Dr. Mari László: Geomorfológiai megfigyelések a Szentendrei – szigeten Dr. Mari László: Geomorfológiai megfigyelések a Szentendrei – szigeten Készítette: Fábián Mária A cikk forrása: Földrajzi Közlemények, CXX. (XLIV.) kötet, szám, o

Keletkezése Felszínfejlődése Partvonalának alakulása Geomorfológiai szintjei Vázlat

Keletkezése Nagyon kevés kutató foglalkozott a kutatásával Cholnoky (1915): az eredeti térszínből fattyúágak által levágott, majd így szigetté alakult terület Vinkovits (1936): 6 kisebb szigetből, majd ezek összeforrásából alakult ki Góczán (1955): geomorfológiai fejlődéstörténet –Legidősebb szintjei a pleisztocén végén keletkeztek –Legidősebb üledék a Würm elejéről (~0,1 m évvel ezelőtt) származnak –Würm interstadiálisaiban: a Duna erős bevágódása, alföldi Duna-szakaszok bezökkenései (Bugyi, Kalocsa)

A terület felszínfejlődése Ide rakódott le a sziget legalsó rétegsorát alkotó 7-9m vastag folyóvízi kavics, ami görgeteget is tartalmazott A kavicsréteg felszíne: m → nem az eredeti felszín, erózió pusztította (Duna bevágódása) Felső-pleniglaciálisban erre települt: m vastag rétegzett folyami homok Késő glaciálisban éghajlatváltozás → Duna bevágódása nyomán kialakulnak az „ősszigetei”

A szárazzá vált felszíneken a szél domborzatformálása kialakította a ma is tanulmányozható részben kötött futóhomok-formákat (szélbarázdák, maradékgerincek, homokleplek) Holocén: további éghajlat-ingadozások → vízhozam eltérések Duna hol feltölt, hol bevágódik (Gábris Gy. 1995) Holocén/atlanti fázistól régészeti leletek is segítik a kutatómunkát → árvíz szintjének megállapítása a leletek alapján (Bácskay E. 1991) Ahol állandóan lakott terület volt, az a magas ártér legmagasabb pontjait vagy az ármentes felszínt jelzi A terület felszínfejlődése

Neolitikum: sok lelőhely az alacsony ártéren Réz-, bronzkor: csak magasabb helyen lelet -> Duna feltöltés Késő bronzkor: alacsony helyeken

Szubatlanti fázisban feltöltés a jellemző -> alacsonyártér kiformálása bevágódással => egységes Szentendrei- sziget kialakulása Fázisai: zátonyok épülése, szigetté válása, majd összeforrása

18. sz. közepétől térképek: az utóbbi két és fél évszázadban a területe part menti szigetek, zátonyok hozzáforrásával növekedett –oka: a Duna sodorvonala mentén bevágódik a kavicságyba, így a korábbi zátonyok relatíve emelkednek, szigetté válnak és a köztük levő mederszakaszok elhalásával, feltöltődésével egymással egyesülhetnek A Duna medrének természetes fejlődését folyószabályozások zavarták ugyan, de a bevágódása mérések által is igazolva lett (Winter J. – Kontur I. – Koris K. 1989) Partvonalának alakulása

3 geomorfológiai szint: –Pleisztocén végi (II/a terasz) –Magas ártér –Alacsony ártér