Fénysebesség a XIX. században

Az előadások a következő témára: "Fénysebesség a XIX. században"— Előadás másolata:

1 Fénysebesség a XIX. században
Sárközi Alexandra 9.B

2 Fénysebesség A  fénysebesség az egyik alapvető fizikai állandó, az elektromágneses hullámok terjedési sebessége. Pontos értéke 299 792 458 m/s.

3 Az első sikeres mérés, mely csak földi tárgyakat használt, Hippolyte Fizeau mérése volt 1849-ben. Fizeau fénysugarakat irányított egy 8,6 kilométerre levő tükörre, és egy fogaskereket helyezett a fény útjába, melyen a fény oda-vissza áthaladt. Ha áll a kerék, akkor visszatér a fény ugyanazon a fogközön. Növelve a fordulatszámot, a fogközön átmenő fény visszatérve fogra esik, tovább növelve már a következő fogközön tud áthaladni, vagyis egyenletesen növelve a fordulatszámot a fény felváltva átjut, illetve nem jut át. Ha ismerjük a távolságot és a fordulatszámokat, akkor a fény sebessége kiszámítható. Ő akkor 313 000 kilométer per másodpercet kapott.

4

5 Michelson-Morley-kísérlet
A Michelson–Morley-kísérletet 1887-ben végezte el Albert Michelson és Edward Morley.

6  A kísérlet célja az volt, hogy megmérjék a Földnek az éterhez, illetve az abszolút térhez viszonyított sebességét. A kísérlethez a Michelson által kifejlesztett Michelson-interferométert használták.

7 Egy monokromatikus fénynyalábot nyalábosztó (féligáteresztő) tükörrel két merőleges nyalábra osztanak. A két nyalábot síktükrök verik vissza, azok a sugárosztón egyesülve a megfigyelő szemébe jutnak. A megfigyelt interferenciakép attól függ, hogy mekkora a fáziskésésben van egymáshoz képest a két fénynyaláb - erősítik, vagy kioltják egymást.

8 Köszönöm a figyelmet!