Az Európai Unió intézményrendszere és döntéshozatala

Az előadások a következő témára: "Az Európai Unió intézményrendszere és döntéshozatala"— Előadás másolata:

1 Az Európai Unió intézményrendszere és döntéshozatala
Készítette: Domonkos Endre EU-integrációs alapismeretek

2 I. Döntéshozatali eljárások a Parlament bevonása szerint
A Szerződés minden egyes kérdésben külön rendelkezik arról, hogy a Parlament milyen feltételekkel vehet részt a döntések kialakításában. A közösségi jogalkotás négy eljáráson (a konzultációs, az együttműködési, a hozzájárulási és az együttdöntési eljáráson) keresztül valósul meg. A jogalkotási eljárások melletti egyéb eljárásokat pedig jól körülhatárolt esetekben alkalmazzák. Ma alapvetően a konzultációs és az együttdöntési eljárások alkalmazása jellemzi a közösségi jogalkotást.

3 XV. A konzultációs eljárás
Az Egységes Európai Okmány bevezetéséig a konzultációs eljárás számított lényegében az egyetlen jogalkotási eljárásnak. A konzultációs eljárás során a legkisebb az EP érdekérvényesítő ereje, de befolyása nem elhanyagolható. Az eljárás lényege: a Tanács csak a Parlament állásfoglalásának beszerzése után dönthet. A Parlament állásfoglalását ugyan a Tanácsnak nem kell figyelembe vennie, de annak hiányában sem hozhat döntést.

4 XVI. A hozzájárulási eljárás
A hozzájárulási eljárást az Egységes Európai Okmány vezetett be, lényegében vétójogot biztosít a Parlament számára a Szerződések által ebbe a körbe utalt néhány – általában az Unió fejlődése szempontjából kiemelt fontosságú – terület esetében. E döntési eljárás során egy adott kérdés elfogadásához az Európai Parlament egyetértése szükséges a Tanács döntése előtt. Az eljárás során a Parlament nem élhet módosításokkal. A hozzájárulás erős döntéshozatali jogkört biztosít a Parlament számára. DE: a Parlament nem javasolhat módosításokat az elé terjesztett tervezetekhez, csak elfogadhatja, vagy elutasíthatja azokat.

5 XVI. Az együttdöntési eljárás I.
Az együttdöntési eljárást a Maastrichti Szerződés vezette be 15 közösségi területen. Az együttdöntési eljárás során a végső döntést csak az Európai Parlamenttel egyetértésben lehet meghozni. A Parlament a Tanáccsal egyenrangú társdöntéshozó. Az együttdöntési eljárást általában olyan területeken vezették be a különböző szerződések (Maastricht, Amszterdam és Nizza), amelyek közvetlenül érintik az uniós polgárok érdekeit (pl. munkaerő szabad áramlása, foglalkoztatás, szociálpolitika, egészségügy, fogyasztóvédelem).

6 XVI. Az együttdöntési eljárás II.
Az együttdöntési eljárás első lépésében a Bizottság egyidejűleg eljuttatja javaslatát a Tanácshoz és az EP-hez (Egyidejű beterjesztés a két intézmény számára!). A Tanács – bár a vitát már megkezdi korábban – csak a Parlament állásfoglalásának ismeretében hozhatja meg döntését. A Bizottság javaslatáról először a Parlament fogad el állásfoglalást, mely tartalmazhat módosító javaslatokat. Amennyiben a Tanács nem ért mindenben egyet a Parlamenttel, akkor saját javaslatot, ún. közös álláspontot ad ki és bocsát a Parlament rendelkezésére, amit utóbbi ún. második olvasatban megtárgyal.

7 XVI. Az együttdöntési eljárás III.
A második olvasattól – a Tanács közös álláspontjának kibocsátásától kezdve – az eljárás szoros határidőkhöz kötött. Az EP négy lehetősége: 1.) nem ad ki állásfoglalást; 2.) elfogadja a Tanács közös álláspontját; 3.) abszolút többséggel elutasítja a Tanács közös álláspontját; 4.) abszolút többséggel módosításokat javasol a Tanács közös álláspontjához. Abban az esetben, ha a Tanács ekkor sem ért egyet mindenben a Parlamenttel, akkor kezdődik a nagyon speciális harmadik olvasat.

8 XVI. Az együttdöntési eljárás IV.
A harmadik olvasat keretében hat héten belül (amely két héttel meghosszabbítható) ún. egyeztetőbizottságot hívnak össze. Az egyeztetőbizottság feladata: kompromisszum elérése a jogszabállyal kapcsolatosan. Az egyeztetés háromféle eredménnyel érhet véget: Az egyeztetőbizottság egyezségre jut. Az egyeztetőbizottság egyezségre jut, de az EP plenáris ülése vagy a Tanács közül valamelyik a számára előírt többséggel nem hagyja jóvá a közös tervezetet, így a jogszabályt nem fogadják el, az eljárás eredmény nélkül zárul le. Az egyeztetőbizottság nem jár sikerrel, nem tud egyezségre jutni.

9 XVII. Intézményi változások a Lisszaboni Szerződésben
Közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő + Európai Tanács elnöki tisztségének létrehozása Európai Unió önálló jogi személyiséggel történő felruházása. Európai Parlament és a nemzeti parlamentek EU-döntéshozatalban való szerepének megerősítése. ÚJ INTÉZMÉNY KERÜLT BEVEZETÉSRE: ha az Unió egymillió állampolgára aláírásával hitelesítve kéri, akkor konkrét ügyben kérhetik a Bizottságtól a jogszabály felülvizsgálatát.

10 XVIII. Hatáskörök megoszlása a Lisszaboni Szerződésben I.
A szerződés az alábbi politikák esetében határozza meg az EU kizárólagos hatáskörét: - vámunió; - a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása; - monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró; - a tenger biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében; - közös kereskedelempolitika.

11 XVIII. Hatáskörök megoszlása a Lisszaboni Szerződésben II.
A szerződés 4. cikke felsorolja az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskör alkalmazásának területeit: Szerződés 5. cikke: tagállamok összehangolják gazdaságpolitikájukat, amihez kapcsolódóan a Tanács fogad el intézkedéseket és átfogó iránymutatásokat. Az Unió a foglalkoztatáspolitika összehangolása céljából intézkedéseket hozhat + iránymutatásokat dolgoz ki. Az EU a tagállamok szociálpolitikájának összehangolása céljából kezdeményezéseket tehet.

12 XVIII. Hatáskörök megoszlása a Lisszaboni Szerződésben III.
Az EUMSz 6. cikke felsorolja azokat a területeket, ahol az EU a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel. Ezek a területek a következők: - az emberi egészség védelme és javítása; - ipar; - kultúra; - idegenforgalom; - oktatás, szakképzés, ifjúság és sport; - polgári védelem; - igazgatási együttműködés.

13 XIX. Döntéshozatal a Lisszaboni Szerződés alapján
A Szerződés értelmében az Európai Unió döntéshozatalában – hacsak a dokumentum másként nem rendelkezik – a rendes jogalkotási eljárás válik alapesetté. A konzultációs és hozzájárulásról egyetértésre keresztelt eljárások pedig különleges jogalkotási procedúra részeként jelennek meg. Lisszaboni Szerződés a közös kül-, biztonság- és védelempolitikát kivéve gyakorlatilag minden uniós politikában a rendes jogalkotási eljárás jelenti az alapvető döntéshozatali módszert. A Lisszaboni Szerződés értelmében a nemzeti parlamentek az EP-vel és a Tanáccsal egy időben értesülnek az Európai Bizottság jogszabály-javaslatairól. A Tanácsban a minősített többség válik alapesetté, ennek tartalma azonban jelentősen átalakul. A súlyozott szavazatok helyett egy átmeneti időszak után, 2017-től kettős többség lép életbe.

14 Köszönöm a figyelmet!