Reneszánsz, humanizmus

Az előadások a következő témára: "Reneszánsz, humanizmus"— Előadás másolata:

1 Reneszánsz, humanizmus

2 A reneszánsz (férfi)ember-eszménye
Legkifejezőbben Baldassare Castiglione (1478–1529) gróf könyvévben fogalmazódik meg. Az Il Cortegiano (Udvari nemes ember) első lényeges vonása a sokoldalúság. Legyen „uomo universale” (mindenoldalúan harmonikusan fejlett ember), lehetőleg mindenoldalúan bontakoztassa ki a benne szunnyadó képességcsírákat. Rafaello: Baldassare Castiglione

3 A „Cortegiano” erős, edzett testű bátor harcos: tudjon úszni, lovagolni, legyen kitűnő vadász.
A hölgyek feltétlen tisztelője, védelmezője, aki a társasági életben is kitűnően megállja helyét. Mindezek a középkori lovagi eszményben gyökerező tulajdonságok, melyekhez a középkorinál jóval oldottabb, személyesebb vallásos életérzés járul.

4 Szelleme is sokoldalúan képzett
Szelleme is sokoldalúan képzett. A humanisztikus műveltségben alaposan tájékozottnak kell lennie: jól kell ismernie a latin és görög írók, költők, szónokok és történetírók műveit. Az „udvari ember” maga is alkot: tud költeményeket írni (nemcsak latinul, hanem már anyanyelven, olaszul is), hangszeren játszani, énekelni, festeni. A Cortegiano úri dilettáns a szó igazi értelmében, („dilettante” = műkedvelő), aki a tudósokat és művészeket mecénásként pártfogolja. Minden lehetséges irányban kiteljesedő műveltségének végső célja tehát nem a megélhetés biztosítása, hanem a fejedelmi udvarban, az úri szalonok világában való érvényesülés. Az „uomo universale” reneszánsz embereszményét célul tűző nevelés soha nem vált tömegessé, kizárólag a főúri gyermekek és ifjak nevelésében teljesedett ki.

5 Reneszánsz főúri nevelés
A reneszánszban megváltozott világfölfogás, emberkép és gyermekszemlélet legjobban a főúri gyermekek nevelésében tükröződik. Egyes humanista szellemű nevelők újfajta műveltség közvetítésére törekedtek és bensőségesebb viszonyt igyekeztek kialakítani neveltjükkel.

6

7 Humanista tanítványaival. Fametszet, 1496

8 Klasszikus humán műveltség – férfiaknak

9 Guarino da Verona (1374–1460 ) Előbb Firenzében, Veronában és Velencében tanította az antik görög és latin szerők műveit, majd Niccolo d’Este őrgróf hívására Ferrarában telepedett le. Oktatott az egyetemen, tanította az őrgróf fiát, majd contuberniumot, bentlakásos magániskolát hozott létre. Iskolája hamarosan ismertté vált Európaszerte, mivel Guarino az klasszikus szerzők műveire alapozott, megújult tartalmú humán műveltségben (ars humanitatis) részesítette növendékeit.

10 Szakított a korábbi középkorias iskolai oktatási módszerekkel, az öncélú grammatizálással, s helyette az eredeti művek tartalmának és nyelvének szépségét helyezte a középpontba. Bízott az antik szerzők emberközpontú felfogásának nevelő, jellemformáló erejében. Törekedett a klasszikus tisztaságú latin nyelv elsajátíttatására, szemben a középkori köznapivá silányult latinsággal. Iskolája a görög nyelv oktatásának is messze földön híres központja volt.

11 Guarino magániskoláját több magyar diák látogatta, köztük Janus Pannonius, a nagyműveltségű magyar humanista költő. Mesterére emlékezve egy dicsőitő költeményt (panegyricust) írt, ennek segítségével bepillanthatunk a ferrarai iskola hétköznapjaiba: „Elsőként a helyes szólásnak adod meg alapját, oktatod aztán a helyesírás tudnivalóit: hogy ne hibázzon a nyelv, és félre ne csússzon a tollhegy. Majd meg stílusukat csiszolod képzelt levelekkel. Hogyha pihennek, történelmet bújsz velük, aztán szónoklásra fogod őket s versfaragásra. Míg a tehetség éretten s biztos haladással nem jut a csúcsra...”

12 „Szép rendben folyik egy-egy nap, hisz a munka tagolja:
hajnali templom, utána meg iskola, s mindez olyan, hogy nem marad el Szókrátész hajdani Lyceumától, annyi sugárzó ifjú ember gyűlt itt össze. Vergiliust olvasnak először, esetleg olyat, ki őhozzá közel áll, majd azt, aki harcra tógát vett, s azt, ki a nagy Cicerónak legméltóbb követője.”

13 „Majd hazatérsz, s megebédelsz; tán kevéske az ínynek,
mégis: a természetnek elég. Az evésre megint csak a latin és görög kódexek jönnek, utánuk sok vita zajlik irányításoddal, s megy, amíg csak messzi Nyugat táján nem hajlik alá a Nap útja.”

14 „És ha egészen idáig nyitva bárkinek ajtód,
most, így este a szűkebb kör van csak körülötted, Ők veled együtt laknak. Nincs egyetlen üres perc: gyakran az álmot elűzve a zsír-mécs lángjai mellett hosszú éjeken át virrasztottunk, míg az egekből csillagraj bámul le a földre, kicsiny tüzeinkre...” (Csorba Győző fordítása) Guarino iskolája a studia humanitatis programjának megvalósulását példázza. Új szellemű tanítását a klasszikus műveltséggel rendelkező egyházi és világi értelmiségiek képzésnek szolgálatába állította.

15 És a lányok?

16 Téved, aki azt hiszi, hogy a reneszánsz kor főúri magánnevelésében egyenlőség lett volna férfi és nő között. A 16. század elején egyetlen – képzeletbeli – országban, Morus Tamás Utópiájában részesültek a fiúk és lányok egyforma nevelésben és oktatásban. A kizárólag leányok számára szervezett első iskolát a 16. század elején nyitották meg Alcalában. Ugyanakkor az is tény, hogy a főúri származású fiúk nevelésével kapcsolatos új humanista eszmék is csak töredékesen és többszörösen megszűrve – például a reformáció hitéleti reformjaihoz kötődve – csordogáltak le az alsóbb néposztályok nevelési gyakorlatáig.

17 Kivételek természetesen voltak.
Vittorino da Feltre (eredetileg: Ramboldini, ). 1426-ban Gianfrancesco Gonzaga mantovai őrgróf palotájában magániskolát alapított „casa giocosa” (vidámság háza) néven. Az itt tanuló gyerekek (velük a fejedelem leánya, Cecilia!) a humanizmus teljesség-eszményének megfelelő nevelésben, oktatásban részesültek.

18 1405. Leonardo Bruni ( ) pápai kancellár egy levélbenközött fogalmazta meg nevelési programját Battista Malatesta herceg leánya számára. A természettudományokat nem vette be a leány képzésének programjába, az irodalmi művek sokaságát annál inkább. A Biblia mellett javasolta az antik filozófusok, középkori egyházatyák és más jeles szerzők műveinek tanulmányozását . Fontosnak tartotta a történelem oktatását azért, hogy az ifjú leány előtt az elmúlt korok erényes hősnői követendő példaként állhassanak. A költészettel való foglalkozást azért tanácsolta, mert az fejleszti nyelvi kifejezőképességet. A retorikai képzést viszont fölöslegesnek tartotta.

19 Erasmus, Morus és a művelt lányok

20 Rotterdami Erasmus ( ) számos értekezésében foglalkozott a nevelés kérdéseivel, de kifejezetten a lányok neveléséről nem írt. Pedig életrajzából tudjuk, hogy nagyra becsülte a művelt nőket, mindenekelőtt angol barátja, Morus Tamás ( ) lányait.

21 A korszak klasszikus műveltséggel rendelkező leányainak sorából kiemelkedett ez a három lány, közülük is a legtehetségesebb: Margaret. Minden valószínűség szerint Erasmus is tanította. Margaret fordította le Erasmus Precatio dominica (Az Úr imája) című művét Treatise on the Pater Noster (Értekezés a Miatyánkról) címmel. Értekezését, amely a The Four Last Things (A négy utolsó dolog)címet viselte, Morus többre tartotta e témáról írott saját művénél. Margaret férjhezmenetele után – egy ügyvédhez, William Roperhez ment feleségül – saját három leányát is rendszeres oktatásban részesítette.

22 Morus Tamás családja körében

23 Talán éppen Margaret volt a mintája annak a nőalaknak, aki Erasmus ( ) Colloquia familiara (Nyájas beszélgetések) című dialógus-gyűjteményének egyik darabjában szerepel. („Az apát úr és a művelt asszony”) Szereplői Antronius és Magdalia. A szatirikus hangvételű párbeszéd szerepeit Erasmus éppen fordítva osztja ki, mint ahogyan azt a tradíciók ismeretében várnánk: az apát úr az „édes élet” megtestesítője, aki nem győz csodálkozni, amikor a művelt úrhölgy házában latin és görög nyelvű könyvekkel teli polcot talál.

24 A párbeszéd során kiderül, hogy az apát nemcsak a nők művelődését – mindenekelőtt a klasszikus nyelvek tanulását – ellenzi, hanem a művelődést általában. Az élet legfontosabb dolgai számára az evés, alvás, a pénz és a rang. Amikor a nála jóval műveltebb beszélgetőtársával szemben már nem talál érveket, akkor a régi „jól bevált” nőellenes közhelyekhez folyamodik. („Az orsó és a guzsaly az asszony fegyvere…” vagy: „a könyvektől elvesztik az asszonyok az eszüket, mikor amúgy sincs nekik sok belőle…” illetve: „a bölcs asszony kétszeresen ostoba…” stb.)

25 Az olvasó számára nyilvánvalóvá válik, amit Erasmus nem fogalmaz meg nyíltan, de a finom humor eszközével egyértelművé tesz: Magdalia a beszélgetés során a józan észérvek és a retorika eszközével egyaránt diadalmaskodik bornírt ellenlábasa felett. Annak ellenére, hogy a németalföldi bölcs e művében nem érvel hosszasan a nőnevelés szükségessége mellett, álláspontja ebből a művéből is világossá válik: nagyra becsüli a művelt nőket.

26 A németalföldi humanista röviden érinti a nőnevelés szükségességét „A keresztény házasság” (De matrimonio christiano) című értekezésében is. Kifejti, hogy a tudományok elsajátítása a legjobb eszköz „a lélek egészsége” és a „szűzies erény” megőrzésére. Jobb mint a kézimunka, mert az az értelmet tennivaló nélkül hagyja. Az erkölcsösség pedig akkor nyugszik a legbiztosabb alapokon, ha megfontolt észérvek támasztják alá. Ezért van szükség Erasmus szerint a lányok tudományos képzésére. Ez a motívum: az értelmi nevelés, a szellemi képzés bűnöktől óvó, erkölcsöket erősítő hatása később még többször felbukkan a nőneveléssel foglalkozó irodalomban.

27 Új nevelés – csak fiúknak!

28 Francois Rabelais (1494?–1553) Korának egyik legsokoldalúbb francia humanistája volt: szerzetes, orvos, író egy személyben. 1532-től élete végéig dolgozott „Gargantua” és „Pantagruel” című négykötetes szatirikus regénysorozatán, amelyben nevelési kérdésekkel is foglalkozik.

29 Rabelais étterem cégére Quebecben
A rá jellemző páratlan nyelvi leleményről tanúskodó virtuóz stílussal mutatja be a korabeli társadalmi viszonyok, emberi magatartásformák visszásságait. A korabeli nevelők, iskolák túlhaladott, skolasztikus oktatási módszereit maró gúnnyal teszi nevetség tárgyává. Rabelais étterem cégére Quebecben

30 Szülei elkergették a skolasztikus szobatudóst, s az új szellemben nevelő Ponokratest fogadták fel mellé. A fiú nevelése ettől kezdve teljesen más mederbe terelődött. Nevelője sokat tartózkodott vele a természetben, megfigyelték annak végtelen gazdagságát, s kötetlen beszélgetés során dolgozták fel tapasztalataikat. De szerepet kapott az ifjú nevelésében a játék, a testedzés, a zene és a tánc is. Klasszikus szerzők műveit is olvasta, de nem a száraz grammatizálás kedvéért, hanem hogy tartalmukat saját tapasztalataival egybevethesse. Az antik auktorok művein túl francia nyelvű szépirodalmi művekre, lovagregényekre, költeményekre, dalokra is sort kerítettek.

31 Ebben a nevelésben nagy hangsúlyt kap a közvetlen érzékszervi tapasztalat. Az ismereteknek már nem a könyv – az elismert, tekintélyes szerzők által írt könyv – az egyedüli forrása. A világ, a természet, s benne maga az ember az amiből Gargantua tudást merít. Ezt hasonlítja össze a klasszikus szerzők műveiben szereplő leírásokkal. Ez a nevelés nem előre megszabott terv szerint folyik. Mindennel ötletszerűen foglalkoznak A teljesen kötetlen ismeretszerzés véletlenszerűen egymásra halmozott ismereteket eredményez, melyeket nem kovácsol egységbe semmiféle tudatosan kialakított rendszer.

32 Rabelais nevelési eszményének csak egyik oldala fogalmazódik meg a Gargantuában. Ezt, a természet nevelő erejét kiemelő naturalisztikus felfogást kiegészíti egy másik szemlélet, amely a klasszikus tanulmányok szerepét helyezi a képzés középpontjába. Az 1532-ben megjelent Pantagruel kifejezi a szerző felfogásának ezt a kettősségét. Pantagruelnek meg kell ismernie az állatokat, növényeket és ásványokat is. Testi nevelése a lovagi készségek gyakorlására korlátozódik. Művészeti neveléséről nem esik szó. Túlzsúfolt műveltségeszmény terv ez. Nem kötődik olyan erősen a hétköznapi élet által megkövetelt praktikus ismeretekhez, készségekhez, mint ahogyan Gargantuáé. Őt nevelője sokoldalú képzéssel az életre készítette fel, Pantagruel viszont az elméleti tudományokban lesz jártas. Az előbbi egy sokoldalú reneszánsz ember eszményét testesíti meg (annak minden túlzásával együtt), az utóbbi pedig az újkor tudáscentrikus, enciklopédikus tudományrendszereinek eszményét előlegzi meg.

33 Michel de Montaigne (1553–1592)
Neveléssel foglalkozó esszéiben tiltakozik a memoriterek ellen: „Lényeget szürcsöljön, ne szabályt magoljon!” „Inkább talpraesett, mint tudós embert” akar nevelni; eszménye nem az elmélyült tudós, hanem a széles látókörű, jó modorú, megnyerő, rokonszenves társas lény.

34 Montaigne szerint a fiatalokat mindenekelőtt az önálló gondolkodásra kell megtanítani:
„Nevelőnk ne csak a lecke szavait, hanem velejét-értelmét is kérje számon; saját munkája eredményeit pedig ne a gyermek emlékezetén, hanem életén és ítélkezésein igyekezzék felmérni.” A gyerek „ha úgy tetszik, bátran felejtse el, honnan szedte tudományát; de tegye valóban magáévá”.

35 Descartes racionalizmusát előlegzi meg, amikor az értelmes tanulás fontosságára hívja fel a figyelmet: „Rostáljon meg a gyermek mindent, és ne fogadjon el semmit tekintély és kijelentés alapján: ne tekintse egyedül idvezítőnek sem Arisztotelész, sem a sztoikusok vagy az epikureusok tanait. Tárjuk eléje a sokféle vélekedést: ha tud, válasszon közülük olyant, amellyel egyetért; ha nem, érje be a kételyeivel”. Dante szavait idézi: „Tudásnál nekem édesebb a kétely”.

36 A korabeli iskola elsősorban az emlékezetet terhelte meg emészthetetlenül zsúfolt tananyagával, de ez a tudás jórész csak felesleges adatok mechanikusan bemagolt tömegéből állott. Sokkal lényegesebb az okok és az összefüggések láttatása: „Csak nevelőnknek legyen helyén az esze, s ne tévessze szem elől hivatala rendeltetését; ne annyira Karthágó bukásának évszámát vésse tanítványa emlékezetébe, mint inkább Hannibál és Scipio jellemét; ne érdekelje annyira Marcellus halálának színhelye, mint e halál szégyenletes oka; ne a históriákat kérje számon, hanem ezek tanulságait”.

37 Erasmushoz hasonlóan nagy fontosságot tulajdonít a gyermek erkölcsi nevelésének.
Így, a humanisták hatására lassanként új eszmény bontakozott ki: a gyermeki ártatlanság, az erkölcsi védelemre szoruló gyermek eszméje. Fokozatosan hangsúlyossá vált az illendő viselkedésre, helyes, erkölcsös magatartásra való nevelés. Montaigne a gyermek nevelésénél elutasítja a szélsőségeket: Bosszantja, ha a gyermeket kényeztetik, mert ez „puhánnyá, élhetetlenné” teszi. A naponta ismétlődő veréssel sem ért egyet: „Hagyjunk fel végre a kegyetlenkedéssel és az erőszakkal: nincs semmi, amitől jobban elkorcsosulna és eltompulna a születésileg jó és nemes természet! Ha azt akarjuk, hogy a gyermek féljen a testi fenyítéstől, megszégyenítéstől, ne szoktassuk hozzá!” A testi fenyítés és a lelket nyomorító megszégyenítés helyett „szeretetteljes szigorral” kell nevelni.

38 Rodoricus Zamorensis: Az emberi élet tükre. 15. sz. vége

39 Id. Pieter Bruegel: Szamár az iskolában. 1556

40 Keresztény lánynevelés

41 Vives ( )

42 A humanisták közül Juan Luis Vives ( ) foglalkozott legalaposabban és legnagyobb terjedelemben a nőnevelés kérdéseivel. Angliai tartózkodása alatt, 1523-ban címmel írta meg művét a kor egyik legműveltebb asszonya Aragóniai Katalin, VIII. Henrik felesége számára azzal a céllal, hogy gyakorlati tanácsokat adjon leánya, Mária hercegnő neveléséhez.

43 Vives pedagógiai tárgyú műveinek magyar kiadása. 1935. Kézdivásárhely

44 „A keresztény nő nevelése” (De institutione femininae christianae) című leánynevelési tanácsadó könyv rendkívül népszerű lett a 16. század folyamán: számos nyelvre lefordították, harminchat kiadásban jelent meg Angliában és a kontinensen. Hamarosan széles körben ismertté vált. Vives leánynevelési elveit – elődeihez hasonlóan – erősen befolyásolta az az Arisztotelésztől származó és a középkorban Aquinói Tamás által terjesztett felfogás a női nem gyöngeségéről, esendőségéről, bűnre való fogékonyságáról:

45 „… minthogy a leányt nem annyira tudósnak, mint inkább szűziesnek és erkölcsösnek akarjuk tudni, a szülők egész gondjának arra kell irányulnia, hogy a gyermek lényéhez semmi bűnös és rút dolog nem férkőzzék...” Látható, hogy a spanyol humanista szerint mi a nőnevelés legfőbb célja: a lányokat nem klasszikus műveltséggel kell felvértezni – mint a fiúkat –, hanem jövendő élethivatásukra, a feleség-szerepre kell felkészíteni őket.

46 Vives Szent Jeromos szigorú nőnevelési programjában találja meg saját nevelési elveinek előképét. Az ideális nőnevelést a zárda magányára való lelki felkészülés. Vives eszményképe is az a leány, aki Jézus menyasszonyaként vagy Szűz Mária követőjeként óhajtja leélni életét.

47 A szűzies és erkölcsös életmód viszont megköveteli a szinte gyanakvásig aggályos felügyeletet a leánykák nevelésében. A leány „semmit se halljon, semmiről se tanuljon meg beszélni, csupán arról, a mi az istenfélelemre vonatkozik” – idézi Hieronymust. A lányoknak a spanyol humanista szerint gyermekkoruktól fogva szigorú felügyelet alatt kell élniük. Nem szabad magukra hagyni őket még játék közben sem. Attól pedig Isten mentsen, hogy az ilyen „játékokban és szellemi időtöltésekben” fiúgyermek is részt vegyen, mivel hogy „a leánykának nem szabad hozzászoknia, hogy a másik nemhez tartozó személyekben gyönyörködjék.”

48 A kislányok gondos nevelése tehát a fiúktól teljesen elkülönítve történjen, s később se törekedjen a férfiakkal egyenrangú társadalmi szerep betöltésére. („Mert nem illik, hogy a nő az iskolák élén álljon, vagy hogy a férfiak között tevékenykedjék vagy beszéljen.” A nevelésben elkövethető legnagyobb hibák egyike a túlságosan engedékeny, elnéző magatartás. A korszak nevelési kézikönyveinek szerzői a szigorú fegyelmet a fiúk esetében is elengedhetetlennek tartják, de Vives a lányok nevelésekor még ennél is következetesebb felügyelet kíván.

49 A következő sorokból a középkori skolasztika elementáris nőgyűlöletét tükrözik, amely a bűnre csábító Éva esendőségével okolja a világ bajainak többségét: „A nőt … csak a félelem tartja féken. He ez hiányzik, akkor a természeti ösztönöknek féket ereszt; ha a mélységbe vivő útra téved, oda belebukik és onnan szép szerével nem szabadul, hacsak szellemi tehetségénél és természeténél fogva azok közé nem tartozik, akik csak kevés számmal vannak.” Vives mizogin nőképét csak mérsékelten árnyalja az a tény, hogy elismeri: léteznek olyan asszonyok, akik magas szintű műveltséggel és kikezdhetetlen erkölcsiséggel egyaránt rendelkeznek.

50 Ebből adódóan – Ersmushoz hasonlóan – úgy vélte, hogy a jól megválogatott tudás a nők esetében az erények őrzője lehet. Ebből adódnak előírásai, amelyeket a tananyag kiválasztásával kapcsolatban fogalmazott meg. Olvasmányait is úgy kell kiválasztani, hogy erkölcsi tartalmukkal erényeinek védelmét szolgálják. Ne olvasson „értéktelen verseket”, „sikamlós virágénekeket”. A tilalomlistára felkerültek a szerelmes vereseikről is híres klasszikus költők (mindenekelőtt Ovidius, de egyebek között Anakreón és Szapphó is), a reneszánsz írók közül pedig Boccaccio volt szálka a szemében. Károsnak tartotta Homérosz és Hésziodosz olvasását is. A leány nyugodtan tanulmányozhatja viszont a kései antik morálfilozófusokat és a korai keresztény egyházatyákat. Legfőképpen pedig a Szentírást magát.

51 Társaságban a legfőbb ékessége a szemérmetes hallgatás legyen
Társaságban a legfőbb ékessége a szemérmetes hallgatás legyen. Tartsa szemét lesütve, ne szólaljon meg, csak ha kérdést intéznek hozzá. Külső megjelenésében ne törekedjen a szépségre: alakjával ne törődjék, óvakodjék mindentől, ami feltűnést kelthet. Testi nevelésének is az erkölcsöket kell szolgálnia. Az ágya tiszta legyen, de ne túlságosan puha. Ne aludjék sokat. Tartsa távol magát a világi örömöktől, a szórakozástól. A tánc bűnös élvezet, könnyen szerelemhez vezethet, ami pedig veszélyes, „méregkeverő” szenvedély.

52 Mindig keressen magának valamilyen hasznos elfoglaltságot, mert „a ravasz gonosz lélek … sohasem furakodik be könnyebben, mint a tétlenség idején … a mi lelkünk a tevékenységre született, azért a munka által erősödik, edződik… ”. Vives láthatóan nem osztja Erasmus aggodalmát, aki attól tart, hogy a manuális tevékenység, a kézimunka végzése során igénybe nem vett értelem könnyebben vetemedik bűnös gondolatokra. A spanyol humanista jobban bízik a fizikai munka erkölcsnemesítő erejében. Ezzel a bizalmával még Kálvin előtt megfogalmazza az egyik legfontosabb protestáns életvezérlő elv, a „fáradhatatlan hivatásgyakorlás” parancsát, amelynek éthosza később évszázadokon át befolyásolja majd a leánynevelés tartalmát.

53 Összegezve Vives leánynevelési programjának sajátosságait megállapíthatjuk, hogy a Mária hercegnő neveléséhez tanácsokat adó könyvében sokkal inkább tilt, mint megenged. Egy gyökereit tekintve nőellenes középkori dogmatikus felfogásra építi nőképét, ebből adódóan a leányok minden spontán megnyilvánulását gyanakodva figyeli. A gyermek éljen szigorú felügyelet alatt, legyen minden tekintetben kiszolgáltatva nevelőjének.

54 Készüljön jövendő életére, amely legjobb esetben is csak a művelt, de nem tudós feleség (uxor docta) szerepét jelentheti majd számára. E program alapjaiba véve ugyanazokon az alapelveken nyugszik, amelyeket Szent Jeromos fejtett ki a leánynevelésről írt leveleiben – mintegy ezeregyszáz esztendővel korábban. * * *