Középkori istenérvek.

Az előadások a következő témára: "Középkori istenérvek."— Előadás másolata:

1 Középkori istenérvek

2 Szt. Ágoston (354-430) – noologikus istenérv
Istent közvetlenül nem láthatjuk, de a művéból megismerhetjük, ha helyes eszmék mentén értelmezzük a világot, ezek az igaz, a jó és a szép ; a dolgok fokozatokba rendezhetők (igaz - igazabb, jó - jobb, szép-szebb, stb.); a fokozatok valamilyen mértékhez alkamazkodnak; a mérték abszolút, maga az Igazság, a Jóság és a Szépség – Isten.

3 Szt. Anzelm (1033-1109) - ontológiai istenérv
Isten fogalmából szükségképpen következik Isten léte, Isten fogalma a létezést tulajdonságként foglalja magában. "Jó, melynél nagyobbat elgondolni nem lehetséges."

4 Aquinói Szt. Tamás (1224-1274) - öt istenérv
Summa theologica I artikulus: „Vajon van-e Isten?” - skolasztika, egyetemek, disputa - Arisztotelész hatása (a Mozdulatlan Mozgatóra vonatkozó érv)

5 A harmadik artikulus felépítése
Két ellenérv Isteni kinyilatkoztatás Öt bizonyíték Az ellenérvek cáfolata

6 Az ellenérvek Ha két ellentétes minőség közül az egyik végtelen, az megsemmisíti a másikat. Ha isten végetlenül jó, nincs rossz. Nem szabad feleslegesen szaporítani az okok számát. Ha a világ jelenségei megmagyarázhatók egy okból nem kell újabb okok után kutatni.

7 Az isteni kinyilatkoztatás
„Vagyok, aki vagyok.” - Isten létezőként nyilatkoztatja ki magát.

8 Az öt bizonyíték - a mozgás fogalmából - az első mozgató
- a hatóok fogalmából - teremtő - a lehetséges és szükségszerű fogalmából - a szükségszerű létező (Szt. Anzelm) - a dolgok fokozataiból - abszolútum (Szt. Ágoston) - a dolgok kormányzásából (cél-ok) – transzcendendens szellem

9 Az ellenérvek cáfolata
A rossz nem önálló princípium, hanem a jó hiánya - privatio boni Az 5. érv szerint isten a természeti törvények teremtője