Alkalmazott növénytan 1. előadás

Növényrendszertan (Phytosystematica, taxonómia) Növényrendszertani alapfogalmak Növényrendszertan: a növények csoportosításának, leírásának és meghatározásának tudománya, a növénytan (botanika) résztudománya Célja: a növények változatosságának vizsgálata, a változatosság okainak megállapítása, a rokonsági viszonyok elderítése a nyert adatok összefoglalása egy működő rendszerbe. Feladatai: Az elkülönítésre és összehasonlításra szolgáló alaki bélyegek meghatározása Különböző rangfokozatok (kategóriák) kialakítása hierarchikus rendszerben, ezek jellemző tulajdonságainak megnevezése A növények, növényi csoportok megnevezése, elhelyezése a rendszerben Növényhatározók készítése a rendszer szerint

Rendszerezés segédtudományai (eszközei) Alaktan (morfológia)

Anatómia, szövettan (hisztológia) Gázcserenyílás / sztóma típusok: A - Ranunculaceae B - Bignoniaceae C - Lamiaceae D - Rubiaceae E - Asteraceae F - Tradescantia G - Commelinaceae H - Apocynaceae Gracza, 2004

Élettani vizsgálatok (fiziológia) Kémiai tulajdonságok (kemo-taxonómia) Genetikai tulajdonságok (cito-taxonómia): kromoszómaszám, kromoszóma-szerkezet, kariotípusok A: Polygonatum latifolium B: Polygonatum odoratum (származás: Dürnstein) C: Polygonatum odoratum (származás: Mödling)

http://theora.com/images/pollen.jpg Author: gruiz Pollenvizsgálatok (palinológia) Dryopteris dilatata Dryopteris assimilis http://theora.com/images/pollen.jpg Author: gruiz

Ősnövénytan (paleobotanika) Növényföldrajz (chorológia, arealgeográfia) Fagus sylvatica Fagus orientalis

Növénytársulástan (cönológia) Numerikus taxonómia: elsősorban fenotípusos tulajdonságok alapján (Teratológia, ontogenia)

Rendszerezés egységei Taxon: bármely rendszertani kategória, a rendszerben elfoglalt rang megjelölése nélkül (pl. lehet törzs, család, faj, alfaj is) Rosa canina agg. – Gyepűrózsák

Anemone ranunculoides Ideális fajok: genetikailag izolált, jól körülhatárolható egységek Anemone ranunculoides Caltha palustris Polygonum aviculare

A fajkeletkezés típusai: Izoláció: Genetikai izoláció: környezetétől elszigetelt populáció egyedeinek génállománya idővel jelentősen eltér az eredeti faj egyedeinek génállományától Földrajzi izoláció: vertikális és horizontális izoláció Cönológiai, élőhelyi, ökológiai izoláció Időbeli izoláció: pl. eltérő virágzási idő Stipa borysthenica Stipa eriocaulis

Vikarizmus: ugyanazon rokonsági körből származó egységek (pl Vikarizmus: ugyanazon rokonsági körből származó egységek (pl. taxonok) a térben egymást helyettesítik Helleborus odorus Helleborus dumetorum A pirosló hunyor a Kárpátok és az Északi-középhegység lakója, a kisvirágú hunyor a Dunántúl északi és középső részén található, míg az illatos hunyor a Dél-Dunántúlon fordul elő.

Fallopia japonica, F. x bohemica, F. sachalinensis Hibridizáció (taxonómiai hibrid) Fallopia japonica, F. x bohemica, F. sachalinensis

„Japáni meg szahalini fűnek sorsa keserű, de csak ottan, hazájokban, honnét egykor disszidált; majd mindkettő itt Ejrópában egymásra meg rátalált. Megszülték hát bohém korcsuk, ki Faló s piáért kiált, örömittan terjeszti a magas, kórós állományt.” Balogh Lajos

„Problémás” vagy „félig rejtett” fajok (morfológiai, anatómiai, citológiai bélyegek ellentmondásai) Molinia coerulea

Különböző fajfelfogások (kisfajok, gyűjtőfajok, „s. l.”, „s. str.”) Alchemilla spp.

Veronica hederifolia ssp. hederifolia Alfaj (subspecies) Veronica hederifolia ssp. hederifolia Veronica hederifolia ssp. triloba

Alak (forma) Lamium purpureum

Corydalis cava

Nemzetségnév Fajnév Szerző (auktor) Ranunculus acris lanuginosus L.

Salvia pratensis subsp. pratensis var. rostrata f. lobata Fajon belüli egységek a fajnév mögött kerülnek felsorolásra: Salvia pratensis subsp. pratensis var. rostrata f. lobata

Életformák rendszere Életforma-típusok: A növények a környezeti feltételekhez morfológiai felépítésükkel, életritmusukkal, fejlődési módjukkal alkalmazkodtak, mely alapján különböző csoportokba („életformák”) sorolhatók. Életforma alatt a hasonló morfológiai megjelenésű és hasonló életritmusú növények csoportját értjük, melyek a makroklíma kedvezőtlen ritmikus jelenségeihez harmonikusan, morfológiai bélyegekben (is) megnyilvánulóan alkalmazkodtak. A leggyakoribb csoportosítási mód a RAUNKIER-féle osztályozás, amely az áttelelő szervek (rügyek) helyzete és formája alapján épül fel. Az életformák szerinti értékelést elsősorban a periodikusan változó klímájú (mérsékelt övi) területeken lehet jól alkalmazni.

RAUNKIAER-féle életforma-rendszer

Phanerophyta (Ph) – Fás növények, áttelelő szerveik hajtásaikon, jóval a földfelszín felett (legalább 50 cm magasan) találhatók. A csoport további bontása: fák (MM), cserjék (M), félcserjék (HN), törpecserjék (N). Mega- és Mezophanerophyta – fák (MM) Fás növények, melyek 5 m-nél magasabbak, akroton elágazásúak, törzset és koronát fejlesztenek, átvészelő szervük fedett rügy. (zöld juhar, bálványfa)

Mikrophanerophyta– cserjék (M) Fás növények, melyek 0,5-5 m magasak, baziton elágazásúak, koronát fejlesztenek, törzset nem vagy csak rövidet, átvészelő szervük fedett rügy (gyalogakác, ördögcérna).

Nanophanerophyta – törpecserjék (N) Fás növények, melyek 0,5 m-nél alacsonyabbak, baziton elágazásúak, a szár teljes mértékben elfásodik, átvészelő szervük fedett rügy (csarab). Hemiphanerophyta – félcserjék (HN) Félfás növények, lehetnek a törpecserjéknél magasabbak is, baziton elágazásúak, csak a száruk alsó része fásodik el, a felső része a kedvezőtlen időszakban elfagy vagy elszárad, átvészelő szervük fedett rügy (földi szeder, málna).

Epiphyta – fánlakók (E) „Fenn lakó fajok. (sárga fagyöngy, fehér fagyöngy) Chamaephyta (Ch) – Évelő lágyszárúak, a föld feletti hajtástengelyek hosszabb életűek, több mint egy vegetációs időszakig élnek, legyökeresedhetnek, átvészelő szervük talajfelszín felett található fedetlen rügy, melyet rendszerint a hótakaró véd. (sarlós gamandor) (Talajfelszín felett évelők)

Hemikryptophyta (He): Évelő lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelső rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek. (Talajszintben telelő évelők) (pl.: bojtos gyökérzetűek, indások, karógyökerűek)

Geophyta (Ge): Évelő lágyszárúak, föld felett hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük különböző földbeli szerveken található fedetlen rügy, melyet a talaj véd. (Talajfelszín alatt évelők) (pl.: tarackosok, rizómások, szaporítógyökeresek, gumósok, hagymások, hagymagumósok)

Hydatohelophyta (HH) – Vízinövények Hydatohelophyta (HH) – Vízinövények. Teljesen a vízi életmódhoz kötöttek, áttelelő szerveik a vízfenéken vagy az iszapban találhatók. Átmeneti típust képviselnek a valódi vízinövényektől különválasztható úgynevezett mocsári növények (Helophyta).

Hemitherophyta – Kétévesek (TH) Kétéves lágyszárúak, az első vegetációs időszak végén fedetlen rügy, a második végén mag alakban vészelnek át. Átmenetet képeznek a hemikriptofiton és a terofiton életforma között. (közönséges bojtorján, terjőke kígyószisz, útszéli bogáncs, szöszös ökörfarkkóró, vadmurok) Az első évben levélrózsát és raktározógyökeret fejlesztenek, ezzel áttelelnek, majd a második évben virágzás és termésérlelés után elpusztulnak.

Egyévesek (Therophyta) – Th Egyéves lágyszárúak, a kedvezőtlen időszakot (nyári meleg, téli hideg + szárazság) mag formájában vészelik át.