Földműveléstan és területfejlesztés

Az előadások a következő témára: "Földműveléstan és területfejlesztés"— Előadás másolata:

1 Földműveléstan és területfejlesztés
KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

2 A talajművelés műveleti elemei és eljárásai
HEFOP

3 ELŐADÁS ÁTTEKINTÉSE Műveleti elemek Művelési eljárások
A talaj forgatása A talaj lazítása A talaj porhanyítása A talaj keverése A talaj tömörítése HEFOP

4 A talajművelés műveleti elemek és eljárások sorozatából áll
A talajművelés műveleti elemei és eljárásai A talajművelés műveleti elemek és eljárások sorozatából áll A műveleti elemek (talajon, ill. talajban végbemenő változások): forgatás lazítás porhanyítás keverés tömörítés felszínalakítás A művelési eljárás: több különböző hatékonyságú műveleti elem egyidejű alkalmazása pl. eke: forgat, lazít, kever, porhanyít HEFOP

5 Talajművelő eszközök munkájának jellemzése a műveleti elemek szerint
Minden eljárás a műveleti elemek hatékonysága alapján minősíthető. Például az eke legjellemzőbb műveleti eleme a forgatás, de emellett még különböző minőségben lazítást, keverést és porhanyítást is végez. A művelési eljárások egy része az elsődleges talajmunka (alapművelés) elvégzésére alkalmas, így a szántás, a lazítás, a tárcsás és a nehézkultivátoros művelés, valamint a talajmarás. A tárcsa, a talajmaró és a nehézkultivátor azonban lehet a kiegészítő munkák, pl. a tarlóhántás és ápolás, a sekély felszíni lazítás és a porhanyítás eszköze is. HEFOP

6 A talaj forgatása Forgatáskor a talajréteg alsó része felülre, a felszíni része pedig alulra kerül. A forgatás célja: a kolloidokban elszegényedett, szerkezetében és felszíni állapotában károsodott rétegek cseréje, a talaj javítása, a növényi maradványok, trágyák, a kémiai anyagok talajba juttatása, a gyomok irtása érdekében. A forgatás a talajművelés egyik legrégibb és legtöbbet vitatott műveleti eleme. Forgatáskor a talajréteg alsó része felülre, a felszíni része pedig alulra kerül. A forgatás célja a talajrétegek cseréje, amely szükséges: A növények termesztése során alkalmazott eljárások fokozatosan rontják le a a talaj felső rétegének szerkezetét. A forgatással elérhető, jobb szerkezetű talajt felszínre kell hozni, az elporosodott, szerkezetében leromlott, szét-iszapolódott, a járószerkezetek által felszabdalt és összegyúrt réteget pedig mélyebbre kell juttatni. A forgatás fiziko-kémiai okból is szükséges. A gravitációs vízmozgás következtében a talaj kolloid részecskéi és egyes tápanyagok az alsóbb rétegekbe mosódnak. Mind a felső réteg kolloidokban és tápanyagokban való szegényedése, mind az alatta lévő rétegben való feldúsulása hátrányos. A forgatásra szükség lehet talajjavítási célból is. PL, ha mésztartalmú talajréteget hozunk fel forgatással és terítünk a felső, elsavanyodott rétegre. A növényi maradványok, az élő tarlók, az istálló- és a zöldtrágyák aláforgatással jó minőségben juttathatók a talajba. Bizonyos életformájú gyomok forgatással a talajba fojthatok. A gyommagvak mélybe forgatása hatékony irtási módszer lehet. HEFOP

7 A talaj forgatása A forgatás szükségességét a következő érvek cáfolhatják: A talajszerkezet leromlásának egyik oka a gyakori forgatás. A talajban az ásványi anyagok mozgása lassú, ezért az évenkénti forgatás nem szükséges. A talajjavító anyagok, a trágyák és az aprított tarlómaradványok forgatás nélkül is a talajba juttathatók. A forgatás szükségességét a következő érvek cáfolják: A talajszerkezet leromlásának egyik oka a gyakori forgatás, de különösen az elmunkáló műveletek mechanikai károsítása. A talajban az ásványi anyagok mozgása - a homoktalajok kivételével lassú, ezért az évenkénti forgatás nem szükséges. A talajjavító anyagok, a trágyák és az aprított tarlómaradványok forgatás nélkül is a talajba juttathatók. A javítóanyagot, a növényvédő szert, a műtrágyát előnyösebb a talajba keverni. Ugyanakkor az istálló- és zöldtrágyát, a szalmát, a kórót az alapművelés mélységébe jobb bedolgozni. HEFOP

8 A talaj forgatása A forgatás szükségességét a következő érvek cáfolhatják: A gyomok irtásában a helyes növényi sorrend, más műveleti elemek és a forgatás nélküli eljárások is hatékonyak lehetnek. A forgatás energiaigénye nagy. A talaj nedvesség-veszteség tetemes lehet. A forgathatóság mélysége a talajhibákat tartalmazó termőhelyeken korlátozott. A gyomok irtásában a helyes növényi sorrend, más műveleti elemek és a forgatás nélküli eljárások is hatékonyak lehetnek. A forgatás energiaigénye a hasonló mélységű, forgatás nélküli módszerhez viszonyítva nagyobb, talajállapottól függően 5-25%-kal. Az energiaigény -többlet a forgatást követő elmunkáló műveleteknél is jelentkezik. A talaj nedvesség-veszteség tetemes lehet a forgatáskor megnövekedett talajfelület evaporációja miatt A forgathatóság mélysége a talajhibákat (pl. kavicsos, sós, szikes, glejes réteg) tartalmazó termőhelyeken korlátozott, a mélyítést forgatás nélkül, lazítókkal kell elvégezni. A forgatás gyakorisága régóta és sokat vitatott kérdés. Az ún. „sokszántásos" művelési rendszerekre évi három-négy szántás volt jellemző. A forgatás jelentősége napjainkban sem csökken. Szükségességét a termő­hely körülményei és a talaj állapota szerint kell elbírálni. Gyakoriságának meg­határozását pedig előnyeinek és hátrányainak gondos mérlegelése segíti elő. HEFOP

9 A talaj forgatása HEFOP 3.3.1.
A legrégebbi, ekének nevezhető eszköz valószínűleg az ősember földet karcoló fahusángja (szántóbot) lehetett. Az eke ősalakját időszámításunk előtt a 4-3. évezredben egymástól függetlenül több helyen is feltalálták. A talaj megmunkálására létrehozott, fából készült eszközök szimmetrikusak voltak, földet hasító részük hegyesszög­ben hatolt a talajba. Inkább lazították, mint fordították a talajt. Ezzel az ekével egymás mellé párhuzamos barázdákat húztak, közöttük megmaradt a szántatlan rész. Az ekék eleinte teljesen fából készültek. A földbe hatoló művelőelem kezdetben tűzön edzett fa, majd anyaga kő, csont, réz vagy bronz volt. Az első szántóvasak - még mindig szimmetrikusan - lándzsa alakúak, hosszúkásak, nyelesek voltak. Ezeket a lándzsa alakú ekevasakat ferdén erősítették a fa gerendelyre. A Római Birodalomban már ismert volt a vasból készült késes csoroszlya és az (fából készült) eketaliga. A szimmetrikus vasú, jobbára csak a talaj lazítására alkalmas túróekék mintegy négyezer évig meghatározták vagy inkább behatárolták a földművelés lehetőségeit. Az aszimmetrikus ekevasak, valamint a kormánydeszka megjelenése már azt eredményezte, hogy szántáskor a földet - a kormány­deszka állásától függően - jobbra vagy balra lehetett eltolni. Acél kormánylemezt el­őször 1837-ben John DEERE alkalmazott ekéjén az Egyesült Államokban. HEFOP

10 A talaj forgatása HEFOP 3.3.1.
A jó felépítésű eke, valamint a vele végzett jó minőségű szántás a talajművelés nélkülözhetetlen tényezőjévé vált. HEFOP

11 A talaj lazítása Talajlazításnak nevezzük azt a művelési módszert, ami az összeállt, ülepedett vagy tömörödött rétegek talaját minden irányban, kisebb-nagyobb rögök képződésével szétválasztja. A lazítás hatása a talajra: Lazítással csökken a talaj térfogattömege, nő a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, illetve a levegő térfogat %-a. Talajlazításnak nevezzük azt a művelési módszert, ami az összeállt, ülepedett vagy tömörödött rétegek talaját minden irányban, kisebb-nagyobb rögök képződésével szétválasztja. A lazítás hatása a talajra Lazítással csökken a talaj térfogattömege, nő a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, illetve a levegő térfogat %-a. A hézagtérfogat növelésével javul a talaj vízbefogadó képessége, így lehetővé válik a talaj mélyebb beázása, s nagyobb vízmennyiséget képes tárolni hosszabb ideig. Heterogén területen az összefolyás, lejtős területen a vízelfolyás veszélye csökken, a növények víz- és tápanyagfelvétele, kelése és fejlődése nem akadályozott. A lazítás mind az alapozó, mind a kiegészítő talajmunkák fontos műveleti eleme és eljárása. Nélkülözhetetlen a talaj kedvező fizikai és kémiai állapotának megőrzésében, javításában, valamint a talaj védelmében. HEFOP

12 A talaj lazítása A talajlazítás alkalmazási területe, módjai
Sekélyen kell lazítani a talajt tarlóhántáskor, magágykészítéskor és kelés után a növények ápolásakor. Eszközei: kultivátorok, a tárcsák, az ásó- és fogas boronák és kombinátorok A talajlazítás alkalmazási területe, módjai és eszközei A lazítás, attól függően, hogy a talajban hol szükséges a tömődött állapot megszüntetése vagy bizonyos mértékű lazultság létrehozása, sekély, középmély és mély lehet. Sekélyen kell lazítani a talajt tarlóhántáskor, magágykészítéskor és kelés után a növények ápolásakor. Sekély lazításra alkalmasak elsősorban a kultivátorok, a tárcsák, az ásó- és fogas boronák valamint a kombinátorok. A kultivátor vázára 2-3 sorban merev, félmerev, rugós és duplarugós szárakon különböző - véső, lúdtalp és szárnyas - alakú művelőszerszámok szerelhetők. A szántóföldi kultivátorok különböző művelőelemekkel kombinálhatók. HEFOP

13 A talaj lazítása Kultivátor HEFOP 3.3.1.
A kultivátorokat különböző művelési feladatokra az 1800-as évek végétől használják. Magyarországon alapozó művelésre elsők között Baross László és id. MANNINGER G. Adolf alkalmazták, és ez volt az őszi búza talajának előkészítésére kidolgozott rendszerük legfontosabb eszköze. A kultivátorok alkalmazásának előnyei. Műveléskor az ekénél, a tárcsánál kisebb a rögképződés és a porosítás. A porhanyítás során a talajszerkezet kevésbé károsodik. Az ekénél, a tárcsánál tágabb talajnedvesség-tartományban alkalmazhatók. Átlazítja a felszín közelében kialakult tömörödött talajréteget HEFOP

14 A talaj lazítása Fogasborona+hengerborona Ásóborona HEFOP

15 A talaj lazítása A talajlazítás alkalmazási területe, módjai:
Középmély lazítással a talaj ún. rendszeresen művelt rétegének fizikai állapota befolyásolható. A középmély lazítás hatása általában a vegetációs idő végéig terjed, ezért alapművelésnek számít. Eszközei: a középmély- lazítók. Középmély lazítással a talaj ún. rendszeresen művelt rétegének fizikai állapota befolyásolható. A középmély lazítás hatása általában a vegetációs idő végéig terjed, ezért alapművelésnek számít. Eszközei a középmély-lazítók. A talajlazítók művelőszerszámait különböző alakú gerendelyen (pl. “V", egyenes) 1-3 sorban, megfelelő távolságra (késosztás) szerelik fel. Lehetnek: középmély lazítok (munkamélység cm),mélylazítók, altalajlazítók (munkamélység nagyobb, mint 50 cm), valamint egyéb művelőelemek kombinációi, vontatott és függesztett kivitelben. A középmély-lazítók az alapművelés fontos eszközei. Mivel a talajt csak sávosan lazítják, szükséges a teljes felület forgatásos (ekével), vagy forgatás nélküli (tárcsával, talajmaróval stb.) művelése. Olyan eszközöket kell válasz tani, amelyek a lazító által nem végzett műveleteket jó minőségben pótolják. HEFOP

16 A talaj lazítása A talajlazítás alkalmazási területe:
Mélylazítással az altalaj, illetve a rendszeresen művelt (szántott) réteg alatt elhelyezkedő talaj fizikai állapota befolyásolható. Funkciója szerint alapozó művelés, elsődlegesen pedig melioratív művelés. Eszközei: a mélylazítók Mélylazítással az altalaj, illetve a rendszeresen művelt (szántott) réteg alatt elhelyezkedő talaj fizikai állapota befolyásolható. Funkciója szerint alapozó művelés, elsődlegesen pedig melioratív művelés. A mélylazítás mélylazítókkal végezhető. A középmély és mélylazítók alkalmazásának előnyei Kémiai talajhibás területeken is alkalmazhatók. Javul a talaj fizikai és biológiai kondíciója (vízáteresztés, levegőzöttség, biológiai aktivitás). Nem alakul ki káros művelőtalp-tömörödöttség, nem képződnek osztó barázdák és bakhátak. A tömődöttség megszüntetésével csökken a belvízveszély. Kisebb a talajnedvesség-veszteség (pl. a szántással összehasonlítva). Kisebb az egységnyi területre vonatkoztatott energiaigény. Száraz talaj esetén erőteljes a mélyebb rétegekre is kiterjedő repesztő hatás. Nem kell a táblát fogásokra osztani, így kevesebb a taposás a fordulósávok talaján. A melioratív művelés fontos eljárása a mélylazítás. HEFOP

17 A talaj lazítása A középmély és mélylazítók alkalmazásának hátrányai Nem alkalmasak gyomirtásra, az élő tarló élettevékenységének meg szüntetésére. Nem jellemző munkájukra a porhanyítás, a forgatás és a keverés, a tarlómaradványok, trágyák talajba juttatása. A nedves talajt nem lazítják, ugyanakkor a talajt kenik és gyúrják. A felsorolt hátrányok kisebbek a lazítás előnyeihez képest. HEFOP

18 A talaj porhanyítása A talaj porhanyítása:
Lazításkor a talaj aprózódása kisebb mértékű, és a lazított talaj összetöredezve viszonylag a helyén marad, porhanyításkor nagyobb fokú az aprózódás és a talajrészecskék többé-kevésbé keverednek is. Eszközei: talajmarók, a tárcsák, a forgó- és ásóboronák, a kultivátorok, a magágykészítő kombinátorok és az ekék. A talaj porhanyítása mechanikai hatásában hasonló a lazításhoz. Hasonlóak abban, hogy műveléskor az egyes talaj részek között meglazul az összefüggés. Lazításkor a talaj aprózódása kisebb mértékű, és a lazított talaj összetöredezve viszonylag a helyén marad, míg porhanyításkor nagyobb fokú az aprózódás és a talajrészecskék többé-kevésbé keverednek is. A porhanyítás hatása a talajra Művelés hatására a talaj (tulajdonságaitól, állapotától függően) különböző mértékben lazul vagy tömörödik, miközben az eredetileg összeállott részek nagysága is változik. Porhanyítás hatására nő a kisebb méretű frakciók aránya. A talajművelés során mind a nagyméretű (rögök hantok), mind a legapróbb (por) frakciók túlzott aránya is kedvezőtlen, mivel a növény számára előnytelen porozitási állapotot teremt, és elősegíti a talaj szerkezetének pusztulását. HEFOP

19 A talaj porhanyítása HEFOP 3.3.1.
A művelési beavatkozások elsődleges vagy közvetett célja legtöbbször a talaj porhanyítása. Ezáltal válik alkalmassá a talaj az eredményes növénytermesztésre. A jó porhanyítás más talajminőségi jellemzők javulását is elősegíti. A talaj egyenletes átnedvesedése, felmelegedése, levegőzöttsége csak megfelelően aprózott talaj esetén lehetséges. A porhanyítás mértéke a művelés eszközétől függ. A talajmarók, a tárcsák, a forgó- és ásóboronák viszonylag széles nedvességtartományban megfelelő porhanyítást végeznek. Nyirkos talajon a lazítás mellett a porhanyítást is kielégítően végzik a fogas boronák, a kultivátorok, a magágykészítő kombinátorok és az ekék. HEFOP

20 A talaj keverése A keverés a talaj alkotórészeinek, a talajba juttatandó trágyáknak, a javító­anyagoknak, a tarlómaradványoknak adott talajrétegben való egyenletes elrendezése. A keverés hatása a talajra Keveréskor a talajrészek viszonylagos helyzete változik meg. Eszközei: tárcsa, talajmaró, rugós kultivátor, az ásó- és forgó­borona. Az eke, a fogas borona, a merevkéses kultivátor keverőmunkája gyengébb. A keverés a talaj alkotórészeinek, a talajba juttatandó trágyáknak, a javítóanyagoknak, a tarlómaradványoknak adott talajrétegben való egyenletes elrendezése. Az egyenletesség nagyon fontos, mivel ennek hiányában a tarlómaradványok feltáródása, a trágyák, a javítóanyagok, a kémiai szerek hatékonysága romlik. A kémiai szerek egyenetlen talajba keverésének vég­lete a hatástalanság, vagy nagyobb koncentráció esetén a kultúrnövények károsítása. A keverés hatása a talajra Keveréskor a talajrészek viszonylagos helyzete változik meg. A keverés mélysége a művelés céljától, módjától és a talajba keverendő anyagtól függően változik. Alapműveléskor a művelt réteg egészére, de pl. tarlóhántáskor, magágykészítéskor, sorközműveléskor csupán a talaj felső rétegére terjed ki. A legmélyebb akkor, ha az addig művelt talajréteg termőképességét csökkentő valamely tulajdonságot kívánják megszüntetni, az alsóbb réteg bekeverésével (pl. láptalajon a szerves anyagban gazdag feltalaj összekeverése az alsó, ásványi talajjal). HEFOP

21 A talaj keverése A keverés a forgatás műveletének fontos kiegészítője. Az istálló- és zöldtrágyát, a műtrágyát, a javítóanyagokat nem elég a talajba aláforgatni, jól el is kell keverni azokat, hogy hatásukat minél egyenletesebben fejthessék ki. A keverés műveletét a tárcsa, a talajmaró, a rugós kultivátor, az ásó- és forgó­borona kielégítően végzi. Az eke, a fogas borona, a merevkéses kultivátor keverőmunkája gyengébb. HEFOP

22 A talaj tömörítése A talaj tömörítése:
A talaj tömörítése a lazán összefüggő részecskék egymáshoz való nyomása. A tömörítés talajművelési, talajvédelmi és növénytermesztés-technológiai célból szükséges. A tömörítés hatása a talajra Tömörítéskor csökken a talaj hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórustér, illetve a levegőfázis aránya, valamint a talaj felülete. Ezzel szemben a talaj térfogattömeg-értékkel kifejezhető tömörödöttsége nő. A szerkezetesebb talajok általában a szántóföldi vízkapacitás 50-60%-os telítettségénél tömöríthetők jól, amikor nyirkos állapotúak. A talaj tömörítése A talaj tömörítése a lazán összefüggő részecskék egymáshoz való nyomása. A tömörítés talajművelési, talajvédelmi és növénytermesztés-technológiai célból szükséges. A tömörítés hatása a talajra Tömörítéskor csökken a talaj hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórustér, illetve a levegőfázis aránya, valamint a talaj felülete. Ezzel szemben a talaj térfogattömeg-értékkel kifejezhető tömörödöttsége nő. A tömörítéssel együtt járó talaj állapot-változások előnyösen használhatók ki a nedvességforgalom szabályozásában. A talaj túlzott mértékű tömöríté­sét azonban leginkább kedvezőtlen jelenségek kísérik. A talaj tömörítése és tömörödése között különbséget kell tenni. A tömörítés tudatosan, valamely cél érdekében történik, a tömörödés pedig kedvezőtlen tényezők következménye. A tömörödés tehát nemkívánatos változás a talaj fizikai és agronómiai állapotában. A talaj tömörödik természetes üle­pedése során is. A tömörítés mértékét befolyásoló tényezők: a talaj szerves és szervetlen kolloid anyagainak mennyisége és minősége, a talaj szervesanyag-tartalma, a talaj mechanikai összetétele, a talaj nedvességtartalma, a tömörítő eszköz tömege. A talaj fizikai tulajdonságai adott nedvességtartalom mellett elősegítik vagy gátolják a tömöríthetőség mértékét. A szervetlen kolloidokban szegény láp- és kotutalajok csak nedves állapotban tömöríthetők, ugyanúgy a szerkezet nélküli homoktalajok is. A nedvesség hatására elfolyósodó szikes talajok ülepedése, tömörödő képessége nagy, de a célnak megfelelő tömörítésük csak szűk nedvességtartományban lehetséges. Száraz körülmények között a megelőző művelést kísérő rögösödés, túlzottan nedves állapotukban a tapadás akadályozza a tömörítőeszközök munkáját. Ez utóbbi esetben pedig fennáll a talajkenődés veszélye is. HEFOP

23 A talaj tömörítése A tömörítés alkalmazási területe:
Tömörítés művelete folyamán felszínkialakítás. felületcsökkenés és porhanyítás történik. Nyári talajműveléskor a lazított talajfelszín tömörítésével csökkenthető a párologtató felület nagysága. Az alapművelés után tömörítéssel szüntethető meg a talaj üregessége. A magágykészítés utolsó fázisa. Eszközei: A tömörítés különböző kiképzésű hengerekkel történhet. Sima hengerekkel gyűrűs hengerek csillagos és a Cambridge henger. A tömörítés alkalmazási területe és eszközei A tömörítés művelete folyamán felszín-kialakítás, felületcsökkenés és porhanyítás történik. A talajművelés rendszerében a lazító, porhanyító műveletek után gyakran tömörítésre és felszín-kialakításra van szükség. Nyári talajműveléskor a lazított talajfelszín tömörítésével csökkenthető a párologtató felület nagysága, és a mélyebb rétegek felmelegedése. Az alapművelés után tömörítéssel szüntethető meg a talaj üregessége, s állítható helyre az alsóbb és a felső rétegek kapcsolata. A magágykészítés utolsó fázisa voltaképpen egy ülepedett - olykor részben már visszatömörödött - talaj sekély lazítása, majd a vetés mélységében való tömörítése. A tömörítés különböző kiképzésű hengerekkel történhet: Nehéz, középnehéz és könnyű hengerek különböztethetők meg. Csoportosítás­kor az 1 cm talajfelületre eső tömeget kell figyelembe venni. Nehéz henge­reknél az 1 cm felületre eső súly 1 kg-nál nagyobb, a középnehéz hengerek­nél 0,5-1 kg közötti, a könnyű hengereknél pedig 0,5 kg/cm alatt van. A henger tömörítő hatása a talajba süllyedés nagyságával jellemezhető, amely függ a talaj nedvességtartalmától, lazultságától, a henger tömegétől, átmérőjétől és haladási sebességétől. A haladási sebesség növelésével a hengerek munkamélysége csökken. A hengerek alkalmazási területe összefügg a tömegükkel és felületük kiképzésével. A sima hengerekkel a legkisebb talajfelület alakítható ki. A talaj tömörítésekor a rögök kevésbé porhanyulnak, inkább a megművelt talajrétegbe nyomódnak. A sima, egyenletes felszín kialakítása pl. kertészeti növények vetése után szükséges. A hengerboronák különböző művelőgépek tömörítő-porhanyító elemeiként használatosak. A gyűrűs hengerek mélyebben és jobban tömörítenék, mivel felületi nyomásuk nagyobb. Erős rögtörő és tömörítő hatásával tűnik ki a csillagos és a Cambridge henger. A henger csillagos és gyűrűs elemekből áll. HEFOP

24 A talaj tömörítése HEFOP

25 ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA
Műveleti elemek Művelési eljárások A talaj forgatása A talaj lazítása A talaj porhanyítása A talaj keverése A talaj tömörítés HEFOP

26 ELŐADÁS ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI
Milyen műveleti elemeket ismer? Mit értünk művelési eljáráson? Milyen változások történnek a talajban a talaj forgatása, lazítása, porhanyítása, keverése, tömörítése során? HEFOP

27 ELŐADÁS felhasznált forrásai
Szakirodalom: Nyíri L. (1993): Földműveléstan. Mezőgazda Kiadó. Birkás M. (2002) Környezetkímélő és energiatakarékos talajművelés. Akaprint Nyomdaipari Kft. Birkás M. (2006) Földműveléstan és földhasználat tankönyv. Mezőgazda Kiadó. Birkás M. (2006) Környezetkímélő alkalmazkodó talajművelés. Akaprint Nyomdaipari Kft. HEFOP

28 KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKET KÖVETKEZŐ ELŐADÁS/GYAKORLAT CÍME A szántóföldi növények talajművelési rendszerei Következő előadás megértéséhez ajánlott ismeretek kulcsszavai: talajművelési rendszer, talajművelés klasszikus sorrendje, nyárvégi, őszi, és tavaszi vetésű növények talajművelési rendszere Előadás anyagát készítették: Prof. Dr. Nagy János Dr. Rátonyi Tamás HEFOP