A szóösszetétel fogalma, típusai

Az előadások a következő témára: "A szóösszetétel fogalma, típusai"— Előadás másolata:

1 A szóösszetétel fogalma, típusai
A szóösszetétel az egyik leggyakoribb magyar szóalkotási mód. A fogalom latin elnevezése: compositio. A szóösszetétel az a szóalkotási mód, amelynek során két vagy több szóalak összekapcsolódásával új szótározható szó, lexéma jön létre. Pl. asztalfiók, főigazgató, virágvásár Az összetett szavak csoportosítása keletkezésük szerint Az összetett szavak egy része mondaton belül, más részük mondaton kívül keletkezett. A mai nyelvhasználatban ez utóbbi figyelhető meg. 1. A mondaton belül keletkezettek: már-már, egyszer- egyszer 2. A mondaton kívül keletkezettek: motorszerelő, fejfájás, munkanélküliség, bérfeszültség, ablakkeret stb.

2 A szóösszetétel morfológiai felépítése
A grammatikai szerkezetekből létrejött összetételek lehetnek: a) nyitott szerkezetek: kapcsolatos vagy választó mellérendelésekre vezethetők vissza. Pl. öt-hat-hét, nevelési- oktatási-kulturális feladatok stb. b) zárt szerkezetek: alárendelő szerkezetekből és morfológiai szerkezetekből keletkeztek. Pl. jellemvonás, szemmagasság; miáltal; jóféle stb. A zárt szerkezetű összetett szavak alkotóelemeit előtagnak és utótagnak nevezzük.

3 A szerves összetételek
A szerves összetételek elő- és utótagja között grammatikai kapcsolat van. Hagyományos nyelvtanaink az összetételek felosztásában a szintagmák felosztását követik. Az összetett szavak jelentése azonban tömörebb, mint a szókapcsolatoké. A szintagmákból származó összetett szavak tagjainak viszonya egy-egy grammatikai jelentésre korlátozódik. Pl. alanyos: napsütötte, tárgyas: jótáll stb. Ezeket a típusokat nevezik szerves összetételeknek.

4 Az összetett szavak mint lexikális egységet alkotó szóalakok szintaktikailag kötöttek, nem változtathatók meg, egységes szóként töltenek be mondatrészszerepet. Szófajukat az utótag szófaja határozza meg. Pl. hófödte (mn), mennydörög (ige), fejfájás (fn) stb. A Magyar grammatika a szerves összetételek között megkülönbözteti a két önálló fogalmi jelentésű szó összekapcsolásából keletkezett szintaktikai összetételeket: helytáll, napérlelte, dióhéj stb. és a morfológiai típusú összetételeket, amelyekben az előtag fogalomszó, az utótag morfológiai természetű viszonyszó. Például: munkaképtelen, mivolta stb.

5 Szervetlen és alkalmi összetételek
Szervetlen összetételek A mondatban vagy a szövegben véletlenszerűn, grammatikai funkció nélkül összekapcsolódott szavak. Például mondatkezdő szavak, amelyeket szóvá dermedt mondatoknak is neveznek: Miatyánk, Hiszekegy stb. A mondatban gyakran azonos grammatikai funkciójuk miatt együtt használt szavak is összetapadhattak, ilyenek az összetett kötőszók: dehogyis Alkalmi összetételek Ha két vagy több szó alkalmilag bizonyos kontextusokban összetett szóvá válik. Pl. vasúti kocsi → vasútikocsi-javítás; házi feladat → házifeladat-javítás; ortopéd cipő → ortopédcipő-készítő stb. → csak a helyesírási szabályok miatt jönnek létre ilyenek [AkH b) pont]

6 Szerves összetételek Morfológiai típusú Szintaktikai típusú

7 Morfológiai típusú összetételek
Morfológiai típusú szószerkezetekből vezethetők le: egy fogalomszót és egy morféma értékű viszonyszót tartalmaznak. A morféma értékű viszonyszó legtöbbször névutó vagy névutómelléknév. Pl. mialatt, ezáltal; tudatalatti, ibolyántúli stb. A kopulák (összetett állítmány igei része) közül a volta az egyetlen, amely morfológiai típusú összetételekben szerepel. Pl. mivolta, jóvoltából Az igekötő és az ige kapcsolatából keletkezett: Pl. megír; meg is ír A képzőszerű utótaggal (féle, fajta, szerű, beli, szám, mód) ellátott alapszófajból keletkezett: Pl. mindenféle, magamfajta, jelképszerű, azonmód, százszám

8 Szintaktikai típusú összetételek
1. Az alárendelő szóösszetételek alárendelő szintagmára vezethetők vissza. Az alárendelő összetételek átalakíthatók alárendelő szószerkezetekké (szintagmákká). Az összetételek utótagja az alaptag, az előtag a determináns (meghatározó tag). Pl. útonálló ’úton álló rabló’ versenyképes ‘versenyre képes’, portörlő, újságíró (tárgyas és jelzős szerkezetek); napsütötte (alanyi); 2. A mellérendelő szóösszetételek tagjai között nincs szintagmatikus kapcsolat. Pl. jövő-menő, búbánat, égen- földön stb.

9 Alárendelő összetételek
Alanyos összetételek Az előtag az utótagnak alanya. Az utótag ige vagy igenév. Egyetlen igei utótagú alárendelésünk van: mennydörög. Az alanyos alárendelések között sok az igenévi utótagú. Pl. emberlakta, eszemadta, rozsdamarta, szívszorongva, szívrepesve 2. Tárgyas összetételek Az előtag az utótagnak tárgya. A tárgy igei és igenévi bővítmény, ezért a tárgyi alárendelésű szavak többnyire igei, igenévi utótaggal rendelkeznek. Pl. helytáll, nagyothall, ellentmond; fékevesztett, népelnyomó, tévénéző, sztrájktörő 3. Jelzős összetételek – Minőségjelzős: könnyűzene, sötétpiros – Mennyiségjelzős: hatszög, hatemeletes – Birtokos jelzős: asztalfiók, adóhátralék

10 4. Jelentéssűrítő összetételek Nem vezethetők le közvetlenül alárendelő szintagmából, körülírással határozhatjuk meg a jelentésüket. Szófajilag többnyire főnevek és melléknevek. – Főnevek: élettapasztalat, búcsúcsók, királydráma, mesedélután – Melléknevek: célirányos, indigókék, rangidős 5. Határozós összetételek Az előtag az utótagnak határozója. Szófaji szempontjából változatosak, hiszen határozói bővítmény minden alapszófajú szóhoz kapcsolódhat. Ennek ellenére határozói szintagmára visszavezethető összetételünk kevés van. Pl. búvalbélelt, kettétör, tengeralattjáró

11 Mellérendelő összetételek
A mellérendelő összetételek csoportját nem tudjuk olyan jól elkülöníthető kategóriákba rendezni, mint az alárendelőkét. A jellemző jelentéskategóriák a lexikai szóalkotásmód során egybemosódnak vagy elhomályosulnak, ezért forma szempontjából osztályozzuk őket: 1. Ismétléses szerkezetek – lazább szerkezetűek a) szóismétlés Pl. mentek, mentek, mentek ’nagyon sokáig mentek’ A szavak együtt hordoznak jelentéstöbbletet! b) tőismétlés (figura etymologica) pl. halálnak halálával halsz, életet él, táncot táncol 2. Valódi mellérendelések: két különböző szóalak egymáshoz kapcsolódásával jönnek létre. Pl. búja-baja, csurran-cseppen, húz-halaszt

12 3. Álikerszók Határesetet alkotnak a valódi mellérendelések és az ikerszók között. De mindig két önálló szóalakot kapcsolunk össze. Az álikerszók fokozó, nyomatékosító jelentéstöbbletet tartalmaznak az összetételi tagok jelentéséhez képest. Pl. szán-bán ’nagyon bán’, csillog-villog ’nagyon csillog’, ázik- fázik ’nagyon fázik’

13 Mintaelemezések régóta: szerves, morfológiai típusú összetett szó, szófaja: határozószó sülve-főve: szerves, szintaktikai típusú, mellérendelő, valódi; szófaja: határozószó madárlátta: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, alanyos; szófaja: melléknév dúl-fúl: szerves, szintaktikai típusú, mellérendelő, álikerszó; szófaja: ige napsugár: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, birtokos jelzős, jelöletlen; szófaja: főnév egyszeregy: szervetlen összetétel; szófaja: főnév halálmegvető: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, tárgyas, jelöletlen; szófaja: melléknév

14 végestelen-végig: szerves, szintaktikai típusú, mellérendelö, ismétléses, tőismétléses (figura etymologica); szófaja: határozószó búskomor: szerves, szintaktikai típusú, valódi mellérendelő; szófaja: melléknév úgyhogy: szervetlen összetétel (a mondatban azonos funkcióban található utalószó és kötőszó kapcsolatából) munkanélküli: szerves, morfológiai típusú összetétel; szófaja: főnév vagy melléknév egyoldalú: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, mennyiségjelzős; szófaja: melléknév fejenállás: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, határozós, jelölt; szófaja: főnév

15 háborúellenes: szerves, morfológiai típusú összetett szó; szófaja: melléknév szívszorongva: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, alanyos; szófaja: határozószó püspöklila: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő; szófaja: melléknév gömbforma: szerves, morfológiai típusú összetett szó; szófaja: melléknév ellentmond: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, tárgyas, jelölt; szófaja: ige barátfüle: szerves, szintaktikai típusú, alárendelő, birtokos jelzős, jelölt; szófaja: főnév

16 Egyéb szóalkotási módok
Az ikerítés Az ikerítés az a szóalkotási mód, amelynek eredményeképpen egy szó kapcsolódik össze saját hangalaki változatával. A létrejött szó szóismétlés hatását kelti. Pl. irul-pirul, setesuta, ákombákom 1. Indukciós ikerítés A nyelvben már meglévő szóalak mintájára egy hozzá hasonló hangsor jön létre, amelynek nincs önálló jelentése. Pl. kipeg- kopog, gizgaz, icipici Azt a tagot, amely mintájára a szóalak létrejött, indukáló tagnak (kopog), az új képződményt ikerítménynek (kipeg-kopog) nevezzük. Az új szó jelentését az indukáló tag hordozza. Az ikerszók morfológiai tulajdonságaikat tekintve is hasonlítanak a mellérendelő összetételekhez.

17 2. Párhuzamos ikerítés Olyan két tagból álló szó, amelyben egyik tagnak sincs önálló jelentése, hanem együtt vesznek fel jelentést. Pl. incifinci, irgum-burgum Sok becéző név alakult ki ikerítéssel. Pl. Isti-Pisti → Pisti; Andi- Bandi → Bandi Az ikerítés folyamatában két, egymástól eltérő nyelvi művelet ötvöződik: a szóteremtés (nem a meglévő lexikai elemeket használja fel az új szó alkotására) és a szóösszetétel (a mellérendeléssel rokon).

18 A szóhasadás A párhuzamos alak- és jelentésmegoszlásnak is nevezett szóalkotási mód, amelynek során egy szó akár alap-, akár toldalékos formájában két, esetleg több alakváltozatra bomlik, az alakváltozatok között később részleges vagy teljes jelentéselkülönülés megy végbe. Pl. család / cseléd (a szláv eredetű cseljad szóból), gomb/gömb, megye/mezsgye (a szláv mezsdu ’között’ szóból) Újabb keletű tőváltakozáson alapuló szóhasadásos példák: ebédelő ember, ebédlő atyja/atyája (pl. gyóntató papja), neje/nője, fia/fiúja, gyapja/gyapjúja

19 Az elemszilárdulás Elemszilárdulásnak azt a szóalkotási módot nevezzük, amely során egy többelemű, általában toldalékos szó szótári szóvá válik. A szilárdulással létrejött szavak kiinduló szerkezete felismerhető, de nem választhatjuk el egymástól, nem cserélhetjük fel más szóelemekkel. Ezért morfémákra sem tagolhatjuk szét őket. Pl. tessék (a tetszik ige felszólító módú alakja) → mondatszó: Tessék, foglalj helyet! mersz, ’bátorság’, félsz ’félelem’ stb.

20 Szórövidülés (+ továbbképzése)
Ez a szóalkotásmód a mai magyar nyelvben igen gyakori. Főbb típusai: Rövidült szóalak tőszóként: tán (talán), akku, multi A rövidült szóalakok a leggyakrabban -i képzőt vesznek fel: fagyi, csoki, cigi, diri, szabi De a -csi képzős származékok is előfordulnak: fincsi, uncsi, pulcsi A szófajukat tekintve többnyire főnevek és melléknevek, gyakran összetételi tagok: levlap, reptér, konditerem, szülinap A mai magyar nyelvváltozatokban produktív, nagyon gyakori szóalkotásmód.

21 A mozaikszó-alkotás Olyan szóalkotási mód, amely során az új szó más szavak mozaikjaiból épül fel. Típusai: a) Betűszók: többszavas kapcsolatok elemeinek kezdőbetűiből jönnek létre. Pl. MTA, ENSZ, MALÉV b) Szóösszevonás: az alapul szolgáló többszavas kapcsolatból nagyobb egységeket őriz meg az új szó. Pl. Egertej, viszlát, Ofotért, Mahart

22 Szóösszerántás és szóalakvegyülés
Szóösszerántás. Az egyik szó elejét a másik szó végével társítjuk. Pl. cső + orr → csőr, tanítás + árasztó → tanár, anyai + dolog → anyag citrom + narancs →citrancs Szóalakvegyülés (kontamináció): két rokon értelmű szó eleje és vége vegyül egy szóvá. Pl. ordít + kiabál → ordibál, csokor + bokréta → csokréta

23 Népetimológia és szándékos szóferdítés
A beszélők a számukra idegen, ismeretlen hangzású, ezért kikövetkezhetetlen elemekből álló szavakat a maguk számára értelmesítik oly módon, hogy már meglévő elemekhez hasonlítják őket Pl. török qara qatna [karakatna] ’fekete madár > kárókatona Orosz fufajka ’vattakabát’ > pufajka Szándékos szóferdítés: nyugdíjas > nyögdíjas; majonéz > majomész vagy majomméz

24 A tulajdonnevek köznevesülése
Bizonyos mértékegységek, találmányok, jellegzetes tárgyak feltalálójukról, használóikról, vagy arról a területről, ahonnan elerjedtek, kapták elnevezésüket. Kisbetűvel írandók, mert tulajdonnévből köznévvé váltak. Pl. watt, jule, volt, garbó, winchester