A hulladékgazdálkodás elmúlt 15 éve

Az előadások a következő témára: "A hulladékgazdálkodás elmúlt 15 éve"— Előadás másolata:

1 A hulladékgazdálkodás elmúlt 15 éve
Dr. Kiss Tibor ügyvezető BIOKOM Kft.

2 A KÖRNYEZETTUDATOS GONDOLKODÁS KIALAKULÁSA MINT CIVILIZÁCIÓS KÉNYSZER
Hulladékszállító lófogatok Korszerű hulladékszállítás 1. Kezdetek alacsony népsűrűség, nincs hulladék- gazdálkodási probléma 2. Közegészségügy fontossága növekvő népsűrűség, Cél: a hulladék eltávolítása a lakókörnyezetből 3. Környezetvédelem fontossága környezetvédelmi szempontok megjelenése Cél: potenciális környezeti károk mérséklése 4. Környezetgazdaságtan fontossága környezetgazdaságossági elvek érvényesülése, Cél: - megelőzés - visszaforgatás - újrahasznosítás - újrahasználat

3 A 15 évvel ezelőtti állapotok
Szocialista időszakból örökölt géppark A költségek zöme: begyűjtés, szállítás Üzemgazdasági szemlélet hiánya Nem megfelelő szakmaiságú önkormányzati apparátus Több száz szigeteletlen depónia Illegális lerakók szerte az országban

4 Kis lépések – kezelhető finanszírozási igények

5 Az 1995. évi LVI. (termékdíjas) tv. hatása a közszolgáltatókra
Hulladék Gyűjtés Tömörítős Konténeres Ipari szelektív Szelektív: Gyűjtő sziget Házhozmenő Hulladékudvar Ipari Lakossági Közszolgáltatás Ipari előkészítés Válogatás, bálázás Komposztálás Hasznosítható Lerakó Nem hasznosítható Ipari-közületi partnerek Hulladék hasznosító ipari partnerek Értékesítés

6 A KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS AZ ÁLLAMI SZABÁLYOZÁS
OKOK, IGÉNYEK Cég stratégiák Rövid távú (kikerülés) Közép távú (költségminimalizálás) Hosszú távú (tudatos fejlesztések) Társadalmi igény a környezetvédelemre ÁLLAMI REAGÁLÁS Állam (igények, érdekek mérlegelése) jelzés szervezeteken keresztül Hatósági szabályozás (megfogalmazott környezetvédelmi, közegészségügyi kötelezettségek) Gazdasági érdekek

7 Jogharmonizáció – Hgt.

8 EU-csatlakozásból fakadó jogszabályi előírások: Hgt.
Nem megfelelő lerakók bezárása A mért értékhez viszonyítva a lerakással ártalmatlanított biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat 2004. július 1. napjáig 75%-ra, 2007. július 1. napjáig 50%-ra, 2014. július 1. napjáig 35%-ra kell csökkenteni. Hulladék előkezelési kötelezettség előírása: Hgt. 19. § (5) Hulladéklerakóban előkezelés nélkül - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet másként nem rendelkezik - hulladék nem ártalmatlanítható. 20/2006 (IV.5) KvVM rendelet 5. § (1) szerint lerakással kizárólag előkezelt hulladék ártalmatlanítható, kivéve a 20/2006 (IV.5) KvVM rendelet 2. számú mellékletének táblázatában felsorolt inert hulladékot, valamint azt a hulladékot, amelynek előkezelés nélkül történő lerakását - kezelési technológia hiányában - a Felügyelőség engedélyezte.

9 A Hgt.-ből fakadó kötelezettségek
A gyártók kötelezettségeit a évi XLIII. hulladékgazdálkodási törvény 6.§, 8.§, 9.§ határozza meg (használt termék/hulladék visszafogadása, visszaváltása; birtokosként gondoskodik a hulladékáról; forgalmazás betétdíjhoz köthető) A forgalmazó kötelezettségeit a évi XLIII. hulladékgazdálkodási törvény 10.§ határozza meg A települési önkormányzatok kötelezettségeit a évi XLIII. hulladékgazdálkodási törvény 21.§, 22.§, 23.§, 24.§ rögzíti: „A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére közszolgáltatást szervez, és tart fenn.” A Törvény szerint az önkormányzatoknak nem feladata a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése, üzemeltetése kizárólag csak akkor, ha a helyi önkormányzat rendeletében a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek a kötelező és elkülönített gyűjtését előírja.

10 A hulladékgazdálkodással foglalkozó cégek növekvő feladatai
Az elmúlt közel tíz évben a termékek elosztását valamint a hasznosítható csomagolási hulladék visszagyűjtését végző hálózat fokozatosan különvált egymástól, amely folyamat a betétdíjas rendszer gyors leépülésével magyarázható. A kereskedelem áruterítő funkciója a nagy alapterületű elárusítóhelyek megjelenésével átalakult. A fogyasztók által szétterített termékek hasznosítható csomagolóanyagának visszagyűjtését – a betétdíjas rendszer visszaszorulásával – közvetlen anyagi érdek nem motiválja, így nem kerülnek vissza azokra az „elosztó pontokra”, ahonnan összegyűjtésük gazdaságosan és hatékonyan megoldható lenne. Anyagi motiváció hiányában számos esetben még a szelektív hulladékgyűjtő pontokig sem jutnak el a hasznosítható hulladékok, hanem a kommunális hulladék részeként jelennek meg. A csomagolóanyagok rohamos terjedésével egyrészt növekszik a kezelendő kommunális hulladék mennyisége, másrészt a szelektív gyűjtés rendszerének kialakítására is egyre fokozottabb figyelmet kell fordítani. A hasznosítható csomagolási hulladékok visszagyűjtésének feladata szinte kizárólagosan a hulladékgazdálkodás területére helyeződött át, miáltal az e területen tevékenykedő cégeknek új kihívásokkal kell szembesülniük.

11 KÖRNYEZETVÉDELMI FINANSZÍROZÁS ÉS AZ UNIÓ
Megoldandó környezeti problémák Az EU az érdekeinek és feltételeinek egyaránt megfelelő programokat támogatja. Az EU csatlakozás lehetőség, hogy hosszú távú, nagy volumenű környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztést hajtsunk végre a KA/KEOP támogatásával. Kötelességünk minél hatékonyabban élni ezzel a lehetőséggel: hasznosítani kell a helyi erőforrásokat, meg kell felelni az EU követelményeknek A megvalósulásra kerülő beruházások több évtizedre befolyásolják a térség környezetvédelmi fejlesztéseit.

12 Nagy rendszerek – súlyosbodó finanszírozási problémák

13 Nagyprojektek – nagy lehetőségek és nagy veszélyek
A többlet kötelezettségek ellátásához szükséges infrastruktúra megteremtéséhez pénzügyi forrásokat biztosít az EU, mely lehetővé teszi, hogy átgondolt, jól szervezett, gazdaságosan üzemeltethető logisztikai rendszerek jöjjenek létre. A létrejött infrastruktúra évre meghatározza a hulladékgazdálkodás műszaki és gazdasági kereteit.

14 Elvárható hulladékkezelési technológia
A hulladékkezelési technológia lényege, hogy oly módon teljesíti a Hgt. előírásait az előkezelésre, a szervesanyag-tartalom részarány csökkentésre, az anyagában történő hasznosításra vonatkozólag, hogy csak az EU által is támogatandó, szükséges, minimális beruházás és előkészítési műveleti egységet és mennyiséget tartalmazza. Ezzel elérhető az, hogy a hulladék kezelésével kapcsolatban a közszolgáltató kerül egy olyan döntési helyzetbe, hogy amennyiben a lerakással versenyképes egyéb hasznosítási alternatíva felmerül, akkor lehetősége van mérlegelni a továbbértékesítést energetikai vagy egyéb hasznosítás céljából. Az eljárás pontos határvonalat tud húzni a Hgt. által előírt minimális technológiai eljárásszükséglet, és az ezután esetlegesen következő tüzelőanyag előállítás előkészítési eljárása közé. Hiányoznak a pontos előírások. Ezért jellemzőek a túltervezett programok, a párhuzamosságok, és olyan elemek kerülnek beépítésre, melyek a versenyszféra érdekeit szolgálják.

15 A jelenlegi rendszer problémái
A hazai hulladékgazdálkodási törvény jelenleg nem rögzíti azt, hogy a törvényben foglalt kritériumokat milyen technológiával, műszaki tartalommal lehet megoldani; milyen nagyságrendű beruházás szükségeltetik ahhoz, hogy a törvényi kötelezettségek teljesüljenek. A projektgazdák jelentős teret kaptak, hogy a beruházásokat megtervezzék, és az alkalmazandó technológiákat kitalálják, így a beruházási méretek és költségek nagyon eltérőek.

16 A jelenlegi rendszer problémái
Abból következően, hogy a projektgazdák maguk alakítják ki a rendszereiket, nem fordul minden esetben kellő figyelem a regionális projektek egymáshoz való illeszkedésére - még az egymás melletti projektterületek esetén sem -, így előfordulhat, hogy felesleges párhuzamosságok alakulnak ki. A rendszerben való gondolkodás hiányát jelzi, hogy a különböző anyagáramok kimeneteinél nincs megadva az a paraméter (pl. szemcseméret, összetétel, stb.), amelynek megfelelve a hulladékgazdálkodási rendszer kimenete az ipari hasznosítás bemeneteként szolgálhatna.

17 A jelenlegi rendszer problémái
Nem történik meg továbbá az az optimalizálás sem, amely eredményeként a hulladékgazdálkodási rendszerek addig a szintig biztosítanák a hulladék feldolgozását, amely ahhoz lenne elegendő, hogy az erőművek vagy a cementgyárak azt fogadni tudják, és abból a maguk számára a megfelelő tüzelőanyagot előállíthassák. Minderre azért van szükség, mert a tüzelőanyag-előállítás már nem a közpénzből finanszírozott, és közszolgáltatást végző rendszerek feladata kell, hogy legyen, hanem az üzleti szféra privát tőkéből kell, hogy finanszírozza. Jelenleg azonban mindehhez hiányzik a szabályozás.

18 KEOP és ISPA/KA projektek együttes értékelése
Cél megnevezése A vizsgálat eredménye A szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása a lakosság 80%-a számára. A KEOP és ISPA/KA projektek együttesen 66,72 %-ban járulnak hozzá az országos cél eléréséhez. Amennyiben a KEOP és ISPA/KA projektek teljes területén megvalósul a szelektív hulladékgyűjtés, az országos célból több mint 66 % teljesül. A települési szilárd hulladék újrafeldolgozási arányának 30% fölé emelése. A KEOP és ISPA/KA projektekben jelenleg az újrafeldolgozási arány 8,94 %. A rendelkezésre álló infrastruktúra teljes kihasználása mellett 2020-ra legfeljebb 23,04 %-os újrahasznosítási arány érhető el. A KEOP és ISPA/KA projektek esetében fejlesztések nélkül a cél hosszú távon sem teljesíthető. 2014-ig a papír, üveg, fém és műanyag hulladékok összességében 35%-os hasznosítása (2020-ig 50%). A KEOP és ISPA/KA projektekben a papír, üveg, fém és műanyag hulladékok hasznosítási aránya 14,48 %. A rendelkezésre álló kapacitások kihasználásával ez az arány 2014-re 33,19 %-ra növelhető, 2020-ra pedig 41,46 %-ra. A KEOP és ISPA/KA projektek esetében fejlesztések nélkül sem a 2014-es, sem a 2020-as cél nem teljesíthető. 2009-ig (vagy az irányelvben foglalt lehetőséggel élve legfeljebb 2013-ig) a biológiailag lebomló hulladékok lerakási arányát 50 %-ra kell csökkenteni az 1995-ben keletkezett mennyiséghez képest. 2016-ig (vagy az irányelvben foglalt lehetőséggel élve legfeljebb 2020-ig) a biológiailag lebomló hulladékok lerakási arányát 35 %-ra kell csökkenteni az 1995-ben keletkezett mennyiséghez képest. A KEOP és ISPA/KA projektek a 2009-es célokat nem teljesítik, a fejlesztések nélkül 2013-ig sem. A 2016-as célok azonban még 2020-ig sem érhetők el ISPA/KA projekt fejlesztések nélkül. A KEOP és ISPA/KA projektek esetében fejlesztések nélkül sem a 2009-es, sem a 2016-os cél nem teljesíthető.

19 A szelektív gyűjtés pénzügyi folyamata
Termékdíj fizetésre kötelezettek Vásárló Termékdíjat fizet Koordináló szervezethez csatlakozik Egyedi mentességet kér Fizet Szolgáltat Koordináló szervezetek (vállalja, hogy a törvényben előírt hasznosítási arányt teljesíti) Szerződést köt Teljesít Begyűjtői díjat fizet Hasznosítási díjat fizet Teljesít Hulladék begyűjtők Hulladék hasznosítók Szolgáltatási díjat fizet Lakosság

20 A szolgáltatási díjak megállapítására vonatkozó előírás
A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket - beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit -külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit, utóbbi esetben a díjat a kezelő létesítmény bezárását, és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás, és 30 évig történő monitorozás költségeit. (forrás: évi XLIII törvény, a Hulladékgazdálkodásról 25.§.)

21 A szelektív gyűjtés finanszírozása
A hulladékkezelési díj összetevői között (amit a Hgt. 25.§, 26.§-a illetve a 242/2000.(XII.23.) Korm. rendelet szabályoz) a szelektív gyűjtés, mint elszámolható tétel nem szerepel. A Kormány rendelet előírásai szerint az elismerhető költségek között a közszolgáltató szerepeltetheti a közszolgáltatással kapcsolatban felmerülő költségeket. A szelektív gyűjtés díjba való beemelése nagyon nehéz. A lakos joggal várja el, ha ő szelektíven gyűjt, csökkenjen a hulladékkezelési díja, a gyakorlatban azonban a hulladékok súly szerinti mérése nem megoldható. A rendszerek fenntartásához szükséges költségek közszolgáltatási díjba való beépítése díjemelést eredményez. A magas díjat a közszolgáltatónak kell elfogadtatnia az önkormányzatokkal és végső soron a lakossággal, amely a jelenlegi áremelések mellett társadalmi feszültségeket kelt, valamint növeli a kinnlevőségeket, és az illegális hulladéklerakások számát.

22 A jelenlegi gyűjtési és finanszírozási rendszer anomáliái
A költséges szelektív gyűjtő rendszer kialakítását (gyűjtősziget, hulladékudvar, házhoz menő gyűjtés, válogatómű, speciális edények,- gépjárművek,…), üzemeltetését a koordináló szervezetek áthárítják az önkormányzatokra. Az Uniós beruházásoknál az önerő mértéke növekszik, ezért a szelektív gyűjtő rendszer működtetése egyre költségesebb. A szelektív hulladékgyűjtés költsége nem arányosan terhelődik rá a lakosságra, a díjakon keresztül mindenkit terhel (a szolgáltatás - ellenszolgáltatás egyensúlya nem érvényesül) A hulladékkezelési díjak emelése nem lehet megoldás, hiszen a fizetési hajlandóság más áremelések mellett csökken (az OECD országokban a díj nem lehet magasabb a háztartás jövedelmének 0,5-2,5%-nál)

23 Újratölthető és egyszer használatos betétdíjas csomagolás
Célszerű egy vegyes rendszer kialakítását mérlegelni, amelyben a betétdíjas újratölthető csomagolás mellett, betétdíjas egyszer használatos csomagolás is létezne. A megváltozott vásárlási szokások lehetővé teszik, hogy amilyen módon a vásárlók a bevásárlóközpontokból az árut „széthordják”, ugyanígy szállítsák is vissza a hulladékot. Ezzel a szelektív gyűjtés legköltségesebb része leválasztható. További előnye, hogy a gyűjtőedények egyszerűen megközelíthető, őrzött területekre kerülnének kihelyezésre. Természetesen a finanszírozási rendszert alapos költség-haszon elemzés után lehet módosítani.

24 Javaslat – koordináció

25 Primer és szekunder nyersanyag-felhasználás analógiája

26 koordináció A hulladékgazdálkodás intézményrendszerének struktúrájából hiányzik egy olyan központi – országos szinten koordináló – szereplő, amely a jelenlegi hulladékgazdálkodási piaci szereplőket és a feladatok végrehajtását koordinálja, összehangolja a fejlesztési igényeket és optimális gazdasági (költséghatékony) feltételeket teremt mind a beruházási, mind az üzemeltetési költségeket tekintve. A gazdaság más területein – pl. Magyar Bányászati és Földtani Hivatal és az Energiagazdálkodási Hivatal, vagy a mezőgazdasági integrátori hálózat – már hosszú idő óta működnek országos koordinációt ellátó szervezetek, hivatalok. Erre egyébként már létező gyakorlati példa a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szervezésében és felügyelete alatt működő mezőgazdasági integrátori hálózat. Attól viszont eltérően a hulladékgazdálkodás esetében nem kizárólag a gazdasági szférára, hanem önkormányzatokra, önkormányzati társulásokra is kiterjedne, melyeket nyilvánvalóan nem lehet a gazdasági szervezetekre vonatkozó előírások szerint kezelni, ezért sokkal helyénvalóbb a koordináció fogalmat használni – mely jelentéstartalma szerint is egy vagy több fél folyamatnak felel meg, így egy köztes. A szubvenciók meghatározása egy komplex, dinamikus elemzési-optimalizációs folyamatot jelent, melynek során tekintettel kell lenni mind a gazdasági, mind pedig a természeti erőforrások ésszerű és fenntartható felhasználására. Tehát ez azt jelenti, hogyha a szubvenciók mértéke túlzottan nagy, akkor a gazdasági erőforrások felhasználása pazarló módon történik meg, míg ha alacsony szinten kerül meghatározásra, akkor viszont – gazdaságossági okok miatt – a természeti erőforrások megóvásához nélkülözhetetlen környezet- és hulladékgazdálkodási rendszerek kialakulása és működése kerül veszélybe. A gazdasági szféra szereplői a termeléséhez és értékesítéshez szükséges információk begyűjtését és visszacsatolását a piaci egyensúly megóvása érdekében önmaguktól elvégzik. Ezzel ellentétben a szubvenciók megfelelő formájának és mértékének kialakításához az információk begyűjtése nem nagy fontosságú az üzleti szervezetek számára, azonban erről a helyes döntés meghozatala érdekében mégis szükséges gondoskodni.

27 koordináció Az országos koordináció szükségességét támasztja alá az a tény is, hogy a LVI. trv. valamint a 53/2003 Korm.rendelet szerint meghatározott, hogy a hulladékot forgalomba hozó szervezetek milyen visszagyűjtési aránynál mentesülnek a termékdíj befizetés alól, melyet a koordináló szervezeteken keresztül oldanak meg. Ugyanakkor az uniós támogatásból finanszírozott hulladékgazdálkodási rendszereknél úgy valósulnak meg a szelektív gyűjtést szolgáló eszközök beruházása, hogy azoknak a kapacitása jelenleg nem egyeztetett a csomagolóanyag visszagyűjtési kötelezettség mértékével. Így a koordináló szervezetek nyilvánvalóan a számukra a mentességhez szükséges mennyiséget fogják támogatásban részesíteni, a támogatáson felüli mennyiségek fajlagos begyűjtési költségei ezért megnőnek, emiatt a finanszírozottságuk veszélybe kerülhet.

28 koordináció Ennek elkerülése érdekében a hulladékgazdálkodás területén is szükség lenne olyan szabályozásra, amely pl. az energiatermelésnél már megvalósult, mivel az erőművi kapacitások létesítése is engedélyhez kötött. A hulladékgazdálkodás területén is működött már hasonló rendszer az 1996-os termékdíjas rendszer idején, ahol az állami támogatással kiépítendő válogatóműveknél előre be kellett bizonyítani – szándéknyilatkozatokkal –, hogy oda bekerülnek azok a mennyiségek, amelyek a tervekben szerepelnek. Ennek köszönhetően például a pécsi válogatómű is a kapacitásainak határán, maximális hatékonysággal tud működni.

29 Országos szinten kezelendő feladatok Régiós szintű feladatok
A KvVM által felügyelt hulladékgazdálkodási hivatal létrehozása Önkormányzati társulás(ok) egyeztető fóruma Országos hulladék-gazdálkodási stratégia kidolgozása és koordinációja (kvóták stb.) Üzemeltető kiválasztása, amely a szereplők közötti koordinációt végzi Minisztériumok (KVvM, GM, stb.), illetve egyéb állami szervezetek (Pl.: NFÜ) közötti koordináció Kapcsolattartás a helyi döntéshozókkal A jogszabályi háttér kialakítása Jogi forma kialakítása Uniós és állami támogatások biztosítása Támogató részvétel az engedélyezési eljárásokban Szakmai javaslat az egyes a hulladékgazdálkodási régiók kialakításával kapcsolatban Régiós döntés meghozása a hulladékgazdálkodási régiók kialakításáról az állami irányelvek alapján A végrehajtás ellenőrzése A régiós kiegészítő fejlesztések összehangolása Központi PR Régiós PR

30 Koordinációs modell KOORDINÁCIÓ Uniós támogatások és kötelezettségek
Nemzetállami szabályozás és döntéshozatal Uniós szabályozás és döntéshozatal VEZÉRLÉS Uniós támogatások és kötelezettségek Önkormányzatok, üzleti szervezetek PRIVÁT TŐKE BEVONÁSA, VERSENYKÉPESSÉG, HATÉKONYSÁG Információk Visszacsatolás BEAVATKOZÁS MÉRÉS KOORDINÁTOR - INTERFACE SZERVEZETEK Üzleti szervezetek Információk Visszacsatolás ELEMZÉS, KIÉRTÉKELÉS KOORDINÁCIÓ Kínálat Kereslet Vezérléstechnika: az adott műszaki rendszerben valamilyen utasítás megvalósítása anélkül, hogy a végrehajtás megtörténtéről gépi úton jelzést kapnánk (nyitott, nem visszacsatolt információs rendszer). A vezérlés egy nyílt információ- láncból tevődik össze. Az utasítás kiadása után a folyamat (valószínűleg) lezajlik, eredményéről nincs visszajelzés. Szabályozástechnika az adott műszaki rendszerben valamilyen utasítás megvalósítása úgy, hogy az utasítás eredménye az utasításra visszahatással legyen (zárt, visszacsatolt információs rendszer). A szabályozás egy zárt információ-láncot (zárt hurok) képez. A folyamat az utasításnak megfelelően alakul, és a beavatkozás eredményéről visszajelzés van. A pozitív visszacsatolás öngerjesztés, amikor egy hatásra, egy változásra ugyan olyan előjelű reakció születik. A keletkezett hatás nem mérséklődik, hanem erősödik. Ilyen jellegű folyamat a tőzsdepánik, a különböző, gazdasági, pszichológiai természetű válságok begyűrűzése. Ezzel ellentétes folyamat a negatív visszacsatolás, amikor a beállt külső környezeti változással ellentétes válaszreakció születik, tehát negatív lesz a reakció, mérsékelni igyekszik a hatást. Ez gyakran iteraktív folyamat eredményképpen új egyensúly elérését eredményezi. Kérdés, hogy mennyi a várakozási idő, mekkora az információfeldolgozási képesség, a zavarok kiszűrésének a lehetősége. A koordináció egy vagy több fél kölcsönös érdekegyeztetésére irányuló folyamat, amely horizontális és vertikális relációban egyaránt megvalósulhat. SZABÁLYOZÁS PIACI ÖNSZABÁLYOZÁS Egyéni és közösségi szükségletek KOORDINÁL, KATALIZÁL, KONTROLLÁL, SZINERGIÁK, VISSZACSATOLÁS MŰKÖDÉSI ÉS ELLÁTÁSI SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSE © Dr. Kiss Tibor – BIOKOM Kft.

31 KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! Dr. Kiss Tibor ügyvezető Biokom Kft.