Szállítási réteg II.. Mogyoróhéjban A szállítási réteg az OSI modell egyik legbonyolultabb rétege Fő célja, hogy megbízható, gazdaságos szolgálatot nyújtson.

Az előadások a következő témára: "Szállítási réteg II.. Mogyoróhéjban A szállítási réteg az OSI modell egyik legbonyolultabb rétege Fő célja, hogy megbízható, gazdaságos szolgálatot nyújtson."— Előadás másolata:

1 Szállítási réteg II.

2 Mogyoróhéjban A szállítási réteg az OSI modell egyik legbonyolultabb rétege Fő célja, hogy megbízható, gazdaságos szolgálatot nyújtson a felette lévő rétegeknek. A szállítási réteg transzparens a felső rétegek számára. A szállítási réteg tipikus feladatai:  forgalom szabályozás  multiplexelés  virtuális áramkörök felügyelete  hibajavítás  csomagképzés és csomagok visszaállítása.

3 Feladatok A forgalom szabályozás feladata, hogy az adó ne adjon több adatot, mint amit a vevő fogadni tud. A multiplexelés lehetővé teszi, hogy több alkalmazás használja ugyanazt a fizikai összeköttetést. Az összeköttetések nyalábolása pedig lehetővé teszi, hogy egy alkalmazás használjon több összeköttetést egy időben. (Pl.: két lassabb csatornát egy nagyobb sebességű kapcsolattá egyesítjük.) Változatos módszerek (ellenőrző összeg, CRC, újra adás) biztosítják, hogy a szállítási réteg ki tudja javítani az észlelt hibákat. A tényleges szolgáltatást végző elemeket szállítási funkcionális elemnek, vagy szállítási entitásnak nevezzük. Ezek az elemek lehetnek az operációs rendszer magjának a részei, vagy önálló folyamatok.

4 A Szállítási réteg helye A szállítási rétegnek az ad további jelentőséget, ez a határ a szolgáltató (transport service provider), és a felhasználó (transport service user) között. Az alsó három OSI réteg valamilyen módon egy szolgáltatóhoz kapcsolódik, és döntően hardver elemekben realizálódik. A felső rétegek a felhasználó kezében vannak, és alapvetően szoftver jellegűek. Az alsó négy réteget szokás együttesen adattovábbítónak, a felső hármat alkalmazásnak hívni.

5 Határ réteg A szolgáltató által biztosított szolgálat nem mindig kielégítő minőségű. Ha az alsóbb rétegek nem nyújtanak kielégítő szolgálatot, akkor a szállítási rétegnek kell gondoskodni arról, hogy az általa nyújtott szolgálat minősége jobb legyen, mint amit az alatta lévő rétegek biztosítanak. Ez a réteg határ abban az értelemben is, hogy elfedi az alhálózat tulajdonságait a felső rétegek elől. A viszonyréteg már nem tudhat arról, hogy alatta egy összeköttetés alapú, vagy összeköttetés mentes szolgálat működik. Ezt a szállítási réteg elfedi.

6 Szállítási protkollok A szállítási protokoll feladatai: sorszámozás forgalomszabályozás hibakezelés Lényegében hasonlóak az adatkapcsolati rétegben megvalósított funkciókhoz. A különbség a működési környezetben van. Jóval bonyolultabb egy összeköttetés létrehozása és lebontása. A legnagyobb különbség az, hogy a szállítási rétegnek kezelni kell az alhálózat adattároló képességét. Az alhálózatban számos csomag lehet úton egy időben.

7 A datagram típusú átvitelnél a csomagok elveszhetnek kettőződhetnek hibásak lehetnek a hálózat végrehajthat egy spontán "Reset"-t (N-reset), ami a sorszámok elveszésével járhat. A szállítási protokollok bonyolultságát nagyban befolyásolja, hogy alatta mennyire megbízható szolgálat van. Ha az alhálózat hibátlan csomagokat sorrendhelyesen kézbesít, a rétegnek kevés feladata marad

8 A szolgálatokat 3 osztályba sorolja az OSI : AHibamentes szolgálat, N-reset nincs. (A jó minőségű LAN-ok megközelítik ezt az állapotot.) BTökéletes csomagkézbesítés, N-reset előfordulhat CMegbízhatatlan szolgálat. (Elveszett, kettőzött csomagok, N-reset előfordul. ) Hálózataink nagy része ezt a szolgálatot nyújtja. A szolgálatokhoz különböző bonyolultságú protokollok tartoznak. A protokoll bonyolultsága a magasabb számok felé nő.

9 Összeköttetések címzése Amikor egy alkalmazási folyamat kapcsolatot akar létesíteni egy másik hoszton lévő párjával, akkor azt meg kell címezni. Ez a cím általánosan a TSAP cím. (A TCP/IP hálózatokban ez egy IP cím - port cím páros.) A feladat egyszerűnek tűnik, hiszen minden folyamatnak adhatunk egy címet, és a kérdés látszólag megoldott. A valóságban egy szerveren nagyon sok folyamat futhat. Ezek egy része szinte mindig fut, másik része ritkán. Ha egy folyamatot el akarunk érni, akkor a folyamatot el kell indítani, és a hozzá tartozó port-címet folyamatosan figyelnünk kell a szolgáltató gépen. Ritkán kért folyamatok esetén ez elfogadhatatlan erőforrás pazarlás

10 A másik probléma abból adódik, hogy nem ismerhetünk előre minden folyamatot, nem adhatunk neki címet, és így új szolgáltatást nem tudnánk beilleszteni. Nincs szükség az összes szolgáltatás előzetes definiálására, ha van egy olyan szolgáltatás, ami a létező többi szolgáltatás címét fogja visszaadni. Célszerűnek látszik egy olyan megoldás, ahol a címek egy része fix, a másik részét a hoszt szabadon definiálhatja. A folyamatokból is csak azokat indítjuk, melyekre szükség van. A portokból is csak néhányat figyel folyamatosan a hoszt. 1.A kérést indító hoszt egy kezdeti összeköttetést létesítő protokollt használva fordul a szolgáltató géphez. 2.A szolgáltató gépen (szerveren) egy folyamatszolgáltató (process server) fut, és a többi folyamat ügynökeként működik. 3.Ha a felhasználó ehhez a folyamathoz fordul, akkor a process server elindítja a kért folyamatot, és visszaadja a TSAP címet, amin a szolgáltatás elérhető. Ez a módszer jól működik azoknál a folyamatoknál, melyeknek nem kell jelentős idő a létrehozásához.

11 Bonyolultabb folyamatok Vannak azonban folyamatok, melyeknek az indítása hosszabb időt igényel. (Egy állomány kiszolgálót nem lehet "röptében" elindítani.) Ezeket a folyamatokat futtatjuk, de nem figyeljük a szolgáltatás portcímét. A futó folyamat címét adja vissza a katalógusszolgáltató (directory server).

12 portok A portok címkiosztását az IANA szervezet felügyeli. A port számok három csoportra oszlanak: közismert portok (Well Known Ports) 0-1023 regisztrált portok (Registrared Ports) 1024-49151 dinamikus/privát portok 49152-65535 lista elérhető a http://www.iana.org/assignments/port-numbers címen.http://www.iana.org/assignments/port-numbers

13 A mókus A közönséges vagy vörös mókus 19-25 centiméter testhosszúságú emlős. Farka közel olyan hosszú, mint a teste, általában 15-20 centiméter. Testtömege a rendelkezésre álló táplálék függvényében 250-500 gramm között mozog. A klasszikus vörös színen kívül lehet fekete, szürkés vagy akár sárgás árnyalatú is. Fülein jellegzetes pamacsszőrök vannak

14 TCP/IP Eddig csak azzal foglalkoztunk, hogy egy szerveren belül hogyan érünk el egy szolgáltatást, de elkerültük azt a kérdést, hogy a szolgáltatás melyik szerveren elérhető, illetve melyik szervert akarjuk használni, ha több szerver is elérhető. Annak megtalálását, hogy a szolgáltatás melyik szerveren fut, a cím hierarchikus szerkezete biztosítja. A leggyakrabban használt TCP/IP hálózatokban az IP cím a hosztot, a TCP cím (port cím) a szolgáltatást azonosítja. Ez együttesen egy hierarchikus TSAP cím, ami megfelel az elvárásainknak.

15 Összeköttetés létesítése Az összeköttetés létesítése egyszerűnek látszó feladat. A valóságban az bonyolítja a helyzetet, hogy a hálózaton bolyongó csomagok miatt egy összeköttetés kérés többször is beérkezhet. A megoldás két gondolatra alapozható: Vezessük be az összeköttetések számozását. Ha a kezdeményező oldal sorszámozza az összeköttetéseket, akkor a később felbukkanó csomagban lévő sorszám alapján a kérés elutasítható. Korlátozzuk a csomag élettartamát, és azt a területet, amit bejárhat. Elláthatjuk a csomagot időbélyeggel, ami lehetővé teszi egy meghatározott élettartam után megsemmisítését. Egy korlátozott élettartam után biztosan nem bukkanhatnak elő a hálózatból. Számolhatjuk a csomóponti átlépéseket, és meghatározott átlépés szám után megsemmisítjük a csomagot

16 VÉGE