Előadást letölteni
Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon
1
Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk…
2
Az éjtől reggel, A naptól este, A szinektől, ha szürke por belepte,
3
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
4
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
5
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden sebtőol, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett,
6
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
7
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
8
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz.
9
Elfut a perc, az örök idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána.
10
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj.
11
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.
12
Remenyik Sándor: MI MINDIG BÚCSÚZUNK… cimű versét olvashattuk
Hasonló előadás
