Dsida Jenő: Így volna szép

Az előadások a következő témára: "Dsida Jenő: Így volna szép"— Előadás másolata:

1 Dsida Jenő: Így volna szép
a hét verse ajánlja Dsida Jenő: Így volna szép telegdy dorottya  11.B Gyakorta érzek S akkor előttem Vagy ha már róluk Olyan különös Áll a nagy titok, Dalt nem is zengek, Kimondhatatlan Amelynek soha Valamit - Nyomára jönni Tudtokra adni Mikor a kezem Nem birok: Csupán azoknak, A rózsafáról Kiket szeretek, Egy szirmot halkan Miért nem szabad S akik szeretnek? Leszakít, Azt a sejtelmes Nem mondom: szóval, Mikor átrezeg Suttogó halált, Csak egy mélységes Egy síró dallam Letépett szirmot Szempillantással, Finom húrjain Szavakba szednem? Egy fénylő könnyel, A zongorának; Miért nem lehet Egy sóhajtással, - Mikor szívemben Azt az örökös S csupán ők tudnák, Harcokat vívnak Borongó, ködös Hogy mit jelent Hatalmas fénnyel Szomorú álmot Ez a rejtélyes Hatalmas árnyak: Papírra vetnem? Titkos beszéd... Mikor a szó Miért nem tudom Mire se jó, Azt a pillantást Így volna édes, Mikor szemem egy Azt a sóhajtó, Így volna szent, Ártatlan fényű Méla akkordot, Így volna szép! Szempárba mélyed; Mit a futó perc Mikor álmodom Szárnyára kapván 1924. február hó 13-án S messzire elhagy Régen elhordott, - A fájó élet; Megrögzíteni, Mikor ujjongva S aztán őrizni Nevet a kék ég, Örökre, csendben? S a szellő mégis Az a sok síró Ezer zizegő Ábrándos érzés Halott levélkét Miért nem ülhet Takarít - Miért nem gyülhet Lelkem mélyére S nem tömörülhet Dalokká bennem? Valamit. trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse