A GOMBÁK. A gombák A gombák eukarióta sejtekből álló, egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, színanyagot nem tartalmazó, kitintartalmú sejtfallal.

Az előadások a következő témára: "A GOMBÁK. A gombák A gombák eukarióta sejtekből álló, egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, színanyagot nem tartalmazó, kitintartalmú sejtfallal."— Előadás másolata:

1 A GOMBÁK

2 A gombák A gombák eukarióta sejtekből álló, egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, színanyagot nem tartalmazó, kitintartalmú sejtfallal rendelkező élőlények, melyek az élővilág egy önálló országát alkotják. A gombák a szárazföldi körülményekhez alkalmazkodtak. Táplálkozásuk szerint vagy szaprofiták (azaz korhadékokat, az elpusztult élőlények maradványait fogyasztják), vagy mikorrhizásak (gyökérkolonizálóak, azaz a gyökerén keresztül szimbiózisban élnek egy gazdanövénnyel), vagy pedig az élő gazdaszervezetet lebontandó szerves anyagként hasznosító paraziták. Szaporodásuk rendszerint a széllel szállítódó spórákkal történik. Jelenleg kb. 100 000 fajukat ismerjük, de becslések szerint akár 3-400 000 eddig ismeretlen gombafaj is létezhet. A gombák kutatásával a mikológia foglalkozik.eukariótaegy-többsejtűtelepeskitintartalmúsejtfallalélőlényekországátszaprofitákmikorrhizásakgyökerénszimbiózisbanszerves anyagkéntparazitákszéllel spórákkalfajukatmikológia A gomba termőtestének felépítése és fejlődése

3 A gombák rendszertana, közös tulajdonságai A rendszertanban régebben a növények világába sorolták, ma már azonban külön csoportba sorolják őket, mivel sejtjeik felépítése, testszerveződésük, és anyagcseréjük nagymértékben eltér a növényekétől. Rendszertani felosztásuk és nevezéktanuk azonban a növényekét követi. A valódi gombák legközelebbi rokonai az állatok és a galléros ostorosok.rendszertanbannövényeksejtjeikRendszertaninevezéktanukállatokgalléros ostorosok A gombák az állatokhoz hasonlóan heterotrófok, azaz szénszükségletüket szerves anyagokból, energiaszükségletüket pedig kémiai anyagokból fedezik. A gombák többsége aerob (azaz anyagcseréjükhöz szükségük van oxigénre). Sok gombafaj hosszú ideig kibírja az oxigén hiányát, azonban ilyenkor egy idő után a sejtjeik szaporodása leáll. Az anaerob (a levegő oxigénjét egyáltalán nem hasznosító) gombafajok másodlagosan anaerobok, azaz eredetileg nem voltak azok, csak elvesztették mitokondriumaikat.állatokhoz mitokondriumaikat

4 Néhány gomba faj: Csiperkék: Közepes- és nagytermetű gombák. Lemezeik szabadok, kezdetben halvány rózsaszínűek, majd gyorsan megbarnulnak. Spóraporuk csokoládébarna. Tönkjük galléros, színük fehér, vagy barnásan pikkelyes. Nyomásra sárguló, vagy tinta (karbol) szagú fajai veszélyesek. Összetéveszthetők a gyilkos galócával, de annak bocskora is van és lemezei mindig fehér színűek. Erdei csiperke, Erdőszéli csiperke, Kerti csiperke, Sziki csiperke

5 Galambgombák: Többnyire közepes méretű, élénk kalapszínű gombák. A lemezek fehér, sárgás-fehér vagy sárga színűek. A gombák (lemezeik is) "pattanva törő" morzsalékos húsúak. A rossz illatú, csípős ízű példányokat ne gyűjtsük! Ízletes nagy galambgomba, Kékhátú galambgomba

6 Korallgombák: Összetéveszthetetlen ágas-bogas, agancsszerkezetű, korallra emlékeztető, ritka, de általában nagyobb termetű példányok. Rágós, nehezen emészthető, de kiadós gombák. Rózsás korallgomba, Sárga korallgomba

7 Őzlábgombák: Különböző méretű, pikkelyes-foltos kalapú, fehér-barna- vöröses színű gombák. A tönk megnyúlt, csöves, gyakran gallér (mozgatható) díszíti. Csak a feltűnően nagy termetűek fogyasztása javasolt. Nagy őzlábgomba, Piruló őzlábgomba

8 Pereszkék: Közepes vagy apró méretű, eltérő alakú gombák. Spóraporuk fehér, tönkjük húsos, lemezeik többnyire kiöblösödve nőnek a tönkhöz. Meghatározásuk néha nehéz. Májusi pereszke, Lila pereszke, Fenyőpereszke, Tejpereszke

9 Pöfeteg gombák: Gömbölyded vagy körte alakú, fehér-piszkosfehér színű, eltérő méretű gombák. Nem tagolódnak tönkre és kalapra. Míg belsejük fehér, fogyaszthatók. A fehér belső rész viszont egynemű legyen, mert ha kalap, lemez és tönkkezdemény ismerhető fel a kettévágott "tojásban", úgy az fejlődő gyilkos galóca! Bimbós pöfeteg, Óriás pöfeteg

10 Vargányák (tinórú-félék): Általában nagy méretű, zömök, kemény húsú gombák. A kalap alsó oldalán a termőréteg csöves szerkezetű (nem lemezes). Spóraszíne legtöbbször olajbarna. A vörös termőrétegű és tönkű fajok mérgezőek. Ízletes vargánya,Király vargánya, Fenyőtinórú,Molyhos tinórú

11 Halálosan, vagy nagyon erősen mérgező gombák!!! Gyilkos galóca: A legmérgezőbb gomba, tünetei (erős gyomorpanaszok) 6-12, ill. 24-36 óra múlva jelentkeznek, mire a méreganyagok már felszívódtak. Olajoszöldes kalapja, fehér spóratartó lemezei, fehér húsa, jól fejlett gallérja és bocskora van.

12 Fehér gyilkos galóca: A fiatal csiperkével könnyen összetéveszthető, mivel annak lemezei halvány rózsaszínűek. A galóca kalapja és lemezei fehérek, jól fejlett gallér és bocskor jellemzi.

13 Légyölő galóca: Piros kalapú, fehér pöttyös (foltos) a mesekönyvek rajzairól ismert gomba. Párducgalóca: Barna kalapján fehér pöttyök (foltok) – egykori burokmaradványok - jellemzik. Párducgalóca Légyölő galóca

14 Kerti susulyka: Barnás kalap, tönk és lemez jellemzi Világító tölcsérgomba: Sárga tönkű és lemezű, sárga húsú, barnás kalapú, korhadó tuskókon élő gomba. A sárga rókagombához nagyon hasonlít, de az talajon él.

15 Össze NEM keverendő gombák! Nagy őzlábgomba Párducgalóca Mezei szegfűgomba Kerti susulyka Császárgomba Légyölő galóca Sárga rókagomba Világító tölcsérgomba

16 A két legjobban összekeverhető gomba!!! Erdőszéli csiperke: - tönkje alul alig vastagodik -gallérja van -spóratartó lemezei fiatalon halványszürkék, később sötétbarnák Gyilkos galóca -tönkjének töve gumósan megvastagodik -bocskora,gallérja van - spóratartó lemezi mindig fehérek

17 Készítette: Kiss Gabriella és Benkő Balázs 10. D Köszönjük a figyelmet!