Gazdasági–funkcionális városfogalom

Az előadások a következő témára: "Gazdasági–funkcionális városfogalom"— Előadás másolata:

1 Gazdasági–funkcionális városfogalom
dr. Jeney László egyetemi docens Terület és településfejlesztés III. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2018/2019, I. félév BCE Geo Intézet

2 A városfogalom földrajzi, időbeni és tudományterületenkénti eltérései
2

3 A város fogalma Település: lakóhely és munkahely egysége
Magányos település: tanya (nem önálló, a város külterületének része) Csoportos település: falu és város Városok általános eltérései a falvaktól: Szerepköreik (funkcióik): „fontos” helyek Demográfiai sajátosságaik: nagyobb népesség, népsűrűség, heterogén társadalom Külső megjelenés: zsúfoltsághoz alkalmazkodó Nincs egységes hivatalos városfogalom-definíció, változik: Térben, földrajzi helyenként/kultúránként Időben: történelmi korszakonként Tudományterületenként 3

4 1. A városok meghatározásának helyi/földrajzi különbségei
Társadalmanként eltérő méretű városok, függ Természeti adottságoktól Rendelkezésre álló építőanyagtól Gazdálkodási formától Falu–város elkülönítés alapja eltérő Elmaradottabb országok: falvakban meghatározó még a mezőgazdaság  gazdasági szerkezet (agrárium súlya) az alapja Fejlett világ: falvakban sem a mezőgazdaság a meghatározó  népsűrűség az alapja Országonként eltérő kritikus népességszám a városok meghatározásához Skandinávia: pár száz fő Ázsia egyes országai: több 10 ezer fő 4

5 2. Városfogalom időbeli változása – hosszú távon
feudális város meghatározói modern város meghatározó látható elemek Városfal Egyházi és világi elöljáróságok székhelyének védelmére Etimológiailag vár  város, német vár („Burg”)  városlakó polgár („Bürger”) Város fizimiskájának látható eleme szemben Városfalak veszítenek jelentőségükből Városok túlnőttek városfalaikon Várfalak nem alkalmasak a modern kori hadviselésre Zsúfoltság  magas laksűrűség + felfelé terjeszkedő városépítészet (felhőkarcolók)  városok fizimiskájának látható eleme (várfal helyett) nem látható elemek Szabadságjogok Paradox: fallal elzárt polgárok szabadok Függetlenség a földesúri kötöttségektől: „a városi levegő szabaddá tesz” Középkori rendi társadalom: (főleg szabad királyi) városi jogállás óriási jelentősége: többletjogok: adózási, kereskedelem, bíráskodás Polgárosodó társadalom  előjogok is veszítenek jelentőségükből Rendi társadalmi hagyománnyal nem rendelkező Újvilág: kritikus népesség száma (királyi vagy földesúri adományozáson alapuló jogcím helyett) Globalizáció, fogyasztói társadalom  fogyasztói kultúra a meghatározó 5

6 2. Városfogalom időbeli változása – rövid távon
Hazai várossá nyilvánítási gyakorlat Szocializmus: városi rang előnyös  visszafogottabb várossá nyilvánítás Kedvezőbb pozíció az állami támogatásoknál Intézmények, magasabb szintű tanácsi és párt szervek elhelyezése 1970: legkisebb város is kb. 10 ezer fő – Szigetvár 1985: OTK hatályon kívül kerülése, hátrányosabb térségek felé forduló településpolitika  lazább feltételekhez kötött várossá nyilvánítás  „városi boom” 1990 után (2012: 328db) Falvak átlagnépessége, intézmény-ellátottsága kisebb 2012: 185 db 10 ezer fő alatti város, legkisebb ezer fő alatti – Pálháza  városhoz társított népességnagyság lecsökkent A városállomány és a várossá nyilvánítások Magyarországon 1885–2010 között 6

7 3. Tudományterületenként eltérő megközelítések a városokkal kapcsolatban
Városokkal foglalkozó tudományterületek sem egységesek A falvaktól (vagy vidéktől) megkülönböztető tartalmi jegyek szakterületenként eltérőek Földrajz: központi szerepkörök Közigazgatás: városi jogállás Szociológia: társadalmi összetétel: multikulturális + polarizált Városépítészet/urbanisztika: sűrűbben beépített településszövet + felfelé terjeszkedés Demográfia: népességszáma, -sűrűség 7

8 Gazdasági–funkcionális városfogalom
8

9 Városok ismérvei Szerepköreik  gazdasági–funkcionális városfogalom
Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök A mezőgazdaság szerény jelentősége Demográfiai sajátosságaik  társadalmi–statisztikai városfogalom Nagyobb népességszám Nagyobb népsűrűség Külső megjelenésük  településképi–urbanisztikai városfogalom Sűrűbb beépítés Nagyobb átlagszintszám Jelentőségük koronként változó, de: többségük jellemzően ma is releváns városi sajátosság 9

10 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 10

11 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom
Időszak Meghatározó gazdasági jellemző Falvaktól megkülönböztető városi jellemző Falu Város 1. Urbanizáció története kezdetén Agrárkarakter Tevékenységek sokszínűsége, funkcióbőség 2. Ipari forradalom után Ipari jelleg Gazdasági szerkezet (mg-on kívüli ágazatok aránya) 3. Ma, fejlett világban Szolgáltatások Magasabb szintű, központi szerepkörű intézmények 11

12 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 12

13 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Legfontosabb városi sajátosság: szerepkörök mennyisége, minősége Településhálózatban betöltött sokféle szerepkör, tevékenység (pl. eü, oktatás, kereskedelem) Nagyobb számú szerepkör (pl. több általános iskolai férőhely) Magasabb szintű szerepkör, központi funkció (pl. középiskola is) Funkcióbőség: falvak és városok eltérő adottságú földrajzi fekvésétől, környezetük helyi és helyzeti energiáitól függ 13

14 Falusi gazdaság: egy gazdasági tevékenység dominanciája
Egy helyi energia  adott karakterű falu Jó termőtalaj vagy mezőgazdasági szempontból elegendő vízmennyiség  agrárfalvak Gazdaságilag hasznosítható ásványkincs  bányászfalvak Gyógyvíz  üdülőfalvak Újkőkorszaktól: kőszerszámok ( szilárd hajlék + földművelés)  letelepedés: leginkább agrárium (ritkábban: bányászfalvak stb.) Napjainkban: szolgáltató ágazatok (pl. üdülőfalvak) De: falvak sem monofunkcionálisak Pl. lakófunkció is Alapfokú szerepkörök is (oktatási, kulturális, egészségügyi, közigazgatási stb.) 14

15 Városi gazdaság: többféle szerepkör
Helyi helyett/mellett (magasabb rendű) helyzeti energia  tér kitüntetett pontjain: városok (pl. eltérő tájak találkozási zónája) Tér kitüntetett pontja: piac  kereskedelmi szerepkör Felvevőpiac előnye  kézműipari, kisipari szerepkör Népszerű piactér (görög agóra, római fórum, középkori piactér): szórakoztatás, templom, uralkodói palota  fontos kulturális, vallási és politikai vezető szerepkör Stratégiailag fontos szerep: katonaság, várfal (megkülönböztető látványelem)  védelmi szerepkör Hagyományosan meghatározó jelentőségű tehát a városokban előforduló tevékenységek sokszínűsége Falvakban általában csak néhány funkció Városok a különböző szolgáltatások széles skálája 15

16 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Nem csak a szolgáltatási funkciók mennyiségében, hanem azok minőségében is alapvető különbség figyelhető meg a falvak és a városok között Falvak: általában kizárólag csupán alapfunkciók (pl. általános iskola, orvosi rendelő, kisbolt vagy rendőrőrs) jellemzőek Városok az alapellátás mellett központi funkcióknak is otthont adnak (pl. középiskola, kórház, áruház vagy rendőrkapitányság) Számos ellátótevékenység (oktatás, egészségügy, kereskedelem, rendvédelem) intézményhálózata hierarchikus elrendeződésű Egyes szintekhez különböző intézménytípusok tartoznak (pl. az oktatásban óvoda, általános iskola, középiskola, egyetem) Egyes települések különböző hierarchiaszintű intézményeknek adnak otthont Befogadott intézmények alapján maguk a települések is hierarchiába rendezhetők  maga a településhálózat is hierarchikus felépítésű Hierarchia felső szintjein elhelyezkedő a városokra a vezető, központi szerepkörök jellemzők 16

17 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Funkcionális városfogalom: egyes országok (pl. k-köz-eu többsége): a városok hivatalos meghatározása Központi funkciók léte Saját népességük mellett a környező falvak lakóit is ellátják áruval és szolgáltatásokkal Várost komplex mutatók alapján funkcionális értelemben különítik el a falutól Városi jogállás megítélésében különösen fontos: megfelelő mennyiségű és minőségű központi szerepkört biztosító intézmény megléte vagy az infrastruktúra fejlettsége Mo: kritériumrendszer egyre engedékenyebbé vált  várossá nyilvánítás szabályainak kiürülése  városállományunk „felhígulása” A városok központi szerepköreik szerinti meghatározásának egységes nemzetközi alkalmazásánál alapvető nehézség Városi jelleghez kötött funkciók, intézmények és kommunális ellátások kritikus szintje és köre társadalmanként eltérhet Technikai fejlődéssel és fogyasztási szokásokkal párhuzamosan az elvárt központi funkciók időben is gyorsan változnak 17

18 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 18

19 Ipari forradalom után: ipari bázisú városi gazdaság
Ipari forradalom: városok meghatározói a mezőgazdaságon kívüli ágazatok Tevékenységi sokszínűségük mellett modern városok gazdasági arculata is eltér az agrárkarakterű falvaktól Város: munkaerőigényes gyáripari termelés otthona Gyárak vonzották a népességet: társadalmi mobilitás (lakosság mg-ból iparba vándorlása)  földrajzi migráció (faluból városba áramlás) is Népesség is vonzotta a gyárakat: metropoliszok: óriási felvevőpiacok  nagyszériás fordista tömegtermelés ideális telephelyei Iparosodottság, városodottság a gazdasági fejlettség, modernitás fokmérője Város: ipari dominancia, de nem monofunkcionális  lakossági köz- és magánszolgáltatások is (pl. közl, okt, eü, közig, rendészet, kommunális és kult) Zsúfolttá váló nagyváros működtetése megkövetelte Technikai fejlődés pedig lehetővé is tette 19

20 Szolgáltatás bázisú posztmodern városi gazdaságok a fejlett világban
XX. sz. második fele, fejlett világ: bányászat és nehézipar válsága Jóléti társadalmak: erősödő munkásszakszervezetek Kimerülő ipari nyersanyagforrások Erősödő környezettudatosság, anyagtakarékos technikai innovációk (miniatürizáció) Fejlődő világ, mint piaci versenytárs megerősödése Paradigmaváltás: Posztmodern városokban továbbra is a mezőgazdaságon kívüli tevékenységek jellemzőek De ipar helyett a szolgáltató ágazatok (dezindusztrializáció vagy tercierizáció) Inkább kisszériás, környezettudatosabb posztfordista ipari termelés Újabb tercier és kvaterner szolgáltató, ún. „kreatív” ágazatok is (pl. pénzügyi, kutatás–fejlesztési, művészeti, szórakoztató, turisztikai vagy hírközlési tevékenységek) Információs társadalomba intenzíven bekapcsolódó városok: információáramlás elosztó központjai (hub-jai) 20

21 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége
Korábbi központi piactér továbbra is megmaradt a városban (Time Square, Broadway, Wall Street, City of London) De tevékenységi köre a kor igényének megfelelően átalakult III. évezred: a városi gazdaságokra a szolgáltatások nagyon színes, sokoldalú keveredése jellemző De globalizálódó világban egyes városok közötti egyedi különbségek részben el is halványultak 21

22 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége
Agrárium alacsony súlyának figyelembe vétele a városok meghatározásánál leginkább napjainkban már csak a fejlődő világban releváns India kritikus 5000 fős népességszám 400 fő/km2-es népsűrűség férfi munkavállalók legalább 75 %-a a nem mezőgazdasági szektorokban dolgozik Fejlett világ: agráriumon kívüli ágazatok gazdasági aránya ma már kevésbé mérvadó a városok definiálásában Tercier ágazatok nem csak a városi hanem a vidéki gazdaságokban is teret hódítanak OECD (fejlett országok): vidéki térségeiben is átlagosan mindössze 14 % az agrárkeresők aránya 22