Bme.meggyozes@gmail.com http://www.filozofia.bme.hu Meggyőzéstechnika bme.meggyozes@gmail.com http://www.filozofia.bme.hu.

Az előadások a következő témára: "Bme.meggyozes@gmail.com http://www.filozofia.bme.hu Meggyőzéstechnika bme.meggyozes@gmail.com http://www.filozofia.bme.hu."— Előadás másolata:

1 bme.meggyozes@gmail.com http://www.filozofia.bme.hu
Meggyőzéstechnika

2 Kommunikáció Copyright (c) 2009 Kertész Gergely
Ezt az anyagot a Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt tesszük közzé

3 Bevezető kérdések Mi a kommunikáció elsődleges funkciója, miért kommunikálunk? Mi történik a kommunikáció során?

4 A klasszikus elképzelés
JEL dolog KÖZLŐ CÍMZETT

5

6 Mi a gond a klasszikus elképzeléssel?
Az általunk vizsgálandó kommunikációs jelenségek jelentős része egyáltalán nem a világ leírásának céljával jött létre. Mire vonatkozik a szöveg: „A tárgyalást ezennel megnyitom!” Lehet-e egyáltalán igaz vagy hamis? Az üzenetek csak egy bizonyos értelmezési keretben érthetőek.

7 Miért kommunikálunk? (A szociálpszichológiai szemlélet)
Azért, hogy a világra vonatkozó leírásokat cseréljünk? A szociálpszichológus nézőpontjából a kommunikáció funkciója ennél jóval szélesebben definiálható. A kommunikátor azért kommunikál, hogy szándékainak megfelelő változásokat idézzen elő a társas világban. A társas világ megváltoztatásához pedig egy kiemelt jelentőségű út az emberek mentális állapotának megváltoztatásán át vezet. Ebbe a szemléletbe belefér az is, hogy úgy veszünk rá valakit valamire, hogy az nincs tudatában annak, hogy nekünk ez volt a szándékunk, vagyis ebben a szemléletben a manipláció is kommunikációnak számít (ld. előző óra). A vizsgálódásunk számára NEM lényeges, milyen szavakkal, milyen nyelvtani szerkezettel vagy egyezményes jelrendszerrel (metakommunikáció) valósul meg a kommunikáció.

8 Attitűdök A szociálpszichológia egyik alaptézise, hogy a fejünkben lévő kognitív, affektív és viselkedéses ismeretek kapcsolatban állnak egymással. Attitűd: kognitív reprezentáció, ami összegzi egy attitűdtárggyal kapcsolatos (kognitív, affektív és viselkedéses) értékeléseinket. Bármi lehet attitűdtárgy: személy, csoport, tárgy Egy attitűd értékelési dimenziói: pozitív/semleges/negatív intenzitással bír Az attitűd fogalma többek között az irracionális döntések és a racionális döntésekben jelenlévő irracionális összetevő magyarázatát teszi lehetővé.

9 Az attitűd aspektusai Attitűdtárgy: UFO Érzelmi (affektív) aspektus:
Nem szeretem az ufókat, szorongok már attól is, ha rájuk gondolok, összecsinálom magam, ha meglátok egyet. Megismerésbeli (kognitív) aspektus: Az ufók fején antennák vannak, amik segítségével a gondolataimban olvasnak. Cselekvéses (konatív) aspektus: Ha meglátok egy ufót elszaladok.

10 Attitűdök működése meggyőzési helyzetben
A hosszú távú hatást eredményező kommunikációs aktus sikere annak köszönhető, hogy a kommunikátor tartós attitűdváltozást ér el a célszemélyben. A célszemély a továbbiakban azért fog a kommunikátor szándékainak megfelelően viselkedni, mert az attitűdtárgyat pozitívan/negatívan értékeli. A kommunikátor célja tehát: attitűdváltozás elérése a célszemélyben. A meggyőzés szempontjából fontos kérdés: milyen faktorok befolyásolják az attitűdváltozás mértékét?

11 Attitűdök és meggyőzés
A meggyőzés lehetséges céljai, az attitűd fogalmából kiindulva: Egy attitűd intenzitásának változtatása (elköteleződés mértéke, a hiedelmek elmélyültsége, stb.) Egy attitűd irányának megváltoztatása (+, - értékelés) Egy új attitűd kialakítása a célszemélyben. Egy attitűd megváltoztatására irányuló törekvés indulhat mind a viselkedéses, mind a kognitív, mind az affektív összetevő irányából, de ezek mindig hatással vannak egymásra, így bármi legyen is a befolyásolás kiindulópontja, többféle választ is kaphatunk.

12 A hallgató lehetséges válaszai egy befolyásolási aktus esetén
Cselekvéses (konatív) válasz: a kampány eredményeként a választók a megfelelő helyre teszik az ikszet. Megismerésbeli (kognitív) válasz: a kampány eredményeképpen a választók fel tudják idézni a költségvetés sarokszámait és a kocsmai, valamint családi vitákban érvként tudják használni. Érzelmi (affektív) válasz: a kampány eredményeként a választók bizonyos csoportokkal és attitűdtárgyakkal kapcsolatban érzelmeket fejlesztenek ki. Egyes politikusokat, intézményeket megutálnak, másokat esetleg megkedvelnek.

13 Sikeres kommunikáció a szociálpszichológiában
A sikerességet a szociálpszichológiában a kommunikátor szempontjából értelmezzük. A kommunikátor szempontjából a sikeres kommunikáció feltétele az, hogy a társas világ a szándékainak megfelelően alakuljon, annak eredményeképpen, hogy bizonyos eszközöket használ ennek eléréséhez! Ez nagyjából megfelel a klasszikus retorika felfogásának az érvelések funkciójával kapcsolatban! Ez a hallgatók (beszéd)cselekedeteiben mérhető le (amennyiben a hallgatók a kommunikátor szándékainak megfelelő viselkedéstendenciát mutatnak). A válaszok mérése gyakran nehéz feladat! Könnyen kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy nem tudjuk, tényleg minden úgy alakult-e ahogy akartuk. Sőt az is előfordul, hogy alakultak, de nem tudjuk, hogy a mi eszközeink eredményezték-e a változást. A sikeres kommunikációhoz a hallgatót megfelelő eszköz segítségével kell befolyásolni. Az, hogy egy eszköz megfelelő-e az a hallgató elvárásaitól, belső állapotaitól függ. Honnan tudjuk megfelelő-e az eszköz? Ismerni kell az emberi természetet: ez a pszichológia dolga Ismerni kell konkrét kultúrális és egyéni jellemzőket

14 Attitűdök mérése Közvetlen módszerek: Mindkét módszernél probléma :
Önbeszámoló Felmérés, közvélemény kutatás, mindennapi eszmecsere A pszichológusok attitűdskálákat használnak (kérdésválasz alternatívák) Az attitűdskálák felosztásának lehetnek torzító hatásai (ismerjük azt az érzést, amikor nem tudunk választani a felkínált alternatívák közül) Közvetlen megfigyelés A viselkedés megfigyelése Cselekvési hajlandóságok jelezik az attitűdök irányát és intenzitását. Mindkét módszernél probléma : Az emberek őszinteségét előfeltételezik A megfigyelői paradoxon: az emberek általában igyekeznek jó képet mutatni magukról mások felé. (senki sem akar tudatlan, elmaradott, stb. lenni) Megoldások: Anonimitás

15 Attitűdök mérése Közvetett módszerek: Attitűdök projekciója:
Embereket pl. arra kérnek, hogy híres emberek életének homályos részleteivel kapcsolatos részleteket egészítsenek ki. Melyik igaz? Ronald Reagennek ötös átlaga volt az Euréka egyetemen. Vagy: Ronald Reagennek sosem volt hármasnál jobb átlaga az Euréka egyetemen. Mivel a kérdezettek többsége nem tudja a választ, statisztikai alapon ez a módszer alkalmas lehet egy csoport attitűdjeinek felmérésére. „Hamis vezetékek”: Ha az emberek azt hiszik, hogy hazugságvizsgálóra kötötték őket, általában őszintébben nyilatkoznak. A hazugságvizsgáló azonban maga nem hatékony eszköz, csak az attitűdök intenzitását tudja mérni, és azt sem a legjobb hatásfokkal – legfeljebb segédeszköz lehet. Vannak egyéb hatékonyabb pszichológiai-fiziológiai eszközök is, de ezek inkább csak a kutatók számára elérhetőek.

16 A befogadás pluralitása
Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazt az eseményt két eltérő hallgatóság alapvetően különbözőnek látja? Meglévő attitűdjeink kihatnak arra, hogy mit és hogyan látunk a világból - ez az attitűdök, ismeretszervező funkciója. Az attitűdök befolyásolják, hogy a kommunikációs relációrendszerben az üzenetek mely részeire fogunk odafigyelni, melyiket fogjuk megérteni, feldolgozni és elfogadni. hogy a tapasztalatainkat hogyan értelmezzük.

17 Az attitűdök funkciói Az ismereti funkció A haszonelvű funkció
Minden attitűd hordoz valamilyen reprezentációt a világról és ezáltal segít könnyen, gyorsan felmérni a környezetet. (Kategóriák) Az attitűd ennyiben heurisztikus jelleggel működik. A haszonelvű funkció Segít, hogy cselekvések pozitív kimenetelét elérjük, negatívat elkerüljük. Annyiban kedveljük a tárgyat, amennyiben jutalmat, büntetést eredményez.

18 Az attitűdök funkciói A szociális identitás funkció Az énvédő funkció
Megalapozzák azonosulásunkat/elutasításunkat egyes referenciacsoportokkal kapcsolatban. Általuk fejezzük ki a számunkra fontos értékeket és az énképünket. (személyekhez, csoportokhoz és normákhoz kapcsolódó attitűdök) Az énvédő funkció Elhárító mechanizmusok, bizonyos attitűdök segíthetnek elkerülni nemkívánatos helyzeteket. Pozitív tárgyakhoz való kötődéssel az önbecsülés fenntartását segíthetik.

19 Attitűdök konzisztenciája
A legtöbb tárggyal kapcsolatban több oldalról kapunk információkat. Esetleg az attitűdök aspektusai ellent mondanak egymásnak. (a véradás fontos és jó, de nem bírjuk, ha tűt szúrnak belénk.) Mindamellett általában konzisztenciára törekszünk és jobbára világos iránnyal rendelkező, egyértelmű attitűdjeink vannak. Fontos ugyanakkor, hogy az egyes attitűdtárgyakhoz kapcsolódó tartalmak részben függetlenek egymástól. Rendszerint előfordul, hogy a különböző tárgyakkal kapcs. attitűdjeink egymásnak tartalmilag ellentmondanak, de erről nem is tudunk. Az attitűdök konzisztenciája annak köszönhető, hogy: Információbázisunk általában egyoldalú A különböző információkhoz eltérő súlyokat rendelünk (befogadhatóság, kiugróság) A könnyen felidézhető és hozzáférhető információk hatása nagyobb

20 Pragmatikai szemlélet A kommunikáció cselekvés aspektusa, a verbális kommunikáció alapvető egységei
A pragmatika a jelek és használóik közötti viszonyt vizsgálja. Kérdés: hogyan hat ez a viszony, a (jel)használat módja a nyelvi (és nem csak nyelvi) jelentésre?

21 Pragmatika A kommunikáció cselekvés aspektusa
A pragmatika alapvetően nyelvi megnyilatkozásokat vizsgál. Ezek megértésének feltétele, hogy felismerjük a beszélő szándékát. Egy megnyilatkozásnak általában van propozícionális (leíró) jelentése (formálisan vizsgálható) és mindig van megnyilatkozás jelentése (formálisan nem vizsgálható) A pragmatika tárgya alapvetően a beszédhelyzet, a kommunikációs elvek és a propozícionális jelentés ismeretében kikövetkeztethető jelentés.

22 I. Jakab és a kétértelműség
: A Puskapor-összeesküvés után. I. Jakab, angol király, kötelező hűségesküt ír elő a magukat katolikusnak valló alattvalói számára. Részlet a szövegből: „Mindezeket világosan és őszintén elismerem és megfogadom, az általam kimondott szavaknak megfelelően, és ugyanezen szavak világos és hétköznapi jelentésének és értelmezésének megfelelően, bármiféle ekvivokáció [kétértelmű beszéd], vagy elmebeli és más típusú elhallgatás nélkül.” Vajon mi lehetett az oka egy ennyire különös kitételnek az eskü szövegében ?

23 I. Jakab és a kétértelműség
Az angol jezsuiták egyik elöljárója megírja az Értekezés az ekvivokációról című művét. 1595: egy katolikus úrnő feladja Robert Southwell jezsuita költőt. Azzal vádolják, hogy arra tanít másokat, hogyan tartsanak vissza információt a hatóságoktól. „Az ekvivokáció a[z otthonukban jezsuitákat rejtegető] katolikus háziurak és hölgyek számára hasznosnak vélt védekezési módszer…” „…módok arra, hogyan titkolhatjuk el az igazságot, anélkül, hogy hazudnunk kellene…” (A jezsuiták a lelki üdvüket féltik.) „…a válaszadó fő célja nem az, hogy ténylegesen becsapja a kérdezőt, hanem hogy magát mentse azzal, hogy eltitkol egy igazságot, amit nem szabad elárulnia. Tulajdonképpen ezzel csak hagyjuk, hogy a másik félrevezetődjön, nem mi csapjuk be…” „Rejteget-e ön jezsuitákat?” – „Nem, hacsak rajta nem állok éppen egyen.” (a pincében jezsuiták vannak)

24 Kétértelműség és nyelvelmélet
„Rejteget-e ön jezsuitákat?” – „Nem, hacsak rajta nem állok éppen egyen.” (a pincében jezsuiták vannak) Nincs valami baj a jezsuiták megoldási kísérletével? Mindannyiunk számára világos talán, hogy amennyiben a rejtegető lebukik, a király emberei nem fogják azt mondani, hogy „tulajdonképpen igazat mondott”. Az is kétséges, hogy a módszer Isten számára elfogadható-e. De pontosan mi vele a baj? És vajon miért volt elfogadható az ekvivokáció-tan a korabeli angol katolikusok számára? Az ekvivokáció-tan mögött egy olyan nyelvelmélet állt, ami a nyelv leíró, adatközlő funkcióját helyezte előtérbe, ezért nem tudott számot adni arról a problémáról, amire rákérdezünk.

25 Kétértelműség és nyelvelmélet
Hogy ez mennyire nem volt szerencsés a jezsuitákra nézve sem, azt jól mutatja Jakabnak a puskapor-összeesküvés utáni propagandája: A király egy kétértelmű levél megfejtésével leplezte le a puskaporos összeesküvést, amit később így kommentált: „…azonnal felfogtam benne bizonyos baljós kifejezéseket, hétköznapi mondatszerkezetük ellenére is (és biztos vagyok benne, hogy ezt sem papok, sem egyetemet végzett ügyvédek nem így értelmezték volna)…” Állítólag ehhez isteni sugallatra volt szüksége. Viszont egy király, akit Isten ilyen figyelemre méltat, nyilván az ő kegyelméből uralkodik… Valószínű, hogy egy alternatív, nem kétértelműségben, hanem a felek kooperációjában gondolkodó nyelvelmélet felhasználása az egész helyzetet alapvetően megváltoztatta volna. A kontextus, mint nyilvánosan hozzáférhető támpont, elvette volna a fenti misztikus konklúzió lehetőségét is.

26 Beszédaktusok A beszédaktus-elmélet a nyelvben végrehajtott cselekvés jellegű jelenségekre és azok azonosítására helyezi a hangsúlyt. Eredeti kiindulópontja szerint számos olyan ige van, ami bizonyos feltételek között, szabályok és formulák szerint kimondva cselekedetnek számít. -> Performatív igék -> Performatív megnyilatkozások: „Esküszöm, hogy holnap kész leszek mindennel.” „A tárgyalást ezennel megnyitom!” Ezeket régebben szembeállították a konstatív megnyilatkozásokkal. Ezek leírásnak, megállapításnak, állításnak számítanak. „Béla elkészült a munkával.”, „Hat óra van.” Az első kutatók szerint, ha csak a fenti aktusok (performatívumok) hajtanak végre cselekvést, akkor van néhány nem szükségszerű grammatikai azonosítási ismérve a performatívumnak: Jelen idő, E/1, kijelentő mód: „Megígérem, hogy …”

27 Beszédaktusok A beszédaktusok a verbális kommunikáció egységei. (kb.: mondatok, megnyilatkozások) A beszédaktusok legáltalánosabb célja a hallgató/befogadó mentális állapotának bizonyos irányú megváltoztatása. Attól akinek megígértem, hogy elhozom a könyvét elvárható, hogy számítson a találkozónkra, Akinek elmondtam, hol van a bőrönd, elvárható, hogy tudja, hol van.

28 Beszédaktusok A beszédaktusok a nyelv társadalmi, intézményes-konvencionális területét képviselik. Olyan aktusokat hajtanak végre, amiknek csak az emberi világ szerkezetéből következően van értelmük. 3 aktusra szokás felbontani őket: Lokúciós aktus: valami mondása, a mondat leíró jeletése, propozícionális tartalma tartozik ide. („holnap kész leszek mindennel”) Illokúciós aktus: a lokúciónak illokúciós, cselekvéses jelentése is van. Azt tükrözi, hogy a beszélő minek szánta, milyen fukcióval ruházta fel a kimondott mondatot. („Esküszöm” – konvenció alapján tudom milyen aktusról van szó!) Perlokúciós aktus: arra vonatkozik, hogy a beszédaktus, milyen hatással van a hallgatóra. Az ilyen hatás utólagos leírása lehetséges: „meggyőztem, hogy…”, de explicitté nem lehet tenni, mivel a hatás nem része a konvencionális jelentésnek: „meggyőzöm önt, hogy…”*. (ez legfeljebb vicces, tul. kihívó viselkedést kommunikálna) A perlokúciós aktusok soha nem lehetnek konvencionálisak, minden beszédaktushoz tartozik hatás, ha az aktus sikeres és érvényes volt.

29 A beszédaktusok érvényességi feltételei:
A beszédaktusok, nem igazak vagy hamisak, hanem sikerültek vagy sikerületlenek: Ahogy a normális cselekvésnél, itt is előfordulhatnak hibák, balfogások. érvényesek vagy érvénytelenek: A lokúciónak eleget kell tennie a nyelvtan szabályainak. „Megígérem, hogy aki másnak germe gangesz, hanem maga bele ityma fitye rütyü” – ilyesmit nem lehet megígérni érvényesen, mert szintaktikailag is hibás. A beszédaktus nem lehet tartalmilag ellentmondásos. „Megígérem, hogy tegnap meglátogatlak.” – nincs értelme múltbeli dolgokat ígérni. Meg kell felelni az adott aktus szociális, intézményi viszonyainak. Nem adhatunk parancsot a feletteseineknek. Azt mondhatjuk ugyanakkor, hogy a performatív megnyilatkozások sikerültsége esetén, bizonyos kijelentésekenek igazaknak kell lenniük. Ahhoz, hogy megígérjek valamit pl.: ki kell mondanom egy bizonyos formulát, egy bizonyos helyzetben. Ha az ezt az eseményt leíró mondatok igazak, az ígérés aktusa sikeres volt.

30 Beszédaktusok Sajnos azonban a grammatikai ismérvek és lexikai konvenciók nem szükséges és elégséges feltételei annak, hogy valami performatív megnyilatkozás legyen. Sőt egyértelmű, hogy a nyelvi és/vagy formális szempontok csak a performatívumok, nyelvi cselekvések egy maghatározott, szűk körét választják ki! Van aki egyenesen azt gondolja, hogy a konvenciók és szabályok nyelvi osztályai egyáltalán nem is segítenek az azonosításban: „Azok a feltételek, amelyek mellett egy megnyilatkozás egy adott beszédaktust fejez ki, nem nyelvi feltételek, hanem a kommunikáció általános elveivel függenek össze” (Kiefer Ferenc) Egyértelmű azonban, hogy az expliciten megjelenő performatív igék, nyelvi konvenciókkal jelzik a beszédaktusokat. Ez a probléma akkor vetődik fel, ha szembesülünk azzal, hogy vannak nem explicit beszédaktusok. Ezek felismerésében nem segítenek konvencionális jelentésű szavak, stb.

31 Beszédaktusok Nem explicit beszédaktus:
„A kutya harap.” -> explicitté lehet tenni. De honnan tudjuk, hogy azzá kell-e tenni, és pontosan milyen sugallt, vagy másodlagos jelentésben? Nem explicit, indirekt beszédaktus: „Ígérem, hogy ha eltörsz valamit, akkor bajba kerülsz!” -> ua., mint a nem explicit, csak itt egy performatív igén keresztül jutunk a suggallathoz. Explicitté nem tehető beszédaktus: „Én ezúton megsértem önt”* - Sokféleképpen meg lehet valakit sérteni, de explicit formában az aktus nem is működik. Azonkívül a konstatívumok (leíró állítások) is végrehajtanak beszédaktust, az állítás, az állítás igazsága melletti elköteleződés kimondatlan aktusát! Minden leírás beszédaktus, de nem minden beszédaktus leírás. Ezek miatt a jelenségek miatt a beszédaktusok grammatikai jelezhetősége tehát lényegtelenné válik. De valahogyan mégiscsak eljutunk ezekhez a jelentésekhez is! Hogyan?

32 A kétértelműség problémája és a pragmatika:
Honnan tudjuk mit jelenthet? „béla a hajón gondolkodik”, „our mothers bore us” (1) ezek két jelentéssel eleve rendelkező mondatok „az volt a hab a tortán, amikor 10 kilóméter után kiderült, másfelé kellett volna kanyarodni az elágazásnál.” „Ja Béla, jól megvan, szereti a munkahelyét és még nem csukták le.” „Hálót fon az est, a nagy, barna pók ” (2) csak a kontextus függvényében értelmezhető mondatok, csak ez alapján bontható ki, mit suggal az, aki kimondja őket, a szószerinti jeletésük egyértelmű. (1) konvenció alapján (2) KONTEXTUSBÓL !

33 A társalgás logikája, jelentések a kontextus függvényében
Implikatúra (célzás, sugallás): „amit B implikál, más, mint amit B mond” Példa: (A mondja C-nek B-ről): „jól van, szereti a kollégákat és még nem került börtönbe” A „mond” esetében a kimondott szavak szószerinti jelen-tése értendő. Amit valaki implikál, azt nem „mond”-ja. A kétértelműség esete Grice szerint egyértelműen megkülönböztethető az implikálás esetétől. A kétértelmű megnyilatkozás két értelme külön-külön, önmagában a szószerinti jelentés szférájába esik. („Béla a hajón gondolkodik”)

34 TÁRSALGÁSI IMPLIKATÚRA
Társalgás logikája TÁRSALGÁSI IMPLIKATÚRA A társalgás közös erőfeszítés, közös célt feltételez. Ez alapján mindig vannak olyan lépések, amelyek aktuálisan ehhez képest nem odaillőek. Ahhoz, hogy ez igaz legyen szükséges egy általános elv, amit a társalgás résztvevői várhatóan követnek. Általános elv: EGYÜTTMŰKÖDÉSI ALAPELV, melynek speciális maximákat rendelhetünk alá: mennyiség (ne adjunk túl kevés, vagy túl sok információt) minőség (amit mondunk, ne legyen hamis, legyen empirikusan alátámasztható) relevancia (arról beszéljünk, amiről szó van) modor (kerüljük a homályosságot, kétértelműséget, törekedjünk tömörségre, rendezettségre)

35 Társalgás logikája A társalgási implikátum levezetése:
„A” társalgásilag implikálja „q”-t, „p”-t mondva akkor, ha: „A” követi a maximákat. szerinte „q” kell ahhoz, hogy „p” mondását (1)-el összhangba hozza. (p=„hab a tortán”, q=„a legjobb rész”) „A” szerint „B” kompetenciája tartalmazza (2) feltételezését. A fenti típusú levezetéshez támaszkodni kell: a szószerinti, konvencionális jelentésre a maximákra kontextusra, körülményekre tudni kell, hogy minden releváns információ hozzáférhető minden résztvevő számára Ilyen módszerrel ismerjük fel a suggalt fenyegetés, metafora, irónia, stb. eseteit. „A kutya harap” , „Béla egy harcidisznó”, „Józsi egy igaz barát, végülis csak a TV-t lopta el, a bútoraimat itt hagyta.”

36 Az angol jezsuiták kontextusban
Most már talán világos, hogy mi volt az ekvivokáció-tan hibája! Abban a társalgásban, ahol elhangzik: „Rejteget-e ön jezsuitákat?” „Nem, hacsak rajta nem állok éppen egyen.” a másik fél számára úgy jelenik meg a mondat, mint amivel a házigazda viccel. Megsérti a mennyiség maximáját, fölöslegesen felhívja a figyelmet egy nyilvánvaló állapotra, miszerint ő nem áll egyetlen jezsuitán sem. Legalábbis ez az, ami a beszélő szándékaként megjelenik a hallgató számára! A kommunikátor ezzel tisztában van, tudja, hogy milyen hatást fog kiváltani adott kontextusban a kimondott mondat! És azt is tudja, hogy ezzel félrevezeti a másikat! Ebben az értelemben a jezsuiták eljárása manipuláció!

37 Mikor kommunikálunk a pragmatikai szemléletben?
A korábban jelzett szociálpszichológiai megközelítéssel ellenkező intuíció szerint, ha valakit manipulálunk, akkor kommunikációs céljainkra való tekintettel nem kommunikálunk az illetővel. A kommunikáció feltétele a társalgás logikája felől nézve eszerint egyfajta kölcsönösség, a valódi kommunikációhoz a feleknek nyíltan felismerhetővé kell tenniük a céljaikat, nyílt kooperációt kell folytatniuk. Egy megnyilatkozás, akkor kommunikációs kísérlet, ha: A beszélőnek megnyilatkozásával szándékában áll egy adott hatást kiváltani. A beszélőnek szándékában áll, hogy az előbbi (1) szándékot a hallgató felismerje. A beszélőnek az is szándékában áll, hogy a (2) szándék szerepet játsszon az (1) szándék felismerésében. Ha valami úgy vált ki belőlünk egy hitet, hogy nem ismerünk fel a hit kiváltására irányuló szándékot, akkor nem veszünk részt kommunikációban. Az ásítás pl. nem kommunikál, hanem álmosságot jelez indexikus módon. Ha én azért adok valakinek információkat, mondok el neki egy történetet, mert tudom, hogy ez majd így vagy úgy fogja őt befolyásolni, akkor a nyilvános kommunikációs szándékaim mellett, ami alapján kommunikálok vele, van egy rejtett, a másik számára nem nyilvánvaló szándékom, valódi szándékom, amiről nem kommunikálok vele, aminek a tekintetében nem folytatunk kooperációt. Ekkor manipulálom az illetőt! A hazugság esetében lehet a felismert szándék egy állítás megtétele, informálás, de a másik fél által felismert kommunikációs cél ellentétben áll a kommunikátor valódi szándékával! A hazugság „félrevezet” a valódi szándékokra való tekintettel.