T. Kuhn tudományfelfogása. Menet T. Kuhn és a Structure of Scientific Revolutions (1962) Tudományos Forradalmak Szerkezete (1984) A kumulatív tudomány(történet)

Az előadások a következő témára: "T. Kuhn tudományfelfogása. Menet T. Kuhn és a Structure of Scientific Revolutions (1962) Tudományos Forradalmak Szerkezete (1984) A kumulatív tudomány(történet)"— Előadás másolata:

1 T. Kuhn tudományfelfogása

2 Menet T. Kuhn és a Structure of Scientific Revolutions (1962) Tudományos Forradalmak Szerkezete (1984) A kumulatív tudomány(történet) felfogás A Kuhn-i tudományfelfogás A tudomány három létmódja A paradigma fogalma A normál tudomány természete A tudományos forradalom

3 Thomas Kuhn 1922-1996 1949 PhD fizikából (Harvard) UC-Berkeley (1961) Princeton (1964) MIT (1979 --) Tudománytörténész, művek: The Copernican Revolution (1957) The Black Body Radiation (1987) Archive for the Sources of History of Quantum Mechanics Structure of Scientific Revolutions (U. of Chicago Press, 1962) 16 milló példány, 16 nyelven, mindenhol kötelező olvasmány

4 Structure of Scientific Revolutions Esszé forma, nem szisztematikus munka (előny-hátrány) Tervezte kidolgozni részletesen (nem történt meg) Nagy hatása volt: forradalom a tudománytörténet írásban de Ellentmondásos: sokan, élesen bírálták (pl. Popper, Feyerabend) Hatásának egyik oka: megfelelő időben jelent meg: a bevett nézet kifáradásának, elhalásának pillanatában

5 Kuhn fő mondanivalója A tudomány és fejlődésének kumulatív felfogása helytelen A tudomány feljődése nem folytonos A tudomány nem minden ízében racionális tevékenység A tudomány megértéséhez a tudománytörténet nem nélkülözhető A tudományban a társadalmi, ideológiai, retorikai, hatalmi elemek lényeges szerepet játszanak

6 A kumulatív tudományfelfogás Kumulatív: A tudomány története során a tudományos ismeretek halmozódnak, a tudás növekszik, egyre többet tudunk Dogmatikus: Éles határvonal van a tudomány és nem tudomány között Történetietlen: A tudomány történetét a mindenkori jelen álláspontjából szemléli (nem az adott kor összefüggésében) Tudománytörténet = kronológia ki, mikor, hol, mit fedezett fel Teleologikus: A mindenkori jelen tudományosságát a tudományos fejlődés céljaként fogja fel

7 T U D OMÁ N Y Nem tudomány Tévedések FelfedezésFelfedezés Nem tudomány FelfedezésFelfedezés A kumulatív tudományfelfogás

8 ForradalomForradalom ForradalomForradalom normál tudomány paradigma világ racionalitás normál tudomány paradigma világ racionalitás normál tudomány paradigma világ racionalitás Kuhn tudományfelfogása irracionálisirracionális irracionálisirracionális

9 A tudomány háromféle módban létezik Normál tudományhoz vezető szakasz Normál tudományos szakasz Kivételes tudomány (forradalmi szakasz) A három létmód különbsége abban a különbségben van, ami a tudománynak a paradigmához való viszonyában lévő különbség

10 Paradigma Azon szabályok, elvek, előfeltevések, példák összessége melyek a kutatást meghatározzák Szimbolikus általánosítások Szakma jelölései, formalizált sémák (pl. F=ma) Metafizikai (ontológiai) elemek, modellek Létezők amikből a világ áll (pl. atomok vagy terek, oszcillátorok) Értékek Konzisztencia, plauzibilitás, egyszerűség, magyarázó erő Példázatok (paradigma szűkebb jelentése) m h 3030

11 Normál tudományhoz vezető szakasz Paradigma: Nincs uralkodó paradigma paradigmák versengenek Tudományos iskolák: együtt, egymás mellett léteznek, vitatkoznak Adatgyűjtés: rendszertelen, esetleges Publikálás: alapkérdésekről Világlátás: Alapjelenségeket egészen máshogy értelmeznek/látnak a különböző iskolák Rendszertelenség, kaotikusság

12 Normál tudomány A tudósközösség által elfogadott, egyetlen, uralkodó paradigma keretei között végzett, jól meghatározott szabályokat követő, rendszeres, módszeres tudományos munka

13 A normál tudomány természete A tudósközösség elfogad egy paradigmát A paradigmát nem elfogadó kutatókat kiközösítik, marginalizálják Az alternatív iskolák elhalnak A kutatás az elfogadott paradigma keretei között végzett szabálykövető tevékenység Megszűnik a vita az alapkérdésekről Publikálás ezoterikus, szakmabelieknek szóló Adatgyűjtés rendszeres, elmélet által vezérelt Rendszeresség, kötöttség, szabálykövetés

14 A normál tudomány természete A normál kutatás rejtvényfejtő tevékenység: Föl van tételezve, hogy a problémáknak van megoldásuk Meghatározott bizonyos (a paradigma elfogadásából adódó) elkötelezettségek által: Fogalmi Milyen fogalmakban gondolható el a probléma és a megoldás? Elméleti Mik a törvények, a létezők? Instrumentális Hogyan működnek a műszerek? Módszertani Milyen módszerek használhatók a probléma megoldás során?

15 Tipikus normál tudományos tevékenységek Önmagukban értékes állandók, konstansok meghatározása, előrejelzése (forráspontok, fajsúlyok, hullámhosszak, vezetőképességek, csillagpozíciók) A paradigma jóslataival közvetlenül összevethető, önmagukban értéktelen tények ellenőrzése (pl. Atwood ejtőgép, fényelhajlás a Nap körül -- kevés ilyen van) A paradigma kifejtése és kiterjesztése, alkalmazási köre határainak megállapítása (pl. érvényes-e a hőtan a mechanikai módon előállított hőjelenségek leírására)

16 Következmények A normál tudományos tevékenység nem ösztönöz újításra, nem irányul új felfedezésére, az újjal szemben intoleráns, azt sokszor nem ismeri fel A kutatási terület szűk, de a kutatás mély és effektív Passzió jellegű (mint a rejtvényfejtés), ez motiválja a tudóst (nem valami magasrendű cél)

17 Ha azonban a normál tudomány célja nem lényeges újdonságok elérése... akkor egyáltalán miért vállalkoznak ilyen feladatokra? Erre a kérdésre részben már válaszoltunk is. A normál tudomány keretében folyó kutatómunka eredményei – legalábbis a tudósok számára – azért fontosak, mert növelik a paradigma alkalmazásának körét és pontosságát. Mindazonáltal ez a válasz nem magyarázza meg kielégítően azt a lelkesedést és odaadást, melyet a normál tudósok a normál kutatási problémák iránt tanúsítnak. Senki sem áldoz éveket egy jobb spektrométer kifejlesztésére vagy a rezgő húrok problémájának tökéletesebb megoldására pusztán azért, mert a végül megszerzett információ fontos. [...]

18 Ha viszont a normál tudomány problémái ebben az értelemben rejtvények, akkor most már világos, hogy a tudósok miért foglalkoznak velük olyan szenvedéllyel és odaadással. Különféle indítékokból vonzódhatnak emberek a tudományhoz: hasznosak akarnak lenni, új területek feltárása csábítja őket, remélik, hogy valamilyen szabályszerűséget fedeznek föl, ellenőrizni akarnak elfogadott ismereteket. Ezeknek és más motívumoknak is szerepük van annak eldöntésében, hogy milyen sajátos problémákkal foglalkozik majd később a tudós. Ha egyszer-egyszer kudarcok érik is, az ilyenfajta motívumok elegendőek, hogy a tudományos munkához vonzzák és vonzáskörében tartsák a kutatót. A tudomány mint egész időnként hsznosnak bizonyul, új területet tár fel, szabályszerűséget mutat ki, és ellenőriz régóta elfogadott vélekedéseket. A normál kutatási problémákkal foglalkozó egyén azonban szinte sohasem tesz semmi ilyesmit. Ha már egyszer elkötelezte magát, egészen más motívumok mozgatják. Immár az a meggyőződés hajtja, hogy ha elég ügyes, sikerül megoldania egy rejtvényt, amelyet még senki nem oldott meg, vagy senki nem oldott meg olyan jól, mint ő. A legnagyobb tudósok közül is sokan szentelték minden figyelmüket ilyen fárasztó rejtvényeknek T. Kuhn: A tudományos Forradalmak Szerkezete (Gondolat, 1984) 63. old.

19 Világ Minden normál szakaszhoz tartozik egy Világ: azon tárgyak, létezők köre amelyeket az adott normál tudomány hoz létre sajátos világlátásával pl. kötélen lógó/ingó kő: Arisztotelész világa: Természetes helye felé törekvésében akadályozott kő Galilei világa: Inga A különbség döntő: Nem ugyanazon megfigyelési adatok más-más értelmezései, hanem: mások lesznek a mérendő adatok!

20 Világ pl. Uranus felfedezése: Többen nézték 1690-1781 között Látták: először: csillag, azutan: üstökos (Herschel) majd: bolygó (Lexell)

21 “1690 és 1781 között számos csillagász, köztük Európa legjobb megfigyelői, legalább tizenkét alkalommal észleltek csillagot olyan helyeken, amelyeket mai föltételezésünk szerint akkor az Uranusnak kellett elfoglalnia. E csillagászok közül az egyik legjobb megfigyelő 1769-ben négy egymást követő éjszakán látta a csillagot anélkül, hogy észrevette volna elmozdulását, pedig ez azonosítást sugallhatott volna. Herschel tizenkét év múlva saját készítésű, sokkal tökéletesebb távcsővel kezdte meg az égitest megfigyelését. Sikerült is észrevennie, hogy látszólag korong alakú, ami csillagoknál legalábbis szokatlan. Világos volt, hogy valami baj van, ezért további, alapos vizsgálattól tette függővé az azonosítást. Ezek a vizsgálatok feltárták, hogy az Uranus mozog a csillagok között. Herschel tehát bejelentette, hogy új üstököst talált! Csak több hónappal később, miután hiába próbálták a megfgyelt mozgást valamiféle üstököspályához idomítani, vetette föl Lexell azt a gondolatot, hogy az égitest valószínűleg bolygópályán mozog. Amikor elfogadták ezt a föltevést, a hivatásos csillagászok világa néhány csillaggal szegényebb, és egy bolygóval gazdagabb lett.” T. Kuhn: A tudományos Forradalmak Szerkezete (Gondolat, 1984) 158. old

22 Anomália Anomália: 1. Olyan rejtvény (probléma) amely nem oldható meg egy adott normál tudomány keretein belül (pl. fekete test sugárzási spektruma nem volt származtatható a klasszikus statisztikus mechanikában a XIX sz. végén) 2. Olyan jelenség, melynek létezésére a paradigma nem készít föl (Pl. Röntgen sugárzás) Felfedezés: az anomália 2. tudatosulása anomália tudatosulása folyamat: kártya hasonlat Kelvin: röntgensugárzás: rossz tréfa

23 Válság Válság: Az anomália elviselhetetlenné válása Krízis érzés Annak belátása, hogy a paradigma már nem alkalmas a benne fölmerülő problémák megoldására A rejtvényfejtő munka csődje Nincs általános szabály arra, hogy egy anomália mikor lesz válsággá (pl. a válságra: a ptolemaioszi rendszer válsága Kopernikusz korában: a ptolemaioszi csillagászat bonyolultsága gyorsabban nőtt mint a pontossága)

24 „Vizsgáljuk meg először a paradigma-váltás különösen nevezetes esetét, Kopernikusz csillagászati rendszerének kialakulását! Elődje, a Ptolemaioszi rendszer kialakulásakor, az időszámításunk előtti és utáni két évszázadban csodálatos poniossággal jósolta meg előre mind a csillagok, mind a bolygók helyzetvátozásait. Egyetlen más ókori rendszer sem volt erre képes, s a csillagokra vonatkozóan még mai is széles kürben használják a ptolemaioszi csillagászti rendszert gyakorlati megközelítésként. A bolygókat illetően Ptolemaiosz előrejelzései ugyanolyan jók voltak, mint Kopernikuszéi. Csakhogy egy tudományos rendszer csodálatos pontossága nem jelenti azt, hogy tökéletesen pontos. A bolygók helyzete és a napéjegyenlőségek precessziója tekintetében a ptolemaioszi rendszer alapján adott előrejelzéseket a legpontosabb megfigyelések sohasem igazolták teljesen. E kisebb eltérések további csökkentése alkotta a Ptolemaiosz számos követőjét foglalkoztató legfontosabb normál csillagászati kutatási problémák nagy részét, ugyanúgy, ahogy a csillagászati megfigyelések és a newtoni elmélet egymáshoz közelítése adta a normál kutatási feladatokat Newton XVIII. Századi követői számára. A csillagászoknak egy ideig minden okuk megvolt annak feltételezésére, hogy ezek a próbálkozások ugyanolyan sikeresk lesznek, mint azok amelyek végül a ptolemaioszi rendszer létrejöttéhez vezettek. Bármely egyedi eltérést képesek volak kiküszöbölni azáltal, hogy igazítottak egyet Ptolemaiosz rendszerében az összetett körmozgásokon. Idő múltával azonban aki megvonta számos csillagász normál kutatómunkájának mérlegét, azt állapíthatta meg, hogy a csillagászat bonyolultsága jóval gyorsabban növekedett, mint a pontossága, és hogy az egyik ponton megszüntetett eltérés valószínűleg felbukkan máshol.”

25 Kivételes (rendkívüli) kutatás Tudományos forradalom A válságban a válságra koncentráló kutatás a kivételes tudományos kutatás forradalmi szakasz Célja: új paradigma létrehozása, elfogadtatása paradigmaváltás = tudományos forradalom

26 Társadalmi forradalom jellemzői (Kuhn szerint) Politikai intézmények működési zavara válsághoz vezet Forradalom olyan módszerrel igyekszik változtatni a fennálló intézményeket, mely módszerek érvényesítését a fennálló intézmények gátolják Egyre többen rendhagyóan viselkednek, pártok, csoportok alakulnak melyek különböző megoldásokat preferálnak Nincs intézmények fölötti, mindenki által elfogadott legitim autoritás, mely eldönthetné kinek van igaza A tömeges meggyőzésnek erőszakos módjaihoz kell folyamodni

27 Tudományos forradalom jellemzői Anomália válsághoz vezet pl. fekete test sugárzás spektruma Olyan megoldási módszerek jelennek meg, melyeket az elfogadott paradigma nem enged meg pl. kvantum hipotézis Egyre többen fogadják el az új, nem legitim megoldásokat, módszereket, egyre többen csatlakoznak, és próbálják ki az új módszert Nem vezérlik szabályok pl. Planck panaszkodása

28 Tudományos forradalom jellemzői Irracionális elemekkel terhes nincsenek meggyőző, racionális érvek melyek az egyik vagy a másik paradigma kiválasztását racionálisan kikényszeríthetnék, mert a racionalitás paradigmához kötött, de most éppen nem vagyunk egyik paradigmában sem Nincs (paradigmák fölötti) döntőbíró (sem elmélet, sem intézmény) akihez fordulni lehet döntésért az eddig bevált elméletek nem működnek, nincs semleges elmélet Retorika, filozófia, ideológia, értékek, normák szerepe megnő Olykor a meggyőzésnek erőszakos eszközeihez kell folyamodni

29 ... Az egymással versengő politikai intézmények közötti választás éppúgy mint az egymással versengő paradigmák közötti választás, azt jelenti, hogy a közösség az együttélés egymással összeegyeztethetetlen módjai között választ. Mivel a választás ilyen, magát a választást szükségképpen nem csak a normál tudományra jellemző értékelő eljárások határozzák meg, hiszen ezek részben egy sajátos paradigmától függnek, márpedig a vita éppen e paradigma körül folyik. Amikor a paradigmák szerephez jutnak a paradigma megválasztása körüli vitában, ez a szerep szükségképpen körkörös okoskodáshoz vezet. Paradigmája védelmében a vitában résztvevő csoportok mindegyike saját paradigmájához folyamodik. T. Kuhn: A tudományos Forradalmak Szerkezete (Gondolat, 1984) 131. Old.

30 Az így létrejövő logikai kör természetesen nem teszi az érvelést hamissá, sőt még hatástalanná sem. Amikor valaki eleve elfogadja a paradigmát, amely mellett érvel, ez nem akadályozza meg abban, hogy világosan bemutassa, milyen lesz azok kutatási gyakorlata, akik elfogadják az új természetszemléletet. Az ilyen bemutatás nagyon meggyőző, sőt olykor kényszerítő erejű lehet. Bármily erős legyen is azonban a körben forgó ervelés, nem lehet több, mint a meggyőzés eszköze. Nem lehet logikailag vagy akár probabilisztikusan kényszerítő érvényű azok számára, akik nem hajlandók belépni a körbe. A paradigmáról vitatkozó két fél előfeltevéseiben és értékeiben ehhez nincs elég közös elem. A politikai forradalmakhoz hasonlóan a paradigma megválasztásakor sincs magasabb szint, mint a szóban forgó közösség jóváhagyása. Így tehát amikor igyekszünk megtudni, hogyan is mennek végbe a tudományos forradalmak, nem csak a természet és a logika hatását kell majd megvizsgálnunk, hanem azokat a meggyőző érvelési módszereket is, melyek a tudományos közösséget alkotó speciális csoportokra hatnak. T. Kuhn: A tudományos Forradalmak Szerkezete (Gondolat, 1984) 131-132.

31 Következmény A különböző paradigmák és a hozzájuk tartozó normál tudományos szakaszok szükségképpen összeegyeztethetelenek összemérhetetlenek (inkommenzurábilitási tézis)

32 Érvek az inkommenzurábilitási tézis mellett Logikai Nyelvi Más a Világ Példák

33 Logikai érv Ha tehát az új elmélet azért jön létre, hogy megszüntesse az eddig elfogadott elmélet és a természet között mutatkozó anomáliát, akkor a sikeres elméletnek bizonyos pontokon más előrejelzéseket kell adnia, mint amilyenek az előző elméletből következtek. Ha a két elmélet logikailag összeegyeztethető volna, ez nem volna lehetséges. Az új elmélet elfogadása kiszorítja a régi elméletet. T. Kuhn: A tudományos Forradalmak Szerkezete (Gondolat, 1984) 136. old

34 Hogyan értendő az érv? 1. (i) T1 – ből Anomália nem következik (ii) T2 – ből Anomália következik (i)+(ii) -ből nem következik, hogy T1 és T2 összegyeztethetetlen (pl. lehetnek függetlenek is) 2. (i) T1 – ből Anomália tagadása következik (ii) T2 – ből Anomália következik Ekkor (i)+(ii) valóban inkonzisztens

35 Nyelvi érv A különböző normál tudományokhoz tartozó nyelvekben 1. Mások a terminusok és a fogalom-hálózat 2. Az előforduló azonos terminusok jelentése más Következésképp: nem lehet a különböző paradigmához tartozó nyelveket egy közös nyelvbe beágyazni a jelentés megtartásával pl. tömeg terminus jelentése különbözik a Newton-i és Einstein-i mechanikában Einstein elméletének mindenekelőtt azért lehetett forradalmi hatása, mert [...] szükségessé tette bizonyos bevett és megszokott fogalmak jelentésének megváltoztatását. […] … a tudományos forradalom azt jelenti, hogy kicserélődik a fogalom-hálózat, melyen keresztül a tudósok a világot szemlélik T. Kuhn: A Tudományos Forradalmak Szerkezete (Gondolat, 1984) 143. Old.

36 Más Világ Ezek a példák már jelzik a rivális paradigmák összemérhetetlenségének harmadik es legfontosabb aspektusát. Egy bizonyos, közelebbről meg nem határozható értelemben azt kell mondanunk, hogy a rivális paradigmák képviselői nem ugyanabban a világban dolgoznak. Az egyik világban kényszer hatásának kitett, lassan eső testek vannak, a másikban meg ugyanazt a mozgást ismételgető ingák. Az egyikben bizonyos oldatok, a másikban elegyek. Az egyik világ egyenletes, a másik görbült térben helyezkedik el. A két tudóscsoport, mivel különböző világban dolgozik, ugyanonnan ugyanabba az irányba nézve különböző dolgokat lát. Ez megint csak nem jelenti azt, hogy bármit láthatnak, amit akarnak. Mindkét csoport a világot nézi, és amit néznek az nem változik meg. Bizonyos területeken azonban mást látnak, és a dolgokat más viszonyban látják egymással. T. Kuhn: A tudományos Forradalmak Szerkezete (Gondolat, 1984) 201. old

37 Példák az inkommenzurábilis paradigmákra Arisztotelianus -- Newton-i dinamika Newton-i és Einstein-i dinamika Flogiszton elmélet – égés oxigén elmélete Ptolemaiosz-i – Kopernikusz-i csillagászat Fény korpuszkuláris és hullámelmélete

38 A forradalmak láthatatlansága Minden tudományos forradalom után a győztes paradigma újraírja a tankönyveket, és ezekben eltünteti a forradalom nyomait, a tudomány történetét kumulatív folyamatnak ábrázolva, melynek célja, beteljesülése éppen az az adott paradigma amelynek szempontjából a tankönyv íródik A tankönyvekben adott (torz, történetietlen) kép a tudományról a fő oka a kumulatív tudományfelfogás elterjedtségének A tankönyvek a normál tudomány fenntartásának pedagógiai eszközei A tankönyvek csonkítják a tudós érzékét tudománya története iránt

39 T. Kuhn (1922-1996)