Védett növényvilág a Karancs-Medvesen és a környező területeken A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag Védett növényvilág a Karancs-Medvesen és a környező területeken Néhány a körzet területén előforduló védett növényfaj

Harasztok Közönséges laposkorpafű: Egyetlen sérülékeny populációja ismert a területen. A populáció valamilyen vizsgálati szempont szerint azonosnak tekintett élőlények halmaza; általában valamely fajnak vagy az embereknek egy bizonyos jól körülhatárolható csoportja. Biológiai vonatkozásban: Egy adott faj azon egyedei, amelyek térben és időben együtt élnek.

Fekete fodorka: Néhány töve mind a Medvesen, mind a Karancson megtalálható.

Szálkás pajzsika: A Medves erdeiben nem ritka, néhol tömeges Szálkás pajzsika: A Medves erdeiben nem ritka, néhol tömeges. Karancson már jóval ritkább, többfelé is szórványosan megtalálható.

Széles pajzsika: A terület viszonylag elterjedt harasztja.

Hegyi pajzsika: Néhány kis populációja található meg a területen

Zárvatermők Leánykökörcsin: Sziklagyepben, molyhos-tölgyes bokorerdő nyílt részén; ritka faj.

Fekete kökörcsin: Szórványosan sziklán, sziklagyepekben, tölgyesekben, lejtősztyepben található.

Sziklai gyöngyvessző: Sziklai cserjéseinknek meglehetősen ritka állományalkotó reliktum faja. Reliktum fajnak vagy maradványfajnak adott területen korábbi földtörténeti korokból fennmaradt adott állat- és növényfajokat nevezzük. Védett növényeink többsége reliktum faj.

Lisztes berkenye: Száraz, törmelékes talajú erdőkben, sziklaletöréseken.

Sárga kövirózsa: Sziklafalakon, szilagyepekben található. A sziklagyepek a középhegységek csekély talajborítású területeinek pionír társulásai. A sziklák befüvesedését a gyöngyperje készíti elő. A sziklák jelenléte miatt a növényzet csak foltokban fordul elő.

Kerti ribiszke: Gyertyános égerligetekben, gyertyános-tölgyesekben szórványos. Hegy- és dombvidékek patakvölgyeiben, medencéiben kialakult meleg és iszapkedvelő jellegű erdők, amelyek lombszintjében általában domináns (vagy ha nem, akkor is majdnem mindig jelen van) a mézgás éger vagy enyves éger.

Árlevelű len: Nyílt homokkő gyepekben, legelők erodálódott felszínein elterjedt.

Tavaszi görvélyfű: Változatos élőhelyeken – molyhos-tölgyesektől bükkösökig – szórványos elterjedésű, de tízes-százas nagyságrendben található.

Magyar repcsény: Elsősorban molyhos tölgyesekben, cseres-kocsánytalan tölgyesek és bükkösök átmenetében, valamint sziklagyepben elszórtan található. Alacsony-letörpülő, csak foltokban záródó koronaszintű hegy-dombvidéki erdő-gyep mozaikok. A lombszint legjellemzőbb faja a molyhos tölgy. A cserjeszint gyakran fejlett, a koronaszinttől nem választható el élesen. Kizárólag száraz gyepekkel, sziklai gyepekkel együtt jelennek meg.

Kisebb körtike: Mészkerülő bükkösökben, erdei fenyvesekben, lucosokban és felújuló gyertyános tölgyesekben, bányaudvarokban szórványos, néhol tömeges.

Csillagőszirózsa: Sziklagyepekben, molyhos-tölgyes erdőkben szórványos.

Fürtös bodza: Szórványosan található a Medvesen.

Magyar bogáncs: Cseres-tölgyesekben, molyhos-tölgyesek nyíltabb részein, lejtősztyeppekben szórványos.

Bársonyos kakukkszegfű: Tölgyesekben, erdőszéleken, erdei utak mentén, bányaudvarokban, száraz gyepekben és legelőkön, valamint szinte bármely erdőtípus irtásain, gyakori és nagy egyedszámban található.

Réti szegfű: Legelőkön, kaszálókon, savanyú gyepekben tömegesen jelenik meg, a leggyakoribb védett növény a Medvesen.

Nyugati csillagvirág: Talán a tájvédelmi körzet leggyakoribb védett faja, tízezres nagyságrendű populációkban található.

Tarka nőszirom: Szilikát-sziklagyepekben több százas állományban található.

Piros madársisak: Mérsékelt gyakoriságú, azonban az utóbbi időben terjed. Általában kis egyedszámban található.

Kardos madársisak: Tölgyesekben, bükkösökben, valamint felhagyott erdei utak mentén jellemző, de szórványos.

Széleslevelű nőszőfű: Mezofil erdőkben széles körűen elterjedt, a kislevelű sőszőfű után a leggyakoribb nőszőfű-faj. A mezofil lombos erdők növénytársulástani osztályába a közepes vízellátású, mezotróf (közepesen termő) lombos erdőket soroljuk, a talaj kémhatásától függetlenül. Tehát ide tartoznak: keményfaligetek, bükkösök, gyertyános–tölgyesek, sziklai és szurdokerdők.

Madárfészek: Üde erdőkben mindenfelé megtalálható kosborféle. A kosborfélék vagy orchideafélék a spárgavirágúak rendjébe tartozó család. Több szempontból is a növényvilág egyik legfigyelemreméltóbb családja. Megkapó szépségű virágaik, formai változatosságuk, speciális szaporodás-biológiájuk, életmódjuk miatt a botanikusok és a laikus érdeklődők közül sokan szentelnek megkülönböztetett figyelmet ezeknek a növényeknek.

Agárkosbor: Igen megfogyatkozott, csak néhány helyen található kosborféle.

Majomkosbor: Az Északi-középhegység egyetlen kisebb populációja itt található. Az utóbbi években az állomány kisebb mértékű növekedésnek indult.

Bozontos árvalányhaj: Egykori molyhos-tölgyes helyén kialakított legelőn, homokkő málladékon tömeges.

Csinos árvalányhaj: Szilikát sziklagyepben néhány négyzetméteres állományban található a Karancson.

GOMBÁK A Geopark karancs-medvesi részéről a következő védett fajokat ismerjük: Krómsárga galambgomba: Hazánkban júliustól szeptemberig előforduló ritka faj. Gyertyános-tölgyesből került elő.

Pikkelyes tinóru: Hegyvidéki savanyú talajú, humuszban gazdag lomberdőkben nyáron terem. Északi-középhegységi bükkös állományban bukkantunk rá.

Tüskés sörénygomba: A Medves tölgyeseinek kevéssé ismert faja.

Óriás bocskorosgomba: Északi-középhegységi bükkösből ismert.