Folyamodjatok az Úrhoz,

Az előadások a következő témára: "Folyamodjatok az Úrhoz,"— Előadás másolata:

1 Folyamodjatok az Úrhoz,
az Ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!

2 Eljöttem, Istenem, imádni szent neved. A szívem kitárom neked
Eljöttem, Istenem, imádni szent neved. A szívem kitárom neked! Kutasd át kérlek egész életem, fényed érjen a szívem mélyére!

3 Lelkemet szent véred mossa át. Jézus, kérlek, tégy most szabaddá
Lelkemet szent véred mossa át. Jézus, kérlek, tégy most szabaddá! Szent Szellem, jöjj, és tölts újra meg, és én teljes szívből imádom szent neved!

4 ISTEN IGÉJE MONDJA: Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében. Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az Úr parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát. Ekkor leszállt felhőben az Úr, odaállt mellé, és kimondta az Úr nevet.

5 ISTEN IGÉJE MONDJA: Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.

6 ISTEN IGÉJE MONDJA: Mózes sietve letérdelt a földre, leborult, és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! (II. Mózes 34: 1-9.)

7 Mily nagyok gondolatai! Lelkemben világosság gyúlt már fel,és tudom:
Csodálom az ő útjait, Mily nagyok gondolatai! Lelkemben világosság gyúlt már fel,és tudom: ő él bennem.

8 Áldom Őt, aki fényességben lakik. Áldom Őt, aki lehajolt, s felemelt,
Áldom Őt, a mennyek urát. Áldom Őt, aki fényességben lakik. Áldom Őt, aki lehajolt, s felemelt, mert ő a szeretet.

9 Áldom Őt, aki fényességben lakik. Áldom Őt, aki lehajolt, s felemelt,
Áldom Őt, a mennyek urát. Áldom Őt, aki fényességben lakik. Áldom Őt, aki lehajolt, s felemelt, mert ő a szeretet.

10 Mi bűn volt bennem, megbánom,
Vonj közel Hozzád, El nem hagylak már. Mi bűn volt bennem, megbánom, Mondd, hogy TE VAGY BARÁTOM!

11 A szívem legyen lakhelyed, Hadd érezzem melegséged!
Vágyom rád, Uram, Soha el ne hagyj! A szívem legyen lakhelyed, Hadd érezzem melegséged! Segíts mindinkább vissza Tehozzád!

12 Te vagy nekem, Te vagy nekem már minden! Szükségem van Terád, ó Istenem!