Arany János ars poeticája (1861)

Az előadások a következő témára: "Arany János ars poeticája (1861)"— Előadás másolata:

1 Arany János ars poeticája (1861)

2 1. Vojtina ars poeticája Vojtina Mátyás: a fővárosba keveredett szlovák származású versfaragó, írók kollégájának hiszi magát Egy híres újságíró-humorista, Bernát Gáspár inasa volt, annak révén terjedtek el rigmusai Kocsmákban adta elő a verseit, egyszer ilyenkor Aranynak is bemutatták A szabadságharcról: „Egy kis halál? Nem tesz semmit. Őseinknek szintúgy volt.” Disztichonos epigrammája „Egyszer a róka magát nagy ehetném lyukba bebújta Dombos az oldala lett, nem lehet ám gyere ki.”

3 2. Miért az ő nevében ír Arany?
Finom gúnnyal tiltakozik a hasonló rossz költők ellen, akik elárasztják a sajtót Máskor is szívesen helyezkedett groteszk szerepekbe, pl. Bolond Istók címmel írja meg verses memoárjait A szerepjáték csak a címre terjed ki, a szövegben már ő maga beszél, ráismerünk életútjára, eszméire Ott is jelen van azonban öniróniája: magát sem tartja nagynak, irtózik a pátosztól, ön-ünnepléstől De tiltakozik a sivár naturalizmus ellen is: a mocskot, a rútat egy az egyben nem szabad a versbe emelni A hazug pátosz sem jó, az ömlesztett mocsok sem jó

4 3. Újfajta középút: eszményítő realizmus
Példája a főváros képe: messziről vagy alkonyatban szép, közel hajolva koszos és bűzös Az író tegyen úgy, mintha a Duna tükréből tekintene át Budára: a valós látványról ír, de megszépítő tükörben „nem a való hát, annak égi mása amitől függ az ének varázsa” A hazugságot a költészethez szükségesnek tartja: „ költő, hazudj, de rajt ne fogjanak!” Igaz alapok nélkül sem lehetséges, némi hazugság nélkül sem lehetséges

5 4. Természet és történelem
Az ég kék és boltozatos Szivárvány, délibáb Mátyás mondák hamisak Tiborc nem létezett Vásár az élet: a földnek lakossa Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa, Ad-vesz, civódik, káromol, kacag; Por, sár megöl, megfojt a hagyma-szag; Mit gondolsz? ha énekbe öntenéd Úgy, mint van, e sok mozgó pecsenyét; Mit gondolsz, nyerne a költő vele, Hogy ily igazzal zsúfolá tele? Romantika és realizmus határán

6

7

8

9

10