VILÁGGAZDASÁGI ISMERETEK-12 FEJLŐDŐ ORSZÁGOK A VILÁGGAZDASÁGBAN

Fogalma: Az 50-es években alakult ki Gazdasági teljesítménye elmaradt  gyors fejlődés kellene Kik tartoznak ide?: minden, a világgazd. centrumához nem tartozó ország (perifériák) CSOPORTJAI: 1, Újonnan iparosodott országok (NIC) („feltörekvő piacok” , emerging markets) K és DK Ázsia, (kis)tigrisek (Hongkong, Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szgk, Thaiföld, Brunei) Néhány Latin-amerikai ország (Argentína, Brazília, Mexikó) Arab országok (olajexportőrök) Egyiptom, Marokkó, Tunézia, Törökország Kína, India, Közép-Kelet-Európa Jellemzőik: - életszínvonal és jövedelem alacsonyabb a fejlett ip. országoknál a növekedés gyorsabb

2, Legelmaradottabb országok (LDC) Fekete Afrika Dél-ázsiai országok Jellemzőik: alacsony GDP/fő feldolgozóipar részaránya alacsony analfabetizmus, rossz egészségi helyzet Fontosabb adatok: #:(<5 év, ezrelék), *:(15-24 évesek %-ában)

Afrika, Ázsia, Amerika gyarmatosítása (európai hatalmak) 20 40 60 80 100 120 140 160 180 Kelet-Ázsia K-Eu+ Köz-Ázsia Latin-Amerika Közel-Kelet Dél-Ázsia Fekete-Afrika 200 400 600 800 1000 1200 1400 1600 1800 2000 népesség, m fő Átl. Növ./év % Várh. élettartam, év Gyermekhalandós ág, # Írástudatlanság, ffi * Írástudatlanság, nő* HIV fertőzöttség* Népesség (mfő) TÖRTÉNETI HÁTTÉR XVI. szd-tól Afrika, Ázsia, Amerika gyarmatosítása (európai hatalmak) gyarmatok kifosztása, arany, ezüst, nyersanyagok Európába centrum és perifériák kialakulása XVII-XVIII. szd: nemzetközi munkamegosztás – trianguláris kereskedelem Európa: iparcikkek Afrika nyersanyagok Rabszolgák Amerika Fejlett ipari országok  elmaradott nyersanyagtermelő országok

nem kell! 1850-1914: szabadkereskedelmi imperializmus a világkereskedelem dinamikus növekedése technika: közlekedés (gőzhajó, vasút), Szuezi- és Panama-csatorna Anglia: zéró vám, szabadkereskedelem, más ipari államok követik: versenyerejük megfojtja a gyarmatok kezdetleges iparát (India,textilipar...) 1914-1950: Védekező autarchia I. vh. után, ill. 1929-33-as válság Ny-Európa bezárkózik, antidemokratikus fejlődés Szabadkereskedelem feladása (Nagy-Br., 1931) A válság negatív hatásai a gyarmatokra, újonnan független országokra Latin-Amerika: autoriter rezsimek, elzárkózás 1950-2001: Neoliberális világrend II. vh. után: Ny-Európa és Japán gyors növekedése (USA, Marshall segély) Gyarmatok függetlenné válása nem kell!

Gazdasági növekedés: Fejlettek: konvergencia Fejlődők: heterogenitás, de regionálisan homogenizálódás Afrika: stagnál (leggyorsabb népesség növekedés) Latin-Amerika: ingadozás Ázsia: növekedés, esély felzárkózásra

Világkereskedelem: 1950-2001 közt 22-szeresre nőtt Export/GDP: 5,5 %  18 % GATT, liberalizáció: vámtarifák és nem vámjell. korlátok leépítése fejlődő országok integrálása (de: nincs érdemi beleszólásuk...) kedvezmények, megkülönböztetett bánásmód: GSP: kedvező vámkulcsok, 0-vám fejlődők ipari termékeire De: így sem versenyképesek! ahol versenyképesek, fejlettek kizárják GSP-t („érzékeny termék”) (pl. textilipar, acélipar, lábbelik, mezőgazd. termékek) GATT, Uruguay-i forduló, fő témái: külf. befektetések érdekei, szellemi termékek védelme, közbeszerzések szabályai szolgáltatáskereskedelem liberalizálása WTO, 1995-től: a fenti célok, vámcsökkentés már nem fontos  erősödnek a fejlettek- fejlődők érdekkülönbségei Fejlődő országok problémái WTO-val: eddigi kötelezettségek teljesítése is nehéz nem tudják kihasználni a liberalizálás előnyeit közös érdekeik erősebb képviseletét akarják: Brazília, India, Kína

nem kell! SEGÉLYEZÉS: 1950 után dinamikusan nő - 1990-ig Donor: fejlett országok, 6,7 Mrd USD, az éves GDP 0,6 %-a ennek 60 %-a USA-tól, a többi: Japán, Ny-Európa Céljai: hidegháborús célok, katonai segélynyújtás, (USA) felszabadult gyarmatoknál gazdasági befolyás fenntartása (volt gyarmattartók) korábbi gyarmatok nélküli országok: gazdasági érdekeik szerint 1990-től: a segélyek összege csökkent Oka: hidegháború vége Japán gazdasági nehézségei donor bizalmatlansága a segély hasznosulását illetően Ma: Fejlettek éves GDP-jük 0,25 %-át adják ENSZ ajánlás: éves GDP 0,7 %-a kellene Segélyezettek nem a leg-rászorultabb országok! (Kína, Izrael, Egyiptom) nem kell!

TŐKEÁRAMLÁS: 1960-as évek: a magántőke a segélyek 1/3-ával egyenlő 1980-as évek: a magántőke > segélyek összegénél 1990-es évek: a magántőke a segélyek 4-5 szerese Közvetlen működő tőke (KKB, FDI): Fejlődők: 1300 Mrd USD Fejlettek: 2800 Mrd USD KKB/fő, 250 USD 3300 USD Célországok: Kína, DK-Ázsia (Afrika, Közel-Kelet alig!) Portfólió befektetések (KPB): DK-ázsiai válság visszaveti (1997) ezután inkább a fejlett országokban irányul MIGRÁCIÓ 1850-1950: Fő irány: Európából  Amerikába (Dél-Amerika!), és Ausztráliába 1950-től: célországok:  USA, Kanada, Ausztrália, Ny-Európa kiinduló ország: fejlődő világ Latin –Amerika, Kelet-Ázsia: 35 mfő É-Amerikába Afrika, Dél- Ázsia: 20 m fő  Ny-Európába (munkaerőt igényel!) 70-es évek, Európában recesszió: nehezen olvasztja be a bevándorlókat A fejlett világban az oktatás, képzés vonzereje: elszívja a képzett fiatalokat a fejlődő világból nem kell!

nem kell! REGIONÁLIS INTEGRÁCIÓK: 1960-as évektől: egymás közti integrációs próbálkozások, kollektív önerőre támaszkodás (LAFTA, CARIFTA, ASEAN, Arab és afrikai országok....) Sikertelenek, mert: nagyon eltérő jövedelmi és fejlettségi színvonal – gazdagabbak nem vállalnak többletterhet hasonlóságok az gazd.-i és exportszerkezetben – az integrációt gátolja (a gyengén fejlett iparágak miatt diverzifikáció nem lehetséges) A fejlett technológia forrása a régión kívül – függőség politikai bizalom hiánya 80-as évektl új integrációs törekvések, mert: Japán, DK-Ázsia, agresszív exportpolitikája (NAFTA) Európai integráció új lendülete, EU hidegháború vége Új célok: beruházásokhoz külföldi tőke vonzása (nagyobb piac, stabilabb gazd-i környezet....) É-D integrációk: fejlettek és fejlődők ugyanazon integráción belül ( pl: NAFTA, Euro-Mediterrán partnerség, APEC) nem kell!

AZ EMARADOTTSÁG OKAI, MAGYARÁZATA: 1, Externalista: külső okok, világgazdasági rend 2, internalista: belső okok, tényezők 1, EXTERNALISTA: okok: (baloldali és keynes-i közgazdászok) aszimmetrikus interdependencia fejlettek és fejlődők közt fejlettek: diverzifikált termékstruktúra fejlődők: 1-2 exportcikktől való függés a köztük folyó kereskedelem a fejlődőknek sokkal fontosabb, mint a fejletteknek tőkehiányos ország függ a tőkével rendelkezőtől pénzügyi finanszírozási, monetáris függőség (adós – hitelező) technológiai függőség Megoldás: világgazdasági rend megváltoztatása, vagy a fejlettektől való függés csökkentése, önerőre támaszkodás ehhez: ipar kiépítése, önellátásra törekvés, importhelyettesítés Sikertelen, mert: protekcionizmus miatt nincs versenykényszer, termelés nem lesz hatékony (pl: régi Fiat Brazíliában, Dacia Romániában, Lada Szu-ban) technológiát és gépeket továbbra is importálni kell iparfejlesztéshez hitelek (Latin-Amerika); eladósodás + emelkedő kamatterhek = adósságcsapda Ellenpélda. D-K-Ázsia, exportorientált gazdaság, belső tényezőkre épít, versenyképes termelés

2, INTERNALISTA : az érintett országok belső adottságai felelősek az elmaradottságért Monetarista, neo-monetarista iskola, a közgazdaságtan főáramlata a rendelkezésre álló erőforrások nem megfelelő kihasználása az elmaradottság ellen társadalmi tőke hiánya (politikai, szociális, infrastruktúra hiánya) vállalkozói szellem hiánya kulturális örökség, a piacjellegű gondolkodásmód hiánya, újtól idegenkedés IMF és Világbank is ezeken az elveken ad fejlesztési hitelt/segélyt Elvárásaik.: az állam javítson a belső tényezőkön (piac, magánszektor segítése, korlátozások megszűntetése, tőkebevonás külföldről) szerkezetváltás, exportorientáció példák: Latin-Amerika: Chile De: a legelmaradottabb országokat a követelmények katasztrófába sodorták: a piaci alapok hiányoztak a feltételek megteremtéséhez

JÖVŐBELI KILÁTÁSOK: DK-Ázsia, Kína : fejlettekhez való felzárkózás India: eddig lemaradó, de nagy népesség Latin-Amerika: Argentína, Brazília integrálódás, de kezdeti sikerek (80-as évek) után visszaesés, bezárkózás Reál GDP változása a fejlődő országokban (1982-2002)

nem kell! Gazd. mutatók 1970-1997