Egyéni – társadalmi döntés

Az előadások a következő témára: "Egyéni – társadalmi döntés"— Előadás másolata:

1 Egyéni – társadalmi döntés

2 A választás elmélete Condorcet: a kollektív választási preferenciák lehetnek ciklikusak (tehát nem tranzitívek), még akkor is, ha az egyéni választási preferenciák nem azok Arrow: Nem lehetséges olyan kollektív preferenciarendezés (társadalmi jóléti függvény), amely egyszerre kielégítené a társadalmi preferenciák összes követelményét Buchanan: kifejtette az egyéni piaci döntés és a szavazáskor hozott döntés közötti különbséget

3 Marquis de Condorcet, Marie Jean Antoine Nicolas de Caritat (1743-1794)
Francia matematikus (háromtest-probléma, integrálszámítás) 1769-ben a francia Akadémia tagjává választották, később más európai akadémiák tagja is lett 1774-ben Jacques Turgot hatására a politikai problémák felé fordult 1785: Essai sur l’application de l'analyse á la probabilité des décisions rendues á la pluralité des voix (Essay on the application of analysis to the probability of majority decisions) 1789-ben vezető szerepet játszott a forradalomban, független, de a girondistákhoz sorolják (alkotmánytervezete a girondista alkotmány) XVI. Lajos kivégzése ellen beszélt 1793-ban letartóztatási parancsot adtak ki ellene 1794-ben, rejtőzködése alatt írta Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története c. művét

4 Gazdaságpolitikai elvei
A fiziokraták laissez faire (korlátlan szabadverseny) elvének egyik legkövetkezetesebb képviselője Szerinte az állami paternalizmus szolgaszelleművé teszi a népet „A szabad kereskedelmet korlátozó, tiltó törvények hozzászoktatják a népet ahhoz, hogy a kormányzat látja el őket gabonával, ami egyrészt tönkreteszi a mezőgazdaságot, másrészt az állammal szembeni kritikátlan engedelmességre szoktat.” A szabadkereskedelem számára a személyes szabadság paradigmája volt Ludassy Mária A szabadság szószólója Marie de Caritat Condorcet, História 1998/08.

5 Fiziokraták Franciaországban a XVIII. sz. második felében kialakult közgazdaságtani iskola és gazdaságpolitikai irányzat neve A gazdaság forrását a forgalomban és kiváltképpen a külkereskedelemben kereső merkantilistákkal vitatkozva, ellenezték a gazdaságba történő állami beavatkozást A gazdagság forrásaként a termelést (amin csak mezőgazdaságot értettek) jelölték meg Erre alapozták azt a követelésüket, hogy az állam a földbirtokosokat adóztassa s ne a gyárosokat A fiziokraták a felvilágosodás képviselői a közgazdaságtanban, nézeteik a polgárság objektív érdekeit tükrözték

6 Condorcet a fiziokratákról
Szerinte az, hogy a laissez-faire elméletét nem sikerült elfogadhatóvá tenni, részben a fiziokraták hibája: Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története : „csupán kevés hívet tudtak szerezni tanításuknak, s bár az embereket elrettentették általánosságban mozgó elveik és tételeik merevségével, s jóllehet ők maguk ártottak ügyüknek azzal, hogy homályos és dogmatikus nyelvet használtak, hogy a kereskedelem szabadságának érdekében túlságosan is megfeledkezni látszottak a politikai szabadság érdekeiről, s ellentmondást nem tűrő, túlzottan oktató hangnemben adták elő rendszerük […] egyes tételeit” (Condorcet ) Condorcet, Marie Jean Antoine Nicolas de Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története. Ford. Pődör László; előszó, jegyzetek Ludassy Mária. Budapest Gondolat. Ludassy Mária (2012). A jövő nemzedékek iránti felelősség. Condorcet koncepciója. Magyar Filozófiai Szemle 2012 (3): 9-14.

7 Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története I
Condorcet 1793–94-ben, a jakobinus terror elől bujdokolva írt alapművében összefoglalta filozófustársai történelmi küldetését „Sohasem szűnve meg követelni az ész függetlenségét, az írás szabadságát mint az emberi nem jogát és boldogulásának zálogát, fáradhatatlan eréllyel szállva szembe a fanatizmus és a zsarnokság minden bűnével, üldözve a vallásban, a közigazgatásban, az erkölcsökben és a törvényekben mindezt, ami az elnyomás, a kegyetlenség és a barbárság bélyegét hordja magán, a természet nevében az emberi vér tiszteletét parancsolva a királyoknak, engesztelhetetlen eréllyel szemükre hányva azt a sok vérontást, háborút és kínszenvedést, amelyet kapzsiságuk vagy nagyravágyásuk zúdított az emberiségre, csatakiáltásul e jelszavakat hangoztatva: értelem, türelem, emberiesség.” Rubicon, Ludassy Mária: Mi a felvilágosodás?

8 Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története II
Condorcet a történelmi haladás fő forrásának és egyben kritériumának az emberi értelem fejlődését tekintette Ezen értékrend alapján a világtörténelem kiemelkedő stációja a görög demokrácia, nemcsak politikai berendezkedése folytán, hanem mert megvalósult a racionális érvelésnek a bizonyítási eljárásban egyedüli tekintélyként történő elfogadása Nem az számít, hogy ki mond valamit, hanem hogy milyen argumentumokkal képes alátámasztani mondanivalóját: a filozófia előfeltétele az érvelők elvi egyenrangúságát kimondó demokratikus elv. Condorcet szerint az újkorban Descartes módszeres kételye a világtörténelmi korszakhatár, azaz a minden tradicionális tekintélyt és szentségként tisztelt szokást az értelem ítélőszéke elé citáló s ott esetleg könnyűnek találó kritikai attitűd emancipálta az embert a „tekintély járma alól”

9 Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története III
„Rájöttek, hogy az emberek politikai közösségekbe tömörülésének egyetlen célja a természetes jogok megőrzése volt, és hogy a társadalmi élet művészete csak az emberi jogok megőrzésének a legteljesebb egyenlőségben a legszélesebb rétegekre kiterjedő biztosítása lehet. Megértették, hogy mivel az egyes embereket megillető jogok biztosításának módjait és eszközeit minden társadalomban azonos szabályoknak kell irányítaniuk, ezeknek az eszközöknek a megválasztása, e szabályoknak a megállapítása felett nem dönthet más, csak az illető társadalom tagjainak többsége, az egyes ember az ilyen döntés közben csak úgy tudja érvényesíteni a saját igazát, ha a többi embertársáét alárendeli neki, ezért a többség akarata az egyetlen jellemző jegye az igazságnak, amelyet mindenki elfogadhat az egyenlőség megsértése nélkül.” „Minden ember ténylegesen eleve elkötelezheti magát a többség akarata mellett, amely ilyen formán az összes ember akarata lesz, ám csak magát kötelezheti el: sőt még ez az elkötelezettség is csak annyiban áll fenn, amennyiben a többség, miután egyszer elismerte az ő egyéni jogait, később sem sérti meg azokat.” Ludassy Mária: A jövő nemzedékek iránti felelősség

10 Többségi döntés – kisebbségi jogok
Condorcet emberi-jogi liberalizmusa világosan elhatárolódik a kisebbségi jogokat sértő antiliberális demokráciafelfogástól - "a többség zsarnokságától", és a legtöbb liberális számára elfogadható haszonelvű koncepcióktól is Az amerikai forradalomról szóló írásában: „Még a polgárok egyhangú döntése sem – ha csak egyetlen kivétel van - kényszerítheti azt, aki nem csatlakozott ehhez a döntéshez, hogy saját racionális meggyőződése ellenére cselekedjék.” Az emberi jogok azok jogait is védik, akik elvetik az emberi jogok elveit Így az egyházi javak kárpótlás nélküli kisajátításának elvi ellenzője lett az antiklerikális filozófus

11 Halálbüntetés ellen Condorcet a halálbüntetés eltörléséért küzdött
Az alkotmányvitában a magántulajdon sérthetetlenségét a személyes szabadság garanciájának tekintette Figyelmeztetett arra, hogy az állami beavatkozás a személyes tulajdonba a magánszféra megsemmisítését, az egész magánélet állami ellenőrzését vonja maga után, tehát a személyes szabadság végét jelenti Rubicon, Ludassy Mária: Robespierre. Az erényes forradalmár

12 Közoktatási tervezet I
„Az oktatás célja nem az, hogy készen kapott törvények csodálatára késztesse az embereket, hanem hogy képessé tegye őket a törvények kritikájára és kijavítására. Nem az az oktatás célja, hogy az eljövendő nemzedékeket alávesse a megelőző generációk szellemiségének, hanem hogy állandóan fokozódó felvilágosításával minden nemzedéket képessé tegyen arra, hogy kizárólag a saját értelmének engedelmeskedjék.” Ludassy Mária:

13 Közoktatási tervezet II
„A véleményszabadság illuzórikus lesz, ha a társadalom diktálja az eljövendő nemzedékeknek, hogy mit kell hinniük. Az, aki belépvén a társadalomba olyan készen kapott véleményeket hoz magával, melyet a nevelés oltott beléje, többé nem szabad ember, hanem nevelői rabszolgája, s láncait annál nehezebb összetörni, mivel nem is érzi azokat, azt hiszi, hogy saját belátása szerint cselekszik, midőn mások diktálnak neki. Azt mondják talán, hogy akkor sem szabadabb, ha családja véleményét fogadja el. Ám a családi vélemények nem ugyanazok minden polgár számára; mindenki hamarosan észreveszi, hogy hite nem általánosan elfogadott hit, s hamar megtanulja, hogy kételkedjen a készen kapott hitvilágban.”

14 Közoktatási tervezet III
„A közhatalomnak a közoktatás ellátására kell korlátozódnia, és a családokra kell bíznia a nevelés többi elemét.” „Másképp miképpen védekezhetnének a tekintély csalásai ellen? Hogyan védekeznének azon hatalom csábításával szemben, amely Isten vagy a Haza nevében bűnbe akarja vinni őket, amely az igazság nevében rablóháborúba, a szabadság nevében zsarnokságba, az egyenlőség és az emberiesség nevében barbárságba taszítaná?” „Az Akadémia és az egyetem elleni támadások azok érdekét szolgálják, akik uralkodni akarnak az emberek véleménye felett, hogy magukon az embereken uralkodhassanak, s meg akarják semmisíteni azokat a független társulásokat, melyek céljuk útjában állnak. ”

15 Közoktatási tervezet IV
„Aki nem tud írni, vagy nem tud számolni, teljesen kiszolgáltatott a képzettebb embernek; ténylegesen sohasem lehet egyenrangú azzal, akinek műveltsége nagyobb áttekintést ad; aki nem ismeri jogait, élni sem tud velük ugyanúgy, mint aki tisztában van gazdasági és politikai jogaival.” „Ha egy általános és egyenlő oktatás közelíti egymáshoz az embereket, a felvilágosodás egyenlőtlen fejlődése megszűnik a nemzetek közti háborúság forrása lenni, miképpen egyazon nép különböző osztályai közötti harcé is, az egymást kölcsönösen kiegészítő szükségletek és szolgáltatások testvéri kötelékével fűzi össze a népeket, a közös boldogulás reményével az osztályokat.”

16 Közoktatási tervezet V
„Amilyen mértékben a manufaktúrák tökéletesednek, a munkaműveletek annál inkább egyszerű részműveletekre oszlanak, akképpen, hogy az egyes embert kevés számú, egyszerű, mechanikus mozdulatra redukálják; így a munkás munkáját mind pontosabban és hatékonyabban végzi, de olyan áron, hogy az teljesen gépies szokássá válik, s a monoton mozdulatok közepette szelleme szinte teljesen megszűnik működni. Ekképpen a mesterségek tökéletesedése az emberi nem egy része számára az elhülyülés forrása lehet, a legmegalázóbb egyenlőtlenség okává válik, hacsak ezen osztály mind szélesebb körű műveltsége nem képes ellensúlyozni mindennapi munkája kikerülhetetlen monotóniáját.” „Az a legszabadabb ország, melyben a közfunkciók legnagyobb részét képesek azok is ellátni, akik csupán a kötelező közoktatásban részesültek.”

17 A nők polgári jogairól I
1790. július 3-án a Journal de la Société de 1789 című lapban megjelentette A nők polgárjoggal való felruházásáról című cikkét: „Talán nem szegjük meg a jogok egyenlőségének az elvét, amikor a nők polgárjogokból való kizárásával csendesen megfosztjuk az emberi faj felét attól, hogy részt vegyen a törvények kialakításában? Kell-e meggyőzőbb bizonyíték a megszokásnak még a felvilágosult férfiak felett is gyakorolt hatalmáról, amikor azt látjuk, hogy három-négyszáz jogfosztott férfi érdekében felidézik a jogi egyenlőség elvét, tizenkétmillió nőről pedig egyszerűen megfeledkeznek?” Rubicon, Hahner Péter: A francia forradalom és a nők

18 A nők polgári jogairól II
„Lehet-e a jogegyenlőség elvének felháborítóbb megsértése, midőn az emberi nem felét kihagyják a jogalkotásból, a politikai társadalom alkotmányából? Van-e az előítéletek erejének nagyobb bizonyítéka, mint hogy a jogegyenlőség azon élharcosai, akik elszántan küzdenek néhány tucat ember polgári jogaiért, elfeledkeznek 12 millió francia képtelen jogfosztottságáról?” (színészek)

19 Condorcet esküdtszék-elmélete
Essay on the application of analysis to the probability of majority decisions (1785) Feltevések: Többségi szavazással akar egy csoport döntést hozni Két lehetséges kimenetel, ezek közül az egyik helyes Mindenki 𝑝 valószínűséggel szavaz a helyes döntésre Hány szavazó legyen? Ha 𝑝>1/2: minél több szavazó van, annál nagyobb a valószínűsége (1-hez tart) a helyes döntésnek Ha 𝑝<1/2: minél több szavazó van, annál kisebb a valószínűsége (0-hoz tart) a helyes döntésnek

20 Condorcet-paradoxon A tranzitivitás nem érvényesül
1. szavazó 2. szavazó 3. szavazó A szavazók A B C preferencia- sorrendje A tranzitivitás nem érvényesül Ha A győzne, C-t két szavazó is jobban preferálja Ha B …

21 Borda módszere Jean Charles de Borda, 1770 (matematikus) Győztes: A
1. szavazó 2. szavazó 3. szavazó 4. szavazó 5. szavazó 3 A B D 2 C 1

22 Condorcet-győztes Az összes páronkénti választást többségi szabály szerint megnyerő jelölt Győztes: D 1. szavazó 2. szavazó 3. szavazó 4. szavazó 5. szavazó 1. A B D 2. C 3. 4. A – B: 4−1 B – A: 1−4 C – A: 1−4 D – A: 3−2 A – C: 4−1 B – C: 2−3 C – B: 3−2 D – B: 3−2 A – D: 2−3 B – D: 2−3 C – D: 2−3 D – C: 3−2

23 Condorcet-paradoxon Mindenkinek van saját preferencialistája
Ennek alapján el kell jutni a közösségi preferenciához A szavazási mechanizmus révén kialakított kollektív (társadalmi) preferencia lehet ciklikus (nem tranzitív), annak ellenére, hogy minden egyedi preferencia tranzitív 1. szavazó A C D B

24 Nem tranzitív preferenciarendszer
1. A B C 2. 3. A – B: 33−27 B – A: 27−33 C – A: 35−25 A – C: 25−35 B – C: 42−18 C – B: 18−42

25 Szavazási rendszerek vizsgálati kritériumai
Többségi kr.: ha létezik egy jelöltet támogató többség, győz-e ez a jelölt mindig, ha a többség őszintén szavaz? Condorcet-kr.: Ha a jelölt páronként mindenki másnál jobb, győz-e mindig? Irreleváns alternatívák függetlensége kr.: Ugyanaz-e az eredmény, ha egy nem győztes jelöltet beiktatunk, ill. kiiktatunk a jelöltek sorából?

26 Arrow, Kenneth Joseph (1921-)
1941: MA, Columbia University Matematika szakon 1946-tól Harold Hotelling hatására közgazdaság- tannal és statisztikával kezdett foglalkozni Később: University of Chicago, Stanford, Harvard Szakterületei: társadalmi döntés, Pareto-hatékonyság, játékelmélet, matematikai programozás 1951: Social Choice and Individual Values – lehetetlenségi tétel 1971: General Competitive Analysis 1972: Nobel-díj (Hicks mellett): "for their pioneering contributions to general economic equilibrium theory and welfare theory" - a gazdasági egyensúly általános elméletével és a jólét elméletével kapcsolatos úttörő munkájukért

27 Arrow lehetetlenségi tétele
Feltételek: Kollektív racionalitás: Az egyéni preferenciák bármely adott halmaza által meghatározott társadalmi választási szabálynak eleget kell tennie egy rendezés formális követelményeinek Legyen minden lehetséges alternatív társadalmi állapot rangsorolható A társadalmi választásnak az alternatívák bármely halmazából a rendelkezésre álló halmazon végrehajtott rendezés szerinti legpreferáltabb alternatívának kell lennie Pareto-elv: A társadalmi választási folyamatnak sohasem lehet olyan eredménye, amely mellett van más, olyan megvalósítható alternatíva, amit a saját preferenciarendezése szerint mindenki előnyben részesítene A diktatúra hiányának feltétele: Az alapszabálynak olyannak kell lennie, hogy ne létezhessen olyan egyén, akinek preferenciái – a többiek preferenciáira való tekintet nélkül – automatikusan társadalmiakká válnak Irreleváns alternatíváktól való függetlenség: Az alternatívák bármely halmazából történő társadalmi választás csak az egyéneknek az adott halmazban szereplő alternatívák közötti rendezésétől függ A nem választható alternatíváról szóló preferenciainformáció nem érinti a választást. Nincs olyan választási módszer, amely megfelel mind a négy feltételnek Condorcet – 1. feltétel

28 A társadalmi preferenciák követelményei
A társadalmi döntések elméletének célja, hogy létrehozza a politikai alternatívák sorba rendezését kollektív vagy társadalmi preferenciák alapján, amelyek: Kollektív racionálisak (reflexívek, tranzitívak és teljesek, hasonlóan az egyéni preferenciákhoz) Pareto-optimálisak (ha mindenki előnyben részesíti az egyik alternatívát, akkor ennek az alternatívának az alternatívák társadalmi rendezésében is elől kell lennie) A társadalmi rendezésnek függetlennek kell lenni az irreleváns alternatíváktól (a társadalmi választás két lehetőség közül nem függ a további alternatívákkal kapcsolatos preferenciáktól) A kollektív rendezésnek tükröznie kell minden egyes szereplő preferenciáit - ennek négy további feltétele van Csontos László (1997). A politika tanulmányozása és a közgazdaságtan. Közgazdasági Szemle XLIV:

29 4. A kollektív rendezés által az egyes szereplők preferenciáinak figyelembe vételének feltételei
Univerzális értelmezési tartomány feltétele (nem szabad tekintettel lenni arra, hogy milyenek ezek a preferenciák) Anonimitás és/vagy diktatúra hiányának követelménye (egyenlő mértékben kell figyelembe venni az egyes szereplők preferenciáit) Liberalizmus (minden szereplő preferenciájának meghatározónak kell lennie bizonyos választásilehetőség-párok közötti társadalmi döntésre nézve) Csalásbiztosság (senki ne legyen arra ösztönözve, hogy valódi preferenciáitól eltérőket valljon be)

30 A társadalmi döntések elmélete
Arrow lehetetlenségi tétele Gibbard-Satterthwaite-tétel

31 Arrow lehetetlenségi tétele
Nem lehetséges olyan kollektív preferenciarendezés (társadalmi jóléti függvény), amely egyszerre kielégítené a társadalmi preferenciák összes követelményét vagy azok egy részhalmazát Másképp: a „közjó”, „közérdek”, „közösségi célok” fogalma gyakran tartalom nélküli abban az értelemben, hogy bármely politikai intézmény eljárása (törvényhozási eljárás, szavazási szabály vagy bizottsági döntési mechanizmus) ha meg is felel a társadalmi preferenciák 2-4. követelményének, kollektíve irracionális következményekhez vezethet

32 Gibbard-Satterthwaite-tétel (1973/1975)
A politikai intézmények nem lehetnek egyszerre diktatúramentesek és csalásbiztosak A diktatúramentes politikai intézmények manipulálhatók abban az értelemben, hogy adott következmények halmazán értelmezett adott egyéni preferenciaprofilok mellett mindig létezik legalább egy személy, aki jobban jár, ha a valóstól eltérő preferenciát nyilvánít ki A preferenciák torzítása és a stratégiai viselkedés éppen ezért a politikai élet mindennapos velejárója

33 1950: A difficulty in the concept of social welfare
A társadalmi döntések (social choices) két módszere: a szavazás, amely révén politikai döntéseket lehet hozni a piaci mechanizmus, amely révén gazdasági döntéseket lehet hozni Ahol mindkét társadalmi döntéshozatali mód működik: Nagy-Britannia, Franciaország, Skandinávia a szavazás nagyobb súllyal, mint az ármechanizmus Más országokban, vagy társadalmi csoportokban egyes esetekben: a társadalmi döntéseket egy személy vagy kisebb csoportok hozzák vagy tradicionális szabályok, szokások határozzák meg Ezekben az esetekben nem ütköznek az egyéni érdekek, egyértelmű a döntés Az előbbi esetekben viszont a döntés sok egyén ízlését egyesíti Az utóbbiak racionálisak (lehetnek) abban az értelemben, hogy minden döntéshozó racionális lehet a döntésében Elmondható-e ez a konzisztencia az előbbiekre is, vagyis megfelel-e bizonyos természetes feltételeknek?

34 A kollektív preferenciaskála megalkotása
Legyen 3 szavazó és 3 választási lehetőség. Ekkor a racionális viselkedés azt jelenti, hogy a közösség tagjai rangsorolják a 3 alternatívát a kollektív preferenciáiknak megfelelően, és minden esetben azt választják az éppen elérhető alternatívák közül, amelyik az első helyen áll a rangsorban Egy természetes módja a kollektív preferenciaskála megalkotásának, hogy az egyik alternatíva preferált a másikkal szemben, ha a közösség többsége azt preferálja a másikkal szemben, amennyiben csak ez a két alternatíva lenne választható Ha a többség A-t preferálja B-vel szemben, és a többség B-t preferálja C-vel szemben, akkor racionálisan viselkedő közösség esetén azt gondolhatjuk, hogy A preferált C-vel szemben ↔ a többség C-t preferálja A-val szemben → Condorcet-paradoxon Van-e olyan egyéni ízléseket aggregáló módszer, ami racionális viselkedést enged meg, és megfelelő egyéb szempontokból is?

35 Intranzitivitás A szavazáshoz hasonló példa a Kaldor-féle kompenzációs elv: Amikor a hasznosságot nem tudjuk mérni, és javulás csak egymás rovására érhető el, a Pareto-elv érvényesülését a kompenzációs elv segítségével ellenőrizhetjük Ha az x gazdasági állapotban van olyan kompenzációs módszer, amellyel a nyertes fél a vesztes fél y állapotbeli jóléti szintjét is biztosítja, akkor x preferált y-nal szemben Scitovsky Tibor: lehetséges, hogy egyidőben x preferált y-nal szemben, és y preferált x-szel szemben További kritériuma: csak a nyertes nyújthat kompenzációt, és úgy, hogy a saját jóléte is emelkedjen Arrow: minden olyan módszer, amivel az egyéni preferenciák társadalmi döntéssé aggregálhatók, amelyek bizonyos természetes feltételeknek eleget tesznek, lehetőséget adnak olyan társadalmi választás létrejöttére, amely nem lineáris rendezés

36 Preferenciarendezés Feltevések:
Bármely két alternatíva összehasonlítható Tranzitivitás teljesül létrehozható egy preferenciarendezés, a racionalitás feltételéből adódóan A szabály, amely összegzi az egyéni preferenciákat társadalmiakká: „társadalmi jóléti függvény” Ha bármilyen egyéni rangsorokhoz ugyanazt a társadalmi rangsort rendeli: platóni közjó-felfogás hedonista felfogás Minden egyéni rangsorra értelmezett Pozitívan változik az egyéni preferenciák változására

37 Irreleváns alternatíváktól való függetlenség
A társadalmi választásnak adott alternatívák közül függetlennek kell lennie egyéb, irreleváns alternatíváktól Példa: Borda-módszer X: 10, Y: 7, Z: 8, W: 5 X: 7, Z: 7, W: 4 1. 2. 3. 4 X Z 3 Y W 2 1 w 1. 2. 3. 3 X Z 2 W 1

38 Lehetetlenségi tétel A polgárok szuverenitásának feltétele: bármelyik választás legyen lehetséges, egyiket sem korlátozhatja a társadalmi jóléti függvény A társadalmi jóléti függvény nem lehet diktatórikus Lehetetlenségi tétel: Ha legalább 3 választási lehetőség van, ez a két feltétel ellentmond az előzőeknek Nincs olyan szavazási módszer, amely kiküszöbölné a szavazási paradoxont

39 Buchanan, James McGill (1919-2013)
Az 1950-es évektől a közösségi döntések területén kutatott A public choice elmélet megalkotója 1954: Individual Choice in Voting and the Market 1986: Nobel-díj: "for his development of the contractual and constitutional bases for the theory of economic and political decision-making" - gazdasági és politikai döntéshozatal szerződéselméleti és alkotmányos alapjainak kifejlesztéséért A közjavakról szóló döntéseket nem az „optimális allokáció” hagyományos elméletére, hanem a kormányzat és az adózók közti „csere”, konszenzus vizsgálatára kell alapozni: „A maximalizálási paradigmát vegyük ki eszköztárunkból, tantárgyunkat ne a szűkösség terminusaival határozzuk meg, sőt, változtassuk meg tudományunk nevét is, hogy ne az erőforrások allokációja és annak hatékonysága foglalkoztasson, hanem koncentráljunk inkább a tág értelemben vett cserére, tulajdonságaira és intézményeire. […] Ez a közgazdasági megközelítés közvetlenül a cserére, a kereskedelem és a megállapodások, illetve a szerződés folyamatára irányítja a figyelmet, ezt tekinti a kutatás tárgyának.”

40 1954: Individual Choice in Voting and the Market
A politikai szavazásban és a piacon érvényesülő választást hasonlítja össze Az egyéni választások közti különbségek szempontjai: A bizonyosság foka A társadalmi részvétel foka A felelősség mértéke A felmerülő alternatívák természete A kényszer foka Az egyének közti hatalmi viszonyok Feltétel: a választó ugyanannyi ismerettel rendelkezik a szavazóhelyiségbeli alternatív döntések kimeneteléről, mint a piaci döntésekéről

41 1. A bizonyosság eltérő foka
Piac Szavazás A döntést a döntéshozó a saját érdekében hozza A döntést az egyén a közösség érdekében hozza Az egyén abszolút biztonsággal megjósolhatja döntése következményét Az egyén a szavazás eredményét, a többi választó viselkedését nem tudja megjósolni Knighti bizonytalanság, nem alkalmazható rá a valószínűség-számítás A döntéshozó mindig a javaknak és szolgáltatásoknak azt a kombinációját választja, ami az általa elérhetők között a preferenciaskálán a legmagasabban helyezkedik el Nem biztos, hogy a szavazó a számára legmegfelelőbb alternatívát választja A bizonytalanság melletti választás elméletének keretei között kell vizsgálni a szavazó magatartását Egyes kutatók szerint nem is lehetséges ilyenkor racionális magatartás – Arrow

42 2. A társadalmi döntési folyamatban való részvétel foka
Piac Szavazás Az egyén számára az árak adottak Úgy gondolja, hogy nem képes megváltoztatni a lehetséges alternatívák halmazát és az árakat Nincs tudatában választása másodlagos következményeinek, amelyek a gazdasági erőforrások allokációjának megváltozását jelentik Magatartását nem befolyásolj a annak társadalmi hatása A szavazó tudatában van annak, hogy befolyásolja a kollektív választást A társadalmi választásban való részvétel érzete döntő hatással lehet az egyén magatartására Kizárólag az egyén „ízlése” határozza meg a döntést Az „értékei” nagyobb valószínűséggel befolyásolják az alternatívák közötti rendezését – Arrow

43 3. A felelősség mértéke Piac Szavazás
A döntésért viselt felelősség teljes egészében a döntéshozóra koncentrálódik A társadalmi döntés meghozatalának felelőssége megoszlik Nincs lehetőség tartózkodásra Az egyénnek nem feltétlenül kell cselekednie, tartózkodhat a szavazástól, mert valamilyen döntés mindenképpen születik A döntéshez a költségek mellett kézzelfogható haszon is kapcsolódik A szavazáshoz általában nem kapcsolódik sem közvetlenül realizálható biztos haszon, sem a választónak tulajdonítható költség Tudatosabban mérlegelik az alternatív költségeket Ha nem származik haszna a választott alternatívából: Az értékei szerint dönt? Az önérdekét a kollektív cselekvés preferenciaskáláján méri? Nem képes felmérni az alternatív költségeket? Az egyén kevésbé korrumpálható Az egyén könnyebben veszti el politikai, mint gazdasági autonómiáját

44 4. A felmerülő alternatívák természete
Piac Szavazás Az alternatívák között csak annyiban van konfliktus, amennyiben a csökkenő hozadék törvénye érvényesül Az egyes alternatívák kölcsönösen konfliktusban vannak egymással Az egyik választása kizárja a másikat A piaci választás a vásárlóerő allokációja különböző alternatívák között A szavazat oszthatatlan A javak és szolgáltatások szinte végtelen számú kombinációja közül kell választani, amelyekben valamekkora súllyal szinte minden jószág szerepel Két vagy több alternatíva Az arányos képviselet nem működik

45 5. A kényszer foka Piac Szavazás
Az egyén nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy egy eltérő nézetű kisebbség tagjává váljon Nincs jelen hasonló kényszer Arra kényszerülhet, hogy szavazatával ellentétes döntést fogadjon el Az egyén létező alternatívák közül választ A szavazó potenciális alternatívák közül választ Ha nincs elegendő kereslet, ami lehetővé tenné a javak és szolgáltatások termelésének fenntartását, az hasonlít az elveszett szavazathoz Az egyén nem lehet biztos benne, hogy szavazata érvényesülni fog

46 6. Az egyének közti hatalmi viszonyok
Piac Szavazás A piacon rendszerint egyenlőtlen helyzetű egyének választanak A szavazás egyenlőséget feltételez

47 Az egyéni döntéshozatali módszerek előnyei
Ha a piaci választás és a szavazás lehetséges alternatívákként merülnek fel, akkor érdemes előnyben részesíteni a piaci választást: Nagyobb fokú bizonyosság Racionálisabb magatartás, felelősség nem következik belőle a kollektív racionalitás csak akkor, ha egyetértenek a társadalmi célokban - Arrow Az oszthatóságból adódóan finomabb, tagoltabb Nagyobb fokú szabadság A szavazás előnyösebb az egyenlőbb hatalmi struktúra miatt

48 Összefoglalás Condorcet: az egyéni választási preferenciák aggregálása felveti az intranzitivitás problémáját Arrow: az ideálisnak tekinthető társadalmi választásra vonatkozó követelmények nem teljesülhetnek egyszerre Buchanan: az egyéni piaci döntés és a szavazáskor hozott döntés közül inkább a piaci döntés részesítendő előnyben