A Szaltovói kultúra/1 Kutatástörténet ‒ vázlatpontokban A magyar őstörténet régészete 2014/2015, 2. félév

A kultúra nevéről A magyar szakirodalomban használt elnevezések: Szaltovói kultúra Szaltovo-majaki kultúra Szaltovo-majackojei kultúra Szaltovo-majackaja kultúra Az orosz nyelvű régészeti szakirodalomban ma használt elnevezés: Салтово-маяцкая культурно-историческая общность, rövidítve: Салтово-маяцкая КИО (magyar átírása: Szaltovo-majackaja kulturno-isztoricseszkaja obscsnoszty) A КИО (KIO) térben és időben több változatra oszlik, mint egy kultúra

A kultúra kutatása az 1. világháborúig 1890: Majackoje gorogyiscse ásatása (N. E. Makarenko) 1900: a szaltovói katakombás temető ásatása (V. A. Babenko, helyi tanító ásta, Babenkót P. Sz. Uvarova grófnő, a régészeti bizottság elnöke támogatta munkájában) 1901: Zlivkiben V. A. Gorodcov ásott temetőt   Babenko próbált telepeket is ásni (Volcsano, Szaltovo), de rájött, hogy nem ért hozzá A 12. régészeti kongresszuson (Harkov, 1902) F. V. Pokrovszkij tartott előadást a szaltovói temetőről, kiállítást rendeztek a leleteiből A kongresszuson D. I. Bagalej és D. Ja. Szamokvaszov úgy vélte, hogy a temető kazár, A. A. Szpicin azonban a szaltovói temetőt alánnak tartotta (P. Sz. Uvarova kaukázusi ásatásai alapján) Ugyanott határoztak a további hasonló lelőhelyek (telepek is) feltárásáról A régészeti bizottság nem volt megelégedve Babenko ásatásainak színvonalával, de ő az 1. világháborúig már több száz sírt kiásott A háborúig csak a szaltovói temetővel foglalkoztak, a Don-medence szaltovói típusú egyéb lelőhelyei iránt sem érdeklődtek (a szaltovói erődre sem figyeltek)

A két világháború között A forradalom után véletlenszerű, egységes koncepció nélküli turkálások folytak, a Szeverszkij Donyec mellett is tártak fel lelőhelyeket Babenko 1921–1926 között folytatta Szaltovo feltárását   Az 1920-as évek 2. felében a Don alsó folyásánál működött az Észak-kaukázusi expedíció, lassan a kultúrához kapcsolták a Don alsó vidékének leleteit is Az 1930-as években M. I. Artamonov vezetésével elkezdődött a bal- és jobbparti cimljanszki erőd feltárása

1945-1981 A tervezett víztároló miatt nagy ásatások kezdődtek, feltárták Sarkelt is 1962-ben megjelent M. I. Artamonov könyve a szaltovói kultúráról Az ásatásokba bekapcsolódik I. I. Ljapuskin és Sz. A. Pletnyova is Elkülönítik a kultúra északi és déli variánsát, megállapítják határait, a Kazár Birodalom emlékének tartják N. Ja. Merpert szerint az északi csoportot a Kaukázusból ide vándorolt alánok hozták létre, míg a déli a bolgárok emléke. Cáfolta a szaltovói temető magyarságát. 1967: Sz. A Pletnyova könyve: a szaltovói kultúra a kazár birodalom hagyatéka (ez nem régészeti, hanem történeti definíció!) 1981: Sz. A Pletnyova összefoglalása az Arheologija SzSzSzR sztyeppi kötetében: a volgai és a dunai bolgárok, valamint az észak-kaukázusi alánok már nem tartoznak a szaltovói kultúrába, van viszont egy új csoport, az alsó-volgai variáns

1981‒ Pletnyova munkáját kritikák érik, válaszul monográfia 1999-ben: Очерки хазарской археологии. Москва–Иерусалим 1999. ‒ 19 szaltovói jellegzetesség, 5 területi variáns G. E. Afanaszjev, D. S. Korobov, A. A. Ivanov, A. G. Atavin: temetkezések számítógépes adatbázisai A magyar kutatás lemarad, nem követi az újabb szakirodalmat – lásd pl. Afanaszjev összefoglalását az erdőssztyeppi csoportról: Население лесостепной зоны бассейна Среднего Дона (аланский вариант салтово-маяцкой культуры). Москва 1987. Türk Attila: A szaltovói kultúrkör és a magyar őstörténet régészeti kutatása (2010) A magyar őstörténet és szaltovói régészeti kultúrkör (2011)