Az elátkozott krumpli-s mese Csak semmi "egyszer volt, hol nem volt", csapjunk egyből a lecsóba! Élt egyszer egy házaspár, akiknek nagyon kevés volt a fizetésük. Volt 4 szép gyermekük, két kisebb leány, egy kisebb fiúcska és egy nagyobb bátyó. Az apa egy nap úgy jött haza, hogy két kezében egy-egye kis zsák krumpli volt. Nagyon örültek azoknak. Az anya megkérte legkisebb és egyben legbutusabb fiát, vigye ki a szemetet.
Menj, vidd hát ki a szemetet a közeli szeméttelepre! - Kisfiam! – kiabált ki az anya. - Igen anyám! Menj, vidd hát ki a szemetet a közeli szeméttelepre! - Máris repülök!- a kisfiú el is indult, ám mikor felkapta a szemetet, meglátta, hogy az egyik zsák krumpli szinte meg van rohadva. Mit gondolt mit nem, felemelte, hogy kiviszi azt is a szeméttelepre. Út közben meglátta őt egy krumpli árus. Így szólott hozzá: - Hé te gyerek!
- Igen? - válaszolt a fiú. - Hova viszed azokat a szép krumplikat? - kérdezte a zöldséges. - Ki a szeméttelepre, mert rohadtak. - válaszolt a fiú. - Jaj nehogy! Add csak, nekem majd én elviszem kérlelte a krumplis. - Rendben! - felelte a fiú, azzal mentek mind ketten útjukra. Mikor a krumpli árus visszaért, már ott várta őt egy férfi.
- Jó napot. Egy zsák krumplit kérnék. - szólt a vásárló. - Máris uram, jó-e ez itt, amelyik a kezemben van? - kérdezte a krumplisember. - Persze tökéletes. Köszönöm! Minden jót! - Viszlát!- az úr azzal hazaindult. Ment, ment, ment, egyszer csak bemegy egy hatalmas nagy, ősrég vigyázta, pók lakta, fekete kastélyba. Az emeletről egy csúf öreg nő hangja hallatszik. - Alfréd! Meghoztad a krumplit te semmire kellő?! - Igen asszonyom!- válaszolta Alfréd.
- Add oda Pörinek! Mond neki, süsse meg és kap 3 percet, hogy elém hozza! Éhen halok! - Igen asszonyom, máris! - Pöri meg is sütötte volna ha több időt kapott volna rá. 3 perc múlva Pöri miközben a boszorkányhoz tartott, azon gondolkozott mit is mondjon, miért nincs kész a krumpli. Még sem gondolhatják róla azt, hogy lassú és ügyetlen! - Pöri hol a krumplim?- kérdezte az öreg nő. - Asszonyom én… én… nem tudtam meghámozni! - Ó hogy azt a leborult szivarvégit! Ha én nem ehetek belőle akkor senki, - és azzal megátkozta a burgonyát… - Ó krumpliszsák, krumpliszsák, megpucolatlan furi zsák! Meghámozásod örök rejtély marad már! SÚÚ FUSS!
- Alfréd vigye el a krumplikat Vidónak és Viperának a két koboldnak - Alfréd vigye el a krumplikat Vidónak és Viperának a két koboldnak. Majd ők elbánnak vele! - Igenis asszonyom!- Alfréd így is tett. Vidó és Vipera a mocsárban fogyasztották el a krumplikat úgy ahogy voltak, szőröstül, bőröstül. Nem kellett nekik meghámozni! Talán még ma is ennék, ha nem fájdult volna meg pocakjuk a krumpli héjától.
VÉGE (2012. október 31. Ambrus Kitti)