Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) EU-közösségi politikák

Az előadások a következő témára: "Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) EU-közösségi politikák"— Előadás másolata:

1 Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) EU-közösségi politikák

2 I. A környezetvédelmi politika
Az alapító szerződésekben a környezetvédelmi politikát még nem említették, mára viszont a Szerződés integráns részévé vált és jelentős közösségi szintű kompetenciák alakultak ki. Mára egyre nagyobb teret nyert az általános vállalkozási környezetet szabályozó horizontális elemek, valamint a piaci mechanizmusok, melyek kereteket és célokat határoznak meg. A gazdasági és környezeti érdekek integrált megítélésének paradigmaváltása még mindig nem történt meg. A környezetvédelemre vonatkozó szabályok az EUM-Szerződés harmadik részében, XX. CÍM ( cikkek) alatt találhatók.

3 II. A környezetpolitika jellemzői I.
A közösségi szintű környezetvédelmi politika jellemzői és kihívásai a környezeti kérdések sajátosságaiból következnek. A környezetvédelmi politika létjogosultságának okai: 1.) A környezet számos elemének ún. közjó jellege van. 2.) Az externáliák jellege. 3.) Jelentős problémája a környezetvédelmi politikának, hogy a védelmi intézkedések költsége és azok hasznának megjelenése időben elkülönül, és haszonélvezője és költségviselője is elkülönülhet.

4 II. A környezetpolitika jellemzői II.
Problémák kezelése nemzetközi szinten kell, hogy megtörténjen. Azonban az államok, de az egyének is másként értelmezik a megoldásokat, a szükséges és kívánatos környezetvédelmi szintet, ami nagyon megnehezíti a hatásos fellépést, koordinációt. 4.) Az egységes piac elvei és a környezeti érdekek gyakran kerülnek egymással konfliktusba. 5.) A tagállami környezeti vívmányok tiszteletben tartása szükségessé tette a környezeti politika terén a „többsebességűség” lehetőségének kialakítását.

5 III. A környezetvédelmi politika fejlődéstörténete, szerződéses és jogi alapjai I.
A közösség környezetvédelmi politikájának fejlődését jogi szempontból három fő szakaszra lehet felosztani. Az első szakasz az alkotmányos alap nélküli környezetpolitika a Római Szerződéstől az Egységes Európai Okmány hatálybalépéséig tartott ( ). A második szakasz a Maastrichti Szerződésig terjedt, ez a jogalap megerősítésének (fenntartható fejlődés) időszaka volt. A környezetvédelmet külön közösségi politikának és gazdasági célokkal egyenrangúnak ismerték el.

6 III. A környezetvédelmi politika fejlődéstörténete, szerződéses és jogi alapjai II.
A harmadik szakasz, a környezetpolitika további fejlődésének időszaka a Nizzai Szerződésig tartott. Az Amszterdami Szerződés környezeti szempontból a fenntartható fejlődés további hangsúlyozását, a környezet magas szintű védelmének az Unió céljai közé emelését hozta. A bevezetett együttdöntési eljárással tovább nőtt a Parlament szerepe ezen a területen is. Nizzai Szerződés: intézményi kérdésekben jelentős változásokat hozott, ugyanakkor nem eredményezett jelentős változást a környezetvédelmi politika területén („nizzai környezeti maradékok”).

7 III. A környezetvédelmi politika fejlődéstörténete, szerződéses és jogi alapjai III.
A negyedik szakasz a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kezdődik. Az Unió aktivitása a környezetvédelem területén változatlanul jogszabályok alkotásában és ún. környezetvédelmi akcióprogramokban nyilvánul meg. Bekerült a Szerződésbe az éghajlatváltozás elleni küzdelem, ezen a területen a nemzetközi fellépés erőteljesebb ösztönzése. A környezetvédelem területén a Bizottság feladata a jogszabályok kezdeményezése, programok kialakítása + felügyeleti jogkörrel bír a végrehajtás terén.

8 III. A környezetvédelmi politika fejlődéstörténete, szerződéses és jogi alapjai IV.
Az Unió aktivitása a környezetvédelem területén változatlanul jogszabályok alkotásában és ún. környezetvédelmi akcióprogramokban nyilvánul meg. A környezetvédelem területén a Bizottság feladata a jogszabályok kezdeményezése, programok kialakítása + felügyeleti jogkörrel bír a végrehajtás terén. A környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedések többsége (jogszabályok, általános cselekvési programok) a Tanács és a Parlament közös hatáskörébe tartoznak, rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával való konzultációt követően.

9 III. A környezetvédelmi politika fejlődéstörténete, szerződéses és jogi alapjai VI.
Kivételek: Ezeknél az intézkedéseknél a döntés különleges jogalkotási eljárás keretében (egyhangú határozattal) történik. A tagállamok feladata, hogy gondoskodjanak a környezetvédelmi politika finanszírozásáról és végrehajtásáról.

10 IV. A környezetvédelmi akcióprogramok I.
Az akcióprogramok elemzését az adott történelmi kontextusba kell helyezni: milyen külső és belső események hatottak, hogyan reagált a Közösség. A környezetpolitika fejlődése a hatások és a reakciók szempontjából vizsgálható. Összességében a közösségek alapításakor, valamint az 1960-as években a nemzetközi és közösségi szintű környezetpolitikai inaktivitás és a természeti erőforrások bősége és relatív olcsósága miatti fokozódó környezetrombolás volt jellemző az integrációra. Alapvetően pragmatikus, problémakezelő jogalkotás történt.

11 IV. A környezetvédelmi akcióprogramok II.
1972. ENSZ-keretében összehívott Emberi Környezetről szóló világkonferencia megtartására került sor. A folyamatokra reagálva a Bizottság 1971-ben javasolta a közösségi szintű környezetpolitika megalkotását. Az Európai Tanács 1972-es Párizsi csúcstalálkozóján tett nyilatkozata alapján elfogadták az os időszakra vonatkozó Első Környezetvédelmi Akcióprogramot /KVAP/. Környezetvédelmi akcióprogramok: önmagukban jogilag nem kötelezőek, inkább célokat, fő tevékenységi és prioritási területeket kijelölő keretet adó dokumentumok.

12 IV. A környezetvédelmi akcióprogramok III.
Az Európai Egységes Okmány a környezetvédelmi politikát közösségi szintre emelte. Az egységes belső piac lényegi eleme volt a nemzeti szabályozások harmonizálása. Egységes piac keretében való gondolkodás megerősítése és közösségi kompetencia jogi megalapozása! A környezetpolitika területén a szubszidiaritásra való hivatkozással rögzítették, hogy a környezetvédelem elsődleges megvalósítói a tagállamok.

13 IV. A környezetvédelmi akcióprogramok IV.
A Maastrichti Szerződésben egyértelműen központi helyet foglalt el a környezetvédelmi politika. Az ötödik KVAP ( ) a piaci alapú eszközök bevezetését preferálta az egyszerű regulációval szemben, és több konkrét vállalást, határidőt, felelőst jelölt ki konkrét célok eléréshez. Az EU a globális problémák megoldásának egyik fő szereplőjeként határozta meg magát. Legitimáció terén az Amszterdami Szerződés előrelépés volt, a szemléletben a részvételiség, a társadalom nagyobb bevonása hangsúlyosabbá vált.

14 IV. A környezetvédelmi akcióprogramok V.
A környezetpolitika esetében az integrált jelleg érvényesült. Jelentős probléma maradt a politikai célok és a megvalósítás közötti deficit. Az ezredfordulóra a tagállami környezetvédelmi politikák egyértelműen közösségi meghatározottságúak lettek. A 90-es években tehát a környezetvédelem a Szerződésekben magas szintű prioritás lett. Erre az időszakra a tagállami környezeti szabályozás egyértelműen közösségi meghatározottságúvá vált.

15 IV. A környezetvédelmi akcióprogramok VI.
A globális versenyképesség javítása vált elsődleges szemponttá, amely háttérbe szorította a fenntartható fejlődés kérdését. A 2002-ben Johannesburgban tartott Földcsúcson az EU a globális környezetvédelmi problémák bajnokaként próbált vezető szerepet betölteni. A hatodik KVAP ( ): éghajlatváltozás, biológiai sokszínűség csökkenése, természeti erőforrások megőrzése és hulladék. A hatodik KVAP hét „tematikus stratégiát” határozott meg. A környezetvédelmi politika egyre inkább „depolitizálódik”, és szakmaivá, technikai kérdéssé válik.

16 V. Környezetvédelmi célok és alapelvek I.
Az EU környezetvédelmi politikájának céljait először az ban indult első környezetvédelmi akcióprogramban határozták meg. Általános célként a Lisszaboni Szerződés kijelenti, hogy az Unió „Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik…”, amely „… a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”. A környezetpolitika alapelvei: az elővigyázatosság, a megelőzés, a szennyező fizet elv, a forrás elve, az integrálás elve, a lehető legmagasabb szintű védelem, a regionális különbségek figyelembevétele, az együttműködés, a megosztott felelősség, a szubszidiaritás. Elővigyázatosság elve:

17 V. Környezetvédelmi célok és alapelvek II.
Megelőzés elve: Problémák a megvalósítás terén: Szennyező fizet elve: Problémák:

18 V. Környezetvédelmi célok és alapelvek III.
Az integrálás elve: További alapelvek: - a lehető legmagasabb szintű védelem: - regionális különbségek figyelembevétele: A tagállamok ragaszkodnak ahhoz a lehetőséghez, hogy a harmonizáció idején legalább „átmenetileg” korlátozó intézkedéseket hozhassanak, vagyis saját szabályaikat alkalmazva ideiglenesen megzavarják a belső piac működését.

19 V. Környezetvédelmi célok és alapelvek IV.
Az együttműködés elve: A megosztott felelősség elve: A szubszidiaritás elve: A környezetpolitika működtetése során figyelembe kell venni: - a rendelkezésre álló tudományos adatokat, - az egyes régiók különböző környezeti állapotát, - a tevékenységek vagy azok hiányából származó előnyöket és költségeket, - a közösség egészének gazdasági és szociális fejlődését, valamint a régiók kiegyensúlyozott fejlődését.

20 VI. Az uniós környezetpolitika eszközei
A környezetpolitika eszközei: Jogi eszközök: - Vertikális szabályozás. - Horizontális szabályozás. Programok; Pénzügyi eszközök; Egyéb eszközök – Szervezetek

21 VII. A jogi szabályozás eszközei I.
A Közösség által alkalmazott jogintézmények legfontosabb elemei: Értelmezést segítő eszközök: Általános szabályok: stratégiák és politikák tervek és programok, magatartási kódexek. Igazgatási eljárások: hasonlóak a nemzeti közigazgatási jogintézményekhez. Tartalmi követelmények: Hatóságokra utalás:

22 VII. A jogi szabályozás eszközei II.
A horizontális szabályozás a környezetvédelmi szabályozás általános része. A horizontális szabályozás az alábbi területekre terjed ki: - A környezeti hatásvizsgálat; - A stratégiai környezeti hatásvizsgálat; - A környezettudatos irányítás; A környezeti információkhoz való hozzáférhetőségről szóló szabályozás (2003/4/EK). Környezetbarát termék – ökocímkézés (Parlament és Tanács 1980/2000 rendelete).

23 VII. A jogi szabályozás eszközei III.
A vertikális/szektoriális szabályozáshoz tartozik ma már több mint 300 közösségi jogforrás (rendelet, irányelv, direktíva, határozat és ajánlás). A vertikális szabályozás kiterjed: - a termékekre; - a tevékenységekre; - a környezet minőségének védelmére; - az eljárásokra és az eljárási jogokra; - a konkrét szektorokra, átfogó területekre.

24 VIII. Pénzügyi és egyéb eszközök
A közösségi környezetvédelmi politika programszinten pénzügyi forrásokkal is rendelkezik. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap pénzügyi forrásai A LIFE+ program az EU-ban és harmadik államokban finanszíroz programokat. Állami támogatások: Európai Környezeti Ügynökség Tudományos Tanácsadó Bizottságok:

25 Irodalom - Káldy Zoltánné (szerk.): Integrálódó Európa II. Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. - Horváth Zoltán – Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja. Az Unió Lisszabon után, hvgorac, Budapest 2010.

26