Kelet-Közép-Európa értelmezése Kelet-Közép-Európa a közép-európai volt szocialista országok területére használatos elnevezés. Az elnevezés az 1980-as évektől kezdve vált nepszerűvé, amikor a régió három értelmiségi személyisége Bibó István, Czesław Miłosz és Milan Kundera a Kelet-Európa kifejezéssel szembeállítva használta. Magyarországon általában Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, és Szlovéniát sorolják ide, illetve időnként Romániát is. Kulturális és történelmi értelemben Kelet-Közép-Európának tekintik azokat az országokat, amelyek az Elbától keletre találhatók, de a nyugati kultúrkörhöz tartoznak (a katolikus, illetve kisebb részben a protestáns kereszténység terjedt el). Ez az értelmezés elsősorban az ortodox kelet-európai és balkáni országoktól különíti el a régiót. Ebben az esetben a földrajzi értelemben vett Közép-Kelet-Európán túl ide sorolandó Horvátország, valamint a három balti állam: Észtország, Lettország, Litvánia, ugyanakkor nem tartozik ide Románia. Ebben az értelemben használatos, bár kissé szokatlan elnevezés a Nyugat-Kelet-Európa, illetve „kompországok” néven is emlegetik ezeket az államokat. Más történelmi és politikai szempontok szerint azokat az országokat sorolják ide, amelyekben a második világháborút követően épültek ki a szocialista rendszerek, tehát az 1940-ben megszállt balti államokat, az egykori NDK-t, valamint – Görögország és Törökország kivételével – Délkelet-Európa országait is. Ez az értelmezés főképp a volt Szovjetuniótól kívánja elkülöníteni az említett országokat. Gyakran mondanak helyette tévesen Közép-Kelet-Európát, ami Kelet-Európa középső részét jelenti.

Milyen sajátosságai vannak e jogrendszereknek? Valamennyien poszt-szocialista országok A rendszerváltás után közigazgatásuk átalakítása hosszabb időt vesz igénybe, mert a szocialista jogrendszer hagyatékát a békés átmenet keretei között csak fokozatosan lehet végrehajtani. Az átalakítás részben a saját korábbi hagyományokon alapul, melyeket nemzetközi hatások és vallási tényezők is befolyásolnak Az átalakítás egybekapcsolódik a közigazgatás technikai fejlesztésével, aminek materiális korlátai vannak Ehhez társul az EU hatása, amelynek eljárásrendszerét át kell ültetni a jogrendszerbe. Részben ezek közvetítik a globalizációs trendeket is.

A közigazgatás fejlődését meghatározó tényezők a régió országaiban A déli régiót az ortodox vallási hagyományok miatt nagyfokú tekintélyelvűségre való hajlam jellemzi (Románia, Bulgária) Külön tömböt képeznek a Szovjetunióból kivált államok (Észtország, Lettorország, Litvánia), mivel ezek részben már a szocializmus időszak alatt is valamelyes kiváltságos helyzetben voltak a skandináv államokkal fenntartott élénk kereskedelmi kapcsolataik miatt Példaértékű Szlovénia helyzete, amely fekvése és méretei miatt könnyebben honosított meg egy demokratikus és igen fejlődőképes rendszert.

Az alábbiakban azzal a három országgal kívánunk foglalkozni, amelyek közigazgatásuk relatív fejlettsége folytán értékes tapasztalatokkal szolgálhatnak Magyarország számára Ezek: Lengyelország, Csehország és Szolvénia