) kisebbségi nyelvek neveit, illetve valamilyen nyelvjárást és a fő nyelv regionális változatát követő neveket? A nemzeti egységesítésekkel foglalkozó ajánlások legtöbbje a fentiekben felvetett problémák megválaszolására tesz kísérletet és utalnak az egyes országokban lehetséges sajátságos körülményekre. Az ajánlások nemzeti névtestületek létrehozását, a nevek kiválasztására irányuló alapelvek kidolgozását, a többször előforduló nevek kezelését és a kisebbségi nevek alkalmazását tartalmazzák. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

10 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
„Egységesített tájnevek” : FNT I. Magyarország földrajzinév tára I. 1: FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

11 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
„Egységesített határ-, víz-, hegynevek” : FNT II. Magyarország földrajzinév tára II. 1: FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

12 A földrajzi nevek nemzetközi egységesítése
A földrajzi nevek nemzetközi egységesítése az a tevékenység, melynek célja lehetséges maximális gyakorlati egységesség a Földön található valamennyi földrajzi név és a naprendszer más égitestjein található helynevek – szóbeli és írott – alakját illetően 1. A nemzeti egységesítés és/vagy 2. Nemzetközi megállapodások útján, beleértve a különböző írásrendszerek közötti megfelelést.” A nevek nemzetközi egységesítésének folyamata elsősorban az ENSZ-konferenciák által hozott határozatokkal jellemezhető. Az egységesített nevek közzétététele és hozzáférhetősége adatbázisokban ás adattárakban ölt testet. A nemzetközi ajánlások tételesen felsorolják, hogy a néven kívül mit kell az adatbázisnak (névtárnak) tartalmaznia: a névvel jelölt részlet, típusa, a kiterjedés és a helyzet pontos leírása, a részek vagy nagyobb egységek megadása, az igazgatási egység megadása, hivatkozás a térképekre, korábban használt nevek felsorolása. Egyedileg eldönthetően megadható a nevek nyelvtani nem, száma, határozott vagy határozatlan alakja, hangsúlyhelyzete, hanglejtése, kiejtése, a Nemzetközi Fonetikai Társaság rendszerében, nem latin betűs nevek esetében a latin betűs átírás. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

13 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
Az ENSZ-tevékenység A szakértői csoport beszámolójára kapott pozitív állásfoglalások alapján az ENSZ főtitkára 1967-re Genfbe összehívta az első ENSZ Földrajzinév-egységesítési Konferenciát. Azóta ötévenként rendszeresen megtartott konferenciák követik egymást: 1972: London, 1977: Athén, 1982: Genf, 1987: Montreal, 1992 és 1998: New York, 2002: Berlin, 2007: New York. Már az első konferencián eldöntötték, hogy a konferenciák közötti időszakban a konferencián hozott határozatok megvalósításának irányítására és szervezésére állandó szakértői testületet hoznak létre, hivatalos nevén ENSZ Földrajzi Névi Szakértői Csoport (angol rövidítése: UNGEGN, a továbbiakban: szakértői csoport). Ez nem azonos az előzőekben jelzett csoporttal, mely tevékenységét az ismertetett beszámoló elkészítésével befejezte. A szakértői csoport ún. nyelvi-területi régiók képviselőiből áll, a csoport elnökét az öt évenkénti konferencia választja. Fontos szerepet töltenek be a szakértői csoport munkacsoportjai, ezek vezetői is rendszeresen részt vesznek a csoport ülésszakain. Az évi konferencia jegyzőkönyve alapján a következő tárgykörökkel foglalkozó munkacsoportokról van tudomásunk: helynévtani terminológia, a szakértői csoport tevékenységének értékelése, propaganda és pénzügyi támogatás, latin betűs átírás. A nemzetközi egységesítésben e szakértői csoport tevékenysége a konferenciákhoz képest ugyan alacsonyabb szintnek felel meg, az érdemi tevékenység szempontjából mégis sokkal fontosabb. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

14 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
Az ENSZ földrajzinév-egységesítési tevékenységének a nyelvi-területi régiókban folyik. Az évi állapot szerint a következő régiók léteztek: 1. Amerikai Egyesült Államok–Kanada 2. Arab nyelvi csoport 3. Baltikum 4. Dél-Afrika 5. Délkelet-Ázsia és DNy-i Csendes-óceán délnyugati térsége 6. Délnyugat-Ázsia (az Arab csop. nélkül) 7. Egyesült Királyság 8. Észak-Európa 9. Földközi-tenger keleti vidéke (az arab nyelvi csoport nélkül) 10. Holland és német nyelvi csoport 11. Indiai csoport 12. Kelet-Afrika 13. Kelet-Ázsia (Kína nélkül) 14. Kelet-Európa, Észak- és Közép-Ázsia 15. Kelet-Közép- és Délkelet-Európa (ide tartozik Magyarország) 16. Kelta nyelvi csoport 17. Kína 18. Közép-Afrika 19. Latin-Amerika 20. Nyugat-Afrika 21. Újlatin-hellén nyelvi csoport (Latin-Amerika nélkül) FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

15 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
Látható, hogy egyes régiók csak egy országból állnak, pl. Kína, Egyesült Királyság. Nem látható, de gyakorlatilag egy országot, Izraelt jelenti a 9., Írországot a 16. régió (ebben újabban Franciaország is résztvesz a kelta nyelvekhez tartozó breton folytán). A 11. régió nemcsak Indiát, hanem Pakisztánt, Bangladest és Nepált is magában foglalja. Bár a fenti nyelvi-területi tagolódás a legtöbb esetben egyértelműen kijelöli az egyes országok helyét, nincs megszabva, hogy melyik ország melyik régió munkájában vegyen részt, illetve a részvételről (több régióban is) maguk az országok döntenek. A 15. régió eddigi tanácskozásain (nem számítva a megszűnt Szovjetuniót és az NDK-t) a következő országok képviselői vettek részt: Albánia, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Horvátország, Jugoszlávia, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Románia, Szlovénia és Ukrajna. Megállapodás alapján a szakértői csoportban 19921998 között Magyarország képviselte a régiót, utána Szlovénia látta el a képviseletet, majd 2001-től Csehország. A képviselők általában az egyes országok térképészeti intézményei (nálunk az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztálya). Az ötéves ciklus során egy vagy két regionális tanácskozást szoktak szervezni a konferenciák előkészítésére és a konferenciákon valamint a szakértői csoport ülésszakain meghatározott feladatok végrehajtására, továbbá a földrajzi nevek nemzeti egységesítésében elért eredmények vagy felmerült akadályok megvitatására. Ezenkívül a képviselő ország szakértőt küld a szakértői csoport ülésszakaira, tájékoztatást ad az ott elhangzottakról. A 15. régió több tanácskozást tartott, ezeken nagyobbrészt a szakértői csoport ülésszakaira és az ENSZ-konferenciákra való felkészülés volt napirenden. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

16 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
Az évi genfi konferencia 10. számú határozata azt ajánlja, hogy a nemzetközi használatban valamennyi, az érdekelt országban hivatalosan latin betűs földrajzi név maradjon változatlan, és tartsa meg megkülönböztető jegyeit, mellékjeleit. Az évi londoni konferencia 29. számú határozata kimondja, hogy a földrajzi nevek nemzetközi egységesítésének keretében – amilyen mértékben és amilyen gyorsan lehetséges – csökkenteni kell azoknak az exonimáknak (hagyományos neveknek) a számát, amelyek teljes egészükben egy külső ország területén belül fekvő földrajzi részletet jelölnek. Az évi athéni konferencia 19. számú határozata szerint kisebb módosításuk (pl.: a földrajzi köznévi rész lefordítása) folytán keletkezett exonimák a nemzetközi egységesítés szempontjából elhanyagolhatók. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

17 Az exonima (hagyományos név) és az endonima
Az exonima szakszó a térképi névrajzzal és névhasználattal kapcsolatban az 1970-es évektŐl terjedt el az ENSZ keretein belül folyó földrajzinév-egységesítéssel kapcsolatban. Az exonima egy bizonyos nyelvben használt földrajzi név egy olyan felszíni alakulatra, amely kívül fekszik azon a területen, ahol ez a nyelv hivatalos, és az endonimától nem csak átírás következtében különbözik. Példák: Warsaw angol exonimája a Warszawa névnek, Londres francia exonimája a London névnek, Mailand német exonimája a Milano névnek. Az endonima egy adott területen használt név az ott fekvŐ felszíni részletre, tekintet nélkül az írásrendszerre, melyen a nevet leírják. Példák: Varanasi (nem Benares), Aachen (nem Aix-la-Chapelle), Krung Thep (nem Bangkok), al-Uqsur (nem Luxor), Yerushalayim (nem Jerusalem). Mára az endonima, mint fogalom jelentéstartalma némiképpen megváltozott. Amíg első előfordulásakor „az endonima a helyi hivatalos nyelven használt név” meghatározás került bevezetésre, tehát egyértelműen a hivatalos (állam-) nyelv alapján történik az endonima/exonima besorolás. A későbbi meghatározásokból már kimaradt a „hivatalos” kitétel és „csak” a használt név meghatározás szerepel. TEHÁT: Egy földrajzi név akkor exonima, ha nyelve nem hivatalos ott, ahol a földrajzi részlet van. Egy földrajzi név akkor endonima, ha a név nyelvét használják ott, ahol a földrajzi részlet van. Másképpen: a szlovákiai helység szlovák nyelvű Gabčikovo és magyar nyelvű Bős neve egyaránt endonima. De közülük a magyar nyelvű Bős egyidejűleg exonima is.” FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

18 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
Abban az esetben, ha az endonima meghatározásában a hivatalos nyelvi kitételt belefoglaljuk, akkor az exonima és az endonima egymást kizáró párhuzamos fogalmak lennének. Ez volt a földrajzi nevek „csoportosításában” az eredeti elképzelés. Ez szükségszerűen magával hozta azt a felfogást, hogy azok a földrajzi nevek, amelyek bármely terület térképi ábrázolásakor az adott területen nem hivatalos államnyelvi nevek másodlagos, alárendelt szerepűek. Mivel a német nyelvben használt exonimákkal kapcsolatban hasonló problémák jelentkeztek, mint a magyarban, megpróbálták mind az exonima, mind az endonima fogalmát továbbfejleszteni. Ennek érdekében bevezették az általános és a kartográfiai értelmezést: a) Általános exonima: egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amely kívül fekszik azon a területen, ahol ezt a nyelvet beszélik. Kartográfiai exonima: egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amely kívül fekszik azon a területen, ahol ez a nyelv hivatalos. b) Általános endonima: Egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amelyet azon a területen beszélnek. Kartográfiai endonima: Egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amelyet azon a területen hivatalos nyelvként használnak. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

19 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
A kartográfiai endonima és exonima fenti meghatározása az etnikai jelenléthez köti egy-egy név endonima vagy exonima csoportba való sorolását. Ez a meghatározás figyelmen kívül hagyja azt a minden nemzet esetében előforduló tényt, hogy a népterületen kívül létezik egy névterület is. Ezt a népek egymás között, a történelem folyamán kialakult és mai is alakuló nyelvi kapcsolata hozta létre. Különösen fontos jelentősége van a névterületnek, mint kulturális örökségnek a magyar nemzet esetében. Az ENSZ névegységesítési határozatai a magyar exonimák használatában jelentkező sajátos gondokkal szemben meglehetősen érzéketlenek. A legtöbb határozat születésekor az akkori politikai helyzet folytán figyelmen kívül maradt, hogy exonimák a Kárpát-térségben jelentős részben azért keletkeztek, mert a Magyarországgal szomszédos országokban a magyar lakosság nyelve, a helységek magyar neve nem lett hivatalos. Az ENSZ-törekvések ugyanis abból az egyébként logikus és gyakorlatias szempontból indulnak ki, hogy az exonima megléte az egységesítést akadályozó tényező. Itt ismét fel kell hívni a figyelmet a már többször említett tényre: az exonima megléte és a fogalom használata a fenti definiálásban eleve tagadja a névterület meglétét. Hangsúlyozni kell, hogy adott földrajzi részletnek több nemzet nyelvén is lehet használatos neve, függetlenül attól, hogy a pillanatnyi etnikai jelenlét és az adott országban a hivatalos nyelv milyen. Egy térképen nem csak az etnikai jelenléthez kötött névhasználat és a pillanatnyi politikai „széljárás” eredményezte hivatalos nyelvhasználat döntse el a felveendő földrajzi neveket, hanem a térkép olvasóközönségének nyelve és a térkép célja. Ez a szemléletmód a gyakorlatban szükségtelenné teszi az exonima és az endonima fogalmak térképi használatát és egyes nevek e fogalmak használata alapján történő diszkriminálását. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

20 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
A nemzetközi ajánlásokban – mint az az előbbiekből kitűnt – az exonimák kategóriájába került nevek térképi használata nem javasolt. Mivel az exonimák használatát nem javasolják – ezáltal egy nemzet államterületén kívüli nemzeti névkincset sorvadásra ítélik – a térképi névrajz szempontjából a nemzetközi ajánlások nem felelnek meg teljes mértékben a nemzeti kartográfiai igényeknek, ezért elveinek maradéktalan alkalmazása nemzeti névrajz készítése esetén nem tartható. A nemzeti névrajz alkalmazása szempontjából az egyébként egyenértékű adott nyelvű nevek közül az amelyik nem az adott nemzet államterületén helyezkedik el exonimának minősül. Ilyen szempontból pl. a Győr és a Pozsony magyar földrajzi nevek nem egyenértékű nevek, mivel az egyik nem államnyelvi névalak, valamint Pozsony esetében a magyar etnikai jelenlét 4%, amely az érvényben lévő szlovákiai törvények értelmében nem teszi lehetővé a magyar helységnév hivatalos használatát. Ily módon a nevek államnyelvi és nem államnyelvi alak szerinti besorolása és egymás fölé, vagy alá rendelése hamis képet eredményez, hiszen az előbb említett két név a magyar nyelv szempontjából teljesen egyenrangú magyar földrajzi név. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

21 A földrajzi nevek egységesítésének hatásai
A földrajzi nevek egységesítése a nevek egy bizonyos szintjéig mindenképpen szükséges. Ez a szükségesség a településnevek, a tájnevek és a jelentősebb vizek esetében mindenképpen indokolt, hiszen e nevek részben a közigazgatásban, részben a mindennapi kommunikációban használatosak, egységességük a tájékozódás és tájékoztatás egyértelműségét segítik. Megkérdőjelezhető azonban, a kisebb topográfiai részletek névegységesítésének szükségszerűsége. Ezeket a kis objektumokat, területeket, amelyek egy-egy település határának kis földrajzi részletei, a népnyelv a maga elnevezéseivel és nyelvi sokszínűségével nevezett el, amely elnevezések hosszú történelmi fejlődés eredményei, szükségtelen felülről jövő hatásokkal megváltoztatni. Ezek a változtatások előidézik a többes névalakok sokszínűségének tompulását, az egyes helyi elnevezések eltűnését, és nem utolsósorban az etnikai sokszínűség által létrejött nyelvi alakokat. Minden országban felismerhető mozzanat, hogy a kis határrészletek, vizek, hegycsúcsok névegységesítésénél, egyben a nevek államnyelvi alakra hozását is elvégezték. Ezáltal például ma is színmagyar települések határnevei és víznevei tűntek el a térképekről a Kisalföld szlovákiai oldalán. A kicsiny topográfiai részletek névegységesítéséhez semmilyen gazdasági érdek nem fűzhető és a folyamattal csak az adott nyelv csonkulása történik meg. E nevek esetében értékük változatosságukban, sokszínűségükben és soknyelvűségükben van. E neveket össze kell gyűjteni, de egységesítésüktől, prioritást élvező változatok megadásától lehetőség szerint tartózkodni kell. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)

22 FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)
A nemzetközi egységesítés szükségszerűsége az egész Föld ábrázolására kiterjedő nemzetközi térképművek létrejöttének egyik alapja. Névrajzi megoldását tekintve e térképlapokon nemzetközi olvasóközönségnek szánt, tehát államnyelvi névrajzot, kell alkalmazni. Ehhez mindenképpen szükséges az egyes államnyelvi névalakok egyértelmű létrejötte. Ez Európát tekintve mára minden országban megtörtént, azonban a nemzetközi egységesítés ilyen alapcélú megjelenésével más tényezők is előtérbe kerültek. Egyre inkább „magasabbrendű” névvé váltak a nemzeti egységesítés államnyelvi névalakjai, amelyek a nemzeti névrajzot alkalmazó térképeken is megkezdték hódító útjukat. Innen eredeztethető, hogy a magyar névrajzot alkalmazó, magyar olvasónak készülő térképeken háttérbe szorultak a magyar településnevek, illetve azok a hatások, amelyek a nemzetközi ajánlások figyelembe vételét tartva szem előtt, tradícionális magyar földrajzi neveket változtattak meg. FARAGÓ IMRE: FÖLDRAJZI NEVEK (8)