ALAKZATOK (FIGURÁK) Latin ’figura’, görög ’szkhéma’ szóból származik. Az alakzatok a nyelv több szintjén (hangtani, alak- és mondattani jelenségek szintjén)

Az előadások a következő témára: "ALAKZATOK (FIGURÁK) Latin ’figura’, görög ’szkhéma’ szóból származik. Az alakzatok a nyelv több szintjén (hangtani, alak- és mondattani jelenségek szintjén)"— Előadás másolata:

1 ALAKZATOK (FIGURÁK) Latin ’figura’, görög ’szkhéma’ szóból származik. Az alakzatok a nyelv több szintjén (hangtani, alak- és mondattani jelenségek szintjén) használható szerkesztésmódok, amelyek stilisztikai és szövegszervező (kohéziós) szerepet töltenek be. Nyelvtani átalakító eljárások eredményeként jönnek létre, élénkítik, díszítik a stílust. A klasszikus retorika alapvetően stílushibaként tartja őket számon, melyek megfelelő indokoltsággal, a költői szándék nyomán válhatnak csak stíluserénnyé.

2 Fajtái a nyelvi szintek szerint (funkcionális szempontból):
Az alakzatok változatos nyelvi kommunikációt eredményeznek, a hatáskeltés fontos eszközei. Díszítő funkciójukon túl segítik a pontosabb megértést, s fontos az érzelemkeltő hatásuk is. Fajtái a nyelvi szintek szerint (funkcionális szempontból): Hangalakzat Szó- és mondatalakzat Gondolatalakzat A mondat- és a gondolatalakzat egy gondolat megfogalmazásának módja, a beszélőnek a hallgatósághoz való viszonyát is kifejezi: megszólítás, ima, kérés, feddés, kérdés, felkiáltás, helyreigazítás, elfordulás, kapcsolatteremtés.

3 Típusai a négy fő átalakító eljárás (logikai művelet) alapján:
1. hozzáadásos = bővítéses (adjekcio) alakzatok, ki-fejezhetnek hangsúlyt, nyugalmat, feszültséget 2. elhagyásos = csökkentéses (detrakcio) alakzatok, legtöbbször feszültséget keltenek 3. felcseréléses (transmutatio) alakzatok, általában feszültséget keltenek 4. helyettesítéses (immutatio) alakzatok, játékosságot visznek a szövegbe

4 hozzáadás = bővítés alakzatai
rím: hangalakzat, mely szavak összecsengésével jön létre, általában a verssorok /versszakok összekapcsolásában, elhatárolásában, lezárásában, fontos mozzanatok kiemelésében, hangsúlyozásában játszik szerepet. Segíti a szövegek emlékezetben tartását. Fontos az akusztikai hatása, kellemes az emberi fül számára. - a rímek osztályozása elhelyezkedésük szerint alliteráció: szó eleji hangok összecsengése egy verssorban vagy több soron át, élrím, járulékos ritmustényező kezdőrím: a sorok első szótagját vagy szavát rímelteti (magyarban nincs) belsőrím: egy soron belül, egy-egy ritmusegység végén összecsengő szóvégek – sajátos változata a középrím, ami sormetszeteknél és sorzárlatoknál helyezkedik el végrím: szavak, szóvégek hangjainak összecsengése, járulékos ritmustényező

5 - a rímek osztályozása terjedelmük szerint
minimálisan egy szótagos (ép-kép) két szótagos (bálna-málna) három szótagos (határoz-csatároz) ritkán négy, öt szótagos vagy még annál is hosszabb - a rímek osztályozása hangzásuk szerint tiszta: mgh+mlh is azonos, fajtái: önrím, rag-és képzőrím, kínrím asszonánc: részleges hangmegfelelés, azonos mgh+ rokon hangzású mlh-k alkotják, speciális fajtái: - a pararím (mlh azonos mgh különböző); - kancsalrím (mlh-k egybeesnek, s egy kivétellel az mgh-k is) szabados (csak a mgh azonos) - a rímek osztályozása lejtésük szerint hosszú szótaggal kezdődő, rövid szótaggal végződő rím, ereszkedő, más néven nőrím rövid szótaggal kezdődő és hosszúval végződő rím emelkedő, más néven hímrím

6 - a rímek osztályozása elhelyezkedésük szerint: rímfajták (rímképletek)
rímpár a a hármas rím a a a bokorrím a a a a keresztrím a b a b ölelkező rím a b b a félrím x a x a visszatérő rím a a x a idegen rím a x a b x b ráütő rím a b a b b vagy a a b b b vagy x a x a a halmazrím (5 vagy annál is több) a a a a a (a a…) az ismétlésen (hozzáadáson) alapuló alakzatoknak két típusát különíthetjük el. Ha a szó hangalakja azonos vagy továbbképzett formában ismétlődik, alaki erősítésről beszélünk, egyéb esetben pedig tartalmi erősítésről. Az ismétlés a mondatalakzatok leggyakoribb típusa, sokféle szerepet tölthet be attól függően, hogy milyen szövegtípusban és milyen céllal használják. Az ismétlés a szöveg bizonyos részeinek értelmi, érzelmi kiemelését, hangsúlyozását, nyomatékosítását szolgálja elsősorban, de kifejezhetünk vele kétkedést, enyhítést, fokozást is. Az ismétlés általában értelmi és zenei ritmust kölcsönöz a kifejezésnek.

7 egyszerű ismétlés (gemináció): hangalak megkettőzése tiszta, változatlan formában;
variálódó ismétlés: egyszerre kelti fel az azonosság és a változás érzését azzal, hogy a visszatérő elemek új szövegkörnyezetbe kerülnek, speciális formáiban a kulcsszavak bizonyos szempontok szerint jelennek meg előismétlés (anafora): szó, mondatrészlet, sor, versszak elejének ismétlődése utóismétlés (epifora): szó, mondatrészlet, sor, versszak végének ismétlődése szimploké: az anaforának és az epiforának az egyidejű jelenléte, azaz egy vagy több szó ismétlődése egymást követő nyelvi, illetőleg metrikai egységek elején és végén. figura etymilogica (variációs tőismétlés): a módosított ismétlésnek olyan eszköze, amely a kétféle módon toldalékolt (képzett vagy ragozott) tőszó többnyire egymás utáni előfordulásával nyomatékosítja a tartalmat láncszerű ismétlés (gradáció) izokólon: egyenlő hosszúságú szókapcsolatok ismétlése mondat/tagmondat elejének ismétlése (epanafora) az első szószerkezet vagy tagmondat megismétlődik a mondat végén (reddíció) kötőszóismétlés (poliszindeton): azonos kötőszavak egymás mellé helyezése vagy különböző kötőszók variáló halmozása

8 khiazmus: (’kereszteződés’) tükörszerűen szimmetrikus szerkezeti ismétlődés. Lényege a megfordítás. Egyszerre hozzátoldó és felcserélő mondatalakzat, képlete: (a+b)II (b+a) „teraszos” szerkezet (epanasztrofa): az ismétlésnek az a fajtája, amelyben a mondat vége és a következő mondat eleje azonos enjambement (‛átlépés, átkötés, soráthajlás‛): az a poétikai jelenség, amikor az egyik verssorban kezdődő mondat tovább folytatódik a következő sorban refrén: (‘visszatérés’) az ismétlés, azon belül a gondolatritmus egyik fajtája. Ez egy vagy több verssor (mondat, kifejezés) ismétlődő visszatérése azzal a céllal, hogy a mondanivaló lényegét kiemelje, vagy a hangulati egységet fenntartsa. keret: ha a vers kezdő és záró sora, versszaka ismétlődik meg párhuzam: azonos vagy hasonló felépítettségű gondolatok egymás mellé állítása

9 gondolatritmus (paralelizmus): párhuzamos mondatszerkesztésre épülő komplex gondolatalakzat, mely hasonló szerkezeti elrendezésű, rokon tartalmú gondolatokat, mondatokat ismétel meg. Expresszív hatását annak köszönheti, hogy a szavak, kifejezések mondatok, ritmikus rendben térnek vissza, így azonos mondathangsúlyt kapnak, azonos mondatdallam kapcsolódik hozzájuk. szinonímia: azonos vagy hasonló jelentésű szavak ismétlésének sajátos esete, melyben a teljes szótest megváltozik protézis: a szó elejéhez illeszt egy vagy több elemet paragogé: a szó végéhez illeszt egy vagy több elemet epentézis: a szó belsejének bővítése (szó)halmozás: hasonló-, illetve egymást kiegészítő jelentésű, azonos szófajú és grammatikai funkciójú (mondatrészi szerepű) szavak kerülnek egymás mellé az érzelmi elragadtatás kifejezésére, különböző szavakat azonos nemfogalom alá sorol be, így tág értelemben minden felsorolás ennek tekinthető pleonazmus: szószaporítás, azonos jelentésű szavak, kifejezések halmozása, mely retorikus szövegben stíluserénnyé válhat, hétköznapi szövegben azonban gyakran felesleges újramondás formáját ölti

10 fokozás (klimax): ismétléses beszédalakzat, melyben a szavak, kifejezések (gyakran szinonimák) mennyiségi vagy minőségi értelemben erősödő sorrendbe rendeződnek. Elemei egymáshoz képest értelmi vagy érzelmi többletet jelentenek (általában feszültséget keltenek) körmondat: olyan többszörösen összetett mondat, amelyet a mondanivaló részletezett kifejtése, a tagmondatok tudatos és általában arányos elrendezése, művészi felépítés és ritmikus hangzás jellemez csökkentés (antiklimax): olyan halmozás, ahol az egymást követő elemek intenzitása egyre csökken késleltetés (retardáció): a fokozással együtt megjelenő, egyszerre hozzátoldó és felcserélő alakzat, mely a végső összefüggés megjelenítését odázza el időlegesen felsorolás (enumeratio): nem rokon értelmű szavak sorozata, melyek azonos mondatrészi szerepükkel a mondandó erősítését és sokoldalú megvilágítását szolgálják részletezés: a felsorolással rokon stilisztikai alakzat (megkülönböztető jegyek sorozata), mely a mondanivaló aprólékos kibontásával érzelmi-hangulati hatást kelt

11 közbevetés: hozzátoldásos mondatalakzat, melyben egy gondolat (mondat) beékelődik egy másik gondolatban (mondatba) nagyítás,túlzás (hiperbola) és kicsinyítés (extenuáció): a hatás kedvéért a jelenségek mértékét a lehetetlenségig felnagyítja vagy tudatosan kevesebbet mond, a tartalmi erősítés, illetve tompítás eszközei vízió: a túlzással rokon kifejezőeszköz: nagyméretű, egymáshoz szorosan kapcsolódó képek sorozata látomás: nagyméretű, egymáshoz kapcsolódó képek sorozata ellentét (antithesis): az értelmi és érzelmi nyomatékosítás kedvéért egymással ellentétes jelentésű szavak, kifejezések, mondatok, szövegek szembeállítása oximoron: (‘szembetűnő butaság’) gondolatalakzat, egymást kizáró, ellentmondó fogalmak szoros egysége paradoxon: (‘nem várt lehetetlen vélemény’) bővített oximoron. Olyan állítás, amely képtelenségnek látszik, de alaposabb meggondolás után igaznak bizonyul (ellentmondása csak látszólagos), alapját az alany és az állítmány összeférhetetlensége képezi

12 2. elhagyás = csökkentés alakzatai
ellipszis: (’elhallgatás’) kevésbé lényeges szó vagy mondatrész kihagyása a mondatszerkezetből, esetenként a mondat eufemisztikus megszakítása, olyan hiány, mely a nyelvi kontextusból rekonstruálható balladai homály: a kihagyásos szerkezet egyik speciális formája, szaggatottságot eredményez az epikus szövegben, szerepe a lényegkiemelés aszindeton: kötőszóelhagyás, a poliszindeton ellentéte, érzelmi―hangulati hatást kiváltó alakzat, nyomatékossá, pátosszal telivé teszi a szépirodalmi szövegeket; stílushatása abban rejlik, hogy bizonytalanná teszi a kapcsolódó nyelvi egységek viszonyát allúzió (célzás, utalás): a kifejezés tömörségét fokozó gondolatalakzat, amely sejteti, de nem nevezi meg a tárgyat, általában közös történelmi, kultúrtörténeti vagy jelenbeli élményen, tényen alapulnak ambiguitás: elhallgatásos kétértelműség zeugma: (’ráértés’) többtagú szószerkezetek vagy teljes mondatok közös tagjának elhagyása olyan módon, hogy a két párhuzamos résztag közül a megmaradó átveszi az elhagyott résztag funkcióját is, egyúttal fölérendelt kapcsolatba kerül a többi taggal; értéke abban áll, hogy kihasználja a kontextuális jelentésben rejlő lehetőségeket

13 aferézis: a szó elejének elhagyása apokopé: a szó végének elhagyása szinkopé: a szó belsejéből hagyunk el egy vagy több elemet szisztolé: egy hosszú szótag megrövidítését jelenti

14 3. felcseréléses alakzatok
anagramma: a szöveg hangjainak átcsoportosításával alkotott új értelmű szöveg, manapság az irodalmi játék egyik formája palindrom: olyan betű- és szójáték, amelynek szavai, illetve az abból felépített mondatok visszafelé olvasva is értelmes szöveget adnak közbeékelés (hiperbaton) két szerkezetileg összetartozó szószerkezet szétválasztása metatézis: hangok, betűk felcserélése anakoluthon: szabályos mondatszerkezetek föllazítása inverzió (felcserélés): fordított, szokatlan szórend vagy időrend jelzőcsere (enallagé) cselekvést, okot jelölőn szavak felcserélése (hipallagé) hiszterológia: a logikus időrend vagy két esemény sorrendjének a megzavarása (sorrendi cseréje) késleltetés (retardáció): a fokozással együtt megjelenő, egyszerre hozzátoldó és felcserélő alakzat, mely a végső összefüggés megjelenítését odázza el időlegesen

15 chiazmus: (lt.-gr. ’kereszteződés’) tükörszerűen szimmetrikus szerkezeti ismétlődés. Lényege a megfordítás. Egyszerre hozzátoldó és felcserélő mondatalakzat, képlete: (a+b)II (b+a) költői kérdés (interrogáció): olyan kérdés, amelyre vagy a költő és az olvasó egyaránt pontosan tudja a feleletet vagy egyik sem tudja, szerepe a figyelemfelkeltés, a szabályos formák felbontása vagy a sűrítés felkiáltás: összetett érzelmi-indulati alakzat, a felindultság kifejezője, mely gyakran tartalmaz inverziót és elhallgatást

16 4. helyettesítéses alakzatok
archaizálás: letűnt kor(ok) felidézése nyelvi elemekkel, illetve stilisztikai eszközökkel, célja a hangulatteremtés. Típusai: fogalmi (a jel és aj elölt is elavult), jelentésbeli (a régi jelentés szerepeltetése az új helyett), formai (régise hangtani, írásképi forma szerepeltetése) neologizmus: új keletű szerkezet alkalmazása. Típusai: egyszeri (hapax legomenon ‛egyszer kimondott’), ideiglenes (a használatban bizonyos ideig élő, aztán kikopó), állandósult (egy idő után szerves része lesz a szókészletnek) körülírás (persziflázs) alakzat, amelyet akkor alkalmazunk, amikor egy szó jelentését úgy akarjuk kifejezni, hogy az tartalmilag ne változzon, ám mégis más formában, más szavakkal mondjuk el ugyanazt eufémizmus (szépítő kifejezés): feladata, hogy megszépítsen, enyhítsen olyan dolgokat, amelyeket illetlennek, tiltottnak, csúfnak érzünk pl.: öregasszony helyett "idős hölgy" kakofémizmus: alkalmazásával egy közömbös vagy pozitív fogalmat csúnyábbal, durvábbal, közönségesebbel, trágárabbal fejezünk ki. anagógé: a valóságos jelentést az elrejtés szándékával megváltoztató képszerű kifejezés

17 szillepszis: (‛egybefoglalás‛) egy és ugyanazon szó elsődleges és átvitt értelemben való használata egyetlen szinonimán belül; két vagy több szó rendelődik alá benne egyetlen lexémának, ám a sorban az egyik jelentéstanilag csak részben, illetve képes értelemben illik a fölérendelt szóhoz, egyfajta szójátékot hozva létre irónia: a túlzással rokon stiláris eszköz, amelyben a látszólagos magasztalás mögött nyilvánvaló elítélés bújik meg, ez a humor forrása. A kontextus és a sajátos hangsúly fejezi ki a dicséret és az elmarasztalás közötti ellentétet (nyílt) gúny: az ellenszenves vonások, hibák erőteljes felnagyítása. Ez is a túlzással rokon alakzat; hiszen a képtelenségig felnagyítva mutatja meg egy jelenség negatív vonásait humor, szójáték (paronomázia), szóvicc: kedves szellemesség, amely olyan nyelvi formák alkalmazására épül, amik eltérnek a megszokottól, amik nem tartják be a közösségi szabályokat

18 Az alakzatokkal sokban mutatnak rokonságot az intertextualitás jelenségei, melyek hozzáadás, elhagyás, felcserélés és helyettesítés eszközeiként szerepelhetnek a hétköznapi szövegekben éppúgy, mint a szépirodalmi alkotásokban.

19 citátum travesztia jegyzet irodalmi karikatúra archetípus kollázs
közmondás travesztia szlogen jegyzet burleszk közhely irodalmi karikatúra reminiszcencia lábjegyzet archetípus lapalji jegyzet végjegyzet pamflet kollázs dedikáció (ajánlás) persziflázs embléma paródia evokáció allusio mottó halandzsa átvétel félreértés csatolás (link) palimpszeszt frázis mém palinódia sztereotípia parafrázis szokványos kifejezések imitáció szólás szóláshasonlat