7. NÉMET EXPRESSZIONIZMUS Jegyzet Összeállította: Nikli Károly 2013

Expresszionizmus Exprimere = kifejezni (latin). Az expresszionizmus az 1900-as évek képzőművészetében, majd a tízes évek irodalmában jelent meg. Az expresszionista művész erős érzelmi azonosulásra készteti közönségét, s ennek eszköze a merész formabontás.

Expresszionizmus Az expresszionista alkotásokban közös a formák maximális kifejezőképes­ségének megteremtésére tett kísérlet, a végletesen intenzív, látomásos erejű fo­galmazás, amely gyakran közvetít egzaltált tartalmakat és indulatokat. A művészi üzenet nyers, tolmácsolása brutálisan direkt. Jellemző a harsányság, gyakran a forradalmi hevület, a plakát- és kiáltványszerűség, a túlzás és a torzítás

Expresszionizmus A festészeti expresszionizmus alkotásaiban - Kirchner, Otto Dix, Schiele, Kokoschka vásznain - mintha elszabadulna a szín és a forma. Az irodalmi expresszionizmust eksztatikus stílus és mondatfűzés, az igék és metaforák halmozása jellemzi (Trakl, Bertold Brecht). A színházi expresszionizmusból (Brecht, Piscator, Max Reinhard rendezései) eredeztetik a filmi expresszionizmus hatás­elemeit - a naturális helyett szim­bolikus színpadképpel, különleges megvilágí­tással és fényhatásokkal, stilizált mozgással dol­gozik.

Filmi expresszionizmus A filmi expresszionizmus a háborúból vesztesként kikerülő Németországban születik az első világháború után. Sok német mentalitása csak keservesen heveri ki azt sokkot, hogy romba dőltek imperialista álmaik, valamint a nyomor, a bizonytalan hol­naptól való folytonos aggódás is rányomta bélyegét a művészet minden területére.

Filmi expresszionizmus A szorongó lelkiállapotot az expresszionista film a díszlet, az erős árnyék-hatások, a különös, döntött, aszimmetrikus képkivágatokkal fogalmazza meg. Az előtérbe állított komplexusokat optikai jelen­ségekkel kapcsolja össze, vissza tudja adni egy tárgy belső életét, lelkének kifejeződését. Az expresszionista filmben a kamera még nem mozdul meg, a jelenetek fix beállításokból állnak.

Filmi expresszionizmus Ám Fritz Lang Metropolis c. filmjében például csak a ka­mera statikus. Minden egyéb - a vonal, a fény, a színész és a cselekmény - zak­latott, mozgékony és dinamikus. Az expresszionista film jellegzetes egzaltált­ságát jórészt a formaelemeknek ez a végletes kiegyenlítetlensége okozza: a mozdulatlan kamera előtt viharzó (néma) színészek és a mozgó fényhatások a statikus képkivágaton.

Filmi expresszionizmus A képrögzítés technikai lehetőségei mindig erősen hatottak a stílusra. Amíg a felvevőgép mozdulatlan, a látvány óhatatlanul szín­padias. Fritz Lang őrült iramban kergeti színészeit Metropolis bonyolult tereiben, mert a felvevőgép követni még nem tudja őket. Lépcsőkkel kényszeríti a szereplőket a füg­gőleges mozgásra, hogy mozgalmasabb legyen a kép. A kamera gyakran a tér egészét láttatja, hiszen az atmoszférateremtés elsősorban a dekorációra hárul, az erő és a dinamizmus a tömegjelenetekből árad. A rendezés erős drámai hatást ér el mozgó fénycsóvákkal pl. a bar­langbeli üldözés jelenetében. Az expresszionizmus olyan műfajokban él tovább, mint ­a sci-fi, a horror vagy a rémfilm.

Filmi expresszionizmus jelentős alkotásai Robert Wiene: Dr. Caligari (1919) Paul Wegener: Gólem (1920) Friedrich Murnau: Nosferatu (1922) Fritz Lang: Metropolis (1927)

Fritz Lang: Metropolis (1927) 02:33:00

vége