Magyarország népességföldrajza Demográfiai jellegzetességek, nemzetiségi, vallási csoportok

A demográfiai átmenet modellje

Magyarország népességváltozásának hosszú távú trendjei A demográfiai átmenet stációi Magyarországon Magyarországon a demográfiai átmenet kezdetét 1880-ra teszik 1885-ig 40‰ felett marad a termékenység Születéskorlátozás már létezik, bizonyos területeken erőteljes az „egykézés” Magas születésszám: mezőgazdasági bérmunkások ruszin, szlovák, szerb anyanyelvűek Alacsony születésszám: birtokos parasztok, közszolgálatban dolgozók német, horvát, magyar; román is csak átlagos 1872-74 kolerajárvány, az utolsó demográfiai katasztrófa, utána a nyers halálozási ráta csökken Elsősorban a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkenése miatt Alacsony házasságkötési életkor (1880: 20,6 év; 1910: 23,5 év), kelet-európai minta (Szentpétervár – Trieszt vonal) A természetes szaporodás megugrik (11 ‰) fölé, de a századfordulótól már visszaesik a születések száma A kivándorlás is fékezi a népességgyarapodást (összesen 1,2-1,4 mó fő) Lényegében Magyarországon nem volt demográfiai robbanás

Egykés területek (25‰ alatt) Magyarországon, 1901-1910

A kivándorlás gócterületei

Magyarország népességváltozásának hosszú távú trendjei A XX Magyarország népességváltozásának hosszú távú trendjei A XX. század demográfiája Az 1980-as évekig mérsékelt növekedés A két világháború között már csak 7-8‰ a természetes szaporodás 1940 és 1950 között 100 ezer fős csökkenés 1950-es évek: abortusztilalom (12 ‰-es term. szap.), de 1956 után néhány ‰-re csökken (kivándorlás is hozzájárul) 1970-es évek: a születéspolitikai intézkedések és háború után született generáció szülőképes korúvá válásával átmenetileg javul (15 ‰ fölött) 1981 óta folyamatosan csökken az ország népessége 1981: 10,7 mó fő 2007: 10.045 ezer fő A természetes fogyás mértéke: 3 ‰ körüli A teljes termékenységi arányszám (egy szülőképes korú nőre eső gyerekszám): 1,32 A stabil népességhez: 2,1 kell!

A demográfiai átmenet Magyarországon

Népességnövekedés Magyarországon

A nemzetközi migráció trendjei A természetes fogyást napjainkban a bevándorlás némiképpen ellensúlyozza Magyarország nemzetközi migrációja jellegzetes hullámzásokat mutatott Az 1980-as évek vége óta a migráció mérlege pozitív (a szocialista évtizedek negatív egyenlege után) 1950 és 1990 között mintegy 350-400 ezer ember hagyta el Magyarországot, ebből kb. 200 ezer 1956-ot követően. Zoltán, DÖVÉNYI – Pál Péter, TÓTH: Immigration, Reception and Integration in Hungary. In: Ádám, KERTÉSZ – Zoltán, KOVÁCS (eds.): Dimensions and trends in Hungarian geography. , Bp. 2008. pp. 111–123.; p. 111.

Az elmúlt két évtizedben összesen kb. 250 ezer fő költözött Mo-ra Max: 1990 – 37 ezer fő; jelenleg évi 15-20 ezer fő Többségük a szomszédos országokban elő magyar Erdélyből: legtöbben a ’90-es évek fordulóján, de azóta is ez a meghatározó A volt Jugoszláviából a ’90-es évek közepén, Kárpátaljáról a ‘90-es évek végétől Kínai bevándorlás: inkább a ’90-es években. A nyugat-európai bevándorláshoz képest rendkívül szerény mértékű

A menedékkérők száma a balkáni háborúkhoz igazodott a ’90-es években Ma túlsúlyban az Európán kívüliek Zoltán, DÖVÉNYI – Pál Péter, TÓTH: Immigration, Reception and Integration in Hungary. In: Ádám, KERTÉSZ – Zoltán, KOVÁCS (eds.): Dimensions and trends in Hungarian geography. , Bp. 2008. pp. 111–123.; p. 115.

A népesség-előreszámítás forgatókönyvei Többféle forgatókönyv, lényegében mindegyik a népességszám fogyásával számol Alapváltozat: közepes termékenység, közepes élettartam, közepes vándorlási egyenleg. 2050-ben 8,7 millió fő Idős változat: alacsony termékenység, magas élettartam, alacsony vándorlási egyenleg (2050-ben 8 millió fő) Európa változat: közepes termékenység, magas élettartam, igen magas vándorlás Fiatal változat: magas termékenység, alacsony élettartam, magas vándorlási egyenleg Alacsony változat: alacsony termékenység, alacsony élettartam, alacsony vándorlás Magas változat: magas termékenység, magas élettartam, magas vándorlási egyenleg Forrás: Hablicsek László: Hosszú távú előreszámítások (http://www.nepinfo.hu/index.php?m=52&id=884&page=1)

A népesség-előreszámítás forgatókönyvei

Magyarország népességváltozásának hosszú távú trendjei Területi különbségek A természetes szaporodásban hagyományosan Kelet-Magyarország áll az élen Romák magas aránya Megkésett demográfiai átmenet és egyéb hatások Legalacsonyabb a természetes szaporodás Budapesten és a Nyugat-Dunántúlon A halálozási mutatókban is Kelet-Magyarország vezet A belső vándorlás a fővárosi agglomeráció és Nyugat-Magyarország felé irányul 1950 és 1970 között igen erős (falusi térségekből az ipari zónák felé) A ’60-as, ’70-es évek: az aprófalvak elnéptelenedésének évtizede A ’70-es évektől a nagyobb távú vándorlás helyett a megyén, régión belüli falu-vándorlás lesz a fontos (mértéke csökken) A fővárosi agglomeráció végig fontos marad, de ’90-től szuburbanizáció Jelenleg a belső vándorlás mértéke alacsonyabb Alacsonyabb mobilitás: ingatlanár-különbségek

Magyarország népességváltozásának hosszú távú trendjei A népesség szerkezete Elöregedő társadalom: Az öregedési index 100% körüli értékhez közeledik Aprófalvakban 300% fölé is megy! Házasságkötések száma csökken, válások száma növekszik: A válások száma közelíti a házasságkötések felét Az élettársi kapcsolatban élők aránya növekszik 30% fölött a házasságon kívül született gyerek aránya (2007: 37,5%) A várható élettartam Európában az utolsók között: Az elmúlt 30 évben pozíciónk romlott Férfiak: (2007.) 69,2 év Nők: (2007.) 77,3 év

Az ingázás Magyarországon A II. világháború után vált tömegessé Mértéke a mezőgazdasági népesség csökkenésével párhuzamosan nőtt Majd az agglomerálódás és a szuburbanizáció gyorsította fel Az ingázók száma több mint 1 mó fő, Az összes foglalkoztatottaknak 1/3-a, A falvak keresőinek 60%-a ingázik. Jelentős módosulás a területi szerkezetben: A távolsági ingázás a töredékére esett vissza Az egykori nagy ipari centrumok visszaesnek, a Nyugat- és Közép-Dunántúl városai kiemelkednek Budapest meghatározó marad (200 ezer fő); az agglomerációban keresztingázás

Az ingázás Magyarországon Az ingázók aránya a települések keresői közül

Az ingázás Magyarországon Változások az ingázási centrumok között

Az ingázás területi képe Magyarországon

Munkahelyi vonzáskörzetek

Nemzetiségek Magyarországon Az egykor nagyszámú nemzetiségi csoportok töredékei A trianoni békekötés után Magyarország lényegében egynyelvű ország lett Jelenleg a nemzetiségi lakosság (hivatalos) aránya: 4,3% Romák: népszámlálás szerint: 206 ezer fő. Becslések: 550-600 ezer fő. Németek: népszámlálás: 120 ezer fő. Becslés: 180-200 ezer fő. Szlovákok: 40 ezer, becsült: 80-100 ezer fő. Horvátok: 25 ezer, becsült 40-50 ezer fő Románok: 15 ezer, becsült 20-25 ezer fő Szerbek: 7 ezer becsült 10-12 ezer fő, Szlovének: 5 ezer fő A nemzetiségi lakosság megbecsült aránya meghaladja a 10%-ot Félelem a nemzetiségi hovatartozás vállalásától (kitelepítések, lakosságcserék) Bizonytalan identitás (az asszimiláció előrehaladott foka) Megbélyegzés (romák) Kisebbségi önkormányzatok ott is alakulnak, ahol nincs hivatalos nemzetiségi lakosság (a fordítottja is igaz)

Romák Magyarországon Romák: régi (középkorban) nemzetiségi csoport, de jelentős utánpótlások még a XIX. században, a XX. század első felében is Ekkor Románia, Erdély területéről vándorolnak be (oláh cigányok) A második világháború előtt 100 ezer főnél több, roma holocaust. Lélekszámukat a világháború után 60-70 ezer főre becslik Demográfiai forradalom: magas születésszámok (az utóbbi évtizedekben enyhe csökkenésnek indult) Becsült termékenységi arányszámok: ’90-es évek eleje: 3,3; ezredforduló: 3,0; 2021-re becsült érték: 2,6 Becsült lélekszám-növekedés 2021-re: 780-790 ezer fő. A társadalmi leszakadás jelei, alacsony iskolázottsági és foglalkoztatási mutatók Foglalkoztatottak aránya: 20-22% Iskolázottság: látható javulás – az általános iskolát befejezők aránya 90%-ot közelít Középiskolában továbbtanulók aránya: 25-30%

Területi szerkezet: erőteljes térbeli szegregáció Romák Magyarországon Területi szerkezet: erőteljes térbeli szegregáció Arányuk magas: Borsod, Szabolcs, Baranya megyében Hagyományosan Észak-Magyarországon él a romák többsége, a Dél-Dunántúlra a II. világháború után költöznek (kitelepítések, ormánsági egykézés) Arányuk a XIX. század végén Abaúj vm.-ben a legmagasabb Budapesten él a hazai cigányság kb. 1/5-e (VIII., VII., IX., XX., X. kerület) Nyugat-Dunántúlon, Dél-Alföldön kevesen. A városok közül: Miskolc, Ózd, Encs, Nyírbátor A romák és az aprófalu: Az 1960-as évek: az aprófalvak kiürülése Ugyanekkor: a romatelepek felszámolása, kedvezményes lakáshitelek Lélekszámuk bizonyos aprófalvas térségekben hirtelen szökik fel (pl. Baranya) Jelenleg egy-két tucat teljesen romák lakta falu (Csereháton, illetve a Dráva mentén) Alsószentmárton, Csenyéte stb.)

Magyarország felekezeti viszonyai A Kárpát-medence a nyugati és a keleti kereszténység határvonalán fekszik (Közép-Európa határa) Protestáns-katolikus törésvonal is egyben Európa vallásilag egyik leginkább kevert régiója A vallási csoportok nemzetiségekhez is kötődnek: Ortodox: szerb, román Görög katolikus: ruszin, szerb Evangélikus: elsősorban szlovák, német, kisebb részben magyar, szlovén Református: magyar Katolikus: horvát, magyar, német, szlovák, szlovén Reformáció, ellenreformáció A XVI. században a magyar lakosság nagy része protestáns lesz. Az ellenreformáció során válik újra katolikus többségűvé Magyarország (elsősorban Erdélyben, a török hódoltság területén és kiváltságos területeken (kisnemesi falvak) maradnak protestánsok). A XVIII. század óta alig van elmozdulás (lényegében csak a nemzetiségi arányok változásával). Erőteljes szekularizáció a XX. század második felében

Magyarország felekezeti tagoltsága 1910-2001

Irodalom ANDORKA Rudolf: Gyermek, család, történelem. (Történeti demográfiai tanulmányok) Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, Bp. 2001. BOTTLIK Zsolt: A szerb etnikai tér változása a mai Magyarországon. Kisebbségkutatás 2005 XIV évf. 2. szám pp. 222-228. BOTTLIK Zsolt: A magyarországi szlovák kisebbség etnikai-földrajzi sajátossága az elmúlt húsz évben In.: Pro Minoritate 2005 tél pp.45-57. FARAGÓ Tamás (szerk.): Bölcsőtől a koporsóig. (Szöveggyűjtemény a történeti demográfia tanulmányozásához.) Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 2005. HABLICSEK László – TÓTH Pál Péter – VERES Valér (2005): A Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása,1991–2021. KSH NKI Kutatási Jelentések 78. KEMÉNY István (szerk.): A cigányok Magyarországon. (Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián.) MTA, Bp. 1999. KOCSIS Károly: A vallási térszerkezet és az állam – egyház kapcsolatok változása Magyarországon a 11. századtól napjainkig. In: GYŐRI Róbert – HAJDÚ Zoltán (szerk.): Kárpát-medence: települések, tájak, régiók, térstruktúrák. Dialóg Campus Kiadó, Bp. – Pécs 2006. pp. 293–311. MISKOLCZY Ambrus: Románok a történeti Magyarországon. Lucidus Kiadó, Bp. 2005. SÁRFALVI Béla: Magyarország népességföldrajza. Tankönyvkiadó, Bp. 1991.