Az orvosi konzultáció, interjútechnikák Miért fontos a konzultáció stílusának elemzése? A vizsgálatok kimutatták hogy az orvos konzultációs stílusa szoros.

Az előadások a következő témára: "Az orvosi konzultáció, interjútechnikák Miért fontos a konzultáció stílusának elemzése? A vizsgálatok kimutatták hogy az orvos konzultációs stílusa szoros."— Előadás másolata:

1 Az orvosi konzultáció, interjútechnikák Miért fontos a konzultáció stílusának elemzése? A vizsgálatok kimutatták hogy az orvos konzultációs stílusa szoros összefüggésben van a betegnek az orvos munkájával való elégedettségével, ami meghatározza az együttműködési készséget és ennek következtében a gyógyulást. A konzultációs stílus összetevői, kialakulásának háttere -Külső háttértényezők, a benyomáskeltés szociálpszichológiája -Belső háttértényezők, tapasztalatok, gyakorlottság, beállítódás, esetleges előítélet, az egészség-betegség vonatkozású magyarázó elvek, nézetek, elképzelések, attitűdök. A kommunikációs minták jellegzetességei.

2 Byrne és Long orvosi kommunikációs modellje (1976) Angol kutatók akik 2500 konzultációt vizsgáltak angol, holland és ír körzeti orvosok rendelőiben és a találkozást hat szakaszra bontották. 1.Az orvos kapcsolatot létesít a beteggel (üdvözlés, bemutatkozás) 2.Az orvos megkísérli feltárni illetve feltárja a páciens aktuális látogatásának az okát 3.Az orvos felveszi az anamnézist és fizikális vizsgálatot végez 4.A beteg állapotáról kialakított vélemény összefoglalása és a beteg tájékoztatása 5.Az orvos lehetőleg a beteggel együtt átgondolja és megbeszéli a terápiát és a következő találkozást 6.A konzultáció befejezése (elköszönés) rendszerint az orvos által kezdeményezve Akik viszonylag több időt fordítottak a második szakaszra gyorsabban túljutottak a harmadik, ötödik, hatodik szakaszon. Létezik az egyes orvosokra jellemző elsősorban az orvos viselkedése által meghatározott konzultációs stílus.

3 Byrne és Long két fő konzultációs stílust írt le 1.Az orvos központú konzultáció jellemzői eldöntendő illetve direkt kérdések a beteghez információgyűjtés tények összegyűjtése az orvos irányította és uralta beszélgetés rövid időtartamú szünetek kisfokú empátia és interperszonális kapcsolat a konzultációnak az orvos által a receptek átadásával vagy a megbeszéltekről egy összefoglaló véleménnyel való zárása

4 2.A beteg központú konzultáció jellemzői nyitott nem eldöntendő kérdések a beteg panaszainak folyamatos meghallgatása (lehetőleg a beteg mondanivalója ne szakadjon félbe) a kommunikáció során fellépő szünet adekvát felhasználása a non-verbális viselkedés fontossága, empátia (szemkontaktus, mosoly, tapintás) a beteg felelőssége a konzultáció befejezésének meghatározásában Byrne és Long adatai szerint a legtöbb gyakorló orvos inkább az orvos központú stílust valósítja meg. Ez a hagyományos autoriter minta. Az orvos a beteg érdekében aktív, ő vállal sok esetben teljes felelősséget a beteg sorsáról, asszimetrikus kapcsolat, „gyermek szerepbe sodrás”. Az erőegyensúly kérdése, kontrol-hely kérdése.

5 A konzultáció hét feladata 1.a beteg aktuális látogatásának okát megtalálni, ami magába foglalja a természetét és a történetét a problémának az aetiologiát a beteg elképzeléseit, ötleteit és feltételezéseit a probléma kihatását 2. komplexitásában átgondolni a problémát fennálló kóroki faktorok rizikó faktorok 3. a beteg bevonásával kiválasztani a megfelelő módokat a probléma megoldására

6 A konzultáció hét feladata (folytatás) 4. a beteggel megértetni a fennálló probléma okát, mibenlétét 5. a beteg problémába való bevonása és az iránt való felelősség kialakítása 6. a rendelkezésre álló források és idő megfelelő használata konzultáció alatt gondozási idő alatt 7. a pácienssel egy megfelelő kapcsolat kiépítése, amely segíti az előző feladatok megvalósítását

7 A kikérdezés (interjú) 1. Formája: egyéni-csoportos közvetlen-közvetett kötött, célzott vagy kötetlen 2. a kikérdezés néhány módszere -a meghallgatás, a beteggel való kapcsolatfelvétel minden esetben a panaszok meghallgatásával kezdődik. Fontos a passzivitás és a megértő, elfogadó attitűd. Az orvos időlegesen elnyomja saját reakcióit, intellektuálisan és érzelmileg mintegy hatni engedi magára a beteget. - az anamnézis, kötött orvosi kérdései ismertek, egy aktív kikérdezési forma ahol a válaszok írásban rögzítésre kerülnek. -az exploráció célzott kikérdezés, amellyel tisztázni kívánjuk mind az objektív és szubjektív faktorokat, amelyek a diagnózis és a terápia szempontjából fontosak. A beszélgetésnek nincsenek előre meghatározott kérdései, azok mindig a beteg válaszaihoz alkalmazkodnak. Az exploráció kitér a szomatikus, pszichés és szociális előtörténetre és jelenlegi állapotra.

8 Alakítható-e a konzultációs stílus? A konzultáció stílusa függ a személyes tulajdonságoktól, a tapasztalatoktól és a kommunikációs készségtől. A kezdő orvosok konzultációs stílusa általában „önvédelemre irányul”, fő szempont „ne felejtsen el semmit megkérdezni és ne csússzon ki a kézből a beteg”. Az interjúk orvos centrikusak és betegségközpontúak. Platt és McMath (1979) szerint a kezdő orvosok anamnézis felvételi stílusa „túlkontrolláló”. A gyakorlatban eltöltött idő szükség szerűen magával hozza az orvosra jellemző konzultációs stílus kialakulását. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az orvosok hajlamosak arra, hogy megtapadjanak egy stílusnál és annak megfelelően viselkedjenek függetlenül attól hogy ki a beteg és milyen problémát hoz. A betegközpontú orvosok rugalmasabban tudnak stílusukon változtatni, ha arra szükség van. Annak hogy valaki rugalmasan tudjon változni egyrészt az a feltétele, hogy egyszerre tudjon figyelni saját viselkedésére és a beteg visszajelzéseire, másrészt, hogy birtokában legyen olyan készségeknek, stratégiáknak, melyekből gyorsan és könnyedén felépíthető egy másfajta stílus.

9 A konzultációs stílus külsődleges kellékei Térbeli elhelyezkedés Tanácsadó helyzet Kooperatív helyzet Kompetitív helyzet Öltözködés mint befolyásoló tényező a b ab a b

10 Az anamnézis felvétel fázisai Byrne és Long modelljében (Pendleton, 1983 után) Probléma bemutatás a beteg részéről, „Kikérdezés” 1.Meghallgatás 2.Pontosítás 3. Elemzés 4.Információgyűjtés Odafigyelés Értelmezés Direkt kérdések Visszatükrözés Zárt kérdések Bátorítás Átfogóbb Direkt összefüggések Tisztázás kérdések kérdések keresése Visszatükrözés Tisztázás összefüggések események A beteg nézeteinek Ismétlés keresése elhelyezése Feltárása Rákérdezés Időrend pontosítás összefoglalás Megértés Beteg nézeteinek Javaslattétel javaslattétel A csend visszajelzése kikérdezés megerősítés értelmezése Időrend, összefoglalás átfogó kérdések ismétlés

11 A találkozás indítása: bevezető szavak Az első találkozáskor a bemutatkozás után szerencsés néhány nyitott kérdéssel kezdeni „Miben, segíthetek? Hogy érzi magát?” A probléma feltárása, információszerzés a betegről Szükség van néhány zárt kérdésre. „Láza van-e? Érez-e fájdalmat?” De módot kell adni, hogy a beteg ne csak kérdésekre válaszoljon A probléma megbeszélése a tájékoztatás A találkozás befejező szakaszában az orvos aktívabb, magyarázatokkal, terápiás instrukciókkal látja el a beteget. Ez a viselkedés az orvos centrikus stílus jellemzője. A betegközpontú stílus képviselői bevonják a beteget a probléma megbeszélésébe, sőt a döntéshozatalba is.

12 Kerülendő kommunikációs stratégiák Fenyegetés figyelmeztetés: „Ha nem jár ellenőrzésre, olyan súlyossá válhat egyik napról a másikra az állapota, hogy aztán már késő lesz…” Moralizálás, prédikáció: „Magának számolnia kellene azzal, hogy egy gyermeknek apára van szüksége. Az apa nem csak anyagiakban fontos támasz….” Bírálat, kritika, vádaskodás: „Hát hogy gondolta, hogy csak most jelentkezzen? Most már ezt a fogat képtelenség megmenteni.” Gúny, nevetségessé tétel: „Szóval pontosan tudja, hogy mikor esett teherbe? Hallja nővérke? Mind ezt mondják…” Kioktatás, észérvekre való apellálás: Teljesen logikus, hogy a legyengült szervezet kevesebbet bír, mint az egészséges. Ezt józan ésszel fel lehet fogni. Maga értelmes ember, miért nem veszi figyelembe az állapotát?” Direkt tanács, megoldási javaslat: „Adjon le 15-20 kilót, egyen kevesebb húst, zsírt és sót, meglátja, semmi panasza nem lesz. Egyszerű, ennyi az egész.”

13 A hallgatás művészete: hogyan figyeljünk a betegre? Létezik-e teljes elfogulatlanság? A nem verbális viselkedés funkciói Megerősítés, ismétlés Kiemelés, hangsúlyozás Kontrolláló, szabályozó funkció