Szakesztétika A tömegkultúra esztétikája 2.. A GICCS MEGHATÁROZÁSAI 1860. óta – német ‘kitschen’ (összetákolni), ‘verkitschen’ (kéz alatt elsózni, rátukmálni)

Az előadások a következő témára: "Szakesztétika A tömegkultúra esztétikája 2.. A GICCS MEGHATÁROZÁSAI 1860. óta – német ‘kitschen’ (összetákolni), ‘verkitschen’ (kéz alatt elsózni, rátukmálni)"— Előadás másolata:

1 Szakesztétika A tömegkultúra esztétikája 2.

2 A GICCS MEGHATÁROZÁSAI 1860. óta – német ‘kitschen’ (összetákolni), ‘verkitschen’ (kéz alatt elsózni, rátukmálni) Duden értelmező szótára: bazári áru, bóvli, olyan művészeti melléktermék, amely létét a tömeges árutermelésnek köszönheti abban a társadalomban, ahol az áruház – a pályaudvarral egyetemben – modern idők templomának szerepét tölti be. Új magyar lexikon: művészietlen eszközökkel, többnyire pusztán anyagi érdekből készült, hamis vagy sekélyes mondanivalójú, legtöbbször érzelgős, olcsó hatásokra törekvő irodalmi vagy művészeti alkotás, amely a felületes szemlélő számára tetszetős megjelenésével, művésziesség benyomását keltő rutinos ábrázolásával különösen a kispolgári közönségre hat. A népi demokrácia kulturális munkájának egyik fő feladata a giccs hatásának leküzdése.

3 A GICCS MEGHATÁROZÁSAI II. Értelmező kéziszótár: olcsó hatás(ok)ra törekvő felszínes, érzelgős, gyakran hazug mű Esztétikai kislexikon: negatív művészeti minőség, kifejezetten hazug tartalom, a kellemesség szférájában jelentkező álesztétikum egyik legsilányabb fajtájának tekinthető. Általában primitív, naturalisztikus, legjobb esetben is a legkülsőlegesebb dekorativitás, tetszetősség jellemzi s igen gyakran epigon módra utánozza az igazi művészek alkotásait. Művészeti kislexikon: Művészietlen eszközökkel készített álmű, amely olcsó megoldásokkal akar művészi hatáspótlékot adni. Különösen a 19. századtól kezdve terjedt el, a műveletlenebb közönség körében kiszorította az igazi művészetet. A giccs általában a szentimentalizmusra apellál. Többnyire technikailag is fércmű, bár ismeretesek mesterségbelileg jól elkészített giccsek is, ide tartozik az akademizmus, az anekdotizáló zsánerpiktúra számos terméke.

4 Általános jellemzők a hitelesség, autentikusság tagadása (a giccs mindig másodlagosan létezik az igazi művészethez képest, művészeti melléktermék) korjelenség – elsősorban az elmúlt két évszázad terméke, szoros kapcsolatban az árutermelés fokozódásával (NB! Herman Broch: minden művészetben van egy adag konvencionalizmus, a közönségnek való tetszeni vágyás. Egyetlen művész sem mentes ettől. Minden művészetben van egy csipetnyi giccs.) anyagi/gazdasági meghatározottság – a giccs áldemokratizmusa a giccs technika, a hatáskiváltás technikája, olcsó trükkökkel – ezeket a magas művészettől kölcsönzi, de ügyel az erőfeszítés nélküli befogadhatóságra.

5 ELDÖNTENDŐ Azonosítható-e a giccs a midculttal? Azonosítható-e a tömegkultúrával?

6 A giccs társadalomtörténete és szociológiai háttere 19. század második fele: a kultúra bekerül a piacra, fogyasztási cikké válik (termelési és elosztási rendszer, fizetőképes kereslet) „bőségkorszakok” NB! már a 15. századtól: polgárság gazdagodása (igény a gazdasági, politikai és a kulturális színtéren való megjelenésre (szalonkultúra) egyház elvilágosiasodása, reformáció (szellemi demokratizálódás) könyvnyomtatás, „tömegkommunikáció” fejlődése (technikai feltételek megteremtése)

7 A giccs nagy korszakai középkor vége, az olasz manierizmus időszaka (a művészetben a felhalmozás, összezsúfolás, túlzás stíluskorszaka) 18. sz. barokk és rokokó 19. sz. közepe, ún. polgári stílus 20. sz. 20-as, 30-as évek – visszaesés (gazdasági világválság és funkcionalizmus) 60-as évek: fogyasztói (és jóléti) társadalom kiteljesedése

8 A polgárság hatalomra jutásától a fogyasztói társadalom kiteljesedéséig

9 A giccs földrajza elsődleges gócpontjai: Dél-Németország, Bajorország és Közép-Európa – jellemző esztétikai minőségek: meghitt és kedélyes (kb. 30 éves késéssel) Párizs, Düsseldorf, Brüsszel, az újgazdagok Chicagója, Moszkva (politikai giccs is!) nagyvárosokon kívül eső területek (a falvak önellátó életmódja megszűnőben, piacra termelés és piacról vásárlás)

10 A tárgyiasult világ Szerszámok világa (a természet aktív átalakítása és mesterségessé tétele Jelek világa (a 19. sz-i művészet, tudomány és nyelv) Tárgyak világa (20. sz.: a mindennapi élet jelei és értékhordozói – a tárgy üzenet és jelentés egyszerre)

11 Tárgyiasult világ 19. század alkotás - homo faber invenció kis példányszám/1pld 20. század termelés műveleti lánc multiplikáció – tömegméretű reprodukció

12 20. század szalagtermelés – tömegméretű reprodukció felhalmozás (beépített amortizáció, jótállási idő, tökéletesítés csak lépésenként) munkaidő – szabadidő elválása kézműves-tehetség → barkácsolás („do it yourself”) PARETO: az alkotó tevékenység egy aktív, a tömegtársadalomtól elkülönül kisebbség előjoga MORIN: a giccs a tehetség nagy győzelme a zseni felett (vö. Mozart és Salieri)

13 Az ember és a dolgok egyetemes fogyasztás, mint a létformát meghatározó érték minden dolog mértéke a kisember („polgári” értékek fenntartásának igénye + tömegtermelés = giccs) tárgyak és mikroesemények – az alkotás következményektől és felelősségtől mentes mikrodöntésekre forgácsolódik szét

14 Az ember és a dolgok pszichológiai kapcsolata aszketikus mód hedonista mód agresszív mód szerző szürrealista funkcionalista vagy kibernetikus giccs