Törzsök Erika: Színes szőttest - avagy milyen kisebbségpolitikára van szükség? 2006

A rendszerváltás óta olyan határokat hoztunk létre, amelyeket egyébként más folyamatok lebontanak.

1989 december végén sokan gondoltuk, hogy elindulunk egy modernizációs pályán, egy konszenzusos, együttműködő világba.

Kérdés: A magyar társadalomban érvényes-e még a modernizáció szándéka?

Az új konzervativizmus.

A hamis tudati tartalmak megnehezítik az Európai Unióhoz történő csatlakozás adta lehetőségek kihasználását.

A történelem-adta lehetőség jegyében célszerű újragondolni Magyarország és a szomszédos országokban élő magyarság közös együttműködésen alapuló stratégiáját.

Elvált egymástól a politika és a kultúra. Az élet gyorsabban változott, mint a kormányzatok kisebbség-szemlélete. Nem született gazdag és autonóm, plurális kapcsolati intézményrendszer.

A cél, hogy egy fonal helyett egy egész szőttes kapcsolja össze a két entitást.

Miközben az anyaország modernizálódik, a kisebbségek a versenyképtelen térségekben retradicionalizálódnak.

A magyar támogatáspolitika nem választotta szét a közösségépítő és a politikai érdekvédelemre szánt forrásokat.

„Úgy láttatni, hogy csak kérni kell és megadatik, netán minél többet, hogy bár a kevesebbet megkapjuk, ez politikai szűklátókörűségre vall. […] Az uniós intézményrendszer számára csak egy részelem a kisebbségek helyzete.”

„A pályázati rendszerek olyan identitás- szerkezetet termelnek újra, amelyek lehetetlenné teszik a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba. A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni.”

Mára a Magyarország határain belül és kívül élő magyarság viszonyát a kölcsönös gyanakvás, elutasítás és reményvesztettség jellemzi.

Nem mindegy, hogy a magyar kisebbségek passzív elszenvedői vagy tevékeny résztvevői lesznek a társadalmi-gazdasági folyamatoknak.

Az EU keretei közé került országokban a kisebbségben élő magyarok és a többség fejlődési lehetőségei, gazdasági érdekei egybeesnek. Verseny és együttműködés alakul ki egyszerre, nemcsak kisebbség és többség között, hanem az eddig határokkal elválasztott térségek között (is).

Le- és felértékelődhetnek térségek, ha az ott élők nem tanulnak meg közösen felkészülni az új, integrált munkaerőpiac és globalizáció egyéb kihívásaira.

A nyelvi és kulturális közösségre épülő hálózatok, regionális jelentőségű vállalkozások és vállalkozói csoportok szervezése erősíti Magyarország regionális és a régió európai és globális gazdasági pozícióit, hozzájárul a térség integrációjához, a magyar közösségek helyzetbe hozásához.

Az együttműködés kiterjedhetne a –régió ipari átalakítására, –a szolgáltatási szektor fejlesztésére, –az oktatásra, munkaerő-átképzésre, –az infrastrukturális beruházásokra, –a régió pénzügyi újjászervezésére.

Az eddigi zsákutcás történelem meghaladására akkor van esély, ha olyan hosszú távú stratégiában és feltételrendszerben gondolkodunk, ami a társadalmi és gazdasági élet szereplőinek sokasága számára teremti meg a viszonylag kiszámítható, biztonságos jövőt.