Vegetáció- és tájtörténet II.

A negyedidőszak: Jégkorszak (pleisztocén) – 2(2,5) m év- 10 e év Jelenkor (holocén) – 10 e év – napjainkig

A jéggel borított területek az utolsó jégkorszak alatt Eltérések a kontinensek között (Európa: 6 eljegesedés, Észak-Amerika: 4 eljegesedés)

Glaciálisok Észak-Amerikában: Nebraska, Kansas, Illinois, Wisconsin

Jégkorszakok kialakulásának lehetséges okai: A légkör összetétele megváltozik (metán, vízgőz, szén-dioxid) Kontinensek elhelyezkedése (300 millió évente a kontinensek „összetömörödnek” majd szétválnak) Kontinensek sarkokhoz viszonyított helyzete A Föld keringési pályájának módosulása (100 ezer éves ciklus, megnyúlt + széles elliptikus pálya) A Föld dőlésszögének módosulása (42 ezer éves ciklus) Hegységképződés (vulkanizmus > por > lehűlés)

A szén-dioxid, hőmérséklet és por értékei az antarktiszi Vosztok bázis jégfuratai alapján az utóbbi 400 000 évből A glaciális és interglaciális korszakokhoz tartozó hőmérséklet és jégmennyiség adatok

Az utolsó 2 millió évben (pleisztocén és holocén) a következő glaciális és interglaciális periódusok követték egymást. A listán lefelé haladva haladunk vissza az időben. Flandriai (interglaciális) Würm (glaciális) Eem (vagy Riss-Würm interglaciális) Riss (glaciális) Holstein (interglaciális) Mindel (glaciális) Cromer (interglaciális) Günz (glaciális) Waal (interglaciális) Eburon (glaciális) Tegelen (interglaciális) Brüggen (glaciális)

Az eljegesedés öngerjesztő folyamat Nagy mennyiségű víz a jégsapkákban > cirkulációban részt vevő víz mennyiségének csökkenése > szárazabb klíma A ciklonpályák délebbre tolódtak > szárazabb klíma Tengerszint süllyedése > tengeráramlások megváltozása Mai átlaghőmérséklet: 14 OC Jégkorszakban a mai mérsékelt övön: 7 – 10 OC-al, trópusokon 2 OC-al alacsonyabb Tundra, sivatag, alpin biomok terjedése Lombhullató erdők, trópusi esőerdők visszaszorulása Nagyon alacsony csapadékmennyiség esetén nincs jégképződés (pl. Mongólia)

6 nagyobb eljegesedés (Európa) Szárazföldi jégtakaró (2-3 km vastag!, Európa és Amerika eltérései) Periglaciális területek: nincs jég, de a jégtakaró hatása erőteljes Leereszkedő hóhatár Állandó flóraváltozások Állandó vegetációváltozások A jégkorszakok melegebb időszakai a interstadiálisok, a hűvösebbek a stadiálisok

Tenger vízszintje csökken Interglaciálisok Barrierek és refúgiumok szerepe Az utolsó jégkor, a würm idején a Föld felszínének 10 %-át borította jégtakaró Mai szárazföldi jégtakaró: 15 000 000 km2 Pleisztocén maximum: 48 000 000 km2 Az erdőborítás a jelenlegi töredéke volt

Jégkorszak a Kárpát-medencében Periglaciális területek (Alpok, Kárpátok helyzete) Fokozatos flóra- és vegetációátalakulás Hordalékkúpok, folyóteraszok kialakulása Erózió, defláció Löszképződés Lápképződés Riss és Würm: a szélsőségek csúcsa Interglaciálisok: fokozódó kontinentalitás Kevés erdőrefúgium

Löszképződés Pleisztocén puszták jellegzetes üledékképződési folyamata Szénsavas mésztartalom Vízelnyelő szerep > sztyeppesedés Konzerváló hatás > emlőscsontok megőrzése

Jégkorszak a Kárpát-medencében A tajga és a lombos erdő zóna csaknem eltűnt A tundra és a mérsékelt övi sztyeppzóna közvetlenül keveredhetett egymással A legnagyobb eljegesedés idején a Kárpát-medence belső területeit sztyeppvegetáció jellemezte A középhegységeket hidegebb sztyeppek jellemezték Mélyebb völgyekben, északi lejtőkön tundranövényzet alakult ki Enyhébb éghajlatot előnybe részesítő növények menedékei, refúgiumai: déli letörésű 400-800 m magas hegyperemek, párás árterekkel érintkező hegylábi területek, futóhomokbuckák belső felületei, sekélytavak partja, árterek.

A Kárpát-medence belsejében is voltak valószínűleg erdő- és lágyszárú menedékfoltok (erdei fenyő, lucfenyő, jegenyefenyő, cirbolyafenyő, vörösfenyő) (elegyesen: nyír, fűz, éger, tölgy, szil, kőris, hárs, gyertyán, mogyoró, som, bodza) 40 000 éve már biztosan volt a Hortobágyon sziki útifű, sziki sóballa, sziki üröm A lágyszárú fajok bevándorlásának, jelenlétének megállapítása igen nehéz, mivel maradványaik nehezen határozhatók Feltételezések szerint a sztyeppvegetáció elemeinek jelentős része a jégkor alatt is fennmaradt a Kárpát-medencében A negyedidőszaki vegetáció fő jellemvonása a mozaikosság: balkáni, óceáni, kontinentális és kárpát-hegyvidéki hatások

Interstadiális – 32-25 e év BP: a menedékterületekről kiáramlott a fásszárú növényzet Északi-középhegység: lucfenyő dominálta erdők, elegyesen vörösfenyővel, cirbolyafenyővel, lombos fákkal, cserjékkel Kárpát-medence középső és déli része: erdeifenyő, szerb lucfenyő, nyír fajokkal jellemezhető sztyepp Dunántúl középső része: kétféle fenyőerdő elegye Dunántúl déli része: fajgazdag vegyeslombozatú tajga Ártéri területek: fenyvesek fűzzel, égerrel, szillel, kőrissel, bodzával vegyes ligeterdőkben Hortobágy: szikes növényzet, erdei fenyő, száraz sztyeppfajok Hajdúhát: mérsékelt övi löszsztyepp

A melegebb időszakokban a menedékterületekről kiáramlott fás szárú növényzet (32-35 ezer év)

Stadiális – 25-23 e év BP: jelentős lehűlés Északi-középhegység: fás növényzet arányának csökkenése, hideg kontinentális tundra és sztyepp keveréke: fűfélék, ürömfélék, kőtörőfüvek, gombafüvek Alföld: nyír, erdeifenyő visszaszorulása, vörösfenyő, lucfenyő elterjedése, fűfélék, libatopfélék, ürömfélék dominanciája 23-13 e év BP: előző két szakasz periodikus változása 15-13 e év BP: hidegkedvelő növényzet utolsó megjelenése a hidegebb mikroklímájú területeken (törpenyír, magcsákó)

Holocén vegetációtörténet a Kárpát-medencében Az eljegesedést követő legrövidebb, ma is tartó korszak Visszaerdősödés folyamata Kiterjedt a szubmediterrán klímahatás, a refúgiumok növényfajai szétterjedtek Erősödő emberi hatások A holocén vizsgálatához kapcsolódó tudományok: geológia, geomorfológia, botanika, zoológia, talajtan, régészet, történelemtudomány A vizsgálatok során alkalmazott időskála már nem évmilliós léptékű

Fenyő(-nyír) kor (preboreális) (10500-9000 BP) Mogyoró kor (boreális) (9000-7500 BP) Tölgy kor (atlantikus) (7500-4500 BP) Bükk I. kor (szubboreális) (4500-2500 BP) Bükk II. kor (szubatlantikus) (2500- BP)

Posztglaciális (kezdete kb. 8500 évvel i. e.) A Kárpát-medence jelenlegi flórájának kialakulása az utolsó eljegesedés vége óta Posztglaciális (kezdete kb. 8500 évvel i. e.) IV. Preboreális (i. e. 8500-7000) fenyő-nyír V. Boreális (i. e. 7000-5500) mogyoró VI. Atlantikus (i. e. 5500-2500) vegyes tölgyes VII. Szubboreális (i. e. 2500-800) tölgyes-bükkös, bükk I. VIII. Szubatlanti (i. e. 800-i. sz. 100) bükk, bükk II. IX. Legújabb kor (i. sz. 100-tól máig) erdőhasználat

Preboreális (i. e. 8500-7000) fenyő-nyír Mezolitikum időszaka Mainál hűvösebb, szárazabb klíma Júliusi khőm: 13 > 18-19 oC, évi khőm: 8-9 oC Keleti, délkeleti flóraelemek bevándorlása, Ősmátra-elmélet

Preboreális (i. e. 8500-7000) fenyő-nyír Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, alföldi árterek, Nyírség: zárt vegyeslombozatú tajga, nyír, mogyoró, kőris, gyertyán, szil, tölgy, hárs, bükk, lucfenyő, erdeifenyő Hortobágy: szikes területek + sztyeppek + erdeifenyvesek Hajdúság, Bácska: sztyeppei, erdőssztyeppi növényzet, fenyő- és lomboserdő foltok Dunántúl déli része: mogyoró magas aránya a fenyőfélékhez képest

Preboreális – boreális átmenet Az elegyes fenyőerdők tajgatüzeket követően visszaszorultak és átadták helyüket a lombos erdőknek 10 – 11 000 év BP: ÉK-Alföld, Nyírség: tajga/lomboserdő váltás, mogyoró kiemelt jelentősége Alföld Erdélyi középhegységgel határos része: hárs kiemelkedő szerepe, uralma > tölgyesek Északi-középhegység: ezer éves késés az Alföldhöz képest, magasság szerinti időeltolódás

Preboreális – boreális átmenet 10 000 év BP: Dunántúl keleti részének átalakulása, fenyvesek visszaszorulása, lomboserdők térhódítása 9000 év BP: Dunántúl nyugati részének átalakulása, fenyvesek visszaszorulása, lomboserdők térhódítása Dunántúl déli részén jelentős a mogyoró szerepe 8-9000 év BP: 500 m alatt: mogyoró + tölgy, 500 m felett: hárs + EF +LF

Boreális mogyoró (i. e. 7000-5500) Szárazabb, melegebb éghajlat Mogyorós cserjések, száraz tölgyesek, alföldi meleg kontinentális sztyeppek Hárs- és kőriserdők Középhegységi karsztgyepek, kontinentális lejtősztyeppek Keleti, pusztai flóraelemek fokozódó bevándorlása déli irányból a Balkánról és a Fekete-tenger vidékéről (pontusi fajok)

Boreális mogyoró (i. e. 7000-5500) Talajvíz leszállása a Duna-Tisza közén > erdők visszaszorulása, fűfajok előretörése Égeresek terjedése, tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) aljnövényzettel Futóhomokkal borított térségek, szikes területek (sótűrő, kontinentális flóraelemek bevándorlása) Legkritikusabb időszak a glaciális fajok számára

Boreális mogyoró (i. e. 7000-5500) 10 – 8000 év BP: Hortobágy, Hajdúság, Bácska : hideg, kontinentális sztyepp > mérsékeltövi sztyepp – fenyő, nyír > lombos fák Az erdősödési folyamat az Alföld jelentős részén megrekedt Homokbuckák szerepe az Alföldön (klimatikus okok, tajgatűz, emberi hatás) A növénytakaró a holocén változásai folyamán is mozaikos maradt Fenyőerdő menedékek kialakulása: középhegységekben 500 m felett, hűvösebb, nedvesebb völgyekben

Atlantikus vegyes tölgyes (i. e. 5500-2500) Holocén klímaoptimum Kedvező hatás az erdőfejlődésre, erdők magasabbra, északabbra terjedése Meleg, csapadékosabb klíma Éves khőm.: 2-3 oC-al a mai felett, januári khőm.: 4-5 oC Az Alföld egy részét is erdő, erdőssztyepp borította (utolsó természetes kép) Középhegységekben tölgyesek (bükk, gyertyán elegyként)

Atlantikus vegyes tölgyes (i. e. 5500-2500) Neolitikum, csiszolt kőkorszak Fokozódik az ember tájátalakító tevékenysége Szubmediterrán, szubatlanti-szubmediterrán fajok érkezése Ezüsthárs, molyhos tölgy, csertölgy bevándorlása Késő neolitikum: legelő állatok létszámának növekedése, gyomosodás, kultúrtáj kiterjedése Kr. e. 5300-5200: dombvidéki szántók terjeszkedése Kultúrsztyeppék, kezelt erdők kialakulása, antropogén hatások fokozódása

Szubboreális (i. e. 2500-800) tölgyes-bükkös, bükk I. Csapadékos, hűvösebb klíma Bükkösök lehúzódása az Alföldre, erdőssztyepp erdőkbe A posztglaciáis korban ekkor a legtöbb az erdő és a láp az Alföldön Az Alföld teljes beerdősödését a vizes élőhelyek elterjedése és az emberi használat gátolta Bükk, gyertyán, lucfenyő, jegenyefenyő terjedése, erdők záródása Bükkös, gyertyános zónák kialakulása

Száraz tölgyesek visszaszorulása Sok csapadék > talajsavanyodás > mészkerülő erdők Bronzkor közepétől: vadon élő nagytestű növényevők visszaszorulása, csökken az ártéri erdők kiterjedése Nyugatról, északnyugatról szubatlanti fajok érkezése Magashegységekből szubalpin elemek ereszkedtek le

Szubatlanti bükk, bükk II. (i. e. 800-i. sz. 100) Szárazabb, kontinentálisabb éghajlat Alföldi ligetes löszpuszták, homokpuszták, szikesek kialakulása Hegyvidékek: Bükkösök visszaszorulása, gyertyánosok terjedése, Fokozódik az alföldi területek mezőgazdasági használata Kultúrtájak kialakulása A római limes mentén szinte teljesen kiirtották az ártéri erdőket Népvándorláskorban új legelők kialakulása Kelta törzsek megjelenése > erdők kiirtása a Fertő mentén > tó eliszapolódása Antropogén hatások fokozódása: Alföld – 3300 BP, középhegységek – 2500 év BP, folyók árterületei – 2000 BP.

Magyarország növényzetének változása az utolsó 30 ezer évben