A pártok és pártrendszerek kialakulása és tipizálása

Az előadások a következő témára: "A pártok és pártrendszerek kialakulása és tipizálása"— Előadás másolata:

1 A pártok és pártrendszerek kialakulása és tipizálása
Politológia I. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2013/2014. őszi félév

2 I. A pártok általános jellemzői I.
Pártok: modern tömegtársadalom termékei. Párt fogalma: tagsággal bíró, tartósan fennálló politikai szervezet, parlamenti választásokon való versengés a kormányzati hatalom megszerzéséért. Társadalom főbb csoportjainak érdekeit fejezik ki. Alternatíva nyújtása választópolgárok számára a társadalom előtt álló problémák megoldására. Pártokkal szembeni ellenérzések

3 I. A pártok általános jellemzői II.
Párt célja: közérdek megvalósítása Érdekszervezetektől való különbség: politikai jelleg és hatalmi törekvés + közjó képviselete. K. Beyme meghatározása szerint: a pártok az érdekaggregáció szervezetei. Az érdekeszervezetek ezzel szemben az érdekartikuláció és érdekképviselet intézményei. Pártok: minden polgár érdekeit képviselik, az érdekszervezetek csak saját tagságukat.

4 II. A pártok mint a politikai innováció forrásai I.
Modern társadalom kifejlődése: társadalmi munkamegosztás nyomán egyre bonyolultabb funkcionális alrendszerek kialakulása. Hármas osztatú politikai terület jött létre: igazgatás, a szorosabban vett politika és a politikai közélet szétválása. Pártok jelentősége: differenciálják a politikai rendszert, tagolják a politikai játékteret. Cél annak megakadályozása, hogy egyetlen privilegizált elit kizárólagos uralmi igénnyel lépjen fel.

5 II. A pártok mint a politikai innováció forrásai II.
S. M. Lipset és S. Rokkan: „a pártok olyan szövetségek, amelyek a politikák és értékelkötelezettségek közötti konfliktusokból keletkeztek a szélesebb politikai testen belül” (Lipset-Rokkan, 1967, 5.). Pártok nemzeti intézményekké válása szerteágazó tevékenységük és kommunikációs hálózatuk révén. Pártok kialakulása: nagy társadalmi konfliktusok és forradalmi átalakulások szerepe. Kifejlődésük két szakasza:

6 III.Pártok ideológiák és érdekek szerint I.
Világnézeti célok és politikai profil alapján történő osztályozás: „Ideológiai családok” alapján, illetve érdekkonfliktusok alapján történő osztályozás. Lipset és Rokkan törésvonal elmélete: nemzeti és ipari forradalom konfliktusai a pártok létrejöttében. Nemzeti forradalom által teremtett választóvonalak: Ipari forradalom által teremtett választóvonalak:

7 III.Pártok ideológiák és érdekek szerint II.
Pártok létrejötte olyan politikai küszöbök átlépésétől függ, amelyek egy adott társadalomban lehetővé teszik a párt létrejöttét. 1. Legitimációs küszöb 2. Inkorporációs küszöb 3. Reprezentációs küszöb 4. Többségi hatalom küszöbe Küszöbök: párttá alakulás feltételeit jelzik. Nem minden konfliktus vezet automatikus pártalakuláshoz.

8 III.Pártok ideológiák és érdekek szerint III.
Pártalakulás kezdeti időszaka: szabad szervezkedés és választójog kiterjesztése. Társadalmi és etnikai szempontból kevésbé megosztott, egységes kultúrájú társadalmak: többségi választási rendszer. Mély osztályellentétek vagy etnikai-nemzetiségi, vallásos konfliktusok: társadalmi csoportok arányos képviselete. Fő törésvonalak mindig tükrözik az adott társadalom történelmi sajátosságait.

9 III.Pártok ideológiák és érdekek szerint IV.
Amerikai pártrendszer jellemzői Lipset és Rokkan szerint: rendi jellegű státuskorlátok hiánya, alacsony volt a pártalakulás küszöbe. Amerikai kétpártrendszer: laza választási pártok Európa: erős volt a státuskorlátok és a tradicionális kapcsolatok. DE döntő szakasz volt a munkásmozgalom tömegpártjainak a megjelenése a XIX. század közepén.

10 III.Pártok ideológiák és érdekek szerint V.
1. Protestáns országok: harmonikus nemzetépítés miatt egyesített és könnyen integráltható munkásmozgalmi pártok jöttek létre. 2. Katolikusok által uralt országok: megosztott, elidegenült munkásmozgalmak alakultak ki. 3. Osztrák és német köztes zóna: munkáspártok ellenkultúrát képeztek az uralkodó nemzeti elitekkel szemben. 1920-as évekre kialakultak és megszilárdultak a máig fennálló pártrendszerek.

11 III.Pártok ideológiák és érdekek szerint VI.
Klaus Beyme: pártok történelmi kialakulásuk, ideológiai célkitűzéseik és politikai profiljuk alapján történő osztályozása. 1. Liberális pártok, 2. Radikális pártok, 3. Konzervatív és arisztokrata pártok, 4. Szocialista (szociáldemokrata) pártok, 5. Kereszténydemokrata pártok, 6. Parasztpártok, 7. Regionális és etnikai pártok, 8. Kommunista pártok, 9. Fasiszta pártok, 10. Zöld (környezetvédő) pártok.

12 IV. A pártok szervezeti sajátosságai szerint I.
Pártok csoportosítása: szervezeti sajátosság, tagság és a párt viszonya alapján, pártrendszer sajátosságai szerint. Edmund Burke: párt olyan csoport, amelynek célja a nemzeti érdek megvalósításán való munkálkodás egy közös elv alapján. Maurice Duverger: szervezeti oldalról való megközelítés.

13 IV. A pártok szervezeti sajátosságai szerint II.
Pártok megkülönböztetése történeti fázisuk és tagságuk eltérései alapján: 1. Parlamenti pártcsoportosulások (tory és whig párt Angliában). 2. Honorációr jellegű, illetve káderpártok. Maurice Duverger: káderpártok és tömegpártok megkülönböztetése. Káderpártok: résztvevők laza szövetsége, vezető testület a választmányi gyűlés volt, időleges működés, laza ideológiai elkötelezettség és pragmatikus szellem.

14 IV. A pártok szervezeti sajátosságai szerint III.
Tömegpártok: állandó tagság, szilárd szervezet. Cél: minél szélesebb tagság elérése. Tagság és párt viszonya: szoros pártfegyelem mellett érzelmi és intellektuális kötődés. Párthűség fontos politikai és erkölcsi érték, képviselet terén kötött mandátum. Sigmund Neumann: egyéni reprezentáción alapuló pártok és a szélesebb társadalmi csoportok integrációját célzó pártok közötti különbség.

15 IV. A pártok szervezeti sajátosságai szerint IV.
A II. világháború után: lazább kötődésű, kevésbé ideologikus, pragmatikus irányultságú néppártok létrejötte. Cél: minél szélesebb választói tömegekhez szólni. Néppárt két jellegzetes vonása: 1. pártok társadalmi osztályokhoz vagy rétegekhez való kötődésének elhalványulása; 2. ideológiai profiljuk elhalványulása.

16 IV. A pártok szervezeti sajátosság szerint V.
A pártok a közép irányába mozdulnak el. Változások főbb okai: 1. fogyasztói társadalom kialakulása; 2. társadalmi szerkezet jelentős változása; 3. társadalom fokozódó individualizálódása; 4. tömegkommunikációs eszközök elterjedése Pártok média eszközein keresztül szólnak az állampolgárokhoz.

17 IV. A pártok szervezeti sajátosság szerint VI.
Választási pártok: nincs széles tagsági viszony, cél a választási küzdelem lefolytatása. Patronázs pártok: fő cél állami hivatali kulcspozíciók megszerzése, saját jelöltek hivatalhoz való juttatása. Keretpártok: laza egyesülések, tekintélyes személyiségek hozzák étre a választók mozgósítására. Érdek- vagy rétegpártok: meghatározott társadalmi csoport érdekeinek képviselete. Tiltakozó (protest) pártok: vallási, nyelvi, etnikai vagy regionális érdeksérelmek elleni tiltakozó mozgalmakból alakulnak ki.

18 V. Pártok a pártvezetés és a tagság viszonya alapján I.
Centralizált és decentralizált felépítésű párt. Demokratikus belső döntéshozatallal bíró vagy autokratikus pártvezetés. „Oligarchizálódás vastörvénye” (Michels, 1925). Az egyes pártok belső alkotmánya korlátokat szabhat az oligarchizálódásnak. Pártok alkotmányossági vizsgálata és párthatározatok bírósági megtámadhatósága a demokratikus pártfejlődés fő biztosítékai.

19 V. Pártok a pártvezetés és a tagság viszonya alapján II.
Pártok jellemzése a tagságuk alapján: Lényegi kérdés: a pártok szervezettségi foka. Túl alacsony és túl magas szervezettség nem feltétlenül jó. Pártok szervezettségi foka magas a szociáldemokrata pártok esetében, a néppártoké 20-30% körül alakul. Ahol a pártrendszer folyamatossága megtört, ott az újonnan létrejött pártok szervezettségi foka rendkívül alacsony.

20 VI. A pártok fő funkciói I.
Sokrétű funkció ellátása 1. Kifejezik és egyesítik, valamint összegzik az alapvető társadalmi érdekeket, értékeket. 2. Integráló szerep betöltése. 3. Nyilvános politikai akaratképzés folyamatában való részvétel. 4. Politikusok rekrutációja és szelekciója. 5. Kormányzati vagy ellenzéki szerep ellátása.

21 VI. A pártok fő funkciói II.
Kormánypártok: közhatalmi jogosítványok, de nem pártként, hanem kormányként gyakorolják. Párt képviselői szabad mandátummal rendelkeznek. Egyeztetés az ellenzékkel főleg a minősített többséget igénylő kérdésekben. Ellenzéki pártok: kormány és a parlamenti többség politikájának ellenőrzése, bírálata (kisebbségi jogosítványok kellenek hozzá!) Cél: alternatíva kidolgozása a kormány politikájával szemben.

22 VII. A pártrendszerek típusai I.
Pártrendszerek tipizálása: pártok száma, pártrendszer fragmentáltsága, pártok ideológiai közelsége és eltérő szavazaterőssége alapján. Giovanni Sartori: versengő és nem versengő jellegű pártrendszer közötti különbség. Nem versengő pártrendszerek (egy párt uralkodik): 1. egypártrendszerek; 2. hegemón pártrendszerek; 3. predomináns pártrendszerek.

23 VII. A pártrendszerek típusai II.
Versengő pártrendszer: legalább kettő vagy több párt Kétpártrendszer: kormánypárt és ellenzék váltogatja egymást a hatalomban. Többpártrendszer: korlátozott vagy túlzott pluralizmus. Atomizált vagy fragmentált pluralizmus: Mérsékelt vagy polarizált pluralizmus: Szegmentált és atomizált pluralizmus:

24 VIII. Egypártrendszer – többpártrendszer I.
Politikai fejlődés: nemcsak többpártrendszereket, hanem különböző színezetű egypártrendszereket is létrehozott. Társadalmi fejlődésben megkésett, gazdasági-társadalmi válságot elszenvedő országok: kommunista és fasiszta pártok hatalomra jutása. Fejlődő országok: nemzeti felszabadító mozgalmak, antikoloniális harc, majd modernizációs és nemzetépítő párt. Pártrendszer normális állapota: két-, illetve többpártrendszer.

25 VIII. Egypártrendszer – többpártrendszer II.
Bal-jobb tengely alapján történő polarizáció: politikai gyökerek + társadalom osztálymegosztottsága. Pártok által alkalmazott eszközök alapján való csoportosítás: szélsőséges, radikális és mérsékelt pártok. Versengő jellegű pártrendszerek minőségét a választási rendszer is befolyásolja. Többpártrendszeren belül releváns és nem releváns pártok közötti különbség.

26 IX. A pártok közjogi státusa I.
Pártok: magánjog körébe tartozó, önkéntes, nyitott, közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező szervezetek (érdekek és értékek képviselete és kormányzati pozíció megszerzése) Jogi szabályozásuk szükségességének főbb okai: Több országban törvényileg szabályozzák a tevékenységüket. A pártokra vonatkozó szabályok az alkotmányba csak a II. vh. után kerültek be.

27 IX. A pártok közjogi státusa II.
Szabad pártalapítás alkotmányos alapjog. DE az alkotmányos szabályozás nagyon általános szinten marad. Pártok és apparátusaik jogrendszer által történő elválasztása a közhatalom szerveitől. Pártok törvényi szabályozásának tárgyai: 1. a pártok megalakulásának és belső demokráciájának előírásai; 2. a pártok finanszírozására vonatkozó rendelkezések; 3. a választásokon való részvétel szabályozása.

28 IX. A pártok közjogi státusa III.
Pártok finanszírozása: az állam ma már mindenütt szabályozza a pártok jogi helyzetét és finanszírozási lehetőségeit is. Két modell: 1. angolszász modell: magánadományok rendszere, pártkiadások felső határa korlátozott; 2. európai, kontinentális változat: szigorú szabályok a magánadakozásokra vonatkozólag, pártok állami költségvetésből történő támogatása.

29 Köszönöm a figyelmet!