HEFOP 3.3.1. Minőségirányítás 5. hét: a környezetközpontú irányítási rendszer kialakulása.

Az előadások a következő témára: "HEFOP 3.3.1. Minőségirányítás 5. hét: a környezetközpontú irányítási rendszer kialakulása."— Előadás másolata:

1 HEFOP 3.3.1. Minőségirányítás 5. hét: a környezetközpontú irányítási rendszer kialakulása

2  A környezetvédelem fogalomrendszere  Környezettudatos vállalatirányítás  A környezetmenedzsment folyamatmodellje HEFOP 3.3.1.

3 Környezetvédelem fogalomrendszere A gazdaság/gazdálkodás és a környezet egymástól elválaszthatatlan rendszerek. Az összekapcsolódást két ellentétes irányú folyamat biztosítja: a környezetből anyag és hulladékok jutnak a környezetbe. (Kósi-Varga-Kovács-Kőmíves, 1997)

4 HEFOP 3.3.1. A fenntartható fejlődés elve szerint a környezetvédelem nem választható el a fejlődési folyamattól, annak szerves részét kell, hogy képezze. Ennek megvalósításához arra van szükség, hogy létre jöjjenek azok a döntési mechanizmusok, amelyek a környezetvédelmi és fejlődési kérdéseket a döntéshozatalba integrálják. Ezeket a mechanizmusokat úgy kell kialakítani, hogy a következő elvek domináljanak (Nánási 1997):

5 HEFOP 3.3.1. A fenntartható fejlődés elvei: A környezetvédelmi jogi szabályozás kialakításánál kiinduló alapelvként a megelőzés és elővigyázatosság kell, hogy érvényesüljenek, ugyanis ezen elvek jelentik a környezetkárosítás és –szennyezés megelőzését. A környezetkárosító felelősségének elve a „szennyező fizetˇ” kiterjesztett megjelenésében értendő, azaz a felelősség mind a környezetszennyezőt, mind a környezethasználót érinti.

6 HEFOP 3.3.1. A fenntartható fejlődés elvei: Az együttműködés elvének az állam, illetve intézményei és a környezethasználó, valamint az érintett egyének, társadalmi csoportok és szervezetek közötti kooperálási kapcsolatban kell érvényesülnie. Az átláthatóság elve szerint a környezetvédelmi szempontok érvényesülése a döntési mechanizmusokban feltételezi a döntési folyamat átláthatóságát, ennek biztosítéka az információhoz való hozzájutás, a nyilvánosság és a társadalmi részvétel elvének érvényesítése.

7 HEFOP 3.3.1. Napjainkban azoknál a vállalatoknál, amelyek felismerik, hogy a hosszú távú fennmaradás feltétele a környezeti felelősség, a környezetvédelmi szempontok beépülnek a tervezésbe, és nemcsak a gyártás során jelennek meg, hanem a csomagoláskor és szállításkor is. (Winter, 1997.)

8 HEFOP 3.3.1. A fenntartható fogyasztás azt jelenti, hogy a környezetkárosítás veszélyeivel számolnak a fogyasztók, és jelen szükségleteiket úgy elégítik ki, hogy az ne veszélyeztesse a jövő generáció szükségletének kielégítését. Ehhez a termékek élettartamának növelésére és az újrahasznosítás mértékének fokozására van szükség. A környezettudatos fogyasztó nemcsak gazdaságossági szempontokat vesz figyelembe egy termék megvásárlásakor, hanem értékeli környezetkímélő tulajdonságait is. (Vágási, 2000.)

9 HEFOP 3.3.1. Bár a vállalatvezetők többsége még ma is arra törekszik, hogy a környezet károsítása vagy a környezeti elemek túlzott igénybevétele révén jusson versenyelőnyökhöz, tömegesen találhatunk példát ennek az ellenkezőjére is. A vállalatok napjainkra lassan ráébrednek, hogy az offenzív viselkedésmód nyereséges lehet, ugyanis az energia- és a nyersanyag felhasználás csökkentésével, valamint a hulladék minimalizációval csökkenthetők vállalat költségei, és elkerülhetők a határérték túllépés miatti bírságok és büntetések. (Winter, 1997.)

10 HEFOP 3.3.1. Környezettudatos irányításnak nevezzük szervezetek működtetését oly módon, hogy a szervezet által végzett tevékenységek és a kibocsátott termékek, szolgáltatások ne veszélyeztessék az emberek egészségét, és minél kevésbé terheljék a munkahelyi, települési és természeti környezetet. (KÖVET-INEM,(2000.)

11 HEFOP 3.3.1. Környezettudatos vállalatirányításon (KIR) a vállalat azon tevékenységeinek összefogását értjük, amelyek hatással vannak a környezetre. Célja a természeti erőforrások megóvása, a szennyezések és kockázatok csökkentése, a dolgozók és a környéken lakók egészségének megőrzése.

12 HEFOP 3.3.1. A környezettudatos vállalatirányítás legelterjedtebb eszközei: környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) – ISO 14001 vagy EMAS szerint; környezeti teljesítményértékelés – az ISO 14 031 szabvány alapján; tisztább termelés – pazarlások, elfolyások, hatékonyság növelése, megtakarítási lehetőségek feltárása; környezetbarát termékek – környezetbarát termékfejlesztés, ökocímkézés.

13 HEFOP 3.3.1. A környezeti menedzsment eszközeinek alkalmazásával a cégek javíthatják környezeti teljesítményüket, és piaci versenyhelyzetüket. Alapvető célja a környezetvédelem segítése, és a szennyeződés olyan mértékű megelőzése, amely egyensúlyban van a társadalmi-gazdasági szükségletekkel. A követelmények nagy részének teljesítését együttes intézkedésekkel lehet elősegíteni, illetve bármikor újra lehet gondolni. A megközelítés módszerét a következő ábra szemlélteti

14 HEFOP 3.3.1. Folyamatos fejlesztés Környezeti politika Tervezés Bevezetés és működtetés Ellenőrzés Vezetőségi átvizsgálás A Környezetközpontú Irányítási Rendszer modellje

15 HEFOP 3.3.1. A KIR szabvány alkalmazása önkéntes, de a környezetközpontú irányítási rendszerek bevezetése gyorsan terjed a világon. Az ISO 14001 szabvány (elődje a BS 7750 brit nemzeti szabvány), valamint az EMAS alapján 1994-től megindult a környezetközpontú irányítási rendszerek kialakítása és regisztrálása. Az ISO 14001 nemzetközi szabványt 1996-ban az Európai Szabványosítási Szervezet (CEN) változtatás nélkül kiadta európai szabványként EN ISO 14001 jelzéssel. Ezzel hatálytalanította az ugyanebbe a tárgykörbe tartozó BS 7750 szabványt. Így az ISO 14001 és/vagy az EMAS szabvány szerint vezethetik be a vállalatok a környezetközpontú irányítási rendszerüket. „Prognosztizálható, hogy az ISO 14001 válik általánossá az egész világon.

16  A környezetvédelem fogalomrendszere  Környezettudatos vállalatirányítás  A környezetmenedzsment folyamatmodellje HEFOP 3.3.1.

17  Ismertesse a környezetvédelem legfontosabb fogalmait  Jellemezze a KIR folyamatmodellt  Definiálja a környezetközpontú irányítás fogalmát HEFOP 3.3.1.