Magyarok a Kaukázusban? A magyar őstörténet régészete 2014/2015, 2. félév

Szavárd magyarok DAI 38.: Amikor a türkök [=magyarok] és az akkor kangarnak nevezett besenyők között háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre. V. B. Vinogradov: Altungarische paralellen zu einigen Gräbern des Alanischen Gräberfeldes bei Martan-ču. ActaArch 1983. 211 –220.

Perzsia határvidéke?

Julianus és barátai a keleti magyarok nyomában A Riccardus-jelentésből: … szerzetesi ruhájukat világival váltották fel, szakállukat és hajukat pogány módra megnövesztették, majd … Konstantinápolyba érkeztek. Itt tengerre szálltak, és harminchárom nap alatt eljutottak a Zíkiának nevezett földre, Matrika nevű városba … tizenhárom nap alatt átkeltek a sivatagon, ahol sem házat, sem embert nem találtak. Itt elérkeztek az Alániának nevezett földre, ahol keresztények és pogányok vegyesen laktak. … Erről a helyről a barátok nem tudtak kapni útitársakat a továbbutazáshoz a tatároktól való félelem miatt, kik állítólag a szomszédságban laktak. Ezért kettő közülük visszafordult, kettő pedig visszamaradt azon a földön; ugyanis a legnagyobb szükségben hat hónapot töltöttek el itt, amely idő alatt nem ettek kenyeret, és nem ittak vízen kívül más italt.

Az alánok földje a térképeken

Kummagyaria, ahogy azt Bendefy László elképzelte Bendefy László földmérő, geológus (1904–1977), amatőr történész Véleménye szerint a levédiai magyarság leszakadt csoportja (a szavárd magyarok) már a Kr. u. 4. sz. végétől a Kaukázus északi előterében élt, a Kuma folyónál. Történeti művei: Az ismeretlen Juliánusz: a legelső magyar ázsiakutató életrajza és kritikai méltatása. Bp. 1936. Reprint: Győr, 2001. Kummagyaria: a kaukázusi magyarság története. Bp. 1941. Reprint: Bp. 2002. A magyarság kaukázusi őshazája: Gyeretyán országa. Bp. 1942. Reprint: Bp. 1999. (Bakay Kornél bevezetőjével és Bendefy László életrajzával, melyet fia, Bendefy István írt). A műnek van egy másik kiadása, szintén 1999- ből, Bálint István János válogatásában, szerkesztésében és utószavával. Magna Hungaria és a Liber Censuum. 1943. A magyarság és Középkelet. Bp. 1945. Reprint: Bp. 2000. (Berta Árpád bevezetőjével)

És a bizonyíték… Részlet XXII. János pápa bullájából (Avignon, 1328. október 3.): „Beszámoltak (ti. a pápának) az ázsiai magyarok, a malkaiták és az alánok szilárd vallásosságának nagy dicsőségéről. Ezek … megőrizték hitük szeplőtelen tisztaságát. Tekintély dolgában kitűnik közöttük Jeretány, a magyar királyi vér ivadéka. Minthogy ő kitartóan katolikus elöljárót kért az Apostoli széktől, a pápa elküldötte a semiscanti püspököt hozzájuk, hogy erősítse bennük a hitet…”

Madzsar, a főváros Ibn Battúta leírása, valamint az 1907 óta folyó ásatások szerint az Arany Horda egyik városa, Dzsanibek idején (1342–1357) lényegében a fővárosa. Muszlim kultúrájú település! (De valószínűleg keresztény templom is volt benne.) Romjait folyamatosan széthordták, a 19. századra felszíni nyomai eltűntek. A reformkor idején nagy izgalomban tartotta a magyarokat: Vörösmarty Mihály verset írt, Szerelmey Miklós képet közölt róla.

Madzsar emléke

Kaukázusi pallérok Magyarországon? Gerény Bagnayr, Örményország