Az Európai Unió szervezete és jogrendszere

Az Európai Unió szervezete és jogrendszere
Az Európai Unió szervezete és jogrendszere Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

A tananyag felépítése 1. Az Európai Unió felépítése és működése
A tananyag felépítése 1. Az Európai Unió felépítése és működése 2. A közösségi jog 3. Az EU politikái 4. Az EU költségvetése és támogatási rendszere 5. Az EU és a magyar közigazgatás viszonya Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1. Az Európai Unió felépítése és működése
1. Az Európai Unió felépítése és működése 1.1. Az európai integráció fejlődése 1.2. Az EU intézményei 1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1. Az Európai Unió felépítése és működése
1. Az Európai Unió felépítése és működése Célkitűzések A vizsgázó ismerje meg: az európai integráció folyamatának alakulását, az integráció szintjeit, az EU fő intézményeinek felépítését, feladatait, működését és egymáshoz való viszonyát, az EU fő intézményeinek a döntéshozatalban betöltött szerepét, és az egyes döntéshozatali eljárásokat. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.1. Az Európai integráció fejlődése
1995 1972 1986 1981

1.1. Az európai integráció fejlődése
EGK EURATOM 1957. Róma Európai Közösségek EK Egyesülési szerződés 1965. ESZAK 1951.Párizs Európai Monetáris Rendszer 1979. az integráció kialakulása Az integráció mélyülése 1945 1957 az integráció 1973 Fehér Könyv 1985. válsága Az integráció bővítése és mélyítése az integráció mélyülése 2000 1986 Nizzai Szerződés 2001. Amszterdami Szerződés 1997. Maastrichti Szerződések EU 1992. Egységes Európai Okmány 1986

1951. Európai Szén és Acél Közösség  ESZAK ( ) szupranacionális szervezet a szén- és acéltermelés összehangolására 1957. Európai Gazdasági Közösség  EGK Európai Atomenergia Közösség  EURATOM ( ) A gazdasági integráció főbb célkitűzései: közös piac közös politikák kialakítása közösségi jogrendszer, jogharmonizáció 1965. Egyesülési szerződés: a három integrációs szervezet intézményeinek egyesítése  Európai Közösségek ( ) Intézményi modell: Az ESZAK és ezzel együtt az európai integráció szülőatyjának Jean Monnet tekinthető aki felismerte, hogy egy újabb háború csak úgy kerülhető el, ha kibékítik az évszázados francia-német ellenségeskedést és a katonai gazdasági téren végbemenő versengésüket.Ezt úgy látta megvalósíthatónak, ha a háborús készülődés két kulcságazatát a szén és acéltermelést közös ellenőrzés alá vonják. Monnet ötletére alapozva a francia külügyminiszter Robert Schumann terve a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtését tűzte ki célul (amely gyakorlatilag vámuniót jelentett), kinyilvánítva azt is, hogy a német-francia tengelyhez más európai államok is csatlakozhatnak, ugyanis tervében már távoli célként egy egységes (föderális) Európa létrehozását is megjelölte. A Schumann terv alapján megkezdődtek a tárgyalások és április 18-án aláírták Párizsban az ESZAK-ról (Montánunió) szóló szerződést. ( A szerződést 50 évre kötötték, amelynek hatálya júl. 25-én lejárt.) A németek és franciák mellett az olaszok és a Benelux államok csatlakoztak a közösséghez, a britek azonban nem kívánták túl lépni a hagyományos kormányközi együttműködés kereteit. A Közösség nemzetek feletti szupranacionális jelleget öltött, amit leginkább a 9 főből álló legfőbb döntéshozó testület a Főhatóság biztosított, melynek legfőbb feladata a Közösség érdekeinek képviselete, adott esetben a tagállami érdekekkel szemben, első elnöke Jean Monnet lett. Az eredeti tervektől eltérően azonban a Főhatóság túlhatalmától félve, annak ellensúlyozására sor került a Miniszterek Tanácsának létrehozására is akik a tagállamok szakminisztereiből álltak és saját nemzeti érdekeiket törekedtek érvényre juttatni. A tagállamok parlamenti képviselőiből kiválasztott 78 főből álló Közgyűlés véleményező-tanácsadó szerv volt, míg a Bíróság panaszfórumként a tagállamok kérelme alapján a Főhatóság cselekedeteinek jogszerűségét vizsgálta. Az ESZAK működése sikeres volt, 1958-ra a szén- és acéltermelés területén megvalósult a részleges vámunió (kereskedelmi és egyéb korlátozások megszűntek), az acélforgalom 157%-al, az acéltermelés 65%-al nőtt a tagállamok között. Történelmi jelentősége mégis az, hogy az ESZAK bebizonyította a gazdaság egy részének nemzetek feletti irányíthatóságát és annak gazdasági hatékonyságát. Az ESZAK sikerén felbuzdulva kísérletet tettek az európai politikai integráció létrehozására is (Európai Védelmi Közösség ( közös európai hadsereg), Európai Politikai Közösség) de nem sok sikerrel, így nyilvánvalóvá vált, hogy az integrációnak a gazdaság területén kell folytatódnia. A gazdasági integráció elmélyítésének lehetőségeit a belga Paul-Henri Spaak vezette bizottság dolgozta ki, amely javaslatot tett a vámunióra épülő, a tagállamok gazdaságának egészére kiterjedő közös piac létrehozására, valamint az atomenergiai együttműködés megvalósítására. A bizottságnak sikerült olyan koncepciót kidolgoznia amely elfogadható volt valamennyi ESZAK tagállam számára így március 25-én Rómában aláírták az EGK-t és az Euratomot létrehozó szerződéseket. A két új nemzetközi szervezet intézményi modelljéül az ESZAK intézményrendszere szolgált, azzal, hogy külön Bizottság és Miniszterek Tanácsa működött mindhárom szervezetben, a Közgyűlés és a Bíróság azonban közös volt. A döntéshozatali hatáskörök tekintetében azonban jelentős elmozdulás történt, a Bizottság helyett a Miniszterek Tanácsa lett a fő döntéshozó, így a szupranacionális jelleg helyett a kormányközi domborodott ki. (Ez részben az EVK kudarca miatt, részben azért volt, mert a franciák és a németek sokat bírálták a Főhatóság öntörvényű, tagállamoktól független működését.) Az előadó ismertesse a Római szerződések célkitűzéseit. Az Euratom célja: együttműködés az atomenergia kutatásban, békés célú felhasználásában és a nukleáris közös piac létrehozása. 1965. Egyesülési Szerződés: a három közösség addig közös Közgyűlése és Bírósága mellett ezután a Bizottság és a Tanács is egyetlen szervként szolgálja a három közösséget. A három közösség azonban továbbra is jogilag önálló maradt csak az intézményeik váltak közössé. Ezen szerződés hatályba lépésétől júl. 1-től használatos az Európai Közösségek elnevezés. Bíróság Miniszterek Tanácsa Főhatóság  Bizottság Közgyűlés  EP Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1979. Európai Monetáris Rendszer  első lépés a gazdasági unió irányába 1986. Egységes Európai Okmány: célul tűzte ki dec. 31-ig az egységes piac megvalósítását, a tagállami jogszabályok közösségi irányelvek alapján történő összehangolását.( ) A 70-es évektől az euroszkepticizmus volt a jellemző. Az integráció további fejlődésének három fontos állomása: 1979. Európai Monetáris Rendszer bevezetésének célja a közösségen belüli árfolyam-stabilitás megteremtése melynek eszközei: az árfolyam-szabályozás mechanizmusának megteremtése,valamint az európai közös valutaegység az ECU bevezetése. 1985. Fehér Könyv: Az integráció fejlődésének harmadik szakaszában az olajválságok és recessziók következtében a nemzeti piacok védelmében a tagállamok részéről megsokasodtak a nem vámjellegű korlátozások amelyek lehetetlenné tették a közös piac megvalósítását.. Az EK az USA-hoz és Japánhoz képest technikai és strukturális hátrányba került, és ez elengedhetetlenné tette az integráció erősítését, melynek egyik feltétele a deregulált belső piac megteremtése. Ezt felismerve a Bizottság elkészítette a Fehér Könyvet amely az egységes piac 1992-re megvalósítandó tervét tartalmazta,amely az egységes piac létrejöttét akadályozó fizikai, pénzügyi, és technikai korlátok felszámolása érdekében közel 300 konkrét jogalkotási feladatot jelölt meg, amely a tagállami jogszabályoknak mintegy 300 irányelv alapján való összehangolását jelentette.Fizikai korlátok: határellenőrzések, határformalitások felszámolása( a határok átlépésekor nem ellenőrzik a kamionok, vasúti kocsik, hajók rakományát, illetőleg az úti okmányokat) pénzügyi korlátok: eltérő adózási szabályok közelítése (pl. ÁFA kulcsok) technikai korlátok: az áru minőségéhez kötődő műszaki, biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi előírásokat egységesítették, vagy kölcsönösen elismerték, hiszen pl. eltérő szabványok esetében nem tudja az áruját másik tagállamban értékesíteni, a munkaerő szabad áramlását a szakképzetségek elismerésével biztosították fizikai korlátok: határellenőrzések 1986. Egységes Európai Okmány:A Fehér Könyvben foglalt jogalkotási terv megvalósításához szükség volt bizonyos kérdésekben az egyhangúság mellőzésére és a többségi döntéshozatal elfogadására, de ez csak a Római Szerződés módosításán keresztül volt véghezvihető. Így született meg a Római Szerződést módosító EEO, amelyet 1986 február 18-án írtak alá Luxemburgban. Az EEO kimondta, hogy az egységes piacot december 31-ig kell megvalósítani, továbbá intézményi változásokat is bevezetett a bizottság és a parlament hatáskörét szélesítetteés megnövelte a minőségi többségi döntések számát, továbbá hitet tett a gazdasági és monetáris unió megteremtése mellett. Az elkövetkező évek az erőteljes közösségi jogalkotás és jogharmonizáció jegyében teltek. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1992. Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződések ( ) Cél: a gazdasági és politikai integráció mélyítése Gazdasági és monetáris unió létrehozása A politika integráció növelése: Közös kül-, és biztonságpolitikai Bel- és igazságügyi együttműködés  3 pillér Uniós állampolgárság Személyek szabad mozgása Szubszidiaritás elve A hetvenes évek integrációs megtorpanását a nyolcvanas évek közepétől az integráció mélyítését szorgalmazó politikai hangulat váltotta fel, melynek első eredménye az EEO volt. Már annak elfogadásakor elhatározták a tagállamok, hogy kormányközi konferencia keretében vizsgálják meg a gazdasági és politikai unióra való áttérés lehetőségét. A gazdasági integráció következő fokozataként magától értetődő feladatként jelentkezett az egységes valuta bevezetése. Ugyanakkor felmerült annak az igénye, hogy egy szervezet amely gazdaságilag gigász nem maradhat politikailag törpe, mégis nehezen körvonalazódtak a politikai unióra irányuló törekvések.(A világpolitikai események, a szocialista világrendszer és a Szovjetunió felbomlása, a német egység kérdése azonban lendületet adott a munkálatoknak.) Az EU létrehozásáról szóló szerződést a hollandiai Maastricht városában írták alá február 7-én, innen kapta az elnevezését. A szerződés két elemből áll, az egyik elem módosítja az alapszerződések szövegét, a másik elem új normaszöveg, ez maga az uniós szerződés. A három közösséget összefogó Európai Közösségek elnevezés helyett bevezette az Európai Unió elnevezést. Az MSZ az RSZ után az integrációban a legfontosabb fejlődést hozta: a közös pénz bevezetésével a tagállamok állampolgárai számára a mindennapokban is érezhetővé vált, hogy nem egyszerűen csak egy államban, hanem egy Unióban élnek és annak az állampolgárai.A Szerződés az Unió 3 pilléres szerkezetét hozta létre. A szerződés célkitűzései: gazdasági és pénzügyi unió létrehozása: a közös és közösségi politikák kiterjesztése és elmélyítése, a közös európai valuta és az ehhez szükséges intézményrendszer megteremtése. politikai unió: közös kül- és biztonságpolitikai, valamint bel- és igazságügyi együttműködés megvalósítása, uniós állampolgárság és a személyek szabad mozgásának bevezetése (már nem csak a munkaerő).Mivel ezek a politikák a nemzeti szuverenitást leginkább érintő területek egy tagországban, ezért azokat nem utalták a közösségi struktúra hatálya alá, hanem sajátos kormányközi együttműködést alakítottak ki. Az uniós állampolgárság: mindenki aki vmely tagállam állampolgára egyben az Unió állampolgára is és ezáltal többletjogokhoz jut. Az Unió állampolgára az EU bármelyik országában szabadon mozoghat, utazhat és tartózkodhat, lakóhelye szerinti tagállamban részt vehet a helyhatósági és az EU parlamenti választásokon, igénybe veheti bármelyik tagállam diplomáciai és konzuli védelmét, amennyiben saját országának helyben nincs képviselete, petíciót nyújthat be az EU Parlamenthez és jogorvoslattal fordulhat az EU ombudsmanhoz. A Szerződés intézményi változásokat is bevezetett: tovább bővíti az EP hatáskörét és a minősített többségi szavazás alkalmazási körét. A közösségi szint indokolatlan hatáskör bővülését elkerülendő bevezették a szubszidiaritás elvét: csak akkor kell közösségi szinten döntést hozni, ha a kitűzött cél tekintetében az adott kérdésben nemzeti szinten nem lehet kielégítő eredményre jutni. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Az Európai Unió szerkezeti modellje
1.1. Az európai integráció fejlődése Az Európai Unió szerkezeti modellje Európai Unió Európai Tanács Miniszterek Tanácsa 1. pillér Európai Közösségek szupranacionális jelleg (Bizottság, Parlament, Bíróság) önálló jogalanyiság min. többségi döntés 2. pillér Közös kül- és biztonság-politika kormányközi jelleg konszenzusos döntés 3. pillér Bel-és igazságügyi együttműködés kormányközi jelleg konszenzusos döntés Az MSZ új alapokra helyezte a tagállamok együttműködését azáltal, hogy 3 pilléres szerkezetet hozott létre. Az EU nem lépett a korábban létrehozott 3 Közösség helyébe, mivel nem szüntette meg azokat, másrészt az EU nem kapott önálló jogalanyiságot szemben a korábbi 3 Közösséggel. Az MSZ az EGK nevét Európai Közösségre változtatta, jelezvén ezzel a közös piaccal kapcsolatos általános hatáskörét. Az első pillért alkotja az ESZAK, az EK és az Euratom azaz az Európai Közösségek és ide tartoznak még a közös gazdasági politikák(kereskedelem,közlekedés,mezőgazdaság,verseny) a közösségi politikák (környvéd.,fogyvéd stb.) és a közös monetáris politika a közös pénzzel az euroval. Az első pillérben az ún. közösségi modell érvényesül, azaz itt nyílik lehetőség a szupranacionalitás érvényesülésére és a közös intézmények teljes jogkörű működésére. A szupranacionalitás jellemzői: az EK határozatai akkor is kötelezőek a tagállamra, ha ő nem szavazta meg a döntést, mert az adott kérdésben a többségi döntés elve érvényesül. Továbbá a közösségi jog közvetlen hatállyal bír és elsőbbséget élvez a tagállami jogszabályokkal szemben. Közösségi jogalkotásra csak az 1. pillér keretén belül kerül sor. A 2-3. pillérben nem a közösségi modell érvényesül, hanem kormányközi együttműködés, mert ezeken a területeken a tagállamok nem voltak hajlandók lemondani a szuverenitásukról. Ezeken a területeken csak a tagállamok teljes konszenzusával hozható döntés(egyhangú).A Közösségi intézmények hatásköre korlátozott: a Bizottság nem rendelkezik kizárólagos kezdeményezési joggal, a Parlamentnek csak konzultációs szerepe van, a Bíróság a 2. pillérben egyáltalán nem rendelkezik hatáskörrel, míg a 3. pillérben szereplő kérdések csak részben tartoznak a hatáskörébe. Az előadó érintőlegesen bemutathatja, hogy mely kérdések tartoznak az 1,2,3. pillér hatáskörébe, azzal, hogy ezek részletes kifejtéséről a későbbiekben lesz szó. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.1 Az európai integráció fejlődése
1997. Amszterdami Szerződés ( ) Az 1996-ban összehívott kormányközi konferencia célja a MSZ felülvizsgálata. Eredmények: Jelentős előrehaladás a bel- és igazságügyi együttműködés terén: a menekültügyi és bevándorlási politika, külső és belső határellenőrzés, vízumpolitika kérdésének, az 1. Pillérbe integrálása  3. Pillér új elnevezése Az intézményi reformok terén nem hozta a várt eredményeket  „ Amszterdami maradékok” Az MSZ után az EU olyan szoros integrációs tömböt jelentett, hogy az abból való kimaradás a lemaradás és ezzel együtt az elszigetelődés veszélyével fenyegetett ben csatlakozott Ausztria, Svédország, Finnország, és a közép- és kelet európai országok is sorra társulási szerződést kötöttek az EU-val, ezért létfontosságúnak tűnt az eredetileg hat államra tervezett intézményrendszer átalakítása. Az MSZ után a tagállamok bizonytalanok voltak, hogy az EU a kapott új jogosítványokat, feladatokat ( egyre több terület és döntés került közösségi szintre) el tudja-e látni, a 15 tagú unióban a konszenzusra építő döntéshozatal már meglehetősen nehézkessé vált. E két tényező indokolta a kormányközi konferencia összehívását, melynek eredményeként október 2-án aláírták az EU alapszerződéseit módosító szerződést az Amszterdami Szerződést. (Az ASZ május 1-jén lépett életbe.) A szerződés eredményei: a közös kül- és biztonságpolitika területén olyan rendelkezések születtek amelyek növelhetik az együttműködés hatékonyságát (új jogforrások bevezetése: közös stratégiák, konstruktív tartózkodás intézményének és a közös külpolitikai képviselő posztjának bevezetése) ezekről részletesen a 2. pillér ismertetésekor esik szó. Ugyanakkor a bel-és igazságügyi együttműködés területén is jelentős haladás a jelzett politikák 1. pillérbe integrálása ( ig), továbbá a foglalkoztatás politika Uniós szintre történő emelése (külön közösségi politikaként való nevesítése, elkülönítve a szociálpolitikai kérdésektől), a tagállamok elhatározták hogy a munkanélküliség csökkentése érdekében közös foglalkoztatáspolitikai irányvonalakat dolgoznak ki. Születtek eredmények intézményi és döntéshozatali kérdésekben is. Megerősítették a Bizottság elnökének jogosítványait a testülettel szemben, illetőleg az EP döntési jogosítványait kiterjesztették. Azonban az Unió további bővítéséhez szükséges intézményi kérdésekben nem született döntés. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1951-57 1.1. Az Európai integráció fejlődése
Az EU keleti irányú bővítése 1995 Csatlakozási tárgyalások megindítása: Lengyelország, Magyarország Szlovénia, Észtország Csehország, Ciprus 1972 Lettország, Litvánia, Bulgária Románia, Szlovákia, Málta Az ASZ nem rendezte az Unió keleti bővítéséhez nélkülözhetetlen kérdéseket, pedig nagyon időszerű lett volna, hiszen minden korábbinál több ország folyamodott tagságért. A kilencvenes évek közepére 13 ország jelezte felvételi kérelmét, és Törökország kivételével az EU mindnek elismerte tagjelölti státuszát, amely a későbbi tagsággal kapcsolatos elkötelezettséget jelentette. Az EU az decemberi luxemburgi csúcson határozott a bővítési folyamat elindításáról, amelyet két körben valósított meg. A csatlakozási felkészülésben legelőrébb tartó 6 országgal március 31-én, míg a többi 6 országgal február 15-én kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. (Az ábrán a csúcstalálkozók dátuma van amikor döntöttek a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről.) A Bizottság decemberében bővítési stratégiát fogadott el, melynek keretében pontos tervet fogadott el a csatlakozási tárgyalások menetére. Ebben kifejezte, hogy a legfelkészültebb államokkal végére lezárhatják a csatlakozási tárgyalásokat és ezen országok polgárai már részt vehetnek a következő júniusában esedékes európai parlamenti választásokon végén meg is nevezték azt a 10 államot (Románia és Bulgária kivételével mind) akiknek erre jó esélye van. A bővítés kapcsán 3 fontos feladat körvonalazódott: a tagjelölt országok csatlakozásra való felkészülése, a bővítés pü-i feltételeinek megteremtése, az EU intézményrendszerének reformja. 1986 A csatlakozás időpontja: 10 állam 1981 Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2001. Nizzai Szerződés ( ) Célkitűzés: A közösségi döntéshozatal hatékonyabbá tétele A többségi döntéshozatal kiterjesztése  a tagállami vétó visszaszorítása Az EP hatáskörének szélesítése Megoldás az „amszterdami maradékokra”: A szerződés meghatározza az EU keleti bővítését követő intézményrendszer átalakítást Alapvető Jogok Chartája: a szociális jogok széleskörű meghatározása Megerősített együttmüködés (flexibility) intézményének alkalmazási lehetősége Az ASZ által nem rendezett intézményi kérdések előre vetítették egy újabb kormányközi konferencia összehívását, ahol is megoldást kell találni az amszterdami maradékokra, hogy az EU alkalmassá váljon az új tagállamok befogadására. A Szerződést annak jogi szempontú felülvizsgálata után február 26-án írták alá. Ratifikálására az EU tagállamok nemzeti parlamentjei által kerül sor, ezt követően léphet hatályba, melynek határidejéül december 31-et jelölték meg.(2003.február 15-én hatályba lépett.) Az NSZ szemben a korábbi Szerződésekkel amelyek az integráció mélyítését szorgalmazták szinte kizárólagosan az EU intézményeire és eljárásaira vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatára és módosítására koncentrált, hogy az EU hatékonyan tudjon működni a tagállamok nagyarányú növekedését követően is. Ennek szellemében az NSZ kiterjesztette a többségi döntéshozatalt a konszenzusos döntéshozatallal szemben, és tovább szélesítette az EP döntéshozatalban betöltött hatáskörét. Megoldást talált az „amszterdami maradékokra” azaz a tanácsi szavazatok újra súlyozására, a Bizottság összetételének és méretének meghatározására, valamint a fentebb említett minőségi többségű döntéshozatal kiterjesztésére. (Erről részletesen az egyes intézményeknél beszélünk.) Az NSZ lehetővé teszi a megerősített együttműködés intézményét. Összefoglalták egy dokumentumban az uniós állampolgárok alapvető jogait, melyet a nizzai csúcson hirdettek ki, de a tagállamok közötti viták miatt nem tudott jogerőre emelkedni, sorsáról várhatóan a évi kormányközi konferencián döntenek majd. Mivel az NSZ eredményei számos tekintetben elmaradtak a várakozásoktól a tagállamok elhatározták, hogy 2004-ben újabb kormányközi konferenciát hívnak össze amely az alábbi 4 témakörre összpontosít: hatáskörök elosztása az EU és a tagállamok között, Szerződések egyszerűsítése, Alapjogi Charta státusza, a nemzeti parlamentek szerepe az EU-ban és nincs kizárva az sem ,hogy a szavazatok újra súlyozása és a képviselői helyek elosztása is újra napirendre kerül, mivel ezek a rendelkezések csak júniusában, illetőleg januárjában lépnek hatályba.Ezen elhatározás alapján kezdte meg munkáját február 28-án az Európai Konvent. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Politikai unió 1992. MSZ 1997. ASZ Gazdasági unió 1992. MSZ 1997. ASZ Egységes piac 1986. EEO. A kormányzat és törvényhozás fokozatos átvitele közösségi szintre. E folyamat lényeges eleme közös külpolitika kialakítása és a bel- és igazságügyek közösségi szintre emelése A közös piacon túl a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolását, harmonizálását, végül azok közösségi szintű egyesítését jelenti. Fontos eleme a közös pénz (euro). Közös piac 1957. RSZ Az integráció fejlődésének összefoglalásaként, az előadó tekintse át az integráció fejlődésének szintjeit. Az integráció egyes szintjeinél meg kell említeni hogy mely szerződés mikor határozta meg az egyes integrációs célokat és azok mikorra teljesültek. Vámunió: az áruk és szolgáltatások szabadon mozognak, mert a tagállamok megszüntetik az egymás közötti (belső) vámokat és közös külső vámokat állapítanak meg és közös kereskedelempolitikát folytatnak a nem tagországokkal szemben. Két évvel a tervezett határidő előtt 1968-ra a tagállamok között a vámok és mennyiségi korlátozások lebontása befejeződött és életbe léptek a közös külső vámok is. Közös piac: a vámuniónál annyival több, hogy a tagállamok nem csak az áruk és szolgáltatások egymás közti forgalmát nem akadályozzák vámokkal, és azokhoz hasonlatos eszközökkel, hanem lehetővé teszik a tőke és a munkaerő szabad áramlását is. Azaz lehetővé teszik, hogy a tagállamok állampolgárai munkát vállaljanak egy másik tagországban, illetőleg üzemeket, üzleteket, vállalkozásokat létesítsenek egy másik tagországban, valamint megtakarításaikat, pénzüket egy másik tagország bankjaiban helyezzék el. Az integrációs szint megvalósításához konkrét határidőt nem jelöltek ki, a megvalósítás folyamatos. Egységes (belső) piac: az az állapot amikor szinte teljesen megszűnik a tagállami nemzeti piacok elkülönülése, az egyik tagállamban működő vállalat számára a másik tagállamban történő értékesítés vagy eladás alig különbözik attól mintha azt a hazai piacon bonyolította volna le. Az integrációs célkitűzést a tervezett határidőre jan.1-re a közösségi jogalkotás és jogharmonizáció szintjén sikerült teljesíteni, ( legalább is hivatalosan, mert a tagállamok - különböző jogi ügyeskedésekkel - még jó ideig fenntartottak bizonyos jogi és fizikai korlátokat). Gazdasági unió: a közös(egységes) piacon túl a tagországokban közös gazdaságpolitika érvényesül és közös pénz van forgalomban. A gazdasági unió legfontosabb része a monetáris unió célkitűzése 1999.jan. 1-ig megvalósult, a többi tekintetében a megvalósítás folyamatos. Politikai unió: uniós állampolgárság re megvalósult, a többi részben a megvalósítás folyamatos. Az előadó példákkal szemléltesse, hogy az egyes integrációs szintek mit jelentenek: A közös piacnak olyan továbbfejlesztett változata, ahol az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását akadályozó egyéb korlátokat is felszámolják Vámunió 1957. RSZ Az áruk és szolgáltatások mellett a tőke és a munkaerő is szabadon mozoghat. Áruk és szolgáltatások szabadon mozognak, közös külső vámok, közös kereskedelempol. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Az integráció bővítésének és mélyítésének kihívásai napjainkban Bővítés: től 10 új tagállammal bővült az integráció A gazdasági unió mélyítése: Lisszaboni stratégia – a legversenyképesebb, legdinamikusabb, tudáslapú gazdaság kiépítése 2010-ig A politikai unió mélyítése: Önálló védelmi politika kiépítése: gyorsreagálású haderő A bűnügyi együttműködés keretében a nemzetközi terrorizmus elleni összehangolt fellépés EU alkotmányos szerződés-tervezete: Az alapszerződések egységesítése Tagállami és uniós hatáskörök pontos elhatárolása Az intézmények működésének egyszerűsítése, átláthatóvá tétele

1.1. Az európai integráció fejlődése A témakör összefoglalása
1.1. Az európai integráció fejlődése A témakör összefoglalása TÉMÁK Az integráció kialakulásának történelmi előzményei Alapítószerződések és módosításaik A 3 pillérre épülő Unió Az EU keleti irányú bővítése Az integráció fejlődésének szakaszai, integrációs szintek FOGALMAK szuverenitás integráció, alapítószerződések szupranacionális, kormányközi vámunió közös piac egységes piac gazdasági unió politikai unió közösségi modell A fejezet végén a témakör lezárásaként az előadó foglalja össze az alábbiakat: A nagyszabású keleti bővítés előkészítésével párhuzamosan az Unióban számos olyan folyamat is zajlik, amelyek az EU mélyítése, a gazdasági, valamint a politikai unió további kiépítése irányában hatnak. A bővítés előtt az EU számára az ezredforduló legnagyobb kihívása a Maastrichti Szerződésben lefektetett monetáris unió megvalósítása volt január 1-jén - a 15-ből 11 tagállam részvételével - sikerült útjára indítani az európai közös pénzt, az eurót, amelyhez január 1-jén tizenkettedikként Görögország is csatlakozott. Az euró készpénzforgalomba való bevezetése január 1-jén következett be, amellyel párhuzamosan 2002 február végéig kivonták a forgalomból a 12 érintett tagállam nemzeti valutáit márciusától a 12 országban az euro vált az egyetlen hivatalos fizetőeszközzé, amelynek ténye minden túlzás nélkül új korszakot nyit, és új perspektívákat tár fel az európai integráció történetében. Az EU mélyítési programjában a politikai unió felé vezető úton egyre nagyobb hangsúlyt kap a bel- és igazságügyi együttműködés erősítése. Az Amszterdami Szerződés jegyében az EU egyre több bel- és igazságügyi kérdést von közösségi hatáskörbe (pl. belső és külső határőrizet, vízum-, menekült-, és bevándorlási politika). E folyamathoz kapcsolódva – az Egyesült Királyság és Írország kivételével – megszűnt a személyforgalom ellenőrzése az Unión belüli határokon. Az Unió mélyítési folyamatán belül az utóbbi időszakban lendületet kapott az EU külpolitikájának megerősítése is. A tagállamok megkezdték az EU önálló védelmi politikájának kiépítését, amelynek fő célja saját válságkezelő katonai kapacitás kialakítása. Az ún. európai biztonság és védelempolitika kiépítésének központi eleme a 2003-ig felállítandó fős gyorsreagálású haderő létrehozása. Az EU védelmi dimenziójának kiépítése nemcsak a politikai unió felé fontos lépés, de általa az EU várhatóan növelni tudja majd világpolitikai súlyát, és képes lesz csökkenteni a gazdasági potenciálja, és politikai, katonai súlya között tátongó különbséget is. E folyamat pedig - megerősítve a mélyülő gazdasági integráció és a bővítés lendületétől - hozzájárul azon törekvés megvalósításához is, hogy az EU a XXI. század egyik meghatározó világhatalmává váljon. Az előadó hívja fel a figyelmet a fejezetben előfordult fogalmakra. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.1. Az európai integráció fejlődése A témakör összefoglalása
1.1. Az európai integráció fejlődése A témakör összefoglalása ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: Hasonlítsa össze a vámuniót és az egységes piacot az integráció fejlettsége szempontjából! Mutassa be az európai integrációt új alapokra helyező Maastrichti Szerződés által bevezetett változásokat! Mutassa be az EU 3 pillérre épülő szerkezeti modelljét! Milyen jelentős eltérések vannak az 1 pillér és a 2-3. pillér működése között a jogalanyiság, az intézményrendszer és a jogrendszer alapján ? Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei
1.2. Az Európai Unió intézményei Az Európai Unió Tanácsa Az Európai Tanács Az Európai Bizottság Az Európai Parlament Az Európai Közösségek Bírósága Az Európai Számvevőszék Gazdasági és Szociális Bizottság Régiók Bizottsága Európai Beruházási Bank Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Az Európai Ombudsman Az EU intézményrendszerében el kell különítenünk egymástól az EU fő szerveit: a Tanácsot, a Bizottságot, a Parlamentet, a Bíróságot és a Számvevőszéket, illetőleg az Unió egyéb intézményeit. Az előadó röviden vázolja fel, hogy az EU fő szervei milyen feladatot látnak el, és milyen kapcsolatban állnak egymással. Ehhez tegye fel a 37-es fóliát, amely a döntéshozatal folyamatát ábrázolja, így a hallgatók már az elején megismerik az egyes szervek szerepét és kapcsolatrendszerét. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az EU intézményei Az Európai Unió Tanácsa
Tanács = Miniszterek Tanácsa Az EU kormányközi alapon működő döntéshozó, jogalkotó szerve TAGJAI: az adott témáért felelős tagállami miniszterek  9 szektorális tanács SZÉKHELYE: Brüsszel MŰKÖDÉSE: Soros elnökség intézménye COREPER: állandó képviselők bizottsága Tanácsi munkacsoportok Főtitkárság Emelje ki, hogy a Tanács a tagállamok fórumaként szolgál, ahol azok hangot adnak nemzeti érdekeiknek és a döntéshozatalban a fő feladata, hogy a tagállamok érdekeit képviselje és érvényre juttassa. Hívja fel a figyelmet arra, hogy a Tanács elnevezés kicsit megtévesztő, hiszen azt hihetnénk hogy egy állandó összetételű, konkrét testületről van szó, pedig ez mindig változó, a napirend és a megoldandó feladatok szerint alakul, az adott témakörnek megfelelő tagállami szakminiszterekből (2002. júniusi Sevillai csúcson 15-ről 9-re csökkentették a szektorális tanácsok számát ). Az Általános Ügyek Tanácsa, a Mezőgazdasági Tanács és az ECOFIN havonta, míg a többi Tanács ritkábban, évente 2-6 alkalommal ül össze. A Tanács székhelye Brüsszel, azonban meghatározott időközönként (áprilisban, júniusban és októberben) Luxemburgban ül össze, továbbá ún. informális találkozókat a soros elnökséget adó országban is szoktak tartani. A Tanács elnöki tisztségét félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam . Emelje ki, hogy milyen feladatai és szerepe, befolyása van a soros elnök tagállamnak. A soros elnöki tevékenység hatékonysága érdekében létrehozták a „trojka” intézményét, amelyben az aktuális elnök (külügyminiszter) és stábja mellett részt vesznek az előző és a következő időszak elnökei és segítői is. Külső államokkal szemben, illetőleg nemzetközi szervezetekkel szemben az Uniót az elnökség képviseli. Az elnöki periódusok összekapcsolódnak az Európai Tanács rendes (június és decemberi) üléseivel, miután azokat a féléves elnökség utolsó hónapjában, mintegy az elnökséget, illetve annak munkáját lezáróan szokták megtartani. Soros elnökségi menetrend: 2002/1.Spanyol, 2002/2. Dán, 2003/1.Görög, 2003/2. Olasz, 2004/1.Ír, 2004/2.Holland, 2005/1.Luxemburg, 2005/2.Egyesült Királyság. A Tanács és soros elnöksége munkáját a Tanács apparátusa, a Főtitkárság segíti, amelynek fő feladata az ülések előkészítése. A Főtitkárság élén egy, a tagállamoktól független, az EU külpolitikai képviseletével megbízott tisztviselő, a főtitkár áll (jelenleg Javier Solana) Mivel a Tanács nem főállású EU alkalmazottakból áll, hanem a tagállami miniszterekből, ezért hozták létre a Tanács munkáját segítő és előkészítő testületet a COREPER-t az Állandó Képviselők Bizottságát. A COREPER két részből áll, a COREPER II. azaz az állandó EU képviselők (nagykövetek), illetőleg a COREPER I. azok helyettesei. A COREPER hetente ülésezik. A COREPER elsődleges feladata, hogy az egyes döntési kérdésekben megpróbálják a tagállami álláspontokat egyeztetni és közelíteni, és a miniszterek számára politikai döntésre előkészíteni az egyes javaslatokat. A COREPER hatáskörébe tartozik emellett a tagállamok kormányai és az Unió intézményei (mindenekelőtt az Európai Bizottság) közötti kapcsolattartás, a közösségi és nemzeti adminisztráció közötti közvetítés, koordinálás is. A COREPER munkája ma már olyannyira kiterjedt és szakmai jellegű, hogy a tagállamok brüsszeli állandó képviseletein általában a tagállamok minden szakminisztériumának, fontosabb egyéb kormányhivatalának van kiküldött szakértője (40-50 fős apparátus). Mivel az egyes kérdésekben igen bonyolult a megegyezés, ezért a Tanács és a COREPER munkáját további mintegy 250, témák szerint elhatárolt állandó, illetve ad hoc jelleggel felállított tanácsi munkacsoport segíti. A munkacsoportban a tagállami minisztériumok köztisztviselői vesznek részt pl. egy adóharmonizációs jogszabálytervezet előkészítésében a pénzügyminisztériumok e témáért felelős köztisztviselői. A munkacsoport megjelöli azokat a pontokat, amelyeket sikerült tisztáznia, és így azokat magasabb szinten nem kell megtárgyalni, és megjelöli azokat is amelyekben nem tudott megegyezésre jutni. A COREPER a tisztázott kérdéseket megvizsgálja és amennyiben egyetért velük, azok a következő tanácsi ülésszak napirendjére kerülnek. A vitatott kérdéseket is megvizsgálja, ha sikerül megegyezésre jutni, akkor vita nélküli döntésként terjesztik a Tanács elé, ha nem, akkor vitatott kérdésként terjesztik elő, vagy konkrét utasítással visszaküldik a munkacsoporthoz. A Tanács a vita nélküli kérdésekről tárgyalás nélkül dönt, az elnökség megállapítja, hogy e kérdésekben már előzőleg döntés született. A vitatott kérdésekről tárgyalnak, amíg megegyezés nem születik, ha ez nem megy visszaküldik konkrét utasítással a COREPER-hez. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az EU intézményei Az Európai Unió Tanácsa
A Tanács szavazási formái: Egyszerű többséggel  eljárási kérdésekben Minősített többséggel  az ügyek döntő részében Egyhangúlag  konszenzussal, a legjelentősebb kérdésekben A minősített többségi szavazási eljárás esetén az egyes tagállamok szavazati súlya népességük arányában eltérő. A tanácsi szavazatok száma: 321 232 szavazat kell egy döntés elfogadásához ( től) A Nizzai Szerződés Tanácsot érintő változtatásai Mo.-nak között 5 szavazata től 12 szavazata lesz a Tanácsban Emelje ki, hogy a Szerződések pontosan meghatározzák, hogy az adott területen és kérdésben melyik szavazási formát kell alkalmazni. Kezdetben kizárólag az egyhangú döntéshozatalt alkalmazták, de a Szerződés többszöri módosítása következtében ma már döntő többségben a minősített többségi eljárást használják. Az alábbi területeken továbbra is egyhangúsággal kell dönteni: pl. az állampolgárok szabad mozgása és tartózkodása a tagállamok területén, adóügyek, kultúra, ipar, a Bizottság tagjai számának módosítása, társulási megállapodások. A tagok eltérő számú szavazattal rendelkeznek, a nagyobb lakosságúak többel, a kisebbek kevesebbel. A szavazati súlyok nem tükrözik kellőképpen az országok gazdasági súlyát és népességszámát. Pl. egy luxemburgi szavazat mögött 180 ezer, míg egy német szavazat mögött 8 millió állampolgár áll. A kisebb államokat azért kedvezményezik, mert eltérő esetben a 4-5 nagy ország mindent el tudna dönteni. Az 1960-as évek közepén Franciao. szembehelyezkedett a többségi szavazással és egyszerűen nem vett részt a Tanács ülésein ezáltal gátolva annak működését. Ennek a helyzetnek a feloldására fogadták el a „luxemburgi kompromisszumot” melynek az a lényege, hogy minden olyan ügyben, amelyhez igen fontos – létfontosságú – nemzeti érdekek fűződnek, egy tagállam nem szavazható le a többi ország által, addig kell folytatni a tárgyalásokat, amíg nem születik egyhangú határozat. A minősített többségi szavazás érvényesülését gyengíti az „ioanninai kompromisszum” is, melynek lényege, hogy bár 26 szavazat kellene egy döntés elutasításához, 23 és 25 közötti szavazattal lehet kérni egy döntés elhalasztását „blokkoló kisebbség”, ami azt is jelenti, hogy egy javaslat biztos elfogadásához legalább 65 szavazat kell, habár 62 is elég lenne. De annak ellenére, hogy a minősített többségi szavazás egyre több esetben lehetséges, a Tanács mégis konszenzusra törekszik. Ennek legfőbb oka, hogy a tagállamok belátták, hogy bizonyos kérdésekben maguk is kisebbségbe kényszerülhetnek, és olyankor ők is rá lesznek utalva partnereik megértésére. A konszenzuskereséssel csak akkor hagynak fel, ha egy vagy több állam hosszas tárgyalássorozatok után sem hajlandó álláspontján változtatni Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

A Nizzai Szerződés módosítja a Tanács szavazatainak súlyozását, egy kicsit a nagy országok javára. Az új rendszer január 1-jén lép hatályba. A 27 tagállamot felölelő Unióban összesen 345 szavazat van, melyből 255 szavazat kell a minősített többséghez ( ez a szavazatok 74%-a, jelenleg 71,26%) továbbá az, hogy a tagállamok több mint fele támogassa a javaslatot. Ezenkívül bármelyik tagállam egy minősített többségi döntésnél kérheti annak felülvizsgálatát, hogy az elért minősített többség valóban kiteszi-e az Unió népességének 62%-át (népességi szürő). A blokkoló kisebbség 91 szavazat. Példák: a 27 tagú Unióban a minősített többséghez nem elegendő a jelenlegi 15 állam szavazata; nem elég a 13 legnagyobb állam szavazata, ami a népesség 88%-át teszi ki. Egy blokkoló kisebbséghez elegendő a jelenlegi felvételüket kérő országok ellenszavazata. Magyarország május 1-ei csatlakozásakor a hasonló népességszámú országoknak megfelelően 5 szavazatot fog kapni, jan 1-től pedig 12-tőt. A minősített többségű eljárás valójában a Tanács feje felett lebegő Damoklész-kard, amely nem is annyira a határozathozatali eljárás konkrét eszközéül szolgál, hanem inkább a kompromisszumkészséget ösztönzi. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei Az Európai Tanács
Az Unió csúcsszerve, stratégiai kérdésekben dönt, kijelöli a fejlődés általános irányvonalát TAGJAI: az EU állam- és kormányfői MŰKÖDÉSE: A Maastrichti Szerződés intézményesítette Évente legalább két ülés (június, december) és két – de lehet több is – rendkívüli vagy informális ülés (március, október). Ülésein a bizottság elnöke is részt vesz, munkáját a külügyminiszterek és egy bizottsági tag segíti E testület a tagállamok közötti kompromisszumok megkötésének fő színtere. „Package deal” - egyezség csomag Az decemberében Párizsban megtartott csúcstalálkozón alapították meg az állam és kormányfők az EIT-t és ezt követően találkozói rendszeressé váltak. Az MSZ hivatalosan is intézményesítette, és előírta, hogy évente legalább kétszer össze kell ülnie azon ország állam- vagy kormányfőjének elnökletével aki éppen a soros elnökséget tölti be a Tanácsban. A júniusi Sevillai csúcstalálkozón döntöttek arról, hogy évente 4 ülést kell tartani: március, június, október és december. Tagjai: EU állam- és kormányfői + külügyminiszterek + Bizottság elnöke + 1 bizottsági tag. A találkozókon általában a miniszterelnökök vesznek rész, Franciao. és Finno. esetében a miniszterelnök mellett a köztársasági elnök (államfő) is. Az EIT jelentősége és szerepe fokozatosan nőtt, hiszen ez a testület vált a kompromisszumok megkötésének fő színterévé, ugyanis a nézetkülönbségeket sokszor csak a nagy politikai rálátású kormányfők tudják feloldani az ún. „package deal”-eken, amikor is több kérdést összekapcsolva tudnak kompromisszumos döntést hozni. Egyes kérdésekben a tagállamok feladják eredeti álláspontjukat, annak érdekében, hogy más ügyekben érvényt szerezzenek érdekeiknek. Fontos, hogy az EIT csak a döntést fogadja el, abból jogszabály a Miniszterek Tanácsában születik. A csúcstalálkozókat általában másfél naposra tervezik, amelyek programja 3 félnapra tagolódik. A menetrend a következő: az EIT ülése ebéddel kezdődik, melyet plenáris ülés, közös vacsora, majd kandalló melletti politikai beszélgetés követ (itt dőlnek el a nagy kérdések), mellyel párhuzamosan a külügyminiszterek már a nyilatkozatot szerkesztik.A második napot kétoldalú tárgyalásokra alkalmat adó reggeli nyitja, majd plenáris ülés, az ebédet követően még mód nyílik a zárónyilatkozat átfogalmazására. Kora délután sajtó tájékoztató és a záró nyilatkozat kiadása majd ezt követően hazautazás. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az EU intézményei Az Európai Bizottság
A közösségi érdekeket képviselő kormányszerűen működő szupranacionális szerv, melynek feladata a közösségi döntések előkészítése. TAGJAI: 25 biztos (elnök + 5 alelnök)  5 éves megújítható időszakra MEGALAKULÁSA: Elnököt A tagállamok kormányai közösen jelölik Személyét az EP jóváhagyja. Tagokat: A tagállamok és az új elnök közösen jelölik. A testület egészét: Az EP jóváhagyja, Jóváhagyása után a tagállamok kormányai közösen nevezik ki az új bizottságot. SZÉKHELYE: Brüsszel A Bizottság a tagállamok egyéni nemzeti érdekeivel szemben a Szerződések oltalmazója és a Közösség érdekeinek szószólója. A Bizottságot sokszor az EU kormányaként említik, pedig nem lát el klasszikus kormányzati feladatokat. Eltérés a kormányszerű működéstől: megalakulása nem függ a parlamenti párt-erőviszonyoktól, kizárólagos jog a jogalkotási javaslatok előterjesztésére, de főszabályként a Bizottság nem alkot jogot (kivéve komitológia), a jogszabályok végrehajtásáért sem elsősorban ő a felelős, hanem a tagállamok közigazgatásai. Az öt nagy állam 2 biztost, a többi 1 biztost delegál. Az NSZ alapján jan. 1-től, a következő Bizottság megalakulásánál az öt nagy állam is már csak 1 biztost delegálhat. Az NSZ megváltoztatja a Bizottság kinevezésének eljárását is. A Tanács a jelenlegi egyhangúság helyett minősített többséggel jelöli a Bizottság elnökét. (Elnöknek általában köztiszteletben álló politikust pl. volt külügyminisztert választanak.) A jelölést jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek. Ezt követően a Tanács (az egyes tagállamok által tett javaslatokkal összhangban) ismét minősített többséggel – a Bizottság elnökével egyetértésében – jelöli meg a testület tagjait. ( Az egyes tagállamok előre jelzik a többieknek, hogy ki a jelöltjük, és már ekkor alkudoznak, hogy melyik jelölt milyen ügyekért lesz majd felelős. Az egyes feladatkörök ugyanis eltérő súlyúak, és egyes tagállamoknak különösen fontos lehet bizonyos tárca megszerzése. Ausztria valószínűleg sokkal könnyebben lemond arról, hogy osztrák biztos felügyelje a tengeri halászatot, mint mondjuk Portugália.) A Parlament ezt követően a biztosokat meghallgatja, hogy meggyőződjön szakmai alkalmasságukról, ezután jóvá kell hagynia a testület egészét (egyes jelölteket nem utasíthat el, csak a testület egészét). A Parlament jóváhagyását követően a Tanács minősített többséggel nevezi ki az új Bizottságot. A Bizottság megbízatása januártól az 5. év december 31-ig szól. A jelenleg hivatalban lévő Bizottság megbízatása dec.31-ig tart. A Bizottság megbízatása megszűnhet az EP által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány kapcsán is. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Az Európai Bizottság új összetétele

Az Európai Bizottság elnöke
José Manuel Durao Barrosso Portugália

1.2. Az EU intézményei Az Európai Bizottság
MŰKÖDÉSE: a biztosok alá 36 szervezeti egység tartozik (24 Főigazgatóság) HATÁSKÖREI: Jogalkotási javaslatok beterjesztése a közösségi kompetenciába tartozó területeken (kizárólagos jogkör), Delegált jogalkotói és végrehajtói hatáskör, Az EU költségvetése tervezetének elkészítése, A „szerződés őre” ellenőrzi a tagállamok közösségi jognak megfelelő magatartását, Jelentéseket készít az Unió gazdasági, szociális és jogi helyzetéről, Beszámolási kötelezettséggel tartozik az EP-nek, Felelős az EK külső képviseletéért. A Nizzai Szerződés Bizottságot érintő rendelkezései Kizárólagos kezdeményezési jog: a Tanács a Bizottság hivatalos javaslata nélkül általában nem alkothat jogszabályt, de a Tanács és a Parlament egyúttal fel is szólíthatják a Bizottságot a javaslat megtételére. A Bizottság egy javaslat kidolgozásakor legtöbbször a tagállamok, érdekképviseletek indítványaiból indul ki, és konzultál a nemzeti közigazgatások specialistáival is. Delegált jogalkotói és végrehajtói hatáskör: A Tanács vagy a Szerződés által ráruházott esetekben (versenyjog, mezőgazdaság területén) normákat alkot, dönt a pályázatok elbírálásáról, a támogatások jóváhagyásáról. Végrehajtói szerepkörben felelős a Tanács döntéseinek megvalósításáért, irányítja a közösségi alapok kezelését pl.: Kohéziós Alap, Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap, PHARE segélyprogramok. Elkészíti a költségvetés tervezetét és felel a költségvetés végrehajtásáért. A „Szerződés őre”: Eljárást indíthat azon tagállamok és vállalkozások ellen, akik nem teljesítik a Szerződést vagy az EK jogszabályaiból adódó kötelezettségeiket, és jogsértés esetén az Európai Bírósághoz folyamodhat. Ellenőrzi a bíróság ítéleteinek betartását, közvetlen felügyeletet gyakorol a támogatások kiutalása és az irányelvek betartása felett. Nizzai Szerződés: korábban már említettük, hogy a következő Bizottság megalakításakor (2005.jan.1.) az öt nagy állam is már csak egy biztost delegálhat. Amikor az Unió tagállamainak száma eléri a 27-et a Tanácsnak meg kell állapítania a Bizottság taglétszámát úgy, hogy az kevesebb legyen a tagállamok számánál, és biztosítani kell egy rotációs rendszert a tagállamok között. Az NSZ megerősítette az elnök szerepét, és a Bizottság megalakításakor mind az elnök személyéről, mind a testület tagjairól a tagállamok az eddigi egyhangúság helyett minősített többséggel döntenek. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az EU intézményei Az Európai Parlament

1.2. Az Európai Unió intézményei Az Európai Parlament
Az Unió állampolgárainak érdekeit képviseli a közösségi döntéshozatalban  társjogalkotó szerv. TAGJAI: 730 közvetlenül választott képviselő 5 éves időszakra SZÉKHELYE: Strasbourg (Brüsszel-Luxemburg) Intézményi szerepének fejlődése: Montánunió, EGK, Euratom Közgyűlése - delegált képviselők vitafóruma 1962. Közgyűlésből  Európai Parlament 1970. Szerepet kap a közösségi költségvetés elfogadásában 1979. A képviselőket a tagállamok állampolgárai közvetlenül választják 1987. Egységes Európai Okmány; MSZ; ASZ; Nizzai Szerződés  társjogalkotó szervvé válik, az esetek többségében már nem lehet nélküle döntést hozni Az EP elődje az ESZAK, az EGK és az Euratom Közgyűlése, amely a nemzeti parlamentek küldötteiből állt. A Közgyűlés már 1962-től Parlamentnek nevezi magát, de az elnevezés jogosultságát az EEO erősítette meg. Nehéz párhuzamot vonni az EP és a nemzeti parlamentek között. Az EU politikai és intézményi rendszere nem választja el élesen a törvényhozó és a végrehajtó hatalom hatásköreit, és tud működni európai szintű kormány nélkül is. Mivel nincs az EU-nak kormánya, az EP-nek hiányzik az egyik fő parlamenti funkciója: a kormány ellenőrzésének feladata. A parlamentek másik fő funkciója a törvényhozás területén az EP hosszú ideig csak korlátozott hatáskörrel rendelkezett. Tagjait 1979 óta közvetlenül választják. A választások hasonlóak a nemzeti parlamenti választásokhoz, olyannyira, hogy azokon ugyanazok a politikai pártok versengenek. Persze a tagállamok választópolgárai jól érzékelik, hogy az EP munkája igen csak áttételesen hat életükre, ezért egyrészt jóval kevesebben mennek el szavazni, másrészt sokszor az országukban hatalmon lévő pártok megfricskázására használva föl, az ellenzéki pártokra adják le voksukat. Az EP képviselők választása a nemzeti választójogi szabályok alapján történik.(Mo.-on jelenleg előkészítés alatt van az EP képviselők választására vonatkozó törvény, 24 képviselőt küldhet Mo. az EP-be, a képviselők megválasztása a pártok által állított listára való szavazással történik) Az EP évente 12-szer egy héten át ülésezik Strasbourgban, a parlamenti bizottságok Brüsszelben dolgoznak és a képviselőknek is itt van az irodájuk, a parlamenti titkárság székhelye Luxemburg. Az előadó ismertesse, hogy az egyes szerződésmódosítások miként növelték az EP szerepét és hatáskörét. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei Az Európai Parlament
HATÁSKÖREI: Társjogalkotó, társdöntéshozó szerv az EU Tanácsa mellett A Bizottság elnöke és testülete kinevezésének jóváhagyása, működésének ellenőrzése (bizalmatlansági indítvány) Jóváhagyási jogkör a közösségek külső országokkal kötött szerződései tekintetében Politikai kezdeményező szerep MŰKÖDÉSE: A képviselők pártfrakciókba tömörülnek politikai hovatartozás szerint Belső szervezeti egységek: Elnökök Konferenciája, Büró, 20 szakbizottság 4 hetes periódusos ülésezés: 1plenáris hét + 2 bizottsági hét + 1 frakció hét A Nizzai Szerződés Parlamentet érintő rendelkezései A nyarán megalakuló új Parlamentbe Mo. 24 európai parlamenti képviselőt választott Társjogalkotó szerv: az előadó sorolja fel a jogalkotási eljárásokat és utaljon arra, hogy az eljárásokban az EP által betöltött szerepet a későbbiekben a döntéshozatal ismertetése során részletesen bemutatja. Kinevezési és ellenőrzési jogkör: az EP jóváhagyja a Bizottság elnökét, majd az egész testületet (meghallgatja a biztosjelölteket), az ombudsmant az EP választja meg. Az MSZ kiterjesztette az EP ellenőrzési jogkörét valamennyi közösségi szervre. Az ellenőrzés eszközei: interpellációs jog, vizsgálati jogkör, bizalmatlansági indítvány (az indítványhoz a képviselők 2/3-ának azaz legalább 418 képviselőnek a szavazata kell). A költségvetési év letelte után minden szerv köteles beszámolni pénzgazdálkodásáról és a Számvevőszék is jelentést készít. E jelentés alapján az EP határoz arról, hogy felmenti-e a Bizottságot az elmúlt évi költségvetés kivitelezése alól decemberében nagy port kavart az a tény, hogy az EP megtagadta a Bizottság évi költségvetés-kivitelezésének jóváhagyását. A Bizottsággal szembeni bizalmatlansági indítványra mégsem került sor, mert a vagyonkezelést felülvizsgáló szakértői jelentést követően a Bizottság elébe ment a parlamenti intézkedéseknek és beadta testületi lemondását (Jaques Santer volt az elnök.) Jóváhagyási jogkör: kereskedelmi jellegű megállapodásokhoz, valamint új tagállamok belépése esetén a csatlakozási szerződésekhez hozzájárulását kell adnia. Politikai kezdeményező: kezdeményezheti a Bizottságnál jogalkotási javaslat előterjesztését. Működés: a képviselők nemzetek feletti pártcsoportokban (frakciókban) tevékenykednek, nincs lehetőség arra, hogy egy frakció egyetlen állam képviselőiből alakulhasson meg. A jelenlegi EP frakciók: Európai Néppárt-Kereszténydemokraták (233 fő), Európai Szociáldemokrata Párt (180 fő), Európai Liberális és Demokrata Párt (51 fő), Zöldek / Európai Szabad Szövetség (48 fő), Európai Egyesült Baloldal/ Északi Zöld Lista Konföderális csoport (42 fő), Népek Európája csoport (30 fő), A Demokrácia és Különbözőség Európája csoport (16 fő), Frakción kívüliek (26 fő). A szélsőjobboldali pártok képviselői tömörülnek a Frakción kívüliek csoportjába. (Mo. csatlakozása után a júniusában sorra kerülő EP választásokon bekerülő magyar képviselők ezekhez a frakciókhoz csatlakozhatnak: Fidesz, MDF  EU-i Néppárt, MSZP  EU-i Szociáldemokrata Párt, SZDSZ  EU-i Liberális és Demokrata Párt. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei Az Európai Közösségek Bírósága
Biztosítja a közösségi jog egységes értelmezését, alkalmazását és védelmét, továbbá az EU intézményeinek jogszerű működését. TAGJAI: a tagállamok közös beleegyezésével 6 évre választott 15 bíró. A bírák felét három évente kicserélik vagy megújítják. A bírák elnököt választanak 3 évre maguk közül. MŰKÖDÉSE: Ülései: teljes ülés, 3vagy 5 tagú kamarákban Munkáját 8 főügyész segíti: a főügyész összefoglalja az adott ügyet 1989. Elsőfokú bíróság: 15 bíróból áll  tehermentesíti a bíróságot Ülései: 3 vagy 5 tagú kamarákban, kivételesen teljes ülés SZÉKHELYE: Luxemburg A Bíróság még inkább mint a Bizottság, valódi nemzetek feletti szervként működik, a tagállamok érdekeitől teljesen függetlenül. Fő feladatának ellátásával a közösségi jog értelmezésével(a közösségi jog és a nemzeti jog viszonyának tisztázásával, a Szerződések jogilag pontatlan fogalmazása miatti joghézagok kitöltésével) kiemelkedő szerepet játszik az integráció fejlődésében. A tagállamok vagy EU szervek által indított kereset esetén ezek kérelmére a Bíróság teljes ülésben dönt, egyébként 3 vagy 5-fős tanácsokban jár el. A tanácskozások nem nyilvánosak. A Bíróság döntéseit a bírák többségi véleménye határozza meg. Az eljárások az EU bármely hivatalos nyelvén lebonyolíthatók. Az EU többi szervével ellentétben a keresetlevelek bármely, az EU-n beszélt nyelven benyújthatók (pl. ír, vagy luxemburgi nyelven) is. Az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik azoknak a kereseteknek első fokon való megtárgyalása, amelyeket természetes vagy jogi személyek nyújtanak be semmissé nyilvánítási, intézkedés elmulasztása miatti vagy kártérítési eljárás keretében; valamint amelyeket vállalkozások nyújtanak be a Bizottság ellen az ESZAK Szerződés keretében; továbbá amelyek a közösségi versenyjog körébe tartoznak; illetve amelyek a közösségi intézmények és alkalmazottaik közötti vitákat érintik. Így tehermentesíti a Bíróságot, hogy az elsődleges feladatára a közösségi jog egységes értelmezésére tudjon koncentrálni. Az Elsőfokú Bíróság határozatai ellen a hatáskörébe tartozó kérdésekben a Bírósághoz lehet fellebbezni. A Bíróság ítéletei ezzel szemben megfellebbezhetetlenek. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei Az Európai Közösségek Bírósága
A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA: Kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatti eljárás Semmissé nyilvánítási eljárás Intézkedés elmulasztása miatti eljárás Kártérítési eljárás Fellebbviteli eljárás Véleménykérési eljárás Előzetes döntéshozatali eljárás A Nizzai Szerződés Bíróságot érintő rendelkezései Kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatti eljárás: Ha egy EK intézkedés hibás végrehajtása vagy végrehajtásának elmulasztása révén egy tagállam megszegi szerződéses kötelezettségét a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. A kereset megindítása előtt a Bizottságnak értesítenie kell az érdekelt tagállamot, hogy lehetősége van az üggyel kapcsolatos észrevételeinek megtételére. Ezután a Bizottság indoklással ellátott véleményt bocsát ki, amelyben felszólítja az illető államot a szerződésszegést okozó körülmény meghatározott határidőn belüli megszüntetésére. A Bizottság mellet bármely tagállam is fordulhat a Bírósághoz, ha megítélése szerint egy másik tagállam megszegte az EK-szerződésben rögzített kötelezettségeit. Semmissé nyilvánítási eljárás: A Tanács, a Bizottság és bármely tagállam keresetet indíthat, ha a Tanács vagy a Bizottság hatáskör hiányában hoz döntést, az EK-szerződés lényeges eljárási szabályai ellen vét, az EK-szerződést vagy az alkalmazására vonatkozó jogszabályokat megsérti, vagy egy intézkedés alkalmazása során hatalmával visszaél. Ezen túlmenően bármely természetes vagy jogi személy keresetet indíthat a fent említett jogsértések miatt, ha a Tanács vagy a Bizottság határozata vagy rendelete közvetlenül és személyesen érinti őt. Intézkedés elmulasztása miatti eljárás: Bármely tagállam vagy a Közösség többi szerve keresetet indíthat abban az esetben, ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság a döntéshozatal elmulasztásával megsérti a szerződéseket. A kereset benyújtása előtt a szóban forgó szervet cselekvésre kell felszólítani. Az Európai Parlament több ízben alkalmazta ezt az eljárást a Bizottsággal szemben, hogy egy jogszabályalkotási eljárás elindítása céljából kezdeményezéseinek így adjon nyomatékot. Kártérítési eljárás: A Bíróság tárgyalhat olyan kártérítési kereseteket is, amelyek az EU intézményei vagy alkalmazottai által funkciójuk gyakorlása során okozott, szerződésen kívüli felelősségen alapuló kár megtérítésre vonatkoznak. Fellebbviteli eljárás: Az Elsőfokú Bíróság ítéletei ellen a Bírósághoz lehet fellebbezni. Így a Bíróság eljárást folytathat fellebbviteli ügyekben is. Véleménykérési eljárás: Önálló eljárásnak lehet tekinteni a Tanács, a Bizottság, a tagállamok, továbbá (a Nizzai Szerződés életbe lépését követően) a Parlament azon jogát, hogy nemzetközi egyezmények megkötésekor kikérjék a Bíróság véleményét, hogy az adott megállapodás összhangban áll-e az EK Szerződés rendelkezéseivel. Amennyiben a Bíróság véleménye negatív, az egyezményt nem lehet életbe léptetni. Előzetes döntéshozatali eljárás: A Bíróság kiemelkedő feladata a nemzeti bíróságokkal való együttműködés a közösségi jog egységes értelmezése és alkalmazása érdekében. A nemzeti bíróságok oly módon működnek együtt az Európai Bírósággal, hogy amikor egy adott jogeset kapcsán kétség merül fel részükről a közösségi jog valamely elemének értelmezésével, érvényességével összefüggésben, akkor előzetes döntés céljából vonatkozó kérdéseiket a Bíróság elé utalják, amelyre utóbbi választ ad. Az érintett nemzeti bíróság ezután köteles alkalmazni a Bíróság A Nizzai Szerződés Bíróságot érintő rendelkezései: A bírák száma tagállamonként 1 bíró, a főügyészek száma továbbra is 8 fő, de számuk növelhető. Az Elsőfokú Bíróság létszáma tagállamonként 1 bíró. Az NSZ értelmében az Elsőfokú Bíróság válik az általános bírósággá, a Bíróság hatáskörében csak három eljárás marad: a kötelezettség elmulasztása, az előzetes döntéshozatali valamint a fellebbviteli eljárás. Lehetőség nyílik a jövőben szakbíróságok felállítására, amelyek tehermentesítik a Bíróságot és az Elsőfokú Bíróságot. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei Az Európai Számvevőszék
Az EU adófizetői érdekeinek védelmében jár el. FELADATA: Ellenőrzi az EU költségvetésének felhasználását Vizsgálatairól éves jelentést készít. Tanácsadó funkciót is betölt. TAGJAI: 15 számvevő, minden tagállam 1 számvevőt delegál, a Tanács nevezi ki 6 éves megújítható időtartamra, maguk közül elnököt választanak. SZÉKHELYE: Luxemburg A Számvevőszék fő feladata, hogy ellenőrizze az Európai Közösség minden bevételének és kiadásának jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint pénzügyeinek helyes lebonyolítását óta működik. Eszközök: Minden költségvetési év végén éves jelentést készít, amelyet az EP felülvizsgál, mielőtt mentesítené az Európai Bizottságot a költségvetés végrehajtása alól. Az Európai Bizottság teljes mértékben felelős a Közösség költségvetésének végrehajtásáért. Ebben a tekintetben az Európai Parlament feladata jóváhagyni a Bizottság kezelésében lévő költségvetés szabályszerűségét (mentesíteni a Bizottságot). Ennek során az EP nagyrészt a Számvevőszék jelentéseire van utalva. (A Bizottság 1999-es évi lemondása és az Európai Unión belüli korrupció és visszaélések feltárása egyértelműen rávilágított arra, mennyire fontos a közösségi szervek független ellenőrzése.) Összetétel: A tagállamok számának megfelelően jelenleg 15 tag (NSZ után tagállamonként 1 számvevő), akiket a Tanács az EP meghallgatása után egyhangú szavazással (NSZ után minősített többséggel) 6 évre nevez ki. A Számvevőszék elnökét hároméves időtartamra választják. Szavazási mód: Az ESZ kollegiális szerv, határozatait általában többségi szavazással hozza. Az egyes tagok más-más szakterület ellenőrzéséért felelősek. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei Egyéb intézmények
Gazdasági és Szociális Bizottság Régiók Bizottsága Európai Beruházási Bank Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Európai Ombudsman . Gazdasági és Szociális Bizottság: az RSZ hozta létre 1957-ben, az EU tanácsadó bizottsága, amely a tagállamok gazdasági és társadalmi érdekeit képviseli. A tagság 3 egyenlő csoportra oszlik: a munkáltatók, a munkavállalók és egyéb (fogyasztói szervezetek, kereskedelmi kamarák, környezetvédők, parasztgazdák) érdekképviseletek csoportjára. A Bizottság konzultációs jogkörrel rendelkezik a szociálpolitika, az oktatás, az egészségügy, az iparpolitika, a környezetvédelem és a foglalkoztatáspolitika területein. Véleményét, állásfoglalását határidőre köteles kiadni, de azt nem kötelező figyelembe venni a döntéshozatalnál. Régiók Bizottsága: az MSZ hozta létre, az EU tanácsadó bizottsága, melynek feladata, hogy összefogja a regionális és helyi érdekeket, és biztosítsa azok befolyását az EK jogalkotására. A regionális és helyi önkormányzatok képviselőiből áll, tagjai között polgármesterek, tartományi miniszterek, államtitkárok is vannak. Európai Beruházási Bank: az RSZ hozta létre, kölcsönöket nyújt a tagállamoknak beruházások (környezetvédelmi, energiaellátási) finanszírozására. A hitelek 10%-át közép- és kelet európai országok kapják.(Az EBB hitelt nyújtott pl. a Csatorna-alagút építéséhez és az athéni metró bővítéséhez. KBER és az EKB: a KBER-t az EKB és a 15 tagállam nemzeti jegybankjai együttesen alkotják jún.1-től működnek. A KBER feladata a közös monetáris politika meghatározása és végrehajtása, a devizaügyletek irányítása, a tagállamok devizatartalékainak megőrzése és kezelése, a fizetési rendszerek működtetése. Európai ombudsman: az EP választja 5 évre, az első megválasztására 1995-ben került sor. Az EU állampolgárai, vállalkozásai és társadalmi szervezetei fordulhatnak hozzá panasszal, ha az EU intézményei által sérelmet szenvedtek. A panasz jogossága esetén megegyezéses megoldást keres, ha ez nem vezet eredményre ajánlásokat fogalmaz meg az adott intézmény számára. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei A témakör összefoglalása
1.2. Az Európai Unió intézményei A témakör összefoglalása TÉMÁK Európai Unió Tanácsa Európai Tanács Európai Bizottság Európai Parlament Európai Közösségek Bírósága Európai Számvevőszék Egyéb intézmények FOGALMAK súlyozott szavazat minősített többség egyszerű többség egyhangú szavazás blokkoló kisebbség népességi szűrő soros elnökség tagjai, feladatai működése, nizzai reformok Az előadó még egyszer világítson rá az egyes szervek fő funkciójára és egymással való kapcsolatára. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.2. Az Európai Unió intézményei A témakör összefoglalása
1.2. Az Európai Unió intézményei A témakör összefoglalása ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: Mutassa be az Európai Unió Tanácsa szervezetét, feladatát és működését a Tanácshoz kötődő egyéb testületekkel együtt! Mutassa be a Parlament intézményi fejlődésének folyamatát! Mutassa be az Európai Unió Tanácsa szavazási formáit! Mutassa be az Európai Közösségek Bírósága által alkalmazott eljárásokat! Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás
1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Az EU intézmények szerepe a jogalkotásban 3. Együttdöntés a Tanáccsal Európai Tanács Európai Parlament (az EU állampolgárok érdekei) TANÁCS Miniszterek Tanácsa TANÁCS ( a tagállamok nemzeti érdekei) 3. Az érdekek és vélemények egyeztetése  DÖNTÉS COREPER COREPER 2. Javaslatok véleményezése Munkacsoportok Munkacsoportok Gazdasági és Szociális Bizottság (munkáltatók, munkavállalók) 1. Jogalkotási javaslatok előkészítése A Bizottság döntési, jogalkotási javaslatát egy adott kérdésben először mindig a tagállamok brüsszeli állandó képviseleteihez jutatja el, amelyek továbbítják azt az illetékes nemzeti kormányhivatalokhoz. Miután ezekben kialakulnak a nemzeti álláspontok, a javaslatot először a tagállamok különböző tisztviselőiből álló munkacsoportokban, majd magában a COREPER-ben vitatják meg. A munkacsoport megjelöli azokat a pontokat, amelyeket sikerült tisztáznia, és így azokat magasabb szinten nem kell megtárgyalni, és megjelöli azokat is amelyekben nem tudott megegyezésre jutni. A COREPER megvizsgálja a munkacsoportok előterjesztését, továbbá a jogszabály-tervezetről született parlamenti véleményt, a GSZB, RB állásfoglalását és minősíti az ügyet. Amennyiben egyetértés van a javaslat tárgyában, a javaslat vita nélküli pontként a következő tanácsi ülésszak napirendjére kerül. A vitatott kérdéseket is megvizsgálja, ha sikerül megegyezésre jutni, akkor vita nélküli döntésként terjeszti a Tanács elé, ha nem, akkor vitatott kérdésként terjeszti elő, vagy konkrét utasítással visszaküldi a munkacsoporthoz. Amennyiben a COREPER-ben már teljes konszenzus van egy adott kérdésben, akkor a miniszterek sokszor tárgyalás nélkül fogadják el a javaslatot. A Tanács a vita nélküli kérdésekről tárgyalás nélkül dönt, az elnökség megállapítja, hogy e kérdésekben már előzőleg döntés született. A vitatott kérdésekről tárgyalnak, amíg megegyezés nem születik, ha ez nem megy visszaküldik konkrét utasítással a COREPER-hez. 2. Javaslatok véleményezése BIZOTTSÁG (a közösség érdekei) Régiók Bizottsága (regionális és helyi érdekek) 2. Javaslatok véleményezése Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Az EU jogalkotása igen összetett, bonyolult és időigényes folyamat. „ TANÁCSKÖZPONTÚ MODELL” A Bizottság kezdeményezi a jogalkotást és előterjeszti a javaslatát  a Bizottság javaslatáról a Parlament meghallgatása és bevonása után  a Parlamenttel közösen vagy egyedül a Tanács dönt. A jogalkotás legfőbb alapelve: a szubszidiaritás. A közösség a kizárólagos hatáskörébe nem tartozó területeken csak akkor jár el, ha a célok közösségi szinten jobban elérhetők. A Bizottság delegált döntéshozói szerepe - a komitológia működése Az EU döntéshozatali modellje négy szakaszra osztható: a jogszabály előkészítése, a döntéshozatal, a jogszabály végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése. Az előkészítés szakaszában a Bizottságé a főszerep, aki elkészíti a jogszabály-tervezetet és azt a Parlament és a Tanács elé terjeszti, illetőleg ha a tárgykörben érintettek akkor a Gazdasági és Szociális valamint a Régiók Bizottsága elé is. A döntéshozatal szakaszában a Tanács és a Parlament párhuzamosan megtárgyalja a javaslatot, majd a Tanács a Parlament véleményének (a GSZB és RB állásfoglalása) meghallgatása után meghozza döntését. Azt, hogy a Tanács mennyiben köteles figyelembe venni döntése meghozatala során a Parlament véleményét, azt az egyes jogalkotási eljárások szabályozzák. A Parlament az évtizedek során egyre több jogot harcolt ki magának a döntések befolyásolásában. A végrehajtás szakaszában a tagállamok a közösségi jogszabályt beillesztik a nemzeti jogrendszerbe és a tagállami hatóságok gondoskodnak a jogszabály gyakorlati alkalmazásáról. A Bizottság folyamatosan felügyeli és ellenőrzi a közösségi jog megtartását, végrehajtását, és amennyiben a tagállam annak nem tesz eleget a Közösségek Bíróságához fordul. Szubszidiaritás alapelve: Azokon a területeken amelyek nem tartoznak a Közösség kizárólagos hatáskörébe, a Közösség csak akkor és olyan mértékben avatkozik be, ha a célkitűzést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a célkitűzés nagyságrendjére tekintettel, az közösségi szinten jobban megvalósítható. Az elv gyakorlati alkalmazása azt jelenti, hogy mielőtt a Bizottság javaslatot tesz közösségi jogszabály megalkotására, megvizsgálja, hogy a tagállamok szintjén nem került-e már sor a közösségi célkitűzések megfelelő mértékű szabályozására. A Bizottság abból indul ki, hogy a nem kizárólagos hatáskörök esetében a szabályozás joga a tagállamoknál van. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás A Bizottság döntés-előkészítő szerepe Kezdeményezi a közösségi jogalkotást (kizárólagos kezdeményezési jog) Előkészíti a jogalkotási javaslat szövegét, és azt a Parlament és a Tanács elé terjeszti A Bizottság képviselője a tanácsi és parlamenti tárgyalásokon jelen van így: - a módosító javaslatokat megismeri, - javaslatát a Tanács csak egyhangúan módosíthatja, - ha a bizottság a módosításokkal nem ért egyet, joga van a javaslatát visszavonni. A Bizottság észleli a jogi szabályozás szükségességét, de előfordul, hogy a Parlament vagy a Tanács kezdeményezi a Bizottságnál a jogalkotást. A Bizottság Főigazgatóságai készítik el a jogszabály-tervezetet. A munkában közreműködnek a tagállamok tisztviselői és az érintett lobbyk képviselői is. Az így elkészült javaslatot a biztosok megkapják véleményezésre, és akkor válik hivatalos javaslattá, ha a Bizottság ülésén elfogadja. Az elfogadott jogszabály-tervezetet a Bizottság a Parlament és a Tanács elé terjeszti. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Az EU döntéshozatali mechanizmusa döntés Európai Tanács vélemény Európai Parlament TANÁCS Miniszterek Tanácsa TAGÁLLAMOK kormányai állásfoglalás TANÁCS közös döntés COREPER COREPER Munkacsoportok Munkacsoportok Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény Nemzeti Parlamentek kezdeményezés kezdeményezés A Bizottság döntési, jogalkotási javaslatát egy adott kérdésben először mindig a tagállamok brüsszeli állandó képviseleteihez jutatja el, amelyek továbbítják azt az illetékes nemzeti kormányhivatalokhoz. Miután ezekben kialakulnak a nemzeti álláspontok, a javaslatot először a tagállamok különböző tisztviselőiből álló munkacsoportokban, majd magában a COREPER-ben vitatják meg. A munkacsoport megjelöli azokat a pontokat, amelyeket sikerült tisztáznia, és így azokat magasabb szinten nem kell megtárgyalni, és megjelöli azokat is amelyekben nem tudott megegyezésre jutni. A COREPER megvizsgálja a munkacsoportok előterjesztését, továbbá a jogszabály-tervezetről született parlamenti véleményt, a GSZB, RB állásfoglalását és minősíti az ügyet. Amennyiben egyetértés van a javaslat tárgyában, a javaslat vita nélküli pontként a következő tanácsi ülésszak napirendjére kerül. A vitatott kérdéseket is megvizsgálja, ha sikerül megegyezésre jutni, akkor vita nélküli döntésként terjeszti a Tanács elé, ha nem, akkor vitatott kérdésként terjeszti elő, vagy konkrét utasítással visszaküldi a munkacsoporthoz. Amennyiben a COREPER-ben már teljes konszenzus van egy adott kérdésben, akkor a miniszterek sokszor tárgyalás nélkül fogadják el a javaslatot. A Tanács a vita nélküli kérdésekről tárgyalás nélkül dönt, az elnökség megállapítja, hogy e kérdésekben már előzőleg döntés született. A vitatott kérdésekről tárgyalnak, amíg megegyezés nem születik, ha ez nem megy visszaküldik konkrét utasítással a COREPER-hez. BIZOTTSÁG Régiók Bizottsága Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás A Parlament hatásköreinek bővülése, a Parlament társjogalkotóvá válása Kezdetekben csupán konzultatív szerepe volt. 1970. Szerepet kap a költségvetés elfogadásában 1979. A közvetlen választás erős legitimációt biztosít az EP-nek 1986. Az Egységes Európai Okmány bevezette az : - együttműködési - hozzájárulási döntéshozatali eljárást 1992. Maastrichti Szerződés: - a hozzájárulási jogkört újabb területekre kiterjesztette - bevezette az együttdöntési eljárást (15 terület) 1997. Amszterdami Szerződés: további 23 területre terjeszti ki az együttdöntési eljárást 2001. Nizzai Szerződés: további 5 területre terjeszti ki az együttdöntési eljárást. A nemzeti Parlamentekhez hasonló önálló jogalkotási kompetenciával az EP a mai napig nem bír, döntéseit mindig a Tanáccsal közösen hozza. Az előadó utaljon vissza arra, hogy korábban a Parlament működésének bemutatásakor már beszélt a Parlament szerepének megerősödéséről. Szerepe úgy nőtt, hogy egyre erősebb jogköröket kapott a jogalkotási eljárásban. Kezdetben csupán konzultatív szerepe volt, aminek lényege: hogy a Tanács a döntés meghozatala előtt kikérte a Parlament véleményét, de nem volt köteles annak módosító javaslatait figyelembe venni. Az EEO vezette be az együttműködési és hozzájárulási jogalkotási eljárásokat, majd az MSZ az együttdöntési eljárást. Ezekben az eljárásokban a Parlament véleményét már figyelembe kell venni, és az együttdöntési eljárásban már csak a Parlament jóváhagyásával lehet döntést hozni, tehát eltérő véleménye esetén a Tanács nem alkothat jogszabályt (társjogalkotó szerep.) Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS a legkisebb az EP érdekérvényesítő ereje EGYÜTTMŰKÖDÉSI ELJÁRÁS jelentősége mára csökkent HOZZÁJÁRULÁSI ELJÁRÁS vétójogot jelent az EP számára EGYÜTTDÖNTÉSI ELJÁRÁS az EP a Tanáccsal egyenrangú döntéshozó INFORMÁCIÓS ELJÁRÁS KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS Jogalkotási eljárások Az előadó ismertesse a jogalkotási és döntéshozatali eljárásokat a tankönyv alapján. Az előadó hívja fel a vizsgázók figyelmét arra, hogy nem kell részletesen ismerniük az egyes eljárásokban alkalmazott határidőket, szavazási formákat, az eljárások menetét. Azt kell tudni, hogy az EP-nek az egyes eljárásokban milyen szerepe van. Döntéshozatali eljárások Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás A témakör összefoglalása
1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás A témakör összefoglalása TÉMÁK A döntéshozatali eljárás menete Az egyes intézmények szerepe a döntéshozatali eljárásban A jogalkotási és döntéshozatali eljárások típusai FOGALMAK „Tanácskozpontú modell” szubszidiaritás vétójog komitológia Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás A témakör összefoglalása
1.3. A közösségi döntéshozatal és jogalkotás A témakör összefoglalása ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: Határozza meg a szubszidiaritás elvének lényegét! Mutassa be az EU döntéshozatali mechanizmusát! Sorolja fel a közösségi jogalkotási és döntéshozatali eljárásokat és jelölje meg az egyes jogalkotási eljárásoknál az Európai Parlament szerepét! Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2.1. A közösségi jog jellemzői
2. A Közösségi jog 2.1. A közösségi jog jellemzői 2.2. A közösségi anyagi jog Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2. A közösségi jog Célkitűzések A vizsgázó ismerje:
2. A közösségi jog Célkitűzések A vizsgázó ismerje: a közösségi jog szerepét, jellemzőit, viszonyát a nemzeti és nemzetközi joghoz, a közösségi jog forrásait, a Közösség gazdasági célkitűzéseit és a négy szabadság fogalmát. A közösségi jog létrehozásának okai: Az Európai Közösség céljait az EK szerződés 2. cikke az alábbiak szerint határozza meg: a Közösség feladata, hogy ösztönözze a gazdasági tevékenységek fenntartható fejlődését, a magas szintű foglalkoztatottság és szociális védelem biztosítását, a nők és a férfiak közti egyenlőséget, a fenntartható (infláció mentes) növekedést, a gazdasági teljesítmény magas fokú versenyképességét, a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását, az életszínvonal és az életminőség emelését, a gazdasági és szociális kohéziót, és a tagállamok közötti szolidaritást. A meghatározott célok eléréséhez 3 feladatot jelöltek meg: közös piac felállítását, gazdasági és monetáris unió létesítését, továbbá közös politikák és tevékenységek folytatását. A közös piac megvalósítása az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő(később személyek), és a tőke szabad áramlását jelenti. A gazdasági és monetáris unió a gazdaságpolitikák harmonizálását és a közös pénz bevezetését jelenti. A közös politikák és tevékenységek egyes tagállami tevékenységek (pl. vámok, mezőgazdasági árak megállapítása) közösségi szintre történő utalását jelenti. A meghatározott célokat közös jog nélkül nem lehetne megvalósítani. Olyan jogrendszerre van szükség, amely lefekteti a közösségi intézmények és a tagállamok feladat- és hatásköreit, szabályozza a döntéshozatal feltételeit és eljárását. E célból született meg tehát a közösségi jog. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

A KÖZÖSSÉGI ÉS A NEMZETKÖZI JOG VISZONYA Nemzeti jog: jogalanyai: természetes és jogi személyek jogforrásai: jogszabályok Közösségi jog: jogalanyai: tagállamok, természetes és jogi személyek jogforrásai: Szerződések és saját jogi aktusok Nemzetközi jog: jogalanyai: államok jogforrásai: nemzetközi szerződések Az Európai Közösségek joga különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind az államok belső (nemzeti) jogrendjétől. A nemzetközi joggal ellentétben – amely elsősorban az államközi viszonyokat szabályozza, és ennek megfelelően jogalanyai az államok – a közösségi jog a tagállamokra, valamint magán-, illetve jogi személyekre egyaránt vonatkozó jogok és kötelezettségek összessége. A közösségi jog a tagállamokat és azok állampolgárait egyaránt kötelezi. A közösségi jog másik nagy eltérése a nemzetközi jogtól, hogy szemben ez utóbbival, mely általában nemzetközi szerződésekre épül, a közösségi jog forrásai között a Szerződések mellett döntő szereppel bírnak a Közösség saját jogi aktusai, a közösségi intézmények által alkotott másodlagos jogforrások. A közösségi jog olyan egyedi jogrend, amelynek saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrásai vannak. A közösségi jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső nemzeti jogrendszerének szabályaival szemben. Az elsőbbség azt jelenti, hogy amennyiben a közösségi jog összeütközésben áll a tagállamok egyes jogszabályaival, akkor a közösségi jogot kell alkalmazni.A közösségi jog elsőbbségének elve az utóbb megszülető nemzeti jogszabályokkal szemben is érvényesül. A nemzeti jogalkotó a közösségi jogszabályt egyoldalúan nem változtathatja meg, és nem hatálytalaníthatja. Előfoglalás elve: egyes jogterületeken, ahol a közösségi jog már kimerítően szabályoz, illetve ahol kizárólagos a Közösség hatásköre, ott a továbbiakban már nincs is lehetőség nemzeti jogalkotásra. Az előfoglalás leginkább olyan területeken jellemző, amelyeknél a Szerződés közös politikák (külkereskedelem, verseny, mezőgazdaság, halászat, közlekedés) felállításáról rendelkezik. A közösségi jog jelentős része közvetlenül hatályos a tagállamokban. A közvetlen hatály azt jelenti, hogy természetes, illetve jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra, és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra alapozza. A közvetlen hatály kétféleképpen érvényesülhet: az egyik eset, amikor egy természetes vagy jogi személy valamilyen állami aktussal szemben hivatkozhat a közösségi jogra a nemzeti bíróság előtt (“vertikális közvetlen hatály”); a másik eset, amikor természetes és jogi személyek egymás közti pereikben is kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra alapítsa (“horizontális közvetlen hatály”). Jogharmonizáció: Az EU célja a nemzeti jogrendszerek hasonlóvá tétele, közelítése. A jogharmonizáció az egységes piac működését szolgálja. A jogharmonizáció fő eszköze az irányelv. Emlékezzen vissza a hallgató arra, hogy az integráció fejlődése témakörben szó esett a Fehér Könyvről, amely az egységes piac megvalósításának tervét tartalmazta, és a tagállami jogszabályoknak mintegy 300 irányelv alapján való összehangolását jelentette. A KÖZÖSSÉGI JOG VISZONYA A TAGÁLLAMOK BELSŐ JOGRENDJÉHEZ A közösségi jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső jogrendszerével szemben Előfoglalás elve: ahol a közösségi jog kimerítően szabályoz, ott nincs helye nemzeti jogalkotásnak A közösségi jog közvetlen alkalmazása és közvetlen hatálya JOGHARMONIZÁCIÓ jelentősége Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

A közösségi jog forrásai ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK: A SZERZŐDÉSEK MÁSODLAGOS (KODIFIKÁCIÓS) JOGFORRÁSOK: A KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOK EGYÉB JOGFORRÁSOK ACQUIS COMMUNAUTAIRE A közösségi jog többféle jogforrásra épül: Elsődleges jogforrások: Az EU alapítószerződései és ezek módosításai Másodlagos jogforrások: a közösségi intézmények által alkotott jogszabályok. A másodlagos (kodifikációs) jogforrások közel 100 ezer oldalt tesznek ki. Cak akkor alkot jogot a Közössség, ha a jogalkotási tárgyat a RSZ valamely cikkéhez hozzá tudja rendelni. Egyéb jogforrások: nemzetközi egyezmények, amelyeknek az EK is részese, tagállamok közötti szerződések, a nemzetközi jog általános szabályai, az Európai Bíróság joggyakorlata, általános jogelvek (mint pl. az arányosság elve, a diszkrimináció tilalma, jóhiszeműség elve). Aquis communautaire: közösségi vívmányok, amely az EU teljes joganyagát jelenti. Az acquis communautaire normákból és joggyakorlatból áll, magában foglalja az elsődleges és másodlagos joganyagot, minden olyan jogszabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot amely a Közösségekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem. A közösségi vívmányok fogalma leginkább az EU-tagsággal összefüggésben jelenik meg, mivel ennek elfogadása, elismerése és adaptálása jelenti az EU-hoz történő csatlakozás feltételét. Ezért mindig az acquis összetevői képezik a csatlakozási tárgyalások tematikáját is, a csatlakozási folyamat pedig elsősorban az acquis átvételéről szól. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2.1. A közösségi jog jellemzői A közösségi jog forrásai ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK: A SZERZŐDÉSEK A Szerződések a tagállamok közötti kormányközi konferenciák eredményeként születnek  minden aláíró államnak ratifikálnia kell. Alapítószerződések és módosításaik: ESZAK Párizsi Szerződés (1951. április 18.  július 25.) EGK, Euratom Római Szerződés (1957. március 25.  január 1.) Egyesülési Szerződés (1965. április 8.  július 1.) Egységes Európai Okmány (1986. február 18.  január 1.) Maastrichti Szerződések (1992. február 7.  november 1.) Amszterdami Szerződés (1997. október 2.  május 1.) Nizzai Szerződés (2001. február 26.  február 1.) Alapító szerződéseket kiegészítő költségvetési szerződések Csatlakozási szerződések A Szerződések mindig a tagállamok közötti ún. kormányközi konferenciák eredményeként születnek meg. A kormányközi konferenciák hagyományos diplomáciai tárgyalásoknak tekinthetők, ahol minden állam szuverén hatalomként jelenik meg. Ebből fakadóan a kormányközi konferenciákon csak teljes összhangban, konszenzussal lehet dönteni. A konferenciák végén megszülető szerződéseket pedig minden esetben minden aláíró államnak belső alkotmányos előírásai szerint ratifikálnia kell. A létrejött szerződés csak az összes aláíró állam ratifikálását követően lép életbe (Ez általában 1 évet vesz igénybe). Az EU-t 4 szerződés hozta létre: ESZAK, EGK, Euratom, Maastrichti Szerződés, ezek az alapító szerződések. Mindegyik szerződést több ízben módosították, az így megszülető módosító szerződések azonban nem önálló szerződésként jönnek létre, hanem felülírják a régi szerződéseket. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2.1. A közösségi jog jellemzői A közösségi jog forrásai A MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK: A KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOK A másodlagos jogforrások a Szerződésben meghatározott célok és feladatok megvalósítását szolgáló jogi eszközök, amelyek a közösségi intézmények jogalkotó tevékenysége nyomán születnek. FAJTÁI: KÖTELEZŐ JOGFORRÁSOK: NEM KÖTELEZŐ JOGFORRÁSOK: Rendelet (regulation) Ajánlások (recommendation) Irányelv (directive) Vélemények (opinion) Határozat (decision) A Közösség intézményei annak eldöntésekor, hogy egy adott közösségi intézkedést milyen jogszabályban szabályozzanak, azt vizsgálják, hogy mely jogi aktus révén lehet a Szerződés ezzel kapcsolatos célkitűzéseit a leghatékonyabb módon megvalósítani. Egyúttal azt is szem előtt tartják, hogy az intézkedés címzettjeinek a végrehajtás során a lehető legnagyobb mozgásteret kell biztosítani. Rendelet: olyan jogszabály, amely által a Közösség a legnagyobb mértékben beavatkozhat a nemzeti jogrendbe. Olyan általános hatályú közösségi jogi norma, ami teljes egészében, minden tagállamban kötelező és közvetlenül alkalmazandó, azaz a tagállamoktól nem igényli külön jogszabály kibocsátását, hatályba lépésétől minden további aktus nélkül minden részletében (ugyanazzal a szöveggel) alkalmazandóvá válik a tagállamok jogrendszerében. A rendelet a jogegységesítés eszköze. A rendelet automatikusan a belső jog részévé válik, a rendelet által szabályozott körben a tagállam nem alkothat jogszabályt. Irányelv: Az irányelv kompromisszumot képez az egységes közösségi jog követelményei és a nemzeti sajátosságok lehető legnagyobb mértékű megőrzése között. Míg a rendelet célja a jogi előírások egységesítése, addig az irányelv célja a jogi előírások közelítése. Olyan közösségi jogszabály, amely az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megvalósításának formáját, az eljárások és eszközök megválasztását és saját jogrendszerbe illesztését átengedi a nemzeti hatóságoknak. A rendeletekkel ellentétben tehát, a tagállamok kötelesek nemzeti jogalkotás útján az irányelvnek megfelelő jogszabályt kibocsátani meghatározott határidőn belül. Példa az irányelv alkalmazásáról: A Tanács május 14-én kibocsátott 91/250/EGK sz. irányelve a számítógépes programok jogvédelméről: (1) január 1-jéig a tagállamok meghozzák a jelen irányelv előírásai értelmében szükséges jogi és adminisztrációs intézkedéseket. Ezen intézkedéseinek meghozatalakor a tagállamok – a jogszabályok szövegében, vagy pedig azok hivatalos közzététele alkalmával – utalnak a jelen irányelvre. Ennek módjáról és részleteiről a tagállamok döntenek. (2) A tagállamok értesítik a Bizottságot azokról a nemzeti jogszabályokról, amelyeket az irányelv alá eső területen hoztak. Az irányelvek csak akkor rendelkeznek közvetlen hatállyal ha a nemzeti jogrendszerbe történő beillesztés előirányzott határideje lejárt. Határozat: a konkrét esetek szabályozásának eszköze. A határozat vonatkozhat tagállamokra, egyénekre, és a címzettekre nézve minden elemében kötelező. A határozatok általában adminisztratív jellegűek, egyéb közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban alkalmazzák őket (pl. támogatások engedélyezése a közösségi alapokból, bírság kiszabása, dömpingellenes intézkedés, stb.). Nem kötelező jogforrásként lehetőség van ajánlások és vélemények kibocsátására is. Az ajánlás a címzettek részére cselekvési és magatartási elvárásokat fogalmaz meg, míg a vélemény álláspontot tartalmaz. A évben a Tanács összesen 262 jogszabályt bocsátott ki. Ezek közül: 182 rendeletet, 43 irányelvet, 37 döntést és határozatot. Végrehajtó hatásköre alapján a Bizottság is számos jogszabályt bocsátott ki. Ezek száma 2000-ben 1213 volt, melybő l606 volt rendelet, 38 irányelv, 557 határozat, valamint 12 ajánlás és állásfoglalás. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2.1. A közösségi jog jellemzői Az Európai Bíróság szerepe és jelentősége a közösségi jog érvényesülése szempontjából A Bíróság szerepe a közösségi jog egységes értelmezésének biztosítása. A Bíróság joggyakorlata és eseti döntései révén a Közösség fejlődését alapvetően maghatározó alapelveket fektetett le: a közösségi jog közvetlen hatályának és elsőbbségének elve az emberi jogok védelme a négy alapszabadságból folyó tagállami kötelezettségek  egyenértékűség elve, kölcsönös elismerés elve A Bíróság ítéletei nem fellebbezhetők meg. Végrehajtás  önkéntes jogkövetés  elmaradása esetén büntető bírság kiszabása Az Európai Bíróságot az a felismerés hozta létre, hogy a közösségi jog érvényesülése nem válhat az egyes tagállamok politikai-gazdasági érdekeinek és döntéseinek kiszolgáltatottjává, hanem egy független szervezetet igényel, amelyik őrködik felette. A Bíróság feladata annak biztosítása, hogy a közösségi jogot ne értelmezzék, ne értelmezhessék az egyes tagállamokban különbözőképpen, hiszen ez alapjaiban veszélyeztetné az integráció céljait. A Bíróság számos esetben mérföldkövet jelentő és a Közösség fejlődését alapvetően meghatározó döntéseket hozott, több ítéletében alapelveket fektetett le, illetve számos esetben értelmezte az alapszerződések amúgy rendkívül lakonikus rendelkezéseit. A Bíróság fogalmazta meg és dolgozta ki többek között a közösségi jog közvetlen hatályának és elsőbbségének elvét. A közösségi jog elsőbbsége: Simmenthal-eset júliusában az olasz Simmenthal cég Franciaországból importált marhahúst, és az olasz törvények értelmében köteles volt fedezni a tisztasági ellenőrzés költségeit. Simmenthal ezt összeegyeztethetetlennek tartotta a közösségi jognak az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, és az összeg visszafizetését követelte. Az ellenőrzést egy olasz törvény írta elő, amelyet egy hasonló ellenőrzések folytatását tiltó EK-szabályozás hatálybalépése után hoztak meg. Az Európai Bíróság ítélete értelmében az EK tagállamai nemcsak kötelesek figyelmen kívül hagyni az EK-joggal ellentétes nemzeti jogszabályokat, de a jövőben nem alkothatnak olyan nemzeti jogszabályokat sem, amelyek ütköznek a Közösség jogrendjével. A közösségi jog közvetlen hatálya: Van Gend en Loos ügy Egy holland vállalat Németországból vegyipari termékeket importált, melyek után a holland törvények értelmében speciális vámot kellett fizetnie, ami ellentmondásban volt az áruk szabad áramlásának elvével. A cég az EKSZ akkori 12. cikkére hivatkozott (“a tagállamok tartózkodnak attól, hogy egymás között új behozatali vagy kiviteli vámokat, illetve ezekkel egyenlő hatású díjakat vezessenek be”) február 5-én hozott ítéletében az Európai Bíróság első ízben mondta ki egy közösségi előírás közvetlen alkalmazhatóságát. Az EKSZ 12. cikkében megfogalmazott kötelezettség világos és feltételektől mentes, és teljesítését a tagállamok nem rendelhetik alá saját nemzeti joguk előírásainak. Közvetett hatály elve: A közvetett hatály elve az irányelvek átültetésének elmulasztásával kapcsolatban merül fel. Az EGK/80/987. sz. irányelv a munkavállalók védelmére vonatkozik a munkaadó fizetésképtelensége esetén. Az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy garanciaintézkedéseket hozzanak, amelyek lehetővé teszik, hogy csőd esetén a munkavállalók is kapják meg hátralékos béreiket. Munkaadójuk csődbe jutásakor Francovich, Bonifaci és néhány munkatársuk bérköveteléseit nem teljesítette a vállalat. Minthogy Olaszország nem hajtotta végre idejében az EGK 80/987 sz. irányelvét, nem létezett olyan garanciaalap sem, amelyből fedezni lehetett volna a béreket. Az érintett munkavállalók ezért kártérítési keresetet indítottak közvetlenül az olasz állam ellen. Az üggyel foglalkozó bíróság előzetes döntésre az Európai Bíróság elé terjesztette az ügyet, minthogy az olaszországi törvények szerint nem állt fenn a kártérítés lehetősége. Az Európai Bíróság november 19-i ítélete kimondta, hogy a felpereseknek joguk van követeléseiket közvetlenül az olasz államnál behajtani. Ezzel a Bíróság teljességgel új joggyakorlatot alapozott meg, amelynek értelmében azok a tagállamok, amelyek az EK irányelveit nem illesztik be jogrendjükbe a megadott időn belül, kártérítésre kötelesek saját állampolgáraikkal szemben abban az esetben is, ha a nemzeti törvényhozásban nincs erre vonatkozó szabályozás. A négy alapszabadságból folyó tagállami kötelezettségekből eredő elvekkel kapcsolatos jogesetekről a későbbiekben lesz szó. A Bíróság döntéseinek végrehajtása önkéntes jogkövetés útján valósul meg, a határozatok végrehajtását a Bizottság ellenőrzi. A Maastrichti Szerződés óta lehetőség van a végrehajtás elmaradása esetén büntető bírság kiszabására Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2.2. A közösségi anyagi jog A négy alapszabadság
Az európai integráció alapvető célja az egységes piac, azaz az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlásának biztosítása.. A Szerződés és a másodlagos közösségi jogforrások elsődlegesen az egységes piac hatékony működésének szabályait írják elő. Az egységes piac olyan terület, ahol az áruk, a szolgáltatások, illetve a tőke és a személyek szabadon, korlátozások nélkül áramolhatnak. A Szerződés és a másodlagos közösségi jogforrások elsődlegesen az egységes piac hatékony működésének szabályait írják elő. A négy alapszabadság biztosítása egyrészt a negatív integráción keresztül valósul meg, vagyis a tagállamok lebontják a szabad áramlást akadályozó tényezőket pl: vámokat, mennyiségi korlátozásokat, engedélyezési eljárásokat, adminisztratív előírásokat. Másrészt a pozitív integráción keresztül új közösségi jogszabályokat, szabványokat alkotnak, visszaszorítva a tagállami szabályozást, és a közös politikák, közösségi tevékenységek kiépítésén keresztül valósítják meg a belső piac célkitűzéseit. A közös piac megvalósítását eredetileg 1969 végére tervezték, mely határidőt viszont nem sikerült betartani. Ebből kifolyólag 1985-ben az Európai Bizottság előterjesztette a belső piac kiépítésének befejezéséről szóló Fehér Könyvét, amely 282 javaslatot tartalmazott azon jogszabályok megalkotására, amelyek segítségével megvalósíthatóak a belső piac létrehozásának feltételei. A belpiaci program az július 1-jén hatályba lépett Egységes Európai Okmányban teljesedett ki, amely újabb határidőt szabott meg a belső piac kiteljesítésére, december 31-ét. A Fehér Könyv függeléke 3 fő fejezetből áll: az anyagi (fizikai) jelegű korlátok lebontása, a technikai jellegű korlátok lebontása és a pénzügyi korlátok lebontása. A 282 intézkedési javaslat ténylegesen 1341 ( i álapot) irányelvben csapodótt le, amelyet a tagállamoknak be kell illeszteniük a nemzeti jogukba. A belső piac kiépítése során az alábbi eszközök kerültek alkalmazásra: a nemzeti előírások közelítése irányelvek segítségével (jogharmonizáció), egységes EK jogszabályok (rendeletek) megalkotása (jogegységesítés), a nemzeti előírások kölcsönös elismerése, a technikai harmonizáció és szabványalkotás (az irányelv a termékre vonatkozóan meghatározza a biztonsági követelményeket, majd a Bizottság megbízza a két európai szabványügyi intézetet a termék műszaki szabványának elkészítéséért. Az európai szabvány alapján előállított termék erre vonatkozó jelzést visel (CE) ami arra utal, hogy az áru alapvetően megfelel az irányelvekben meghatározott követelményeknek. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

1. AZ ÁRUK SZABAD MOZGÁSA 1. lépés: vámunió 2. lépés : a „nemzeti elbánás követelményének” megteremtése 3. lépés: a mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések felszámolása - Dassonville ügy - Cassis de Dijon ügy:  egyenértékűség elve, kölcsönös elismerés elve A vámunió július 1-jére megvalósult. Megszűnt minden behozatali és kiviteli vám, valamint vámmal egyenlő hatású intézkedés a tagállamok közötti áruforgalomban, és harmadik államokkal szemben egységes vámtarifa került bevezetésre. A közös vámtarifák lényege, hogy a Közösség bármelyik országába a Közösségen kívülről érkező adott termékre – a belépés helyétől függetlenül – mindenhol ugyanakkora vámot kell fizetni, és, ha egy termékre egy tagállamba való belépéskor már megfizették a vámot, akkor onnantól az a termék már szabadon átvihető bármely másik tagállamba. A közös vámtarifák meghatározása mellett a tagállamok harmonizálták vámszabályaikat, vámeljárásaikat, egyszerűsítették a határellenőrzési formalitásokat. Az EU belső határain az áruforgalmi határellenőrzés megszüntetése volt a belső piac legnyilvánvalóbb jele. Németország 124 vámhivatala közül, amelyet Hollandiával, Belgiummal, Luxemburggal és Franciaországgal közös belső határain tartott fenn, 1992 végére 106 beszüntette működését. A határellenőrzés leépítése különösen a távolsági áruszállítás területén eredményezett tetemes költségmegtakarításokat. Pl: között a szállítási költségek mintegy 50%-al csökkentek, egy Európát átszelő tehergépkocsi átlagos menetideje kb. 2 nappal rövidült. Mennyiségi korlátozások és az azzal azonos hatású intézkedések felszámolása: szükséges volt az áruk szabad áramlásának biztosítása érdekében a kereskedelmi kvóták (export, import mennyiségének korlátozása) és az azzal egyenértékű intézkedések felszámolására. Az utóbbiak kiiktatása komoly nehézséget jelent, hiszen nagyon sokféle formában jelenik meg. A Dassonville ügy jó példa az azonos hatású intézkedés korlátozó hatására: Egy belga kereskedő Franciaországban skót whiskyt vásárolt fel, hogy azt Belgiumba importálja. Mivel a whisky nem Nagy-Britanniából származó közvetlen import volt, a kereskedő nem rendelkezett a brit vámügyi hatóságok által kiállított származási bizonyítvánnyal. Az ilyen bizonyítványok az importált termék eredetiségét bizonyítják, és csak közvetlen importnál szerezhetők be nagyobb nehézségek nélkül. A származási bizonyítvány hiányában a kereskedőt egy belga bíróság elítélte. Nincs szó ugyan a Belgiumba behozott whisky-import mennyiségi korlátozásáról, az import korlátlan mennyiségben megengedett. A belga előírások azonban a mennyiségi korlátozással egyenértékű hatású intézkedésként hatottak, mivel a whisky importját a közvetlen behozatalra redukálták. További példa az azonos hatású intézkedésre: egy brit jogszabály előírja, hogy az EUK-ban forgalmazott tartós tejet hazai tejüzemben kell csírátlanítani és csomagolni. Ez egyformán érvényes a hazai, valamint az EK más országaiból származó tejre, aminek a gyakorlati következménye az lett, hogy az EUK-ba senki sem exportál tejet. Egyenértékűség elve, kölcsönös elismerés elve: a Bíróság Cassis de Dijon ügyben született ítélete alapján létrejött elv, melynek lényege, hogy az árukat, amelyeket az egyik tagállamban a törvényes előírásoknak megfelelően gyártottak és forgalmaztak, szabadon be kell engedni más tagállamokba. Különösen az importot nem nem lehet akadályozni azon az alapon, hogy az importált terméket más eljárás alapján gyártották az importáló országban használtaktól, hanem kölcsönösen el kell ismerniük egymás előírásait. Egy német cég engedélyt kért egy francia ribiszke likőr (a Cassis de Dijon) importálására és németországi értékesítésére. Arra hivatkozással tagadták meg tőle az importengedélyt, hogy az ital alacsony alkoholtartalma miatt (15-20%) nem hozható forgalomba, mert a német jogszabályok legalább 32%-ot írnak elő. A németek azzal érveltek, hogy a magasabb alkoholtartalom előírásával akarják kivédeni az alkoholfogyasztás általános növekedését és alkoholizmus terjedését. Mivel a német jogszabály egyaránt érvényesül a hazai és külföldi termékekre is, nem lehet szó hátrányos megkülönböztetésről. A Bíróság ítéletét így indokolta: az alkoholos italok előállítását és forgalmazását szabályozó közösségi szintű rendelkezések hiányában a tagállamok feladata, hogy meghozzák a hatáskörükben érvényes jogszabályokat. El kell fogadni azokat a kereskedelmi korlátozásokat, amelyek a szeszes italok forgalmazását szabályozó nemzeti rendelkezések közötti eltérésekből erednek – de csak abban az esetben, ha ezek a rendelkezések szükségszerűek a hatékony adóügyi ellenőrzés (pl. szeszes ital-adó kivetése), a közegészség védelme, a kereskedelem tisztasága és a fogyasztóvédelem szempontjából. A német jogszabályok és az egészség- és fogyasztóvédelmi intézkedések túllépik a szükséges arányokat. A túlzott mértékű alkoholfogyasztás esetleges veszélyes következményei megelőzhetőek a termék adatainak megfelelő feltüntetésével. Ugyanakkor bizonyos esetekben lehetőség van a kereskedelmet korlátozó nemzeti előírásokra, amennyiben a közerkölcs, a közérdek, a közbiztonság, az emberek, állatok, növények egészsége, a művészeti, történelmi, régészeti nemzeti kincsek stb. védelmére szolgálnak. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2. A SZEMÉLYEK SZABAD MOZGÁSA A gazdaságilag aktív, kereső tevékenységet folytató személyek szabad mozgása meghirdetett állásokra való jelentkezés a tagállam területén való szabad mozgás tagállamban tartózkodás, hogy ott munkát vállaljanak munkaviszony megszűnését követően a tagállamban való maradáshoz való jog A nem kereső tevékenységet folytató személyek szabad mozgása a tartózkodás joga a nyugdíjasok a diákok A Római Szerződés csak a gazdaságilag aktív személyek (munkavállalók, önálló tevékenységet folytatók, szolgáltatást nyújtók) és családtagjaik szabad áramlását garantálta. A Maastrichti Szerződés tette alapjoggá az Unió minden polgárára vonatkozó – gazdasági aktivitástól független – mozgásszabadságot. A kereső tevékenység céljából más tagállamba áttelepülőkre lényegében három eltérő szabadság vonatkozik. A munkavállalókra (mások által foglalkoztatottakra) a munkaerő szabad mozgása, az önálló foglalkoztatottakra vagy szabadfoglalkozásúakra a letelepedés szabadsága, míg a szolgáltatást nyújtókra inkább a szolgáltatás nyújtásának szabadsága vonatkozik. A három csoport szabad mozgása ugyanakkor egyetlen alapelvre épül: a diszkrimináció tilalmára, melynek értelmében tilos bármilyen megkülönböztetést tenni a tagállamok munkavállalói között, a munka díjazását és a munkafeltételeket, munkakörülményeket illetően. A munkaerő szabad mozgása kiszélesíti a munkalehetőségek terét a munkavállalók számára és biztosítja a dián feltüntetett jogosultságokat. A letelepedés szabadsága a természetes személyeken kívül a jogi személyeket is megilleti és azt jelenti, hogy bármelyik tagállamban joguk van arra, hogy önálló vállalkozói tevékenységbe kezdjenek, és azt folytassák, továbbá, hogy vállalatokat, fiókokat, leányvállalatokat alapítsanak. A letelepedés szabadságának legnagyobb akadálya a szakmai képesítések eltérőségéből fakad. Ezért két irányelv keretében elkezdődött a tagállamokban a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerését célzó munka. A nem kereső tevékenységet folytató személyek szabad mozgása: Három hónapos időtartamig az EU bármely állampolgára szabadon utazhat és tartózkodhat egy másik tagállamban. Amennyiben azonban három hónapnál hosszabb ideig maradnak egy másik tagállamban, akkor tartózkodási engedélyre van szükségük. Ezek kiadása ugyanakkor automatikus, amennyiben teljesülnek bizonyos feltételek. Ezek a letelepedés céljától függően változnak:letelepedhet egy másik tagállamban bárki olyan személy, aki megtakarításai, vagyona alapján igazolni tudja, hogy nem szorul rá a befogadó tagállam szociális segélyeire. A nyugdíjasok is szabadon tartózkodhatnak egy másik tagállamban, amennyiben nyugdíjukból, illetve egyéb igazolt forrásból származó jövedelmük akkora, hogy biztosan nem kell igénybe venniük a fogadó ország szociális segélyeit. A diákok bármelyik másik tagállamban is tanulhatnak de a tanulmányok idejére a fogadó tagállamban tartózkodási engedélyre van szükségük, amelynek kiállítása ugyanakkor automatikus, amennyiben felvételt nyernek, illetve beiratkoznak egy oktatási intézménybe és rendelkeznek betegbiztosítással, valamint a létfenntartásukhoz szükséges anyagi eszközökkel. A szabad mozgást, a más tagállamba való utazást megkönnyíti, hogy a személyforgalom határellenőrzése nagy mértékben megszűnt az Unióban. Nagy-Britannia, Dánia, Írország azonban a kábítószer-kereskedelem, az illegális bevándorlás, a szervezett bűnözés megelőzése végett szúrópróba szerűen fenntartja az ellenőrzést. A Schengeni Egyezmény célul tűzte ki a a belső határok menti ellenőrzés fokozatos megszüntetését, ugyanakkor átfogó kiegyenlítő intézkedéseket hozott a külső határok menti ellenőrzés, a vízumpolitika, az idegenrendészet témakörében. A munkavállalók szabad mozgása és a letelepedés szabadsága alól is léteznek kivételek, amikor korlátozásokat engedélyeznek a közérdek, a közbiztonság és a közegészség és a közszolgálat (hivatalos hatáskör)védelmében. Ugyanakkor léteznek olyan szubjektív tényezők, amelyek a munkaerő szabad áramlása ellen hatnak. A magas szintű szakmai képzettség, a nyelvtudás növelik a nemzetközi mobilitást, míg az átlagos vagy átlag alatti képzettségű munkaerő a munkavállalás szabaddá tétele esetén sem tud elhelyezkedni. Csökkentik az elvándorlásra való készséget a kialakított kapcsolatok, a családi kötődés a saját ház. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2.2. A közösségi anyagi jog A négy alapszabadság 3. A SZOLGÁLTATÁSOK SZABAD NYÚJTÁSA szolgáltatás  díjazás fejében nyújtott tevékenység (határokon átnyúló jellegűek) diszkrimináció tilalma képesítések kölcsönös elismerése A közösségi jog a szolgáltatások szabad nyújtása kategóriájába azokat a szolgáltatásokat helyezi, amelyek valamilyen határon átnyúló elemet tartalmaznak, azaz amelyek esetében a szolgáltatás nyújtója és igénybevevője nem azonos tagállamban honos. Szolgáltatásként határozhatók meg elsősorban az ipari és kereskedelmi jellegű, a kézműipari, valamint a szabadfoglalkozású tevékenységek. A szolgáltatás négy alapvető módon nyújtható: 1.a szolgáltató – a szolgáltatás teljesítése céljából – egy másik tagállamban fejt ki tevékenységet (pl. egy francia ügyvéd Németországban német megbízót képvisel, banki, biztosítási szolgáltatások); 2.a fogyasztó utazik a másik tagállamba és ott részesül szolgáltatásban (pl. szállodai tartózkodás); 3.a fogyasztó és a szolgáltató is átlépik a Közösség belső határát (pl. idegenvezető és turistacsoport); 4.egyedül a szolgáltatás lépi át a Közösség belső határát (pl. televíziós adások). A szolgáltatások szabad áramlására is vonatkozik a diszkrimináció tilalma. Azaz a tagállamok nem állíthatnak fel eltérő feltételeket azon szolgáltatók számára, akik egy másik tagállamból végzik tevékenységüket, illetve azon személyek számára, akik egy másik tagállamban vesznek igénybe szolgáltatásokat. A szolgáltatások szabad nyújtása alól is léteznek kivételek, vagyis korlátozhatók azok a szolgáltatások amelyek hivatalos hatáskör gyakorlásához kapcsolódnak; valamint korlátozások alkalmazhatók a közérdek, a közbiztonság és a közegészség védelme érdekében. A tőke szabad mozgása A fizetések és a tőkemozgás liberalizálása a belső piac létrehozásának elengedhetetlen feltétele. A többi szabadság aligha volna megvalósítható, ha a szolgáltatások vagy áruk vételárának, illetve a munkavállalók béreinek átutalása a Közösség egy másik tagállamába nem volna lehetséges január 1-jétől tilos a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetések bármilyen korlátozása. A tőkemozgás liberalizálása fokozatosan következett be: kezdve az 1960-as évi első liberalizálási intézkedésekkel, majd azoknak az 1985/86-os évi, a belpiaci program keretébe történő integrálásával, végül pedig a gazdasági és monetáris unió szakaszos létrehozásával az Európai Unióról Szóló Szerződés által. A tőke szabad áramlása alól is vannak általános kivételek. Így a tőke szabad mozgása nem sértheti a tagállamok azon jogát, hogy megelőzzék a nemzeti jogszabályok megsértését az adózás és a pénzügyi intézetek felügyelete terén, valamint a tőkemozgásokra vonatkozó – adminisztratív és statisztikai célokat szolgáló – bejelentési kötelezettséggel összefüggésben. Emellett a tőke szabad mozgása is korlátozható a közérdek és a közbiztonság védelmében. 4. A TŐKE SZABAD MOZGÁSA egységes piac, EMU  a létező korlátozások teljes körű felszámolása ( ) Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

A témakör összefoglalása
2. A közösségi jog A témakör összefoglalása TÉMÁK A nemzeti, a nemzetközi és a közösségi jog viszonya A közösségi jog jellemzői A közösségi jogforrások fajtái, csoportosításuk A jogharmonizáció jelentősége A négy alapszabadság FOGALMAK elsődleges, másodlagos jogforrás jogharmonizáció előfoglalás elve acquis communautaire négy alapszabadság Az előadó hangsúlyozza ki még egyszer, hogy a közösségi jog alapvetően a Közösség céljainak megvalósításához: a közös piac kiépítéséhez és működtetéséhez, a gazdasági és monetáris unió működtetéséhez, továbbá a közös politikák és tevékenységek folytatásához elengedhetetlenül szükséges jogrendszer. Megemlítheti az előadó, hogy téves az az elgondolás, miszerint a belső piac kiépítése december 31-ig teljességgel megvalósult, és téves az a felfogás is, miszerint a belső piac valaha is befejezhető. A belső piac egy állandóan változó és megújuló szervezethez hasonlít, amely folyamatos átalakulásban van. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

2. A közösségi jog A témakör összefoglalása ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK Jellemezze a nemzeti, a nemzetközi és a közösségi jog sajátosságait! Csoportosítsa és jellemezze a közösségi jog forrásait! Fejtse ki a közösségi jog közvetlen hatályának és az előfoglalás elvének jelentését! Ismertesse az európai integráció fő célját, a négy alapszabadságot, fejtse ki az első kettő tartalmát! Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3. Az EU politikái 3.1. Az első pillér közös és közösségi politikái
3. Az EU politikái 3.1. Az első pillér közös és közösségi politikái 3.2. A második pillér kül- és biztonságpolitikája 3.3. A harmadik pillér rendőrségi és bűnügyi együttműködése Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3.1. Az első pillér közös és közösségi politikái
KÖZÖS POLITIKÁK: (kizárólagos közösségi hatáskörök) Közös kereskedelempolitika Közös mezőgazdasági politika Közös közlekedési politika Közös monetáris politika Közösségi versenypolitika KÖZÖSSÉGI POLITIKÁK: (megosztott hatáskörök) Foglalkoztatás és szociálpolitika Regionális politika Környezetvédelem Fogyasztóvédelem TAGÁLLAMI HATÁSKÖR: Iparpolitika Energiapolitika Kutatás-fejlesztés Oktatás Kultúra Az EU 1. pillérébe tartoznak az egységes piac létrejöttét és működését szabályozó rendelkezések, továbbá a gazdasági és monetáris unió megteremtéséből és működéséből származó feladatok. Az egységes piac, valamint a gazdasági és monetáris unió biztosítása érdekében az első pillér keretében átfogó és folyamatosan bővülő közösségi jogrendszer jött létre, amelyet kiegészít a tagállamok közös fellépése, ami közös és közösségi politikákon keresztül valósul meg. A közös politikák, olyan területekre vonatkoznak, ahol a Közösség döntési kompetenciája kizárólagos (pl. kereskedelempolitika, agrárpolitika, halászati politika). A közösségi politikáknál – amelyeket szokás közösségi tevékenységeknek is nevezni – a Közösség és a tagállamok egyaránt rendelkeznek döntési hatáskörökkel, az adott területeken (pl. környezetvédelemi politika, iparpolitika, szociálpolitika, stb.) a Közösség és a tagállamok hatásköre megosztott, illetve egymással párhuzamos. A közösségi politikák/tevékenységek kiegészítik a tagállamok e területeken folytatott nemzeti politikáit, fellépéseit, és céljuk, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően közösségi szintre helyezzék azokat a feladatokat, amelyek ezen a szinten valósíthatók meg hatékonyabban. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3.1. Az első pillér közös és közösségi politikái KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA Közös vámtételek alkalmazása 3. országgal szemben Egységes vámszabályok Külső importrendszer alkalmazása Vám és kereskedelmi szerződések megkötése A közös kereskedelempolitika bevezetésének szükségességét az Európai Közösségek megalakulásának egyik fő célja, a vámunió létrehozása hívta életre. A közös kereskedelempolitika a tagállamok közti vámok végleges lebontása után 1970-ben lépett hatályba, ettől kezdve a tagállamok kívülálló országokkal már nem köthettek kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat. A mezőgazdasági termékek kereskedelme nem tartozik a közös kereskedelempolitika hatálya alá, azokra a közös agrárpolitika rendelkezései vonatkoznak. Míg kezdetben a termékekben folytatott kereskedelem volt meghatározó, mára már az EU külkereskedelmi forgalmának 1/4-ét a szolgáltatások teszik ki.(Vannak olyan szolgáltatások amelyek kereskedelme nem kizárólagos közösségi hatáskör: ezek a kulturális, audiovizuális, oktatási, szociális, egészségügyi szolgáltatások. Ezeken a területeken a kereskedelmi tárgyalásokat a Bizottság és tagállamok közösen folytatják le, és a megállapodásokhoz a tagállamok teljes egyetértése szükséges.) A közös kereskedelempolitika fő letéteményese a Bizottság. A Bizottság dönt a dömpingellenes és piacvédelmi szabályok alkalmazásáról. A Bizottság akkor indíthat dömpingeljárást, ha egy külső országból származó terméket az otthoni vagy az önköltségi áránál alacsonyabb áron hoznak forgalomba valamelyik tagállamban. Emellett a Bizottság kiegyenlítő vámokat is kivethet az olyan áruval szemben, amelyek forgalmazásához az exportőr ország túlzó, méltánytalan szubvenciót nyújt. A kereskedelmi megállapodások megkötésekor a Bizottság tárgyal, de a Tanács iránymutatása alapján. A kereskedelmi megállapodásokat a Tanács ratifikálja. Az EK két elv szerint alakítja kapcsolatait: kereskedelmi egyezményeket köt külső országokkal, illetőleg a kereskedelmi kapcsolatokon túlmutató preferenciális jellegű társulási viszonyt ajánl fel. A társult országnak kedvező piacra jutást biztosít, a leendő tagság perspektívájával. Erre pl: 1961-ben Görögországgal, 1963-ban Törökországgal, 1991 óta 10 közép- és kelet európai állammal, a Loméi konvenció keretében 71 afrikai, karibi és csendes-óceáni országgal. Közös közlekedési politika: az áruk és személyek szabad mozgásának érvényesülése szempontjából alapvető fontosságú politika. A politikának két alapvető feladatot kell teljesítenie: meg kell szüntetnie az országok közötti forgalmat gátló - elsősorban adminisztratív akadályokat pl: a külföldi kamionok sok országban csak korlátozott számban kiadott egyéni útvonalengedélyek birtokában fuvarozhattak, azt is tiltották a szabályok, hogy külföldi fuvarozó nem tranzit úton, hanem csak az országon belül(egyik végéből a másikba) fuvarozzon. Az egységes szabályozás kialakítása, a tagállami protekcionista rendszerek lebontása azonban igen lassan haladt, végül is 1998-ra sikerült a közlekedés minden ágát felszabadítani a tagállami korlátozó rendelkezések alól, így lehetővé vált a közlekedési vállalatok más tagállamokban korlátozások nélküli üzletnyitása és működése. A másik megoldandó feladat, hogy a megállíthatatlanul bővülő szállítási igényt a fuvarozók a környezetet legkevésbé terhelő módon elégítsék ki. (Közúton bonyolódik a Közösségen belüli áruszállítás túlnyomó része, pedig ez a legdrágább szállítási mód, amelynek a járulékos költségei is (káros anyagok kibocsátása, zajártalom, balesetek) messze a legnagyobb. Meghatározó célja ezért a politikának, hogy a távolsági közlekedés és szállítás súlypontját a közutakról a vasútra, a helyi közlekedés súlypontját pedig a tömegközlekedés irányába terelje. A politika keretében közlekedési akcióprogramok készülnek, melyek célja a közlekedésbiztonság javítása, integrált közlekedési rendszerek felállítása (pl: műholdas navigációs rendszer, egységes légi irányítási rendszer), a levegőszenyezettség csökkentése. Meghirdették a transzeurópai hálózatok programját is, amely a közlekedés, a telekommunikáció és az energia hálózatának közös, a nemzeti határokon átnyúló fejlesztését szolgálja. A koncepció célja, hogy összekapcsolják egymással a meglévő nemzeti, regionális hálózatokat, kiépítsék a hiányzó vonalakat, valamint felszámolják a periférikus régiók elszigeteltségét. Tervezett fejlesztések 2010-ig: km vasúti sínpálya, km országút, 250 repülőtér építése, fejlesztése. KÖZÖS KÖZLEKEDÉSI POLITIKA Közút Vasút Kombinált szállítás Belvízi hajózás Légi közlekedés Lényege: közös szabályok a nemzetközi és átmenő forgalomra Közlekedési vállalatok más tagállamokban történő üzletnyitása és működése Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3.1. Az első pillér közös és közösségi politikái KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKA Alapelvek: Egységes piac elve Közösségi preferencia elve Pénzügyi szolidaritás elve Célok: termelékenység növelése mg-i lakosság életszínvonal javítása piacok stabilitása az ellátás folyamatos biztosítása elfogadható ár biztosítása Az EGK alapító országai nem kívánták mezőgazdaságukat a gazdaság többi szektorához hasonlóan a létrehozandó közös piacba integrálni. Szerették volna megvédeni a mezőgazdaságot a külső versenytől és a világpiaci árak ingadozásától, a tradicionális európai családi gazdaságokat a hatékonyabb (amerikai, ausztráliai) nagyüzemi gazdaságoktól. A mezőgazdasági politika céljait az RSZ fektette le, és mivel nem akarták a többi termékre vonatkozó piaci feltételeket a mezőgazdaságra kiterjeszteni önálló alapelveket dolgoztak ki a közös mezőgazdasági politika (CAP) működtetésére. A CAP 1962-ben kezdte meg működését. A mezőgazdasági közös piac kiépítése érdekében eltörölték a mg-i termékekre a belső vámokat, mennyiségi korlátozásokat, felszámolták a nemzeti agrártámogatási rendszereket és azokat közösségi szintre emelték. Az agrárpolitika támogatására 1962-ben létrehozták az EMOGA-t. A közösségi szinten folytatott támogatási politika elsősorban ártámogatásokon keresztül valósult meg, melynek fő eleme az árak stabilitásának biztosítása volt. A legkedvezőtlenebbül termelő régiók árait alapul véve egységes küszöbárakat állapítottak meg. A küszöbár akár kétszer, háromszor is magasabb, mint a világpiaci ár, ezért a termelők védelme érdekében az importőrnek a közösségi kasszába be kellett fizetnie az importár ás a küszöbár közötti különbséget. Ezt nevezik agrárlefölözésnek. A termékek jelentős részénél a Közösség felvásárlási intervenciós kötelezettséget vállalt. Amennyiben a termékek ára egy bizonyos szint alá esik (intervenciós ár), akkor a Közösség ezen az áron automatikusan felvásárolja a termelők feleslegeit. A mezőgazdasági politika első három évtizedének eredményei és problémái: a mg-i termelés növekedett, növekedett a gazdák jövedelme is, a magas árak távol tartották a külső termelőket a piacoktól. Azonban a világpiac számára a közös piaci rendtartás számos problémát okozott, és fenntartása nagyon költséges volt. A fő problémát a közvetlen ártámogatás rendszere okozta. A magas garantált intervenciós árak a termelés növelésére ösztönöztek, aminek túltermelés és több milliárd dolláros termékfeleslegek felhalmozódása lett a következménye. Nemzetközi szempontból pedig a CAP jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdasági világpiac torzításához, minek következtében az EK-nak folyamatos konfliktusokkal kellett szembenéznie a nemzetközi piacokon. A külső és belső okok miatt a nyolcvanas évek végére elkerülhetetlen lett a mezőgazdasági politika reformja. A reformot megvalósító McSharry-tervet a Tanács 1992-ben fogadta el, amely az alábbi reformintézkedéseket tartalmazta: A közösségi árakat egy hároméves periódus során jelentős mértékben csökkentették(a gabonáét 29%-al, a marhahúsét 15%-al). Annak érdekében, hogy az árak mérséklése mellett a gazdálkodók életszínvonala megmaradjon párhuzamosan bevezették a jövedelemkompenzáció (más néven közvetlen kifizetések) rendszerét, amely azt jelenti, hogy a gazdák termelésüktől függetlenül közvetlen támogatásban részesülnek. Ez a rendszer nem ösztönöz a termelés növelésére. A közvetlen kifizetéseket a gabonaszektor esetében ahhoz kötötték, hogy a gazdálkodók földterületeik egy részét vonják ki a termelésből, azaz ugaroltassanak. Kiemelt hangsúlyt kapott a környezet megóvásának kérdése. A reform az idősebb termelők számára alternatívaként – és nem a reformcsomag kötelező részeként – felkínálta a korengedményes nyugdíj lehetőségét. A reformprogram lényege, hogy a támogatási rendszer az árak támogatása helyett át akar térni a jövedelem támogatási rendszerre, mert az kevésbé torzítja a piacot. A reformintézkedés a gabona szektorban hozta a legjelentősebb eredményeket, a raktárakban lévő termékfelesleg 3 év alatt 30 millió tonnáról 3-ra csökkent. Csökkent a közösségi költségvetésből a mezőgazdasági kiadások részesedése, a korábbi 2/3-ról, 45-50%-ra. Azonban a reform nem volt elég mélyreható és átfogó, ezért a problémák egy része továbbra is fennmaradt. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy az Unió bővítésével a mezőgazdasági területek mintegy másfélszeresére, a gazdálkodók száma pedig duplájára emelkedik. Ezért a CAP további reformjára volt szükség. A mezőgazdasági politika további átalakításának tervét az AGENDA 2000 tartalmazza, amely tovább csökkenti az ártámogatásokat és erősíti a vidékfejlesztés támogatását.Az Uniós csatlakozás szempontjából is a legproblémásabb terület a mezőgazdasági politika mert az AGENDA 2000 a támogatások lehívása szempontjából hosszú átmeneti periódussal számol (10 év), nem biztosít kellő támogatást az újonnan csatlakozó országok felzárkózásához. A szabályozás eszközei: Import drágítás, export támogatás Intézményes (küszöb) árak Intervenció (felvásárlás) Magántárolás támogatása, termelési feldolgozási támogatás Közvetlen termelői kifizetések Termeléskorlátozó intézkedések Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

KÖZÖS MONETÁRIS POLITIKA 1992. Maastrichti Szerződés  Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) Az EMU megvalósításának szakaszai: 1. szakasz: tőkeáramlás szabaddá tétele, kp-i bankok függetlensége, tagállami gazdaságpolitikák harmonizálása  január 1-ig 2. szakasz: január 1-től az EMI létrehozása melynek feladata: az egységes monetáris politika eszközeinek és rendszerének kidolgozása, felkészülés a közös pénz bevezetésére, a nemzeti jegybankok közötti együttműködés kiépítése Maastrichti konvergencia kritériumok: árstabilitás, kamatok konvergenciája, árfolyamok stabilitása, stabil kormányzati pénzügyi pozíciók 3. szakasz: január. 1.  euro bevezetése 12 tagállam részvételével 2002. január 1. euro készpénz formában való bevezetése Az EGK-t létrehozó RSZ még nem tartotta fontosnak a Közösség pénzügyi integrációját, hiszen ebben az időben a Nemzetközi Valutaalap keretében olyan nemzetközi pénzügyi rendszer működött (Bretton Woods-i), amely meghatározta az egyes nemzeti valuták piaci árfolyamát a dollár viszonylatában, és az országok vállalták, hogy nem engedik az árfolyamtól való eltérést a meghatározott értéken túl. Azonban hamar ráébredtek, hogy a négy alapszabadság szabad áramlásából származó előnyök nagy részét veszélyeztetik az árfolyam ingadozások, a valuták átváltásából származó veszteségek és így a gazdasági haszon nehezen tervezhető. E felismerés kapcsán tették meg az első lépéseket a monetáris unió irányába. Az első próbálkozás a Werner-terv keretében öltött testet, amely kísérletet tett a közösségi valuták közös ingadozási sávban tartására. Azonban a kedvezőtlen gazdasági körülmények (1973-ban az olajválság kitörése, a Bretton Woods-i rendszer szétesése) meghiúsították a terveket. A következő próbálkozás 1979-ben az Európai Monetáris Rendszer létrehozása volt, melynek célja az árfolyam-stabilitás megteremtése volt. Az EMR 3 eszközre épült: az árfolyam-mechanizmusra, az európai valutaegységre az ECU-re, és az Európai Monetáris Együttműködési Alapra. Az árfolyam-mechanizmus keretében az összes valutára vonatkozóan a lebegési sávokat +/-2,25%-ban állapították meg, így a rendszer két valuta között max. 4,5%-os lebegést tett lehetővé. Amennyiben a valutaárfolyamok a paritásrácsból kiléptek, a központi bankok kötelesek voltak beavatkozni. (Ha a valuta árfolyama túlságosan alacsonyra esik a jegybankok vásárolni kezdik ezt a valutát, ha túlságosan megdrágul a jegybanknak valutát kell eladnia.) Az EMR eredményeképpen az árfolyam-ingadozások jelentős mértékben csökkentek és az ECU létrehozása megteremtette a közös pénz alapjait. A fejlődés következő állomása a Delors-terv volt amely lefektette a gazdasági és monetáris unió alapjait, amely tervnek központi eleme az egyetlen közös valuta bevezetése volt. A Delors-tervet az 1992-ben aláírt MSZ intézményesítette. Az MSZ az EMU koncepcióját három szakaszban tervezte megvalósítani lásd. dia. Az MSZ szerint a közös pénz övezetéhez csak azok a tagállamok csatlakozhatnak, amelyek gazdasága teljesíti a maastrichti konvergencia kritériumokat: árstabilitás, kamatok konvergenciája, árfolyamok stabilitása, stabil kormányzati pénzügyi pozíciók. Az euróra való áttérés a következőképpen zajlott: január 1-jével az euro zónába bekerülő tagállamok valutáit végérvényesen rögzítik egymáshoz. Kezdetekben egy három éves átmeneti időszakban az euró csak az elszámolásokban létezett, jan. 1-ével azonban forgalomba kerültek a bankjegyek, és ezt követően a nemzeti valutákat Március 1-ig teljeskörűen kivonták a forgalomból. A Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza január 1-jén a következő 11 ország részvételével indul: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Az euró beindításában részvevő 11 országhoz 12-ként január 1-jén csatlakozott Görögország is. Az euró készpénzformában való bevezetése így január 1-jén 12 ország részvételével valósult meg. Az euro-zónából csupán az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország maradt ki. Az EMU programja nem egyszerűen a közös pénz bevezetését, de a gazdasági unió alapjainak kiépítését is megfogalmazza. A gazdasági unió a gazdaságpolitikák harmonizációját, koordinációját, végül pedig akár közösségi szintre emelését jelenti. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3.1. Az első pillér közös és közösségi politikái A versenypolitika és a közösségi versenyjog A versenyjog célkitűzése: a szabad és tisztességes verseny biztosítása megtiltani, hogy megegyezésekkel csökkentsék a fennálló versenyt megakadályozni a saját nemzeti vállalatok támogatását A vállalatokra vonatkozó közösségi versenyjogi szabályok: a versenykorlátozó megállapodások és magatartások tilalma a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma a vállalti koncentrációk ellenőrzése Az államra vonatkozó közösségi versenyjogi szabályok Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3.1. Az első pillér közös és közösségi politikái KÖZÖSSÉGI POLITIKÁK Foglalkoztatás és szociálpolitika Regionális politika Környezetvédelem Fogyasztóvédelem TAGÁLLAMI HATÁSKÖR: Iparpolitika Energiapolitika Kutatás-fejlesztés Oktatás Kultúra Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3.2. A második pillér kül- és biztonságpolitikája
3.2. A második pillér kül- és biztonságpolitikája Célja: a nemzetközi biztonság megerősítése és a nemzetközi együttműködés ösztönzése 1992. Maastrichti Szerződések  kormányközi alapú együttműködés jogforrások: közös állásfoglalás, közös akció döntéshozó: Tanács  egyhangú döntés 1997. Amszterdami Szerződés - új jogforrás: közös stratégiák - konstruktív tartózkodás - kül- és biztonságpolitikai képviselő 1999. Helsinki csúcs - gyorsreagálású katonai erő - új intézmények: Politikai és Biztonsági Bizottság, Katonai Bizottság, Katonai Törzs Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3.3. Bel- és igazságügyek és a harmadik pillér rendőrségi és bűnügyi együttműködése
1992. Maastrichti Szerződés  kormányközi alapú együttműködés 1997. Amszterdami Szerződés a bel- és igazságügyi kérdések nagy részét átemelte az 1. pillérbe  a 3. pillér már csak a rendőrségi és bűnügyi együttműködés a schengeni egyezmény és a schengeni acquis beemelése az európai unió 1. pillérébe a bűnözés elleni küzdelem jut hangsúlyos szerephez: a szervezett bűnözés, a terrorizmus, ember- és fegyverkereskedelem, korrupció elleni küzdelem. Europol erősítése Jogforrások: közös álláspontok, kerethatározatok, határozatok, egyezmények Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3. Az EU politikái A témakör összefoglalása TÉMÁK: A közös és közösségi politikák szerepe és azok lényege A 2-3. pilléres együttműködések FOGALMAK: közös politika közösségi politika monetáris unió konvergencia kritérium Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

3. Az EU politikái A témakör összefoglalása ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK Sorolja fel az EU első pillérének közösségi politikáit! Hármat közülük röviden ismertessen! Mutassa be az EU közös monetáris politikájának lényegét! Sorolja fel a maastrichti konvergencia kritériumokat! Sorolja fel az EU első pillérének közös politikáit! Mi a szerepe a közös politikáknak? Kettőt közülük röviden ismertessen! Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

4. Az EU költségvetése és támogatási rendszere
4. Az EU költségvetése és támogatási rendszere 4.1. Az EU költségvetése 4.2. Az EU támogatási rendszere Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

4. Az EU költségvetése és támogatási rendszere Célkitűzések A vizsgázó ismerje meg: az EU költségvetésének alapelveit a költségvetés forrásait és főbb kiadásait a költségvetés jóváhagyási rendjét az EU támogatási rendszerének céljait, formáit. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

4.1. Az EU költségvetése CÉLJA: a közös és közösségi politikák finanszírozása ALAPELVEK Teljesség elve Globális fedezet elve Éves jelleg elve Egyensúly elve KÖVETELMÉNYEK Átláthatóság követelménye Ellenőrzés követelménye A forrásokkal való optimális gazdálkodás követelménye A közös költségvetés működtetésének fő célja, hogy finanszírozni, támogatni tudja a közös és közösségi politikákat, tevékenységeket és célokat. A költségvetés évi mintegy milliárd euró. Teljesség: Az EU költségvetésében valamennyi bevétel és kiadás számbavételre kerül, érvényesül a bruttó elszámolás. Globális fedezet: A konkrét bevételek, melyeket a tagországok fizetnek be nem finanszíroznak “pántlikázott” konkrét kiadásokat. Valamennyi bevétel finanszírozza az összes kiadást. Éves jelleg: A költségvetési időszak egy naptári évet ölel fel, amely a középtávú, hét éves költségvetés adott évre lebontott része. Egyensúly: Az EU költségvetésben nem irányozható elő hiány, tehát a bevételeknek és kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük. Nincs hitelfelvételi lehetőség, amely biztosítaná a hiány finanszírozását. A tagországok költségvetésére ez nem jellemző, sőt nem is szerepel az alapelveik között. Az átláthatóság követelménye szerint a költségvetés struktúrájának, az előirányzatok megnevezésének, a felhasználható források útjának világosnak, követhetőnek kell lenni. A demokratikus ellenőrzés lehetősége szerint az ellenőrzést a pénzek felhasználására vonatkozóan minden tagországnak biztosítani kell. A pénzügyi ellenőrzés legfőbb szervezete az Európai Számvevőszék. A forrásokkal való optimális gazdálkodás követelménye szerint a költségvetést a tárgyalások során úgy kell kialakítani, hogy a kiadásoknál minden elköltött euró az uniós célkitűzéseket a közösség rövid és hosszú távú céljait és feladatait a leghatékonyabban szolgálja. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

A költségvetés szerkezete
4.1. Az EU költségvetése A költségvetés szerkezete BEVÉTELI ELŐIRÁNYZATOK Agrárlefölözések (1995 után megszűnt) Vámok ÁFA alapú befizetések GNP alapú hozzájárulás A bevételek alakulása: a saját források folyamatos csökkenése, a GNP alapú hozzájárulás emelkedése KIADÁSI ELŐIRÁNYZATOK Mezőgazdaság támogatásai Strukturális műveletek finanszírozása Belső politikák Külső országokkal való kapcsolatok Igazgatás Egyéb kiadások (tartalék) Előcsatlakozási eszközök Új tagállamokra elkülönített kiadások Agrárlefölözések: az EK-ba importálónak meg kell fizetnie a termék alacsonyabb importára és a közösségen belüli magasabb küszöbár közötti különbséget. Ez az előirányzat 1995-től lényegében megszűnt, ugyanis ezt a későbbiek során mezőgazdasági vám formájában szedik be. Vámok: Az a tagállam, amelyiken keresztül a terméket behozzák, beszedi a közös vámtarifa alapján a vámot, az ezzel járó kiadásai fedezetére annak 25%-át megtartja, a többit befizeti a közös költségvetésbe. ÁFA alapú befizetések: minden országra egységes kulcs alapján kivetett EU költségvetési hozzájárulás, amely nem azonos a tagország által ténylegesen beszedett ÁFA-val. (Jelenleg az ÁFÁ-ból származó bevételek 0,75%-a, 2004-től 0,5%-a.) GNP alapú hozzájárulás: egyenlegező tétel, melynek célja, hogy az előző három saját forrást oly mértékben egyenlítse ki, hogy az egyes tagállami befizetések elérjék az EU GNP-jének 1,27%-át. Mezőgazdaság támogatásai:korábban az EU költségvetésének 2/3-át felemésztették, mára ez kb.45-50%-ra csökkent. A kiadások nagy részét a garantált intervenciós árak képezik. Strukturális műveletek finanszírozása: Az EU egyik fő célja a fejlettségbeli különbségek mérséklése, az eltérő fejlettségi szintű államok és régiók gazdasági és szociális kohéziójának megteremtése. Jelenleg a közösségi büdzsé 1/3-át fordítják az ilyen jellegű kiadásokra (strukturális alapok, Kohéziós alap). Belső politikák: ide tartozik az első két pont kivételével minden közös és közösségi politika finanszírozása, amelyek összességében a közös költségvetés 6,5%-át teszik ki. Külső országokkal való kapcsolatok: ide tartoznak a külső országoknak szánt támogatások, segélyek amelyek a költségvetés kb.6,5%-át teszik ki. Igazgatás: Az EU működés, igazgatási költségei, melyek a költségvetés 5%-át teszik ki. (Ide tartoznak pl. az intézményeinek működési költségei, a közel 28 ezer EU tisztviselő bére.) Egyéb kiadások: A nem várt többletkiadásokra mindig elkülönítenek egy tartalékösszeget, amely a költségvetés 1-2%-ának felel meg. Előcsatlakozási eszközök: 2000-től került bevezetésre ez a kiadási előirányzat, amely a közép- és kelet európai államok felkészítésére létrehozott előcsatlakozási segélyek (PHARE, ISPA, SAPARD) kiadásait öleli fel. A költségvetés kb.3,4%-át teszi ki. Új tagállamokra elkülönített kiadások:2002-től kezdődően az EU költségvetése számol új tagok felvételének lehetőségével, és hogy ez ne okozhasson problémát, elkülönítik a feltételezett kiadásokat. Ez a tétel csak látszólagosan különálló, tulajdonképpen az előző hat kiadási előirányzat új tagállamokkal kapcsolatos kiadásait foglalja magába. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Költségvetési javaslatot készít Költségvetési tervezetet fogad el
a kötelező kiadásokra végleges döntést hoz a nem kötelező változtatásáról is dönt (változtathat %-osan) Európai Bizottság Költségvetési javaslatot készít Tanács (min.többség) Költségvetési tervezetet fogad el Parlament 1. olvasat 2. olvasat jóváhagyja jóváhagyja a kötelező kiadá- sokra módosításo- kat, a nem kötelezőkre változtatásokat szavaz meg. Az EU hosszabbtávú költségvetési periódusokban működik, több évre előre elfogadják a költségvetés egészére és főbb fejezeteire vonatkozó kiadási és bevételi irányszámokat. A több évre szóló költségvetési csomagot a tagállamok állam- és kormányfői csúcstalálkozói szinten fogadják el konszenzussal. Az AGENDA 2000 programcsomag a os időszak költségvetési irányszámait, valamint a bővítés folyamatának megvalósítását is tartalmazza. Mivel ez egy hétéves időszak finanszírozásának részleteit komplexen szabályozó anyag, a tagállamok igyekeztek érdekeiket a lehető legerősebben képviselni, nem véletlen ezért, hogy az AGENDA 2000-t több mint másfél éves vita után fogadták el. A költségvetési programcsomag keretül szolgál az éves költségvetések elkészítéséhez. Az éves költségvetés tervezetét a Bizottság készíti el, és a Tanács és a Parlament hagyja jóvá. A Tanács és a Parlament egyetértése esetén születik döntés a költségvetés elfogadásáról. A Bizottság minden évben a költségvetési programcsomag keretszámai alapján elkészíti a tervezetet és azt legkésőbb szeptember 1-ig beterjeszti a Tanácshoz.(A Bizottság a tervezet elkészítése előtt informálisan egyeztet a Tanáccsal és a Parlamenttel is.) A Tanács a költségvetés tervezetéről minősített többséggel dönt, és azt az Európai Parlamenthez továbbítja legkésőbb október 5-ig. A Parlament a tervezetet 45 napon belül vagy jóváhagyja első olvasatban és van költségvetés (de ez nem jellemző) vagy a kötelező kiadások tekintetében egyszerű többséggel módosításokat, a nem kötelező kiadásoknál abszolút többséggel(összes képviselő több mint fele) változtatásokat szavaz meg és ezeket visszaküldi a Tanácsnak. (Kötelező kiadások: a közösségi szerződésekből, a másodlagos közösségi jogból származó kötelezettségek pl. agrárkiadások. Nem kötelező kiadások pl. a strukturális alapok és egyéb közösségi politikák pl. kutatás és műszaki fejlesztés, oktatás, kultúra kiadásai. A kötelező kiadások esetében az utolsó szó a Tanácsé, a nem kötelező kiadások esetében a végső döntés a Parlamentté.) A Tanács ekkor második olvasatban a kötelező kiadásokra végleges döntést hoz minősített többséggel és dönt a nem kötelező kiadások parlamenti változtatásairól is. Ha a Tanács nem támogatta a Parlament nem kötelező kiadásokra vonatkozó változtatásait, a Tanács döntését a Parlament 15 napon belül 3/5-ös többséggel módosíthatja. A tanácsi második olvasat után a Parlament fogadja el a költségvetést decemberi ülésszakán. A Parlament fontos indokok alapján teljességében is elutasíthatja a költségvetést, és új tervezet előterjesztésére kérheti fel a Tanácsot. Volt olyan eset 1985-ben és 1988-ban, amikor csak a költségvetési év közepe után sikerült megállapodni. Ilyenkor az előző év költségvetését veszik alapul, és havonta az előző év kiadási tételeinek 1/12 részét lehet elkölteni. Ugyanakkor a költségvetési programcsomagok bevezetése óta könnyebbé vált a megegyezés, és 1988 óta minden évben sikerült időben elfogadni a költségvetést. Van költségvetés! Van költségvetés! a Tanács változtatása elfogadható, egészben elutasítja Van költségvetés! Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

4.2. Az EU támogatási rendszere
4.2. Az EU támogatási rendszere A TÁMOGATÁSOK CÉLJA: „1. célkitűzés”: az elmaradott régiók fejlődésének elősegítése „2. célkitűzés”: szerkezetváltási nehézséggel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatása „3. célkitűzés”: oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek korszerűsítésének támogatása Strukturális Alapok: Európai Regionális Fejlesztési Alap Európai Szociális Alap Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs szekciója Halászati Orientációs Alap Jogosultsági kritériumok: A támogatás igénylése előtti három évben az adott területen az egy főre jutó jövedelem nem éri el a GDP EU-átlag 75%-át. Az Unió különböző régióiban jövedelem és foglalkoztatás terén igen nagy különbségek vannak. Az EGK-t létrehozó Római Szerződés célul tűzte ki a gazdaság egységének és harmonikus fejlődésének érdekében az egyes területek közötti különbségek csökkentését. Ehhez szükséges az elmaradottabb területek támogatása. Az Unión belüli regionális gazdasági és szociális különbségek mérséklését a Strukturális Alapok biztosítják. Az alapok pénzügyi eszközei többéves programok keretében a feltüntetett három fő célkitűzés megvalósítására szolgálnak. 1. célkitűzés: a támogatás feltétele, hogy az adott régióban az 1 főre jutó GDP értéke az elmúlt három évben nem éri el az EU átlag 75%-át. ( Az Alap költségvetésének 69,7%-át teszi ki.) 2. célkitűzés: szerkezeti gondokkal küszködő területek gazdasági és szociális átalakításának támogatása pl: hanyatló iparággal (szénbányászat, acélipar, hajógyártás, textilipar) rendelkező régió, ahol szükséges a szerkezetváltás, alacsony fejlettségű vidéki területek, ahol alacsony a népsűrűség, magas a mg-ban dolgozók száma és a munkanélküliség, problematikus városi területek, ahol magas a népsűrűség és a munkanélküliség és a szegények száma, rendkívül szennyezett a környezet, nagyfokú a bűnözés és alacsony a lakosság műveltségi szintje. (Az Alap költségvetésének 11,5%-át teszi ki.) 3. célkitűzés: minden tagország részesül a rendelkezésre álló forrásokból, ennek jelentősége, hogy minden tagállam, még a leggazdagabbak is részesülhetnek a strukturális alapok támogatásaiból. (Az Alap költségvetésének12,3%-át teszi ki.) Az egyes célkitűzéseket más-más alapokból támogatják lásd TK. Az Európai Szociális Alapot 1962-ban hozták létre, feladata olyan aktív munkaerőpiaci politika kialakítása és támogatása, amely visszaszorítja és megakadályozza a munkanélküliséget, segíti az újbóli munkábaállást és támogatja új munkahelyek teremtését. Az EMOGA 1962-ben alakult, Orientációs része a vidéki régiók átalakulását támogatja pl: a farmgazdaságokon új mezőgazdasági technológiák bevezetése, termék feldolgozási és forgalmazási módszerek javítása, új munkahelyek kialakítása, a természeti környezet védelme, tartós erdősítés. Az ERFA 1975-ben kezdte meg működését, feladatai: infrastrukturális beruházások támogatása a hanyatló gazdasági és ipari területeken, közlekedési, energiagazdálkodási, távközlési beruházások támogatása. HOA: 1993-tól működik, feladatai pl: a halászati járművek modernizálása, a parti vizek halállományának védelme, a halászat termékeinek feldolgozása és értékesítése, halászati tevékenység átmeneti felfüggesztése. A közösségi támogatások az 1. célkitűzés keretében nem haladhatják meg a program teljes költségeinek 75%-át. A 2. és 3. célkitűzés területein a hozzájárulás felső határa 50%. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

4.2. Az EU támogatási rendszere
4.2. Az EU támogatási rendszere Kohéziós Alap Az országok jogosultságának feltételei: Az 1 főre eső GNP-nek kevesebbnek kell lennie, mint a közösségi átlag 90%-a A támogatott országoknak részletes tervet kell készíteniük a Gazdasági és Monetáris Unióhoz történő csatlakozás menetrendjéről Csatlakozási Alapok PHARE Sapard ISPA A támogatások felső határa: a strukturális alapokból és a kohéziós alapból kapott transzferek nem haladhatják meg az adott ország GDP-jének 4 %-át. A strukturális alapoktól függetlenül a Maastrhicti Szerződés alapján állították fel 1993-ban a Kohéziós Alapot. Az Alap eredeti célja az volt, hogy az Unió kevésbé fejlett államait segítse az EMU-hoz szükséges felzárkózásban. Azokban a tagországokban, amelyekben az egy főre jutó GNP nem éri el a közösségi átlag 90%-át, a Kohéziós Alap eszközeiből beruházásokat támogatnak. A Kohéziós Alap Portugáliában, Görög, Spanyol és Írországban két beruházási formát támogat: környezetvédelmi beruházásokat, továbbá olyan közlekedési infrastrukturális beruházásokat, amelyek a transzeurópai hálózatok kiépítését célozzák. Példa a Kohéziós Alapból támogatott környezetvédelmi és közlekedési beruházásokra: Görögo.: vízderítő építése Thesszaloniki közelében, víztisztító berendezés építése Portugáliában. A Patras-Athén-Thesszaloniki vasútvonal kiépítése. Mivel a 4 tagállam 1999-ben részese lett az EMU-nak (Görögo ben) a többi tagállam felvetette, hogy már nem illetnék meg őket az Alap támogatásai. Az érintett országok kormányai nyomására azonban a támogatások továbbra is fennmaradnak, és 2003-ban vizsgálják felül, hogy melyek azok az országok amelyek a GNP 90%-át nem érik el, és ezért továbbra is részesülhetnek a Kohéziós Alapból. A közösségi támogatások korlátozására bevezették, hogy egy tagállam éves bevétele a strukturális és kohéziós alapból együttesen nem haladhatja meg az adott ország GDP-jének 4%-át. Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

4. Az EU költségvetése és támogatási rendszere A témakör összefoglalása TÉMÁK: Az EU költségvetésének célja, alapelvei, követelményei A költségvetés bevételei és kiadásai A költségvetés jóváhagyásának rendje Az EU támogatási rendszere FOGALMAK: GDP GNP Kohéziós alap Strukturális alap Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

4. Az EU költségvetése és támogatási rendszere A témakör összefoglalása ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: Sorolja fel az EU költségvetésének bevételi és kiadási előirányzatait! Mutassa be a költségvetés jóváhagyásának folyamatát! Mutassa be a támogatáspolitika lényegét és célját! Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5. Az EU és a magyar közigazgatás viszonya
5. Az EU és a magyar közigazgatás viszonya 5.1. Az EU bővítési folyamata 5.3. Az uniós közigazgatás közös elemei Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5. Az EU és a magyar közigazgatás viszonya
5. Az EU és a magyar közigazgatás viszonya Célkitűzések A vizsgázó ismerje meg: Az EU keleti bővítésének folyamatát Az EU „ saját ” közigazgatási struktúráját és működését Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5.1. Az EU bővítési folyamata
5.1. Az EU bővítési folyamata A keleti irányú bővítés 1989. PHARE program (G7)  piacgazdaság kiépítése 1991. december 16. Társulási szerződés  Európai Megállapodások (Ideiglenes M.) 1993. Koppenhágai kritériumok: Politikai kritériumok Gazdasági kritériumok Jogi, intézményi és adminisztratív kritériumok 1994. Előcsatlakozási stratégia, strukturált párbeszéd 1994. Magyarország csatlakozási kérelmet nyújt be 1997. AGENDA 2000  országvélemények 1998. március 31. Csatlakozási tárgyalások megkezdése 5+1 2000. február 15. Csatlakozási tárgyalások megkezdése további 6 állammal Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5.1. Az EU bővítési folyamata
5.1. Az EU bővítési folyamata A keleti irányú bővítés 2002. december 13. Koppenhága, a csatlakozási tárgyalások lezárása 2003. április 16. Athén, a csatlakozási szerződések aláírása 2004. május 1. Az új tagállamok belépése az EU-ba Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5.2. Magyarország és az EU kapcsolatának alakulása
5.2. Magyarország és az EU kapcsolatának alakulása A csatlakozási tárgyalásokon Mo. által kért és kapott átmeneti mentességek: (nem teljes körűen) A tőke szabad áramlása: a termőföld tulajdonszerzés 7 évig korlátozható a külföldiek számára Versenypolitika: meg kell szüntetni a kis- és közép vállalkozások pü-i támogatását, a nagybefektetők adókedvezményeit dec. 31-ig fokozatosan meg kell szüntetni Mezőgazdaság: 2013-ig fokozatosan kell bevezetni a közvetlen mezőgazdasági támogatások EU-s rendszerét, 44 vágóhíd haladékot kapott az üzemek EU normák szerinti felszerelése alól (de a termékeit csak itthon értékesítheti). Adózás: az éttermi és távfűtési szolgáltatások ÁFÁ-ja 12,5%-on marad dec. 31-ig Környezetvédelem: mentesség a csomagolóanyag-hulladék összegyűjtése és újrafeldolgozása és a városi szennyvíztisztításra vonatkozó előírások alól Az EU tagállamok által kért mentességek: Személyek szabad áramlása: a munkaerő szabad áramlása 5+2 évig korlátozható Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5.2. Magyarország és az EU kapcsolatának alakulása
2003. április 12. Népszavazás az uniós csatlakozásról 2003. április 16. Athén, A csatlakozási szerződés aláírása 2003. április május 1. Mo. aktív megfigyelői státusza: felkészülés a teljes jogú tagságra 2004. május 1. belépés az EU-ba

Az Unió közigazgatási „szintjei”
5.3. Az uniós közigazgatás közös elemei Az Unió közigazgatási „szintjei” Az Unió szerveinél, A régiók szintjén, A tagállamok, központi területi és helyi közigazgatási szintjén Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5.3. Az uniós közigazgatás közös elemei Az Unió közigazgatási „szintjei” AZ UNIÓ KÖZIGAZGATÁSI FUNKCIÓI: a döntés-előkészítés során a nemzeti álláspontok felmérése  kompromisszum keresés megjelölje a szükséges szabályozás közösségi jogi alapjait biztosítsa a közösségi jog egységes végrehajtását ellenőrizze a közösségi jog alkalmazását érvényesítse az Unió közös és közösségi politikáinak célkitűzéseit Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5.3. Az uniós közigazgatás közös elemei Az Unió közigazgatási „szintjei” A TAGÁLLAMI KÖZIGAZGATÁS FUNKCIÓI: a közösségi jogalkotáshoz szükséges nemzeti álláspontok elkészítése a közösségi jog (irányelvek) vérehajtásához szükséges hazai jogalkotás, jogalkalmazás koordináció az Unió szerveivel a közösségi vívmányok érvényesítésében a közösségi jog hatékony hatékony alkalmazása és érvényesítése a nemzeti jogrendszerben beszámolási, ellenőrzési feladatok Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

A tagállamok szerepe a közösségi jog érvényre juttatásában
5.3. Az uniós közigazgatás közös elemei A tagállamok szerepe a közösségi jog érvényre juttatásában A tagállamok feladata: a közösségi jog érvényesítése (jogalkalmazás) a közösségi jognak a nemzeti jogba átültetéséhez szükséges jogalkotás Eljárás mulasztás esetén: PANASZOS (hazai jogorvoslatot kimerítette) BIZOTTSÁG (Főtitkárság) BÍRÓSÁG kárigény NEMZETI BÍRÓSÁG Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5. Az EU és a magyar közigazgatás viszonya A témakör összefoglalása TÉMÁK Az EU keleti irányú bővítése A magyar közigazgatásra háruló feladatok a csatlakozásig Az uniós közigazgatás szintjei, alapelvei A Bizottság és a tagállamok szerepe a közösségi jog érvényesítésében FOGALMAK koppenhágai kritériumok országjelentés átmeneti mentesség dereguláció Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

5. Az EU és a magyar közigazgatás viszonya A témakör összefoglalása ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: Mutassa be az EU keleti bővítésének folyamatát! Ismertesse a koppenhágai kritériumok lényegét! Melyek az uniós közigazgatás szintjei? Ismertesse az egyes közigazgatási szintek feladatait! Közigazgatási szakvizsga: Általános közigazgatási ismeretek, MKI OMI

Az Európai Unió szervezete és jogrendszere

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Az Európai Unió szervezete és jogrendszere"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

Az Európai Unió szervezete és jogrendszere

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Az Európai Unió szervezete és jogrendszere"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés