Múlt idők a német nyelvben Alapok

A német igeidők rendszere logikai igeidők jelen (Gegenwart) múlt (Vergangenheit) jövő (Zukunft) nyelvtani igeidők jelen (Präsens) I. múlt, elbeszélő múlt (Präteritum) I. jövő (Futur I.) II. múlt, befejezett múlt (Perfekt) III. múlt, régmúlt (Plusquamperfekt) II. jövő (Futur II.)

Az i. múlt (präteritum) Használata: Elsősorban az írott nyelv múltideje Lezárult, múlt idejű cselekvések kifejezésére A BESZÉLT nyelvben a segédigék (haben, sein, werden, lassen) és módbeli segédigék általában I. múltban állnak egyszerűségük miatt.

Képzése SZABÁLYOS (gyenge) IGÉK: igető + -(e)te Pl. kauf|en  kaufte bad|en  badete öffnen  öffnete Ragozása: ich kaufte wir kauften du kauftest ihr kauftet er kaufte sie/Sie kauften

Rendhagyó, azaz ERŐS és VEGYES IGÉK: a tő nem jósolható, igelistából kell megtanulni. gehen  ging schlafen  schlief beginnen  begann bringen  brachte Ragozása ugyanaz, de T/1 és T/3-ban –en a rag: wir gingen, sie/Sie gingen

vigyázzz! a –d/-t-re végződő igékénél ejtéskönnyítő van: du fandest, ihr fandet Ha a rendhagyó ige –s/-ß-re végződik, akkor az E/2 személyrag –est, a T/2 –t, vagy –et: du saßest, ihr saß(e)t

II. múlt (Perfekt) Használata elsősorban a beszélt nyelv múltideje, illetve személyes élmények elbeszélésére használjuk (pl. levélben is) Akkor is ezt az igeidőt használjuk, ha a cselekvésnek a jelenben tapasztalható eredménye van. Pl. Ich habe mich erkältet  ich bin krank (Megfáztam (múltbeli történés)  beteg vagyok (jelenben látható eredmény) A segédigéket és módbeli segédigéket a beszédben is inkább I. múltban használjuk

(az ige 3. alakja, befejezett melléknévi igenév) Képzése + Partizip Perfekt (PP) (az ige 3. alakja, befejezett melléknévi igenév) haben/ sein

Az összes módbeli segédige A sich-es igék Mikor sein? Mikor haben? Általában a tárgyas igék: essen, trinken, lesen stb.  hat gegessen, hat getrunken… A tartós/folyamatos cselekvést kifejező igék: stehen (áll), dauern (tart vmi vmeddig) stb. Az összes módbeli segédige A sich-es igék Mikor sein? Általában a tárgyatlan igék, ill. a hely-, mozgás-, állapotváltozást jelentők: gehen, laufen, fahren, fliegen, schwimmen, sterben, passieren, geschehen stb. A befejezett igék: aufstehen (felállni/felkelni)  ist aufgestanden, einschlafen (elaludni)  ist eingeschlafen

hangsúlytalan (nem elváló) igekötös igék: bekommen  h. bekommen Mikor nincs „ge-”? hangsúlytalan (nem elváló) igekötös igék: bekommen  h. bekommen versprechen  h. versprochen gefallen  h. gefallen 2) –ieren végű igék telefonieren, reparieren, fotografieren stb. reparieren  h. repariert A PP képzése Szabályos (gyenge) igék: GE + IGETŐ + -(e)t pl. kaufen  gekauft arbeiten  gearbeitet Erős igék: A tő nem jósolható. A végződése mindig –EN pl. gehen  gegangen nehmen  genommen Vegyes igék: GE + megváltozott tő + -(e)t A megváltozott tő itt sem jósolható. bringen  gebracht denken  gedacht

példamondat A segédigét jelenben ragozzuk, a főige (a jelentést hordozó) a mondat végére kerül PP alakban. Jelen: Ich esse Pizza. II. múlt: Ich habe Pizza gegessen. Jelen: Ich gehe mit meinen Freunden ins Kino. II. múlt: Ich bin mit meinen Freunden ins Kino gegangen.

A haben és a sein jelenben: ich habe wir haben du hast ihr habt er hat sie/Sie haben ich bin wir sind du bist ihr seid er ist sie/Sie sind

I. múltban ich hatte wir hatten du hattest ihr hattet er hatte sie/Sie hatten ich war wir waren du warst ihr wart er war sie/Sie waren

III. múlt (Plusquamperfekt) Használata Múltbeli történések elbeszélésekor előidejűséget fejez ki, azaz két múltbeli cselekvés közül a korábbit jelzi. Legtipikusabb használata a nachdem-es mellékmondat Nachdem ich die Hausaufgabe gemacht hatte, ging ich ins Kino. (Miután megírtam a házifeladatot, elmentem moziba.)

Képzése hatte/war + PP

a kettős infinitiv Főszabály szerint a módbeli segédigéket az egyszerűség kedvéért mind szóban, mind írásban I. múltban használjuk pl. müssen  musste (a hat gemusst helyett is) DE vannak olyan esetek, mikor szükség lehet a II. vagy III. múltú alakokra is. Ekkor kettős Infinitivet használunk: Ich musste in die Schule gehen.  Ich habe in die Schule gehen müssen. Ich hatte in die Schule gehen müssen. A mondat végén mindig az az ige áll, amit akkor ragoznánk, ha nem lenne segédige. A kettős Infinitiv a KATI szórendet megbolygatja, mert KATI- ban is a mondat végére kerül, a ragozott segédige pedig a kettős Inf.-szerkezet elé: Ich habe nicht gewusst, dass du heute nicht in die Schule hast gehen müssen.