A gondolkodás története

Az előadások a következő témára: "A gondolkodás története"— Előadás másolata:

1 A gondolkodás története
3. Előadás A görög filozófia

2 Az „Athéni iskola” főszereplői
Thalész – i.e. 6. század, Pithagórasz - i.e. 6.század Hérakleitosz - i.e század Protagórász - i.e. 5. század (Démokritosz - i.e. 5. század) Szókratész i.e Platón i.e Arisztotelész i.e Diogenész i.e. 4. század Euklidész i.e Epikurosz i.e Zenón (eleai) i.e Plotínosz i.u Hypatya i.u. 350/ Averroes i.u

3 A civilizációk keletkezése
Időszámításunk előtt között került sor a világtörténelem sorsdöntő eseményeire: létrejöttek az első városok. A 2. mezőgazdasági forradalom, az intenzív mezőgazdaság - az itatás és az öntözés általánossá válik – lehetővé tette a népesség nagyarányú növekedését. Ezzel együtt, részben ennek hatására a társadalmak rétegződtek, A városok nemcsak méreteiket tekintve voltak nagyok, hanem bonyolult szerkezetűek is voltak. 2500 körül Mezopotámiában, Egyiptomban, és az Indus völgyében, majd Kínában jönnek létre az első városi civilizációk.

4 A civilizáció – legfontosabb összetevői
Új technológiák, pl. fazekasság, vagy fémművesség kialakulása A művészetek, és az írás kifejlődése. Összetett társadalmi intézmények létrejötte, szervezett vallás és oktatás, szemben más társadalmak kevésbé kialakult hagyományaival. Fejlett mezőgazdasági technikák a földművelésben, állati erő alkalmazása, öntözés, csatornázás, és emiatt magas hozamok. A népességnek egyre növekvő része – akik nem az élelemszerzésnek szenteli idejét - más foglalatosságra szakosodik, kereskedelem, szellemi tevékenységek. A gazdasági vállalkozások összetett formáinak kifejlődése, a kereskedelem kiszélesedése, a pénzhasználat és a piac létrejötte. A birtokolt javak nagyobb arányú felhalmozódása. Városok kialakulása. Társadalmi hierarchia kialakulása. Ez általában állam alapú társadalom, amelyben az uralkodói csoportot hivatalnoki réteg támogatja. A politikai hatalom a városokban összpontosul, és a legfontosabb döntések, illetve vagyoni javak intézményes birtoklási joga az uralkodói csoport kezébe kerül.

5 A „városi forradalom” Eltérő időpontokban, de egymástól függetlenül több helyen létrejön. Sok egyedi jellemzővel, de bizonyos közös minta szerint szerveződik. A civilizációk olyan helyen jönnek létre, ahol lehetőség nyílik elegendő élelem megtermelésére, vagy beszerzésére, ezáltal pedig viszonylag kis helyen összezsúfolt nagyszámú ember élelmezésére, illetve olyan nem élelemszerzésre irányuló tevékenységek támogatására, amelyet elsősorban a papok, uralkodók, kereskedők, és kézművesek végeztek. A világ hat „őscivilizációja” (amelyek egymástól függetlenül jöttek létre) Mezopotámia, Egyiptom, Indus völgye, Kína, Közép-Amerika, és Peru ) alapvetően az intenzív mezőgazdasági termeléstől függöttek.

6 A klasszikus görög világ (1)
A görög világ jellegzetes közössége a polisz: sűrűn lakott, önkormányzattal rendelkező, egyetlen városközpont köré szerveződő kis területi egység A polisz = „városállam”, de valójában a város, a vidéki falvak, és ezek lakosságának szerves egysége, Az állam irányításában meghatározó szerepe a városnak van Görögországnak több száz polisza volt. A legnagyobb Athén (3000 km² ezer lakos)

7 A klasszikus görög kor (2)
A gazdaság alapja a földművelés. A polgárok többsége földtulajdonnal rendelkezik, és ezen alapul a társadalmi szervezet és a katonai szervezet (a földbirtok és a mezőgazdasági jövedelem alapján végzett vagyon-becslés) A klasszikus korban a kisbirtok az uralkodó, a gazda maga műveli, béresek, és rabszolgák segítségével. Később egyre terjed a rabszolga-munka, és a tulajdonos csak életjáradékot kap. Végül a földtulajdon koncentrálódik, és nagybirtokok alakulnak ki. Termények: gabona (alapszükséglet), olajbogyó (oliva-olaj) és szőlő (bor) exportcikkek), gyümölcsök, zöldség, virág, méz. Halászat és állat-tenyésztés A földművelés eszközei kezdetlegesek. Az ipar (fémbányászat és kőfejtés) kitermelő. Fejlődő kézműipar (kerámia)

8 A klasszikus görög világ (3)
A vallási élet: Középpontjában az olümposzi Istenek tisztelete állott. A hagyomány szerint a 12 főisten: Zeusz, Héra, Poszeidon, Athéna, Aphrodité, Démétér, Artemisz, Apollón, Hesztia, Hermész, Arész, és Héphaisztosz – az Olimposz hegyén laknak. Tiszteletükre ajándékokat adtak. Oktatás: mindenütt a katonai mesterség áll, előtérben, de változó mértékben a zene és atlétika, majd a hellenisztikus korban grammatika és irodalom, magasabb szinten pedig retorika, és filozófia. Időtöltés: versenyek – dráma, kórus, sport, atlétika – amelyeket a vallási ünnepeken tartottak.

9 A klasszikus görög világ (4)
A polisz polgárának kötelességei: Alávetni magukat az állam vallási előírásainak, Teljesíteni az állam által elvárt kötelezettségeket (katonai szolgálat, adózás) Engedelmeskedni a törvényeknek Az állam vezetésének három fő eleme: Népgyűlés (tagjai a polgárok) Tanács (kisebb testülete, amely a népgyűlés elé terjeszti a döntésre a kérdéseket) A közigazgatás tisztségviselői Ahol demokrácia van ott a Népgyűlésé, ahol oligarchia, ott a Tanácsé a hatalom

10 A „klasszikus” görög demokrácia jellemzői
Az állampolgárok politikailag egyenlők: választhatók, és választók bármilyen posztra. A polgárok közvetlen részvétele a jogalkotási és a bírói funkciókban, A szuverén hatalom, a polgárok közösségéé („közgyűlésé”) A közösségi hatalom hatálya kiterjed a város minden közösséget érintő problémájára, A hivatalok ellátóinak kiválasztása során sokféle módszert használtak (közvetlen választást, rotációt, és sorsolást) A háborúkkal és hadviseléssel összefüggő pozíciókat kivéve egy polgár nem tölthette ugyanazt a pozíciót kétszer, A hivatalt mindenki csak rövid ideig tölthette be, A közösségi szolgálatért fizetés járt. Feltételek: Rabszolga gazdaság, amely „szabadidőt” biztosított a polgároknak Az otthoni dolgokat az asszonyok végzik, így a férfiak politizálhatnak, Az állampolgárok számát viszonylagosan alacsonyan tartják

11 (Minden athéni férfi 20 év felett)
Az athéni demokrácia politikai intézményei Az állampolgárság (Minden athéni férfi 20 év felett) 10 törzs, amely felöleli a környék 140 kerületét (Nép)gyűlés Minimum 40 ülés egy évben, legalább 6000 állampolgár jelenléte 10 hadvezér „Közigazgatási Hivatal” Bíróság (201, v. 501 tagú) 500-ak tanácsa A Népgyűlés végrehajtó testülete, a 30 éven felüliekből áll 50-ek bizottsága A tanács tagjaiból választják, azok számára készít javaslatokat A bizottság elnöke Egyetlen napig birtokolják

12 A klasszikus görög kor (5)
A politikában való részvétel nem csupán kiváltság, kötelesség is. „Mi vagyunk az egyetlenek, akik a közélettel szembeni teljes közönyös embert nem félrehúzódónak, hanem semmirevalónak tartjuk.” (Periklész) Az egyszerű athéni polgár érdekelt, és jártas volt a törvények meghozatalában és működtetésében. A hivatalos személyeket és politikusokat felelősségre lehetett vonni. Minden tisztségviselő – a 10 stratégoszt is – elszámolással tartozott a népgyűlésnek hivatali ideje alatti tetteiről, és kiadásairól. A nép szavazatai 10 éves száműzetésre ítélhették a politikusokat (osztrakiszmosz)

13 A kezdetek A korai filozófiák (keleten és nyugaton egyaránt két részből állnak: naiv természetbölcselet, és erkölcsfilozófia. A görög filozófia az „őselve” keresésével indul. Az arché (őselv) – miből áll a világ, és mi mozgatja a világot - kutatása azért fordulópont, mert bár a közvetlen létezésnek naiv, de nem mitologikus, és nem teológiai magyarázatát jelenti. Thalész ( ) az arché: a víz. Anaximandrosz ( ) az arché: az „apeiron”. Anaximenész ( ) arché: a levegő Hérakleitosz ( ) az arché: a tűz

14 A görög „felvilágosodás” az 5. században
Megjelennek azok a gondolkodók, akik kénytelenek, de képesek is, pénzt keresni tanításukkal. Olyan ismereteket adnak át, amire „vevő” van, aki fizetni is tud, és hajlandó. Ez a retorika, és a politikai ismeret, vagyis elsősorban a meggyőzés technikáit tanították, ami a politikai életben fontos. Érdekes váltás – a természetfilozófia helyett előtérbe kerülnek a társadalmi kérdések Erkölcstannal és politikával foglalkoztak. Náluk jelent meg először ez a kérdés: mi a jó? Az új felfogás tehát az embert állítja a középpontba (nem a kozmoszt) és ezt „anthropiszmosz”-nak (vagyis humanizmusnak) nevezik. (Arisztipposz)

15 A szofisták Szophisztész = bölcs, tanult, mester (fazekas-mester, vagy költői művészet mestere). Azok, akik kereseti forrásnak tekintik a bölcsesség oktatását, szemben azokkal (a filozófusokkal) akik bölcsesség szeretete miatt foglalkoznak azzal). A szofista az i.e. V századtól tanító, aki a gyakorlati életben szükséges ismereteket adja át. Sok mindennel foglalkoznak: tudománnyal és művészettel. (Platón hetéráknak tekinti őket, mert „eladják” magukat.) Protagorász – fakihordással kezdte, filozófiai iskolát alapít, ezzel vagyont szerez. Periklész barátja lesz, majd Isten-tagadás miatt száműzik.

16 Protagórasz három töredéke
„Minden emberi tevékenységben a bölcsességé és a tudásé az elsőség: „a civilizált társadalom legrosszabb jelenségét is előnyben kell részesíteni a vadembereknél található legjobb jelenséggel szemben”. „Az istenekről nem tudhatom sem azt, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek: mert sok minden van, ami ennek tudását megakadályozza: különösen a dolog homályos volta, és az emberi élet rövidsége”. „Minden dolog mértéke az ember: a létezőnek, hogy léteznek, a nem-létezőknek, hogy nem léteznek”

17 A filozófia első említése
„Nagyon sok dolgot kell saját kutatásuk alapján tudniuk a bölcsességszerező (philoszophosz) férfiaknak”. (Hérakleitosz) A hangsúly a „saját kutatáson” van, ami itt a megélt tapasztalatot jelenti. Másutt említi: A sokféle tudás – az innen onnan összeszedett, és összeolvasott ismeret - nem elegendő, mert önmagában „nem tanít meg arra, hogy esze legyen valakinek”

18 A filozófia jellegzetessége
A hétköznapi nyelv fogalmai nem kellően tiszták. A félreértések gyakoriak, de viszonylag könnyen tisztázhatók. A használt fogalmak többféle értelmet hordoznak. Pl. idea (eideosz) = alak, külalak, állapot, fajta, fogalom, gondolat (Platónnál: ‘mintakép’ , ‘őspélda’). A filozófus arra törekedett, hogy pontosan meghatározza, ennek megfelelően használja a fogalmat, vagy új fogalmat alkosson. (Ilyen pl. a metaphüszika = ‘a természet dolgok ‘utáni’ dolog) A filozófia a világ fogalmi megismerésének (megragadásának) tudománya, módszere, eszköze

19 Szókratész (1) A legnagyobb hatású görög filozófusok egyike. Beszélgetve tanított, pénzt nem fogadott el (de életjáradékkal rendelkezett), filozófiáját nem foglalta írásba. Élete végén az athéni törvényszék halálra ítéli, a következő vád alapján: „Vétkezik Szókratész, mert megrontja az ifjúságot, és mert nem hisz azokban az Istenekben, akikben a város, hanem más, új daimonok működésében.” Az első vádpont alapja: Szókratészt szerint az embernek előbb meg kell értenie a hagyományt, és az előírásokat, mielőtt elfogadja azokat. A második vádpontnak nem volt alapja, de akik ezzel vádolták, komoly figyelmeztetésnek szánhatták: ezért szinte mindig halálbüntetés járt.

20 Szókratész (2) Filozófiai módszere: általánosító érvelés, amelynek során eljutunk az általános definíciókhoz. A definíció a fogalmak pontos határait van hivatva rögzíteni. A tapasztalatunk tárgyai változhatnak, de egy fogalom mindig azonos önmagával. Szókratész különös módszere az irónia: a nem-tudás tettetése. A filozófus csak kérdéseket tesz fel, és ezzel döbbenti rá beszélgető társát arra, hogy nem is tudja, amit tudni vél. A szókratészi dialektika (eredetileg a beszélgetés művészete): a fogalmak tisztázásának kanyargós útja, amely a hamis meghatározástól a helyes meghatározásig vezet

21 Szókratész (3) Úgy véli, hogy az igazi személyiség különbséget tud tenni jó és rossz között – vagyis jól cselekszik. A szókratészi etika kapcsolatot tételez fel a tudás és az erény között. Érzékelte az hétköznapi ellentmondást, hogy igenis lehet tudatosan rosszat cselekedni. Megoldása: A tudás = tisztában lenni tetteink következményeivel. A helyes magatartás pedig az, amely az egyént a boldogsághoz vezeti. Szókratész etikája: eudaimonisztikus, vagyis az erkölcsi jó azonos a boldog élettel. Ha a jó = boldogság, és mindenki boldogságra törekszik, akkor a jót tudni, és a jót tenni egybeesik.

22 Platón Szókratész tanítványa Élt: (i.e. 427-347)
Arisztokrata, akinek van miből megélni, és részben ebből fakadóan veti meg a szofistákat, akik kénytelenek – a megélhetés miatt - a tanításért fizetséget kérni. Létrehozza a Akadémiát. Egyszer ki akarta a valóságban is próbálni elméletét, és megvalósítani a tökéletes társadalmat. Eladják rabszolgának, és barátainak kell kiváltani (sok pénzért)

23 Platón megközelítései a filozófiáról
Néha úgy beszél a filozófiáról, mint az általában vett tudományról. (Akad-e Kürénében „néhány ifjú, aki szorgalmasan műveli a geometriát, vagy egyéb filozófiát”?) Másutt a filozófus egy sajátos életforma képviselője: bölcsességszerető ember, aki különbözik a testét, vagy a vagyonát, vagy a hírnevét szerető embertől. A filozófia végül a tudományokat művelő és alkalmazó foglalkozás. (Beletartoznak a elméleti (metafizika és a fizika) és gyakorlati (etika, politika és gazdaságtan) tudományágak, valamint a tudományos tevékenység közös módszertani segédeszköze a logika)

24 Platón - az idea tan (1) A dolgok jelölete (az alma gyümölcs), más mint jelentése (az alma szó). A probléma: miként lehetséges, hogy miközben a természeti dolgok változók, a szavak jelentése mégis állandó? Platón megoldása: azért nem változik a szavak jelentése, mert léteznek olyan örök és változatlan dolgoknak (ezek az ideák), amelyek a jelentés állandóságát biztosítják. A természeti világ dolgai keletkeznek, és elpusztulnak, így a szó valódi értelmében nem léteznek. Az ideák ezzel szemben örök és változatlan dolgok, vagyis valódi létezők. Az ideák nem a természeti világ részei, hanem a létezés magasabb fokán helyezkednek el, ahol a halhatatlan emberi lélek - amikor éppen nem egy konkrét földi lény testében lakozik – felkeresheti őket.

25 Platón (2) „Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen – melynek világosság felé nyíló, és a barlang egész szélességben elhúzódó bejárata van – gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell maradniuk, s csak előrenézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják, hátuk mögött felülről és messziről egy tűz fénye világít, a tűz és a megkötözött emberek között pedig fent egy út húzódik, amelynek mentén alacsony fal van építve, mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé emelvény szokott állni, amelyek fölött a bábjaikat mutogatják…” Platón ezzel a hasonlattal igyekszik megértetni a a valódi világ és az „árnyék” világ közötti különbséget, amelyet az emberek valódi világnak gondolnak.

26 Platón államelmélete és morálfilozófiája (3)
Az államnak és a léleknek a felépítése azonos, mindegyik három részből áll. A lélek három rétege: értelem, indulat, ösztön. Az állam három rétege: filozófusok, őrök, kézművesek Az értelem és a filozófusok erénye a bölcsesség, az indulat, és az őrök erénye a bátorság, az ösztönök, és a kézművesek erénye a mérsékletesség. A három erény együttese az igazságosság. A legjobb államforma a ‘legjobb’ emberek uralmán alapuló – arisztokrácia. Ha a hatalmat a dicsőségre szomjazó emberek kezébe kerül – timokrácia. Ha a nép gyakorolja a hatalmat – demokrácia. A leghitványabb hatalmi forma a zsarnokság – türannisz.

27 Platón a boldogságról (4)
„az ottani életet – az itáliaiak és szürakúzaiak módja szerint szakadatlan dőzsölések sorozata, amelyet méghozzá boldog életmódnak tartanak – megérkezése első perceitől kezdve ellenszenves volt neki. Semmiképpen nem volt kedvére való, úgy élni, hogy naponta kétszer töltse meg gyomrát, és éjszakánként sohase háljon egyedül… Hiszen lehetetlen, hogy földi halandó, ha ifjú korától kezdve efféle szokások között nevelkedett, valamikor is józan eszének használatához jusson, ehhez olyan csodálatos természetének kellene legyen, amilyen senkinek nincs..”

28 Platón (4) „Szókratész: A mi kötelességünk tehát, hogy legtehetségesebb polgárainkat rákényszerítsük, hogy elérkezzenek ahhoz a tanulmányhoz, amelyet fentebb a legmagasabb rendűnek mondtunk (ez a filozófia – M.B.), azaz meglássák a jót, s megtegyék ama felfelé vezető utat; s ha ezt megtették, és már elég világosan látnak, ne engedjük meg nekik azt, amit manapság megengednek nekik. / Glaukón: Ugyan mit? / Szókratész: Azt, hogy végleg ott maradjanak, s ne akarjanak újból leszállani ama börtönlakókhoz, s ne akarjanak részt venni az ő nyomorúságukban és kitüntetéseikben, akár értéktelenek ezek, akár értékesek.”, (Állam, 519d-e).

29 Arisztotelész Platón tanítványa. Élt: i.e. 384-322
Életművének nagy részét prózai értekezésekben fejtette ki. Külön iskolát alapított a Peripatetikus („sétáló”) iskolát. Ezt szintén i.sz. 529-ben zárták be. Számos tudomány megalapítója, (logika, grammatika, irodalomelmélet, rendszerező biológia).

30 Arisztotelész (1) Platón bevezeti a dolgok osztályozásának sajátos rendszerét (kiindulni a legáltalánosabb osztályból és azt fokozatosan „lebontani”). Így egy fogalmi háló jön létre, amelynek segítségével bármi véges lépésekkel meghatározható. Ezt Arisztotelész tovább fejleszti, és kialakítja az individuum (egyed), a species (faj) és a genus (nem) fogalmát. Az osztályba sorolás ezután „alany-állítmány” formájú kijelentésekben történik. A kijelentésekben előforduló állítmányokat tízféle típusba sorolta. Ezek a típusok a kategóriák

31 Arisztotelész (2) Metafizika: Platónnal szemben azt vallotta, hogy a valóságos létező nem az általános, hanem az egyedi, konkrét, téridőbeli létező. Az igazi létező a szubsztancia („hüpokeimenon”, „az alatta fekvő”, „az, ami alapul szolgál”), a szubsztanciáról állíthatjuk az attribútumokat, („kathegorein”: „vád”, „állítás”). A kategóriák: 1. szubsztancia (különös [Szókratész] vagy általános [ember]), 2. mennyiség (kétkönyöknyi), 3. minőség (piros), 4. viszony (nagyobb, kisebb), 5. hely (a házban), 6. idő (reggel), 7. helyzet (fekszik, ül), 8. birtoklás (ruhát visel), 9. cselekvés (fut), 10. elszenvedés (ég).

32 Arisztotelész (3) A tudást három fajtára osztotta fel: poétikus (alkotó), praktikus (a társadalmi szerepvállalás) és teoretikus (tudományos-kutatói). A poétikus tudás: leginkább a kézműves mesterségekben, de a művészetekben is. („Poétiké” – „Poétika” – avagy a költészetről). A praktikus tudás alá az etika és a politika tartoznak. Arisztotelész munkásságában ezeket tárgyalja a Nikomakhoszi Etika és a Politika című könyvek. A teoretikus tudás alá tartoznak a metafizika, a fizika (természetfilozófia) és a matematika, (ez utóbbival Arisztotelész nem foglalkozott). A metafizika Arisztotelésznél: próté philosophia, az első filozófia. A metafizikán alapul a többi tudomány.

33 Arisztotelész (4) A lélekről: Arisztotelész – Platónhoz hasonlóan - szintén hármas lélekfelosztással dolgozik. Ő emberi (eszes), állati (törekvő) és növényi (tápláló-növekvő) lélekrészt különböztet meg. A biológiában ő állítja fel a teleologikus (célszerű) élőlény- és szervezet-modellt. A részeket egy meghatározott működési elv szervezi egységbe: a részek az egészért vannak.

34 Az elmélet és a gyakorlat viszonya a görögöknél
„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és a tökéletes nem vegyül a szükségessel.” Plutarkhosz

35 Arisztotelész – a politika természetéről
„Mármost, amennyiben az alkotmány ugyanazt jelenti, mint a kormányzás, ez pedig a városállamban a legfőbb hatalom, akkor a hatalom szükség szerint lehet egy ember, néhány vagy sok személy: ha az az egyetlen ember, azok a néhányan vagy sokan a közérdek szerint uralkodnak, akkor keletkeznek szükségképpen a helyes alkotmányok, azok meg, amelyek amaz egyetlen ember, ama néhány vagy sokak érdekéhez igazodnak, a korcs alkotmányok. Szokás szerint azt a monarchiát, amely a közérdekre tekint királyságnak, azt a kormányzatot, amely keveseknek adja a hatalmat arisztokráciának, végre, amikor a nép gyakorolja az államhatalmat a közjó érdekében azt valamennyi alkotmány közös nevével politeiának nevezzük. Az említett alkotmányok korcs alakjai: a királyságé a türannisz (zsarnokság), az arisztokráciáé a oligarchia, és a politeiáé a demokrácia. A türannisz az egyeduralkodó érdekéért van, az oligarchia néhányak érdekéért, a demokrácia a vagyontalanok érdekéért: a közösség érdekéhez egyikük sem igazodik. Arisztotelész: Politika

36 A politeia lényege A politeia fogalma: az állampolgárság feltételei és a polgárok elidegeníthetetlen jogai egy poliszban. Analóg a latin civitas fogalmával. Az ókori görög filozófusok munkáiban a polieia alapvető értelme: „az ami vezeti, szervezi, működteti a poliszt, vagyis az alkotmány. A politeia némileg szűkebb értelemben: a törvények és a kiválóság által korlátozott népuralom. A politeia, mintegy egyesíti a demokrácia és az arisztokrácia előnyeit, és sajátosságait. Itt a demosz vagyis a polgárjoggal rendelkező szabadok közössége mérsékelt uralmat gyakorol, mert a az állam fő tisztségeit előkelők, és kiválók töltik be, de a törvények szellemében, és a nép ellenőrzése alatt és választásától függően. A rendszer azon alapul, hogy a polgárok nagy tömegeinek sem ideje, sem kedve, sem tudása nincs arra, hogy politikával foglalkozzanak.

37 A paradoxonokról (1) Az Elea-i Zénó ( ), Parmenidész és Arisztotelész kortársa dolgozott ki néhány érdekes paradoxont (fogalmi ellentmondást). Két története vált különösen ismertté: a teknősbéka és a gyorslábú Achilles, valamint a nyíl paradoxona. Ez utóbbi lényege: „Tekintsük egy kilőtt nyíl útját a levegőben. Osszuk fel az időt pillanatokra, ahol a pillanat egy kisebb részre már nem osztható rész. Ekkor egy ilyen pillanat alatt a nyíl nem mozdulhat meg, mert ha mégis ezt tenné, akkor fel tudnánk osztani a pillanatot, felhasználva a nyíl helyét annak megmondásához, hogy a pillanat melyik részében vagyunk. Egy véges időtartam – például egy másodperc – pillanatokból áll. Viszont ha a nyíl nem mozdul egy pillanat alatt, akkor nem mozdul több pillanat alatt sem. Ennélfogva nem tud mozogni egy másodpercnyi idő alatt sem!”

38 A paradoxonokról (2) Pármenídész - a mozgásról
„Ha valami létezik, akkor az van, és ami nincs, az nem létezik. Hogy ez a valami mozogjon, el kell jutnia onnan ahol van, oda ahol nincs. De ha ezt tenné már nem lenne az ami, elmozdulna valahova ahol nincs. Következésképpen nem lehetséges a mozgás, és a változás minden formája, tehát csak illúzió minden amit mozgásnak vagy változásnak tekintünk”.

39 A paradoxonokról (3) Amikor a logika megalapozását kutatva azt kérdezzük, hogy mikor igaz egy kijelentő mondat, illetve mikor hamis, akkor első gondolatunk feltehetően az, hogy egy kijelentő mondatot akkor nevezünk igaznak, ha az, amit állít, a valóságban is úgy van. Ez az elv Arisztotelészre vezethető vissza, aki a Metafizikában azt mondja: "Hamis arról, ami van, azt mondani, hogy nincs, és ami nincs, arról azt mondani, hogy van, igaz pedig arról ami van, azt mondani, hogy van, és arról ami nincs, azt mondani, hogy nincs." Arisztotelész tehát minden kijelentő mondat igazságát a valósághoz való hűségre vezeti vissza. Elmélete cáfolására felhozhatjuk ellenpéldaként a következő kijelentő mondatot: Ez a mondat hamis. Ezt nevezik a hazug paradoxonának (vagy legalábbis a hazug paradoxona legegyszerűbb variánsának).

40 A paradoxonokról (4) A paradoxon egy egészen új osztályának megjelenését az i.e. 4.században (Arisztotelész kortársaként) élt milétoszi Eubulidésznek tulajdonítják. A nevéhez fűződik a hazugság és sok más paradoxonának leírása. Ez döntően a homályos definiáltságra, vagy a definiálhatatlanságra adnak jó példát. További paradoxonok: a csuklyás ember paradoxona, a kupac (vagy szóritész) paradoxona illetve a felszarvazott ember paradoxona.

41 A paradoxonokról (5) A „szórítész” paradoxon a görög szórosz = halom szóból ered. Eubulidész kérdése: képez-e halmot egyetlen búzaszem? És kettő? És 10 ezer? Ha búzaszemeket halmozunk fel elég sok búzaszem halmot képez, de mikor alakul át a még nem halom, már halommá? Miközben éppen az elején állapodtunk meg abban, hogy egyetlen búzaszem nem változtathatja a halommá a nem halmot! De ugyanez a probléma alkotja a kopasz ember paradoxonát. Kopasz-e az akinek egyetlen szál haja van? És ha kettő? Egyetlen szál haj nem tesz „hajassá”. Mégis valahol átalakul a kopasz, hajassá.

42 A hellenisztikus filozófia három irányzata
Epikureus –filozófia: a lélek nyugalmát az indulatoktól (zavaroktól - ataraxia) mentes állapot jelöli. Ezt a mérsékelt, filozófiailag kívánatos gyönyörűség ébreszti a lélekben. A hédoné (gyönyörűség) szóból képzett etikai álláspont a hedonizmus (Epikurosz) Sztoikus filozófia: az etikailag művelt ember feladata, hogy a közömbös dolgokkal szemben közömbös, szenvedélymentes magatartást tanúsítson. Az apatheia = ‘szenvedélymentesség’. (Zénón) Szkeptikus filozófia: szkeptomai = kutatni. A filozófus feladata az örökös kutatás, de kerülni kell az ítéletalkotást. Az etikailag helyes viselkedés tartózkodik az ítéletektől, így őrzi meg a lélek nyugalmát.(Pürron)

43 Epikureusok „Amikor tehát azt állítjuk, hogy az élet célja a gyönyör, nem a tivornyázók gyönyöreiről s nem az élvhajhászásban rejlő gyönyörűségekről beszélünk, ahogy egyesek tudatlanságból, tőlünk eltérőleg, vagy tanításainkat félreértve tartják, hanem arról, hogy testünk mentes legyen a fájdalomtól, lelkünk pedig a zavaroktól. Hisz nem az egymást érő tivornyák és vidám felvonulások s nem az élvezethajhászás, a gyerekek és asszonyok, vagy halak és egyebek után, amiket a költséges asztal nyújt, teszik az életet kellemessé, hanem a józan gondolkodás, amely minden választásnak és elkerülésnek az okát keresi, és száműzi a hiedelmeket , amelyek miatt a legtöbb zavar éri a lelkeket” Epikurosz levele Menoikeuszhoz

44 Az epikureusi „kommuna”
Ie. 306-ban - harmincöt éves korában - Epikurosz Athénba visszatérve rendhagyó lakóközösséget hozott létre. A város központjától néhány kilométerre a piactér és a peiraieuszi kikötő közzé eső Melité negyedben találtak egy nagy házat, amelyet megvásárolt magának és filozófustársainak. Epikurosszal egy fedés alá költözött Métrodórosz a húgával, Polüániosz a matematikus, Hermarkhosz, Leontész, a feleségével, Themisztával, és egy Idomeneusz nevű kereskedő (aki hamarosan elvette Métrodórosz hugát). A tágas házban mindenkinek külön lakórész jutott, és voltak étkezésre és beszélgetésre szolgáló közös helységek is…Epikurosz annyira ragaszkodott a meghitt társasághoz, hogy javasolta, lehetőleg soha ne étkezzenek egyedül: „Előbb nézd meg, kikkel eszel-iszol együtt, azután, hogy mit. Mert barát nélkül húst enni oroszlánok, és farkasok szokása”. Epikurosz és barátai úgy élek itt mint egy nagy család, de a jelek szerint bármiféle súrlódás vagy bezártság-érzet nélkül, csakis rokonszenvet és gyöngédséget tanusítva egymás iránt” Alain de Botton: A filozófia vígasza. Európa

45 Sztoikusok „Ne feledd: ha a természetüknél fogva függő dolgokat függetlennek tartod, és a más dolgait magadénak tekinted, minduntalan akadályokba ütközöl, bánkódni és háborogni fogsz, káromolod az isteneket és az embereket, de ha csak azt tartod a tiednek, ami valóban a tied, más tulajdonát pedig a helyzetnek megfelelően a másének tartod, sohasem leszel a kényszer hatalmában, senki sem fog utadba állni, nem fog senki szidalmazni és vádolni, és semmit sem kell majd akaratod ellenére végrehajtanod: senki nem árt neked, és nem lesz ellenséged sem, mert nem történik veled semmi baj.” Epiktétosz: Kézikönyvecske I fejezet

46 Szkeptikusok „Ugyanaz a dolgok, amely emezek számára igazságos, amazok számára igazságtalan, az egyiknek jó, a másiknak rossz. Például a perzsák semmi kivetni valót nem találnak abban, hogy valaki feleségül vegye a saját nővérét, a görögök meg bűnösnek találják ezt a viszonyt. A masszagetáknál nőközösség van, a görögöknél meg nincs ilyesmi. A kilikiaiak kedvüket lelik a kalózkodásban, a görögök nem. Különböző népek különbözőképpen képzelik el az isteneket. Azután meg az egyik nép hisz az isteni gondviselésben, a másik meg nem. Az egyiptomiak bebalzsamozzák halottaikat, a rómaiak elégetik, a paioniaiak pedig mocsárba süllyesztik. Azzal kapcsolatban hát, hogy mi az igazság, föl kell függesztenünk az ítéletünket.” Eudoxosz

47 Seneca: Erkölcsi levelek (27. levél)
„Számláld meg éveidet, és szégyellni fogd, hogy még mindig csupa olyasmire törekszel, mint gyermekkorodban, s csupa olyasmit viszel véghez. Halálod napjához közeledve legalább arról gondoskodj, hogy hibáid előtted halljanak meg. Bocsásd útjára a felkavaró gyönyörűségeket, nagy árat kell fizetni értük: nemcsak az eljövendők ártanak, hanem a már elmúltak is. Mint ahogy a bűnökkel – ha nem lepleződnek is le elkövetésük idején - nem távozik el együtt a szorongás, úgy a gonosz gyönyöröknek is megvan az utólagos böjtje. Nem tartósak, nem hűségesek, még ha nem is ártanak, elillannak. Nézz inkább valami maradandó jó után. Ilyesmi pedig csak az, amit a lélek önmagából merít. Egyedül az erény szavatol az örök, békés örömért – még ha valami akadályozza is az csak úgy lép közbe, mint a felhők: alant úsznak, de mégsem homályosítják el s napot”.

48 A görög világ időrendi táblázata
i.e. Politika és történelem Tudomány és filozófia kultúra, művészet A világ eseményei 1150 Minoszi kor Dór vándorlás Betű-írás Homérosz Labirinthosz Jeruzsálem meghódítása Türannoszok kora Thalesz Konfúciusz Athén virágkora Periklész Szókratész Xenofón Platón Phiediasz Parthenon Nagy Sándor Hellénizmus kora Arisztotelész Róma győzelme Euklídész, Epikürosz Alexandriai világítótorony A nagy fal felépítése

49 Platón - az állam eredetéről
Zeusz, amikor szétosztotta a képességeket a teremtmények között, rádöbbent, hogy az embernek keveset adott (nem erős, rosszul lát), így nem tudja megvédeni magát. Ezért az embert pártfogoló Prométheusz javaslatára az embernek megadta az igazságosság és az államalapítás képességét, amely egyenlően oszlik meg köztük. A politika eszerint, nem olyan mesterség mint a többi (amihez csak kevesen értenek), hanem mindenkinek köze van hozzá (még a cserzővargának is). A politikához tehát mindenki ért, és a népgyűlésen mindenki hozzá is szólhat. Enélkül, az állam nem maradhatna fenn.

50 Platón államelmélete és morálfilozófiája
Az államnak és a léleknek a felépítése azonos, mindegyik három részből áll. A lélek három rétege: értelem, indulat, ösztön. Az állam három rétege: filozófusok, őrök, kézművesek Az értelem és a filozófusok erénye a bölcsesség, az indulat, és az őrök erénye a bátorság, az ösztönök, és a kézművesek erénye a mérsékletesség. A három erény együttese az igazságosság. A legjobb államforma a ‘legjobb’ emberek uralmán alapuló – arisztokrácia. Ha a hatalmat a dicsőségre szomjazó (kitüntetésre vágyók) emberek kezébe kerül – az a timokrácia. Ha a nép gyakorolja a hatalmat – az a demokrácia. A leghitványabb hatalmi forma a zsarnokság – a türannisz.

51 Platón állama – idokrácia
„Amíg vagy a filozófusok át nem veszik a királyi hatalmat vagy pedig a jelenlegi, úgynevezett királyok és uralkodók nem fognak becsületesen és komolyan filozofálni, s amíg egészen nem esik egybe az államhatalom a filozófiával ..addig - kedves Glaukonóm – nem lehet nyugta a bajoktól az államnak, sőt azt hiszem, általában az emberi nemnek sem, s az az állam, amelyet az imént megrajzoltunk aligha születhet meg … Márpedig másféle államban nem is lehet boldog sem az egyén, sem a közösség”.

52 Arisztotelész – az államtól
Az ember: zoón politikon, vagyis politikai – város-állam alapító – állat. Természetes képességeinek és hajlamainak kibontakozása csakis a város-állam keretei között lehetséges. Az ember rá van utalva a közösségre, először a családra, majd a falúra, végül a falvakból összetevődő város-államra. Vannak más állatok is amelyek államot alkotnak, de az ember különleges: gondolkodó, és beszédre képes értelmes lény, aki tudja mi a rossz, és mi a jó, képes az igazságosság, és igazságtalanság megkülönböztetésére. Az ember képtelen önmagában létezni, szüksége van másokra, és kölcsönösen biztosítják egymás számára a dolgokat, és szükségleteket. Ez a modell azután a szerződés-elmélet előfutára.

53 Arisztotelész – a politika természetéről
„Mármost, amennyiben az alkotmány ugyanazt jelenti, mint a kormányzás, ez pedig a városállamban a legfőbb hatalom, akkor a hatalom szükség szerint lehet egy ember, néhány vagy sok személy: ha az az egyetlen ember, azok a néhányan vagy sokan a közérdek szerint uralkodnak, akkor keletkeznek szükségképpen a helyes alkotmányok, azok meg amelyek amaz egyetlen ember, ama néhány vagy sokak érdekéhez igazodnak, a korcs alkotmányok. Szokás szerint azt a monarchiát, amely a közérdekre tekint királyságnak, azt a kormányzatot, amely keveseknek adja a hatalmat arisztokráciának, végre, amikor a nép gyakorolja az államhatalmat a közjó érdekében azt valamennyi alkotmány közös nevével politeiának nevezzük. Az említett alkotmányok korcs alakjai: a királyságé a türannisz (zsarnokság), az arisztokráciáé a oligarchia, és a politeiáé a demokrácia. A türannisz az egyeduralkodó érdekéért van, az oligarchia néhányak érdekéért, a demokrácia a vagyontalanok érdekéért: a közösség érdekéhez egyikük sem igazodik. Arisztotelész: Politika

54 Az államforma lehetséges felosztása
A felosztás alapja a városállamok konkrét történelmi alkotmányai (működésmódok) A legfőbb hatalmat gyakorolhatja: egy ember, néhány ember , és a sokaság. A gyakorlás módja lehet: törvényes és igazságos, törvénytelen és igazságtalan, valamint egyéni érdeket, illetve csoportérdeket követő. Ennek alapján három törvényes, és három rossz uralmi forma létezhet: A jó (legitím) uralmi forma: monarchia (királyság), arisztokrácia (erényes polgárok uralma), politieia (törvények által kötött sokaság uralma) A rossz uralmi forma: türannisz, oligarchia, demokrácia.

55 A politeia lényege A politeia a törvények és a kiválóság által korlátozott népuralom. A politeia, mintegy egyesíti a demokrácia és az arisztokrácia előnyeit, és sajátosságait. Itt a demosz vagyis a polgárjoggal rendelkező szabadok közössége mérsékelt uralmat gyakorol, mert a az állam fő tisztségeit előkelők, és kiválók töltik be, de a törvények szellemében, és a nép ellenőrzése alatt és választásától függően. A rendszer azon alapul, hogy a polgárok nagy tömegeinek sem ideje, sem kedve, sem tudása nincs arra, hogy politikával foglalkozzanak.